Ablonczy Bálint facebook bejegyzésében reformátusként azt írja: hitvallásos helyzet van. „Meg kell tehát szólalni mindenkinek, aki ezt az alapigazságot elfogadja, miután tegnap egy egyházi ad-hoc testület Balog Zoltán püspököt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét szimpátiaszavazáson támogatásáról biztosította. Mindezt azután, hogy Magyarország második legnépesebb egyházának vezetője megerősítette a sajtó korábbi értesüléseit: elnöki kegyelemre ajánlotta K. Endrét, akit a független magyar bíróság jogerősen, mindhárom fokon elítélt a bicskei pedofilperben bűnsegédletért.” A posztot ezrével lájkolták és osztották meg, ami azt mutatja, hogy nagyon sokak belső érzéseivel találkozik. A dolog sürgetését és nyomasztását én is érzékelem, ezért szeretném néhány gondolatomat megosztani.
Elöljáróban annyit hadd mondjak el, hogy én magam nem vagyok a református egyház tagja, bár református teológiát tanultam, a KRE-HTK-n doktoráltam és közel áll hozzám a református gondolatvilág. Az a szabadegyház, amelyhez tartozom, éppen Balog Zoltán minisztersége idején veszítette el egyházi státuszát, mert egy hirtelen jött döntéssel nem kerültünk be abba a szűk csoportba, amely elkerülte a „bizniszegyház” megszégyenítő bélyegét. Akkoriban nyílt levelet is írtam Balog Zoltán miniszter úrnak, Krisztusban testvéremnek, közbenjárva az evangéliumi kisegyházakért. Ez talán azért fontos, hogy világos legyen, hogy amit ezután leírok, nem iránta való személyes elfogultságból írom. A helyzet súlyossága motivál, és az a belső meggyőződés, hogy az egész probléma, amivel most mind a magyar közvélemény, mind a református egyház, mind közvetve az egész magyar kereszténység küszködik, rosszul van keretezve. A csapdahelyzetnek máshol van a bejárata és a kijárata, mint ahogy az a köztudatban rögzül.
A probléma gyökere nem hitvallásos, de még csak nem is morális, hanem politikai. Nem hitvallásos helyzet van, hanem politikai helyzet van. Balog Zoltán tudtommal nem képvisel eretnekséget, nem mondott semmi olyat, ami akár a református, akár a tágabb keresztény világ hitét megkérdőjelezte volna. Sőt, az utóbbi időben éppen azt tapasztaltam, hogy egy valódi hitvallásos helyzetben a progresszív heterodoxia előtt épített gátakat, és ezeket igyekezett meg is védeni. Hitvallásos helyzet akkor lenne, ha – mint számos lelkész és teológus, aki védelmébe veszi a homoszexualitást – Balog Zoltán védelmébe vette volna a pedofíliát. Ha ilyesmi megtörténne, az olyan mélységű romlottságot mutatna, amitől minden épeszű keresztény (vagy keresztyén), sőt, minden épeszű ember azonnal, undorodva fordulna el. De hát semmi ilyesmiről nincsen szó!
Ablonczy Bálint azt írja, hogy Balog Zoltán egy pedofilperben bűnsegédletért elítélt ember kegyelmi kérvényét támogatta. Ez igaz. De az egész helyzet morális megítélését megfordítja az az aprócska, ámde a megítélésben legfontosabb tény, hogy azért támogatta – másokkal egyetemben – K. Endre kérvényét, mert az ügyben ártatlannak vélelmezte őt! Mind Novák Katalin, mind Balog Zoltán egyértelműen leszögezték (ki gondolhatná ezt róluk másképp?), hogy a pedofília bűnének elutasítása soha nem képezte vita tárgyát és nem is fogja. Balog Zoltán nem azért támogatta a kegyelmi kérvényt, mert a pedofíliával kapcsolatban engedékenyebb lenne, hanem azért, mert a bűnsegédletért elítélt igazgatóhelyettes esetében jogosnak tartja az ítélettel kapcsolatos súlyos kételyeket.
Ez azért fontos, mert nem immorális, hanem éppenhogy morális ok áll a kegyelmi kérvény támogatása mögött: egy ártatlannak vélt ember megsegítése, akit talán bedarált az igazságszolgáltatás emberi mulasztásokkal teli gépezete. Igaza volt ebben Balog Zoltánnak és Novák Katalinnak? Én természetesen ezt nem tudom megítélni, de az ösztöneim azt súgják, hogy igen. Vannak azzal kapcsolatos pszichológiai kutatások, hogy hogyan viselkednek az elítéltek az elítélésük előtti, utáni, és jóval későbbi időszakaikban. K. Endrére gyanúsan illenek azok a mintázatok, amelyek a valóban ártatlanul elítélt emberek viselkedését jellemzik. Tévedhetett a bíróság? Sajnos igen, nem először történne meg (gondoljunk csak a Kaiser Ede elleni bírósági perre, amikor gyilkosságért elítélték, majd évekkel később egy új bizonyíték felbukkanásával szinte véletlenül tisztázódott a bizonyítottnak hitt vádak alól). A gyermekek ügyvédje is azt állította, hogy az ügyben csapnivaló volt a bírósági ítélkezés. K. Endre ártatlansága nagyon is elképzelhető. Csakhogy az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megingatása talán még nagyobb bajt idézhet elő, mint ami most zajlik. Egy köztársasági elnök ebbe a küzdelembe egyszerűen nem állhat bele, és úgy tűnik, ezt Balog Zoltán sem lépi meg.
Természetesen az is könnyen elképzelhető, hogy K. Endre mégis bűnös, és mind Balog Zoltán, mind Novák Katalin, mind a többiek, akik támogatták a kegyelmi kérvényt, tévedtek, és nem csupán a politikai következményeket, hanem a dolog tényállásának megítélését illetően is. Sokaknak ez talán nem is kérdés, hiszen a bírósági szinteken végigment és megmaradt az eredeti elítélő határozat. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy szó sincs arról, hogy Balog Zoltán magát a pedofíliát, vagy a bűnpártolást nem tartaná súlyos bűnnek. A vita tárgya egyetlen pillanatig sem volt ez. Aki mást mond, egyszerűen hazudik. A kérdés az első pillanattól az volt, hogy vajon nem egy ártatlan embert kereteztek-e méltatlanul ilyen súlyos bűnnel, és nem egy ártatlan embert semmisítettek-e meg morálisan és mindenhogyan, amit elnöki kegyelemmel lehet valamelyest orvosolni. Vagyis a kegyelemadás támogatásának indoka morális indok volt.
