Makoto Fujimura: Művészet és hit

2024 jan. 10. | Divinity, Művészet, Teológia | 2 hozzászólás

A Tűzfal podcast huszonnegyedik részében a művészet és a teológia kapcsolatát egy japán festőművész, Makoto Fujimura szemüvegén át vizsgáljuk meg – a Művészet és hit (Harmat, 2023) című könyv alapján –, és magunk is rácsodálkozunk, mennyi szépség és igazság van ebben a kalandban! Fujimura művészeti krédója bennünket is hitvallásra késztet, mégpedig olyan hitvallásra, amelyben az új teremtés játssza a főszerepet. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!

 

2 hozzászólás

  1. Illés

    Nagyon jó volt hallgatni, sok olyan kérdésemre választ adtatok, amire a könyv nem is annyira. Valóban elsősorban a szerző alapállása érték, amit ez a fára mászós hasonlat: lábak stabil alapon, kezek matathatnak – ezt nagyon elviszem magammal. Egyébiránt nekem is volt ilyen nem túl rveelatív „aha”-élményem, hogy igen, így látom, de kevés új gondolatot találtam.

    Az első pár perchez, az ázsiai szerzők kapcsán: Hanban és Fujimurában is az az izgalmas, hogy nagyon nyugati szerzők, akiknél az ázsiai szemlélet a mélyrétegekben van csak jelen. Fujimura csak az anyja halála után látogatott el Japánban, de már egzotikumként, kívülről, nyugati szemmel fedezte föl magának a japán hagyományokat. (Külön érdekesség, hogy Japánban tért meg.)
    Han pedig annyira német filozófus, annyira tele van Hegellel és Heideggerrel és általában európai filozófiával, hogy a ázsiai hagyománnyal én egyszer láttam foglalkozni, (bár nem minden könyvét olvastam), a Scent of Time-ban, ami magyarul még nincs meg, de nekem az eddigi kedvencem tőle (kis túlzással, mert ő azért mindig ugyanazt a könyvet írja). Ott épp a keleti és a nyugati időérzékelés különbségéből indul el és a szemlélődéshez érkezik meg. Szóval a néven és arcvonásokon túl mindkét szerző erősen nyugati szemmel néz a saját gyökereire, amiket – amikor épp foglalkoznak velük – azért mégis sajátjukként ismernek föl és ez egy nagyon egyedi ízt ad mindkettőjüknek.

  2. Szabados Ádám

    Illés,

    köszi a kiegészítést, és a könyv fordítását is! Szépen, gördülékenyen lehetett olvasni.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK