de miért, miért ismétli magát a történelem, egészséges gallyak mért hajtanak betegeket? vagy maguk az ágak férgesek? mint régi bútorban, láthatatlan szú eszi a gyantás ereket? a hit nem győzhetne ikerpárja felett? miért a hitetlenség hoz győzelmeket, miért nem szégyenül meg az, aki nevet, és az anya kiszáradt szeméről mért nem törlik le az elfeledett könnyeket? nem fordulhat egyet a családi kör, nem szülhetne üdvtörténetet? miért mondhatja a vicsorgó fejedelem, hogy mind megnyerte a fontos küzdelmeket? miért kacag és miért tombol a vén gyilkos, miért az övé a kör, és miért övé a történelem? Ézsaut gyűlöltem, Jákóbot szerettem, ezért eszi szú az ereket, ezért lettek az ágak is férgesek? ezért repedeznek a gallyak és száradnak el a levelek? igaz, hogy az emberek maguktól keményednek és minden más csak kegyelem? de akkor fordítva is lehet, az ágak is életre kelhetnek, és a gallyak és a levelek is megelevenedhetnek! az elhalt fába belecsap a villám, de a tönkről meg vessző hajt ki, ezt mondja Ézsaiás! akkor hát legyen, legyen Ézsau, de legyen Jákób is, legyen kígyó az úton Dán, de József hegyei meg örök hegyek legyenek, legyen Hám utálattá, de lépjen színre Sém, aki elfedi a vétkeket, legyen gonosz Manassé, ölje meg a fiát, nézze Ézsaiás a pusztítást, de akadjon asszír horog Manassé orrába, vigye a párás Mezopotámiába, hogy Ezékiás istentelen sarja a hazautat is végül megtalálja! vágjon a fejsze a fába, sírjon az ág, folyjon a gyanta, csupasz koronája hulljon a porba, csak a végén fa maradjon, de az is elég, ha tönk, ha a ráncos gyűrűk az égbe nyílnak, s megfordulnak az ördögi körök!
„Azért beszéltem ezeket nektek, hogy békességetek legyen bennem. E világon nyomorúságotok lesz; de bízzatok: én legyőztem e világot.” Jn 16,33 Váradi-Károli Biblia