Ezért nincsen hitvallásos helyzet. Politikai helyzet viszont van. Novák Katalin nem tehetett mást, minthogy lemond. Balog Zoltán helyzete azért más, mert nem egy politikai, hanem egy egyházi testület vezetője, ezért nem a politikai logika, hanem az egyházi logika vonatkozik a szerepére. Most persze sokan joggal szisszennek fel, hogy hát éppen ez a kettő keveredik itt össze, és éppen ezért nem teheti meg Balog Zoltán, hogy a helyén maradjon. A református egyház rajta keresztül a politikai térbe integrálódott, azzal összefonódott, így minden, ami most a politikai térben zajlik, magával sodorja a református egyházat is, ráadásul olyanokat is a legszégyenletesebb bűnökkel mossa össze, akik még csak nem is azzal a politikai táborral szimpatizálnak, amelynek Balog Zoltán egyik ismert arca. Ezek szerintem is jogos, megfontolandó szempontok. Ha jól értettem, éppen ezzel kapcsolatban fejezte ki Balog Zoltán a bocsánatkérését és azt, hogy végig kell gondolnia a közéleti szerepvállalását.
Megértem azokat a református testvéreimet, akik ehhez már nem adnak bizalmat. Megértem azokat is, akik úgy gondolják, hogy nem is a bizalom hiányzik már itt, hanem egy rossz fejezet lezárása, amely elképzelhetetlen a mostani zsinati elnökkel. Lehet, hogy elkerülhetetlen Balog Zoltán lemondása. Bennem csak az a kérdés van, hogy vajon tisztázná-e magát a református egyház, ha lemondatná Balog Zoltánt a vezetői pozíciójából? Csak egyetlen fejlécet gondoljon mindenki végig, azt, ami a lemondás másnapján bejárja majd a magyar és a világsajtót: „Lemondott a magyar református egyház pedofilbotrányba keveredett vezetője”. A lemondást bizonyosan beismerésként kereteznék, efelől ne legyen kétségünk, és a pedofília vétke végleg rákenődne a református egyházra. Itt most nincs könnyű út: a reformátusság a politikai térben így is, úgy is meg lesz vádolva a pedofília fedezésével, pártolásával.
Holott szó sincs arról, hogy magyar református egyház zsinati elnöke egy pedofil mellé állt volna. Amivel vádolják, egyszerűen nem igaz. A nyilatkozatokból legalábbis kiderül, hogy erkölcsileg teljesen más megfontolások álltak a döntés mögött: egy ártatlannak vélt ember megsegítése. Bele lehet állni ebbe az ügybe? Valószínűleg nem, mert az igazságszolgáltatás működését kellene megkérdőjelezni, az ártatlanságot kellene most már a Kúriával szemben is bizonyítani, ami nyilván képtelenség, lehetetlen feladat, felőrlő szélmalomharc, nem is egy egyház dolga. Marad az esettel (és sokakban az igazságszolgáltatással) kapcsolatos súlyos kétely, amit viszont a református egyház sem hinthet el a társadalomban. Hacsak elő nem kerül valami, ami tisztázza K. Endrét, ahogy tisztázta annak idején K. Edét is, az utolsó ítéletkor fog kiderülni, hogy mi is történt valójában. Akár bűnös, akár ártatlan, és akármilyen szomorú is, ha utóbbi a helyzet.
„Az előzetes vélemények és a rá és életére vonatkozó információk alapján egyetértettem azzal, hogy kegyelmet kapjon” – nyilatkozta Balog Zoltán. „Tévedtem és hibáztam. (…) Nem azért kell bocsánatot kérnem, mert egy kegyelmet kérő ember mellé álltam (…), hanem azért, mert ez az ügy a református egyháznak kárt okozott.” A kegyelmi kérvény támogatása morálisan teljesen vállalható lenne, ha nem abban a politikai térben zajlana, amely ezt most keretezi. Ebben a politikai térben viszont valóban nagyon súlyos árnyékként vetül az ügy a református egyházra. Igazságtalannak és méltatlannak tartom ezt, ahogy Novák Katalin szerepének megítélését is, de a kár nyilvánvaló. Ennek súlyosságát a reformátusoknak kell mérlegelniük, a következményekkel és a kiútkereséssel együtt. Van mit átgondolni a közéleti szerepvállalással és az államtól való függéssel kapcsolatban is. Hogy ezt Balog Zoltán vagy más vezetésével tudja-e a református egyház megtenni, azt a megbízott vezetőiknek kell eldönteniük. Imádkozom azért, hogy a krisztusi utat találják meg. Egy dolgot azonban szerintem nem szabad most tenni: a politikai és egyházpolitikai válsághelyzetet hitvallásos helyzetként keretezni. Nem a református egyház tagjaként, de reformált hitű keresztényként úgy gondolom, ez bizonyosan nem az.
Kedves Ádám!
Az elmúlt napok egyházi és politikai (egyházpolitikai?) kálváriájának fényében a Te írásod az első, amely ítélkezéstől mentes krisztusi szemléletet tükröz. Ez a hitvallásos megnyilvánulás és nem a minket magával sodró helyzet!
Az Úr bölcsességet ad neked, ami sokunk hasznára válik!
Köszönöm!
Kedves Ádám!
És a Barmeni Nyilatkozat is csak politikai és nem hitvallásos helyet volt?
Engem ma 1Pt 1,17 ütött szíven:
Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának?
Kedves Tibor,
a Barmeni Nyilatkozat egyértelműen hitvallásos helyzet volt. A homoszexualitással kapcsolatos mai tévtanítások is hitvallásos helyzetet teremtenek. A kegyelmezési ügy körüli vihar viszont egy politikai krízishelyzet, egyetlen elemében sem status confessionis.
„azért támogatta – másokkal egyetemben – K. Endre kérvényét, mert az ügyben ártatlannak vélelmezte őt.” Ezt tudjuk biztosan, vagy vélelmezzük?
Ádám,
Még mindig nem tudjuk, hogy pontosan miért javasolta Balog Nováknak a kegyelem megadását, és az miért tette meg. Te ezt csak feltételezed, abból az egy mondatból, amit Novák mondott, az volt a konkrétabb, de korántsem, távolról sem kielégítő, ismerve K. Endre politikia kapcsolatait és egyházi kapcsolatait, illetve Balog fél(!)mondatából következtetsz, ami ugyancsak a semmitmondás kategória egy ilyen súlyú ügyben.
Ma Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója is azt nyilatkozta, hogy nem tudják, mi volt az oka ennek a döntésnek. Pedig ha valakiknek, akkor nekik nagyon jól jönne, ha egyértelmű oknál fogva rá tudnák ezt kenni a lemondottakra.
Ez már a második olyan véleményed ebben a témában, amit azokra a miértekre építesz fel, amit nem tudunk. Értem, hogy abból a másfél mondatból erre lehet következtetni, de ez édeskevés ebben a helyzetben, számtalanszor meg lett kérdezve egyértelműen, világosan, de semmilyen világos, konkrét, részletes választ nem kaptunk.
A másik meg az, hogy amennyiben szerinted ez politikai kérdés, azzal beismered, hogy a köztársasági elnök nem volt önnálló entitás a rendszerben, ami megkérdőjelezi a kiválóságát, ami meg a korábbi kijelentésed volt róla. Balog Zoltánnal ugyanez a helyzet, ő is korábban mindig elhatárolódott a politikai befolyás vádjától, mikor egyházi témában nyilvánult meg, egyházi minőségben. Most meg a politikiai okok mögé rejtve mentsük fel a nyílt, világos és kielégítő magyarázat alól, amire amúgy a társadalom is igényt tartana? Nem. Vajon miért tudta ezt megtenni 5 órán keresztül a zsinati ülésen, és nyíltan miért kell beérnünk egy fél mondattal, ami semmit sem magyaráz meg?
Minden oda vezet vissza, hogy a két érintett mismásol, hallgat, hebeg-habog, kisbusszal rejtőzködik, Ausztriából kell hazahozni hirtelen, ő ott se volt, nem is tudja, sejtetések stb. Ne tegyünk úgy, mintha tudnánk azt, amit nem tudunk.
Kedves Bálint,
milyen információid vannak arról, hogy pontosan mire alapoztam a véleményemet?
Balog Zoltánnak, mivel egykor csúcsminiszter volt, ismernie kell(ett) a politika világát. Ő maga is többször panaszkodott arra, hogy a sajtó kiforgatta szavait, interjúinak csak kis, könnyen félremagyarázható részeit – ld. túltoltuk a biciklit – közölte le. (Ugyan az ő politikai családja hatványozottan, és keresztényhez a legkevésbé méltón teszi – pl. Vonából buzi muszlim lett, de a hívő Márki-Zayt is undorító módon támadták -, amivel neki túl sok problémája nem volt.) Ha valakinek, hát neki, tudnia kellett volna, hogy egy ilyen ügy, ha kipattan, az mivel jár. Hogy a pedofília csak érintőlegesen is mennyire össztársadalmi megvetést élvez. És mivel elég nagy a titkolózás az egész hátteréről, vagy hogy mindez miért nem szúrt szemet NK vagy VJ csapatának, sok kérdést vet fel. Tavaly NK-hoz 446 kegyelmi kérvény érkezett, amiből negyvenet hagyott jóvá, így kérdés, mennyire alaposan tudta azokat áttekinteni? K Endrét másodfokon egy nagyágyú ügyvéd védte, még sem tudott enyhítést elérni. Ez is fontos, mert ezzel szemben nehéz hasonló súlyú érveket felhozni. Ha esetleg tényleg ártatlan is.
Balognak köszönhetően a református egyház, ha tetszik, ha nem, összefonódott a politikával, és ez a közvélemény, vagy ha úgy tetszik, a nyáj vagy a megtérítendők szemében tény. És lehet teológiailag morfondírozni azon, hogy hitvallásos vagy (egyház)politikai-e a kérdés, de hasonlatos ez ahhoz a városi legendához, hogy Petőfi a Nemzeti Múzeumnál elszavalta a Nemzeti dalt. (Irodalom)történészek tudják, hogy nem, de ez a lényeg szempontjából mindegy is.
Kedves Ádám!
Sok mindenben egyetértek veled.
Nagy fontos ez a különbségtétel a politikai és a hitvallásos kérdés között. Azonban, ahogy a korábbi posztod a te magad hangsúlyoztad, éppen az a nehéz, és úgy gondolom, ezért vet ennyire mély érzelmi hullámokat ez az ügy, hogy az igazság egyszerűen nem áll rendelkezésünkre. Hogyan léphet úgy valaki morálisan helyesen, ha nem tudja, mihez kell viszonyítania a véleményét?
Lehet, hogy te vagy mások több tényt tudnak a témáról, ha a következőkben tényszerű tévedés van, akkor elnézést. Bennem ilyen kérdések vannak.
A) Tényleg igaz, hogy akár Balog Zoltán, akár Novák Katalin ártatlannak vélte K. Endrét?
A2) Ha igen, ez mennyire volt a helyzet súlyának megfelelően mérlegelt, részvéttel és igazságvággyal kimunkált álláspont? A pedofil ügyek kapcsán általános nehézség, hogy az elkövetőről egyszerűen nem hiszi el a környezet, hogy bűnös lehetne. Egyszerűbb, könnyebb az áldozatot hazugnak hinni. Én nem állítom, hogy itt erről volt szó. De ez is egy kérdés, amire valóban bizonyára csak a Fehér Trón előtt lesz teljes válasz.
A2) Ez talán már gonoszkodásnak tűnik, de a jelenlegi, politikailag kiélezett ügyben vajon teljes őszinteséggel tudják-e az érintettek mondani, hogy ártatlannak hitték K. Endrét? Nem nyomja el a zaj azt a belső hangot, ami esetleg egy kis kételyt jelentene?
Ha ezek bármelyikénél felmerül, hogy embereknek való tetszés miatt az áldozatokat cserben hagyták, az hitvallásos helyzet. És nem tudjuk a választ – pont azért, amit írsz, mert sem Novák Katalin, sem Varga Judit, sem Balog Zoltán nem állhat bele ebbe a kérdésbe. Tehát a helyzet jellegénél foga, ha valóban tiszta a lelkiismeretük, akkor erre várhatóan soha nem lesz bizonyíték. (Ha nem tiszta, az kiderülhet. Ellenben meg ha K. Endre ártatlansága be is bizonyosodik, akkor sem tudhatjuk, hogy mi volt a kegyelmet adók szíve mélyén a bizonyíték előkerülése előtt.)
B) Másik kérdés, és ez is igen súlyos. Akár Balog, mint befolyásos személy és egyúttal lelkész, egyházi vezető, akár Novák, mint köztársasági elnök, helyesen cselekszik, ha Robin Hood-ként megmenti az ártatlannak gondolt elítéltet? Ha nyilvánosan nem állhatnak bele az igazságszolgáltatás mehkérdőjelezésébe, akkor titokban jó, ezt megteszik?
Vagy ez volt a hiba, ami nem bűn, de véget vet a politikai karriernek?
Bizonytalanul teszem fel a kérdést, a világi hatalom iránti tisztelet, ami keresztény parancs, ebben az esetben nem azt diktálja, hogy a hibásnak gondolt ítéletet is csak jogi eszközökkel támadják? Értem értem, az elnöki kegyelem egy jogi eszköz, de rosszul tudom, hogy nem erre az esetre van szánva, nem a bírói hibák kiküszöbölése a cél, hanem lehetőségteremtés a morális és a törvényi igazság szembenállásának feloldására?
Bálint! Szerintem ha a kegyelmi ügyek, beleértve az indoklást nyilvánosak lennének, már rég nem létezne ez az intézmény. Merthogy a közvélemény képtelen lenne feldolgozni azt a rengeteg kételyt, felháborodást amit minden egyes ügyből kreálni tudna a sajtó.
Ha tegyük fel, Balogh Z azt nyilatkozná, hogy „azért, mert a református egyház egy olyan jó közösség, ahol az emberek sokkal nagyobb bizalommal vannak egymás iránt, mint általában az emberek egymás iránt”, az megfelelő válasz lenne? Ezen kiakadnánk, vagy azt mondanánk, hogy én is egy ilyen közösséghez szeretnék tartozni? Az átlagember egyszerűen a végkifejletből visszakövetkeztetve ezen is kiakadna.
Kedves Boglárka,
csak két dologra reagálnék most:
1) Ha BZ és NK tévedtek KE megítélésében, az sem lenne hitvallásos helyzet, hiszen nyilvánvalóan nem a pedofília mellett állnak ki (szemben azzal, ahogy sokan ma ténylegesen támogatják a homoszexualitás megáldását), ez egy pillanatig fel sem merült, éppen ellenkezőleg, határozottan és egyértelműen elítélik a pedifíliát és annak takargatását, egész közéleti tevékenységük is ezt támasztja alá.
2) Az elnöki kegyelem mindig beavatkozás az igazságszolgáltatásba, és ellene megy a jogkövetkezmények megvalósulásának. Akkor is, amikor az apját meggyilkoló leányról, vagy a lányát meggyilkoló anyáról volt szó, az elnöki kegyelem szembe ment a jogerős ítéletekkel. Ez egy lehetőség, amely része a jogrendünknek.
(Bennem egy gondolat fogalmazódik újra meg újra. Bocsánat, hogy megosztom, lehet, jobb lett volna megtartani.
Az az érzésem, hogy jelen esetben nem „hitvallásos”, kevésbé „politikai” helyzet van. (Bár, mint köztudjuk: „Helyzet van!”) Úgy érzem „média-helyzet(!)” van! Véleményformáló tesvéreink (nem véletlen a betűkihagyás) az ő alaposan meg/kiformált véleményük (és az ő véleményüket formálók véleménye szerint) alapján igyekeznek irányítani/formálni minden egyes, általuk elérhető/befolyásolható ember véleményét/gondolatai.
Lehet, hogy nagyor rosszul fejeztem ki magam. Bocsánat a zavarásért!
Kedves Ádám! Az egyház és a politika összefonódását a mai (református) időkben ugyanolyan és az egyház bűnének tartom, mint a középkorban a trón és oltár összefonódását. Ezt az „eretnekséget” robbantotta fel a reformáció Ha az állam szekularizálja az egyházat, s az egyház szakralizálja az államot, ott bizony nem „egészséges tanítás”, hanem tévtanítás, azaz eretnekség van a javából! S ahhoz mit szólsz, ha egy egyházvezető az őt ért bírálatokat az egyház elleni támadásként fogja fel. (Hol olvastál az egyház elleni támadásról?) Tartok attól, ha ez így megy tovább, akkor világ tényleg az egyházakat fogja támadni, mert az ilyen egyház korrumpálódott. (Bibliai kifejezéseket idézhetnék Náhum és Habakuk könyvéből, amelyek éppen mostanában a Bibliaolavasó Kalauz napi igéi. Csak véletlen egybeesés? ) Sajnálatos, hogy Krisztus ügyét egyesek a liberális, mások a konzervatív ideológiáikkal társítják.S ha s az ő ideológiáik elleni bírálatot, vagy éppen támadást, Krisztus és az ő egyháza elleni támadásnak vélik,hát, ilyenkor még nagyobb baj van.
Kedves Tibor,
Luther Mártont és Kálvin Jánost eretnekeknek tartod? A lutheranizmus a történelme során számos európai országban államvallásként, sőt, államegyházként működött, és néhol működik ma is. Én szabadegyházi keresztényként erről eleve máshogy gondolkozom, de önmagában ezt nem tartom hitvallásos helyzetnek. Te?
Kedves Ádám!
Te is jól tudod, Luther élesen megkülönböztette a két birodalmat: a földit és Isten országát, a földi hatalmat a világi hatalomtól. Én ezt tekintem „egészséges tanításnak”. A megkülönböztetés képessége tesz minket teológussá, írja Luther.
