„Azután öntött a fölkenéshez való olajból Áron fejére, és fölkente, hogy fölszentelje őt.” (3Móz 8,12)

Az egész 8. fejezet a főpapi szolgálatra való fölavatásról szól. A törvény részletesen leírja, hogy a főpapot (Áront és fiait) hogyan kellett megmosni, majd felöltöztetni (köntös, palást, éfód, hósen, süveg, homlokdísz), milyen áldozatokat kellett aznap bemutatni (bika és két kos), az áldozatok testrészeivel mit kellett csinálni (felmutatni, elfüstölögtetni, megenni, maradékot elégetni), és hogy a bemutatott áldozatok vérét hogyan kellett a fölszenteléshez alkalmazni (a második kos vérével például a főpap jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját kellett megkenni). Ezek mind fontos részletek, de hadd irányítsam helyettük most az olajra a figyelmet, amellyel a főpapot a szolgálatra fölkenték.

A fölkenés elválasztja és megszenteli a főpapot, hogy engesztelést végezhessen a népért. A semen hámischá (‎שֶׁ֣מֶן הַמִּשְׁחָ֑ה‎), vagyis a fölkenésre való olaj messiási előkép. Ehhez hasonló messiási jelkép volt a király (1Sám 16,13) és a próféta (Elizeus) fölkenése is (1Kir 19,16). A Messiásban e három – a főpapi, a királyi és a prófétai tisztség – egyesült, és az olaj jelentette a fölavatást. Talán indokolt az olaj esetében a Szentlélekre asszociálnunk, aki a szent elválasztást végzi.

Az olajat itt a főpap fejére öntik. Nem csupán egy-két cseppet, hanem annyit, hogy az lecsorogjon a fejről a szakállra, sőt, onnan akár a ruhára is. Erre a mozzanatra utal a 133. zsoltár, amikor ezt írja: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára.” (1-2)

Amikor az olaj lecsordul a szakállára és a ruhájára, az egész testet megszenteli. A zsoltáríró szerint ez egy gyönyörű kép, amely jelképezi, hogy a főben hogyan szentelődik meg az egész test, a főpapban az egész nép, a Messiásban mindenki, aki hozzá tartozik. A főpap a népet képviseli. A mi elválasztásunk kulcsa a főpap fölszentelése, az egységünk abban áll, hogy a Fölkenthez, vagyis a Messiáshoz tartozzunk.

„Urunk, hálát adunk neked a Messiásért, akit értünk kentél föl főpapunkká! Köszönjük, hogy benne egyek vagyunk, köszönjük, hogy benne veled és egymással megbékélhetünk, és ő képvisel bennünket előtted! Szeretnénk, ha csorogna ránk a fejéről az olaj, kiapadhatatlanul, örökké!”