A népegyház még nem, de az államegyház veszélyes torzszülemény, bármely lutheránus országban ez be is következett. S mi lett ott az egyházból? Neked magyarázzam?
Szabad-e vegyíteni, egyesíteni, szintetizálni keresztény hitünket és pl. a magyarságtudatunkat? Nem: a laoszt nem lehet vegyíteni az ethnosszal. Isten népéhez való tartozás és magyarságtudat: két különböző dolog. Nem gyengíteni, hanem megerősíteni akarom magyarságtudatomat, amikor külön választom azt a hitemtől. Nem jó, ha elcsúszik hitem centruma: hitemnek csak egy pólusa (centruma) és nem két pólusa (centruma) lehet! Krisztustestet és nációt nem lehet vegyíteni, mert akkor oda jutunk, hova a Deutsche Christenek jutottak. Dóka Zoltán írja a Summa Summarum c. írásában: „Ha az állam és az egyház egymás dolgába avatkozik, ha az állam irányítani akarja az egyházat… és viszont: az egyház részt akar venni a politika irányításában, azaz, a világi hatalom gyakorlásában,akkor kölcsönösen megerőtlenítik egymást. Az egyház klerikalizálja az államot, az állam pedig szekularizálja az egyházat.”
Ha Krisztust és nációt, evangéliumot és magyarságtudatot vegyítünk, szintetizálunk, megerőtlenítjük egymást! (Pl. a szovjet hadsereg kivonulása nem evangélium!) A teológia a szétválasztás művészete.Dániel könyvében olvassuk (2,43): „vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel.” A szintetizáló igény alapvetően emberi, azaz alulról jövő igény: bármennyire is nemes szándékú, racionális, erkölcsös igénynek tűnik az! Számomra ezért nem fogadható el sem a „Regnum Marianum” katolikus eszméje, sem a reformátusságot kísértő „magyar vallás” gondolata, mindkettő a theologia naturalis következménye! A kereszténység titka éppen az, hogy nem lehet felhasználni, nem „használati cikk” – bármennyire is annak tűnik. Isten felülről jövő igazságát nem lehet alulról, még a legtetszetősebb emberi vagy nemzeti eszmékkel sem házasítani! Ezért vallott kudarcot a zsidóság politikai Messiás-képzete; ezért vallott kudarcot a szintetizáló nagykonstantinuszi kereszténység; ezért vallott kudarcot a Deutsche Christen-ek mozgalma.
Emberileg természetesen mindent meg kell tennünk családunk, közösségünk, rokonaink, népünk, fajtánk felemelésére, megvédésére. De Istent nem lehet felhasználni, manipulálni saját céljaink elérésében, mert ha azt tesszük, akkor pogányokká leszünk, „keresztény színezetű” pogányokká! Álljon itt néhány idézet Karner Károlynak az Evangélium és magyarság c. könyvéből (Győr, 1942).
„Ha a kereszténység politikummá lesz, a politika nem lesz kereszténnyé. Nekünk protestánsoknak élénk emlékezetünkben van még a háború (I. világháború) keresztény-nemzeti összefogás politikai kurzusa, s ennek legfőbb tanulsága, hogy mennyire veszedelmes hitünkre, ha a vallásból politikát csinálnak… A megmagyarosított kereszténységet éppen az jellemzi, hogy Istent arra akarja felhasználni, hogy biztosítsa nemzeti kívánságait, reménységeit és törekvéseit, de nem akar meghajolni Isten ítélete előtt. Sokszor a kereszténység és az egyházak nevében nem azoknak a beszéde hallatszik legmesszebbre, akiket még keresztényeknek lehetne nevezni, hanem azoké, akik ’híg keresztények’, és értenek a világ nyelvén való szóláshoz.”
Természetesen szeressük hazánkat, és dolgozzunk a ’város jólétén’. Védjük azt minden diszkriminációval, igazságtalansággal szemben. De ez emberi, humanista, természetes, állampolgári kötelességünk, mivel a magyar nemzet, a magyar nép gyermekei vagyunk. Nemzettudatunkat azonban ne vegyítsük a keresztény hitünkkel! Isten népe minőségileg alapvetően más kategória, mint a „magyar nép” vagy „német stb. nép” kategória. A nemzet legyen és maradjon nemzet, az egyház legyen és maradjon egyház, mert a laosz nem ethnosz. A laosz maradjon laosz, és az ethnosz maradjon ethnosz. Ugyanúgy, ahogy Isten is legyen és maradjon Isten! „Csak” Isten!
Kedves Ádám.
Hosszúra nyúlt eszmefuttatásom után most rövidebb leszek.
Beszélhetünk az amerikai, a nyugat-európai protestantizmus, vagy akár a kereszténység tragédiájáról is, de most arról szólok, hogy a magyar kálvinizmus elmúlt évtizedeinek tragédiáját én miképpen látom. Úgy vélem, hogy az itthon többségi regnum marianumot megpróbálta utánozni, utolérni a kisebbségben lévő regnum balogianum.Hála Istennek, hogy ez a jelenség nem azonos a hiteles és egészséges magyar (barmeni!) kálvinizmussal. Harminc éve még nem volt regnum, akkor még én is ehhez a körhöz tartoztam.
Sok mindenben egyetértek Ádámmal.
Ebben az ügyben az itteni vagy más felületek kommentjeit olvasva már szinte mindenki ítélkezett.
Ugyanakkor én is úgy látom, hogy az alaptörténet, vagyis K Endrének pontosan milyen szerepe volt a Bicskei gyermekotthonban történt törvénysértésekben, egyáltalán nem teljesen világos.
A bíróság által minden szinten elítélt K Endre bűnössége kapcsán valóban merülhetnek fel kérdések a jelenleg rendelkezésre álló infók alapján. Sajnos simán el tudom képzelni, hogy a bíróság akár harmadfokon is bűnösnek mondjon egy ártatlan embert.
Ugyanakkor K Endre álláspontját sem kell vagy lehet automatikusan elfogadni.
Van több pro és kontra érv, és ezekből több verziót is ki lehet alakítani. Az egyik véglet, hogy K Endre semmi bűnt nem követett el és teljesen ártatlanul hurcolták meg,
a másik pedig, hogy mindenben bűnös, sőt egy megrögzött hazudozó, mivel máig mindent tagad.
És a két véglet közötti széles spektrumon is elhelyezkedhet valahol a szürke zónában (részben igaza van, részben nincs stb…)
Az itt és máshol elhangzott pro és kontra érvekre mindegyikre lehet olyan elméleti választ találni, amely akár ebbe, akár abba a forgatókönyvbe beleillik.
(-pl. az iratok/levelek átadása az igazgatónak,
-vagy az évekkel korábbi eset és gyanú,
-vagy hogy K Endre úgy tűnik meg van győződve a saját igazáról,
-vagy hogy valaki nyilvánvalóan hazudik abban a kérdésben, hogy K Endre meg akarta-e 5000 forinttal vesztegetni az egyik tanút vagy sem,
ezekre a kérdésekre mindkét oldal homlokegyenest ellenkező választ vagy hipotézist tudna felállítani, legalábbis mivel nem ismerjük az összes lényeges részletet. És úgy tűnik, ilyen szinten ennek nem is nagyon lehet, illetve nem is akarna már utána járni senki)
Visszatérve az ügyből kirobbant száguldó lavinára, még további számtalan kérdés merült fel – de ezt már sokkal inkább a politika / média / közvélemény célzott hatáskeltése és narratívák dominálják.
A Fidesz/Kormány szerintem helyesen értette meg az ügy kipattanásakor, hogy egy óriási jelentőségű politikai támadási felület is megnyílt egyben. Ezért is hozott viszonylag gyorsan óriási politikai áldozatot. Vélhetően az ő optimista forgatókönyvük az volt, hogy a két lemondás után lecseng a történet. Nem így lett.
Balog Zoltán és Magyar Péter olyan új lendületet és irányokat adtak az eseményeknek, ami még messzebb vezető politikai, társadalmi közüggyé emelte + immár felekezeti, sőt egyházi kérdéssé is tette.
Én talán annyiban látok más alternatívákat is Ádám felvetése mellett, hogy nem okvetlenül az igazságszolgáltatásba vetett bizalom lehetett az egyetlen szempont. A politikai narratíva a kezdetektől (mindkét oldalon) komoly hangsúlyt kaphatott.
Egy nehezen kommunikálható, zavaros történet esetében, ahol a szálak messzebb is vezetnek (pl. Balog Zoltán)
– lehet, hogy a kirobbanásakor jobb stratégia inkább csendben maradni, és gyorsan beáldozni két magas rangú tisztet (még ha elméletben akár igazuk is volt, de legalábbis védhető lett volna az álláspontjuk),
semhogy az ügy tovább forogjon és sokkal nagyobb politikai és társadalmi kárt okozzon – különösen a közelgő EU és önkormányzati választások időszakában.
Ha Balog és Novák akár hittek is K Endre ártatlanságában (és akár erre nézve rendelkeztek alátámasztó információkkal), ezt valóban igen nehéz jól kommunikálni, mert a gyermekekkel/kiskorúakkal való visszaélés erősen átpolitizált és maga a kormány tűzte fő zászlójára a gyermekek védelmét.
A zéró toleranciába nem fér bele semmi vagy sok magyarázkodás, itt a magyarázkodásból nem lehet jól kijönni.
És átkötve Ádámra, főleg úgy, hogy a másik oldalon ott van immár három elmarasztaló bírói ítélet (az alátámasztó tanúkkal, eseményekkel, érvekkel). Ez óhatatlanul szól az igazságszolgáltatás rendszerének működéséről, és valóban az abba vetett bizalomról is.
Mivel ilyen szintre eszkalálódott a helyzet, talán jobb lenne, ha a társadalom válaszokat kap a politikától.
Érdemes lenne megfontolni Nováknak és Balognak (v Rogánnak, ha valóban ő dönt :), hogy Balog és Novák kiálljanak a nyilvánosság elé, és beszámoljanak, milyen információk és indokok alapján született meg a kegyelmi döntés, amennyiben azt valóban vállalhatónak tartották.
Nyilván ez már csak kármentés, és bármit mondanak is, biztosan kételyeket fog hagyni sokakban.. de legalább a társadalom jobban megismerné ennek az immár óriási következményekkel járó közügynek a hátterét.
Most az tűnik talán valószínűbbnek, hogy nem lesznek nyilvános válaszok. Ennek is meg lehet a legitim indoka. Ahogy a Becsületbeli Ügy c. film egyik ikonikus jelenetében Jack Nicholson vágja a választ kereső Tom Cruise képébe: „You cant handle the truth” 🙂
De akár lesznek válaszok, akár nem, ahogy Ádám zárja – Valaki most is mindent pontosan tud és a legvégén biztosan igazság lesz szolgáltatva mindenkinek.
Hívő – Keresztény ember miért is nem a biblia köré építi az életét,nézőpontját egy témában? mit us tanít a biblia ? nem azt hogy bocsássunk meg jó sokszor, és ne itéljünk? Nem ez a keresztény ember jogszabálya?
Kedves Tibor,
a nemzeti hovatartozás és a Jézus-követés kapcsolata nagy és fontos téma, én is írtam róla (New Covenant Israel As a Multi-Ethnic Diaspora), de egy másik téma, mint amiről most a vita folyik.
Kedves Ádám !
Egyszerű katolikus hívőként nem lehetek pontosan tisztában a „hitvallásos helyzet” református teológiai fogalom tartalmával, de teljesen egyetértek azzal, hogy a Balog püspök ügyét politikai síkon indokolt értelmezeni.
Itt jegyzeném meg , hogy amennyiben a katolikus egyház valamely püspökéről derülne ki az ami Balog Zoltánról, meggyőződésem szerint az illető elmozdítására a Vatikán már intézkedett volna. (Persze könnyű nekünk, van egy pápánk aki nincs lekötelezve az Orbán rezsim irányába.)
Balog püspök cselekménye azért politikai ügy, mert a politikai háttere, kapcsolatrendszre nélkül nem lehetett volna kulcsszereplője a kegyelmi botránynak.
Lényeges kérés , hogy miélyen megfontlásból vállalta el Főtiszteletű Úr (remélem jól írom a titulusát) a kegyelem-kijáró szerepet. A fáma szerint Kató Béla erdélyi református püspök volt az eredeti patrónus, de a biztos eredményhez nála jóval befolyásosabb pártfogóra volt szükség.
Szerinted Ádám, az volt a fő moticváció, hogy a jogerős ítélet dacára ártalannak vélelmezte Kónya Endrét. Az előző posztodhoz fűzött hozzászólásomban utaltam rá miért nem hihette azt Novák elnöknő sem, hogy az ítélet megalapozatlan. Röviden: a kegyelmi kérelem nem jogorvoslati kérelem. Ha az elítélt a kérelemben ártatlanságát hangsúlyozza vagyis a jogerős ítéletet vitatja az tartalmilag nem kegyelmi kérelem hanem rendkívüli jogorvoslati és mint ilyen nem is kerülhet az államfő asztalára. (A kegyelmi ügy az elsőfokű bíróságon indul utána az Igazságügyi minisztériumba kerül amely javaslatával megküldi a Köztársasági Elnök Hivatalába. Mindhárom helyen több magasan képzett jogász kezén is átmegy az akta.) Más megközelítésben: aki kegyelmet kér az bizony a bűnösségét is elismeri.
A fentiek tükrében nem gondolom, hogy a püspök urat az ártatlannak vélt ember megsegítésének szándéka motiválhatta a kegyelmi ügy támogatásában.
Persze azt sem hiszem, hogy Balog Zoltán magát a pedofíliát vagy a bűnpártolást ne tartaná súlyos bűnnek. Bizonyára annak tartja. Félek a helyzet ennél bizonyos értelemben rosszabb: egyszerűen NEM ÉRDEKELTE, hogy mit követett el Kónya Endre. Ha erdélyi püspöktársa szót emelt érte akkor bizonyára rendes erdélyi ember, a „mi kutyánk kölyke” a büntetése nagyrészét már úgyis leülte és – ami a lényeg – úgysem kerül a dolog soha napvilágra. (Erről is írtam bővebben a hivatkozott hozzászólásombna.)
Ebben tévedtek nagyot az ügy szereplői, pedig tudhatnák az Evangéliumból, hogy nincs olyan titok ami napvilágra ne jönne. Istennek hála nem kell mindenre az Utolsó Ítéletig várni, a hazugság szövedéke mindig felfeslik valahol.
Kedves Csurgai Csaba,
sok vélelmezés és ítélet van a szavaidban.
Szerintem itt egyszerűen annyiról van szó, hogy a (református vezetők) többség(e) első renden Orbán hívő, és a soron következő hitüket és teológiájukat hozzá formálják az előbbihez, ahogy a szükség hozza. Az üléspontjuk határozza meg az álláspontjukat.
Ehhez társul még, hogy: „It is difficult to get a man to understand something, when his salary depends on his not understanding it.”
Kedves Ádám,
milyen információid vannak arról, hogy pontosan mire alapozta Csaba a véleményét?
más… hát ha tényleg kiderül, hogy ezt is a határontúliaknak köszönhetjük, akkor én hitvalló keresztényként a kardomba dőlök …
Billy Graham baptista lelkész több amerikai elnök tanácsadója volt, tehát ez nem példa nélküli. Az ügy pedig a következő: K.Endre felesège, tudtommal ő, kegyelmi kérvényt nyújtott be. Balog javasolta, Novák aláírta, amihez joga volt. Ez más országokban is gyakorlat. Csak más országoknak nincs ilyen ellenzékük, amely gyerekbarátnak tünteti fel magát, de nem támogatja a gyermekvédelmi törvényt, amely pont az ilyen alakok ellen készült. Az igazgató egyébként homoszexuális volt. Erről mindenki hallgat.
Kedves Person! A református lelkészeket Magyarországon a gyülekezetek fizetik. Ahol ezt nem tudják megoldani, ott nincs önálló egyházközség. Romániában, Szlovákiában állami fizetést kapnak, itt nem. Ami állami kiegészítés az a kommunizmus idején elkobzott vagyonok utáni kártérítés. Mindent elvettek, és nagyon keveset adtak vissza. Arra kapnak pénzt az egyházak, amiben állami feladatot látnak el: oktatási intézmények, öregotthonok fenntartása.
Az, hogy Bayer és Huth nyíltan támadják már Balogot, valószínűleg azt jelenti, hogy elengedte a rendszer. Ha így lesz, akkor gyorsan változik majd a „teológia” is.
Mégha tényleg bűnöst, tudta szerint bűnöst nevezne ártatlannak, az ugyan nagy szégyen lenne az egyházra, ugyanaz a szégyen, ami századokon át sokszor előforult, de még mindig teljesen más ügy, mint a pedofília, homoszexualitás stb. vagyis a rossz jónak nevezése!! Előbbi az egyház tkp. az ember szokásos eddigi gyengesége, igen szégyene kategória, amihez hasonló Péter esetében is megtörtént (Istentagadás és paráznaság összekapcsolódik sokszor jelképekben). De: Nagyon sok ember, nem csak hívő érzi ösztönösen, és írja is, hogy a világ rosszabb, másképp lett rosszabb, mint eddig, hazugabb lett. Aztán ésszel megcáfoljuk, á végülis mindig ugyanilyen volt. Mert a fordulat kulcsa szerintem nem abban van (úgy kb/legkésőbb a 20.század elejétől), hogy az ember bűnösebb lett volna, A fenti első mondatom első esete, tehát a bűn tagadása bár csúf, de teljesen emberi és a védekezés büntetéstől való félelemből ered, Ahogy a gyereknél is, „nem én voltam”. De sosem merte az ember századokon át kimondani, hogy „de bizony ezt tettem (nagy vállal) mert ez valójában jó” sőt aki rossznak nevezi, aki bűnnek nevezi, az ilyen meg olyan diszkrimináló antitoleráns diktátor stb. Ez az irány szerintem egyértelműen sátáni, de talán egyben megújulás forrása is lehet, amikor már mindenki azt érzi, hogy minden a feje tetejére állt. Remélem érthetően fejeztem ki.
Szerintem nem amiatt morális kérdés a lemondás, mert tudjuk, hogy BZ tudatosan hozott immorális döntést, hanem amiatt, hogy az 1 Tim 3 alapján szükséges, hogy a püspökről a kívülállóknak is jó véleményük legyen.
Vagy mert az 1 Thessz 5 szerint a bűn látszatát is kerülnünk kell.
Nem mondom, hogy ezek a legerősebb érvek a kérdésben, de épp emiatt nem volt szerencsés megválasztani sem, így pedig még kevésbé alkalmas az egész egyház vezetésére. Egész egyszerűen túlságosan kompromittált helyzetben van.
Ez önmagában nem teszi vétkessé, de hogy egyház vezetőként elfogadja-e a Szentírás ilyen helyzetekre vonatkoztatható érvényét, vagy hogy ezekre reflektál-e legalább, szerintem már morális kérdés.
Persze ez nem mossa sem őt, sem az MRE-t tisztára a pedofilsimogató címkétől. De ahogyan Novák azt tudta mondani, akárki is írta még neki, hogy Magyarország egységét, bár jóhiszeműen hozott rossz döntést, már nem tudja képviselni, úgy BZ részéről is ugyanezt tisztességes volna megtenni szerintem az MRE kontextusában. NK ezt úgy tűnik intuitíven értette, BZ bibliai útmutatás alapján sem, vagy máshogy.
Hogy mi történt az ügyben, és ki mit tudott, nem valószínű, hogy megtudjuk. De hogy látszólag nulla teológiai reflexióval reagál az ügyre egy egyház feje, és ha van is ilyen, az nem tűnik fontos szempontnak a számára, az baj.
Kedves Ádám!
Nehéz lenne tagadni, hogy van bennem neheztelés az állampárt irányába és a lelkiismeretvizsgálat is bizonyára rám fér majd a nagyböjtben.
Lehet, hogy úgy van ahogy írod és Balog püspököt kizárólag az igazság érvényre juttatása vezérelte. A tényleges történésekről semmit sem tudok, csak a jogi ismeteteim és államigazgatási tapasztalataim alapján spekulálok.
A teológiai témájú cikkeid továbbra is lelkesen fogom olvasni, ha azonban bejön a hazai politika ott nekem jobb lesz skippelni, mert csak felhúzom magam. Szerintem ilyenkor nem tudsz kilépni a csőlátásodból.
Meg kell ezt is értenem. A propaganda által sulykolt látszat szerint csakis Orbán garantálja, hogy nálunk nem lesz LMBTQ diktatúra, maszturbálószoba meg hasonlók. Ettől láthatóan nagyon tartasz, nem mondom hogy minden alap nélkül. De bármilyen visszás, istentelen jelenségek is vannak Nyugaton, attól még a hazai rezsim amoralitása felett sem szabadna nagyvonalúan eltekinteni egy kereszténynek.
A megbocsátás, szeretet, tolerancia itt miert nem lehetett opcio?
Kedves Ádám! Biztos, hogy nem erről van szó? Ötszáz év távlatából a középkori pápák egyéni bűnei súlyosabbak lennének, mint az eltorzult, hitehagyott pápaság intézménye?
Kedves Tibor,
bocsáss meg, de őszintén nem értem a gondolatmenetedet.
Ádám!
Évek óta követem a blogod és egy nagyon erős bástyájának tartalak a hazai kereszténységnek, de ebben az ügyben tett véleményedtől összeszorult a szívem és a gyomrom. Úgy gondolom, hogy elfogult vagy egy olyan POLITIKA irányába, ami felé nem lenne indokolt.
Ezt tisztelettel írom és nem akarok vitába bocsátkozni, a tévedés jogát is fenntartom.
Ha tényleg szükséges, akkor kívánom, hogy Isten Szelleme mutasson utat neked!
Kedves Ottó,
ha a politikai elfogultságom határozná meg azt, amit írok, akkor most csendben lennék.
Attila,
Az 1 Tim 3 elég jó érv a lemondás mellett, viszont a helyzet teljesen ambivalens.
1, Balog Zoltán miniszteri munkája nem nyűgözött le. Nem tartanám tragédiának, ha nála egy fokkal hitelesebb, kevésbé semmitmondó vezetői lennének a gyülekezeteinknek.
2, Ott van helye a lemondásnak, ahol a hiba elkövetődött. Az aktuális ügy kapcsán, Novák Katalin lehet, hogy hibázott köztársasági elnökként, Varga Judit lehet, hogy hibázott igazságügyi miniszterként, Balog Zoltán viszont nem hibázott zsinati elnökként, vagy püspökként. Ő tanácsadóként tudott hibázni (már ha a politikába vagy közügyekbe, való belefolyást nem tekintjük hibának egy vallási vezetőtől).
Hogy ezzel kompromittálta-e magát annyira, hogy nem előnyös máshol vezetői szerepet vállalnia, az részben magánügy, részben a m.ref egyház belső ügye.
Így kívülről nyomatva ez inkább az 1Móz 4,24 lámeki bölcsességét juttatja eszembe.
3, Az amit most látunk a médiában egyértelmű karaktergyilkosság. Ezen kívül világos, nyílt és elképesztően pimasz politikai nyomásgyakorlás egy keresztény felekezet irányába. Minta bármilyen keresztén közösség valami beosztottja lenne az aktuális politikai vezetésnek; tökéletes szereptévesztés. Kíváncsi vagyok mit szól Isten, ha a politika ezt végig viszi (persze akár tőle jövő ítélet is lehet, de ne feledjük, miután Babilon végrehajtotta az ítéletet Izráelen, Babilont is elővette az ÚR).
Mit kellene csinálnia Balog Zoltánnak? Lemondani, mert a fideszes influenszer hadsereg acsarkodik és hörög. Komolyan mondom soha nem gondoltam volna, hogy védeni fogom, de ha most lemond pusztán politikai nyomásra az mélyütés a m. ref egyház függetlensége, méltósága és úgy általában a maradék hitelessége szempontjából. (kellemetlen ez a felemás iga)
Egyébként nyugodtan lemondhatna (ha van helyette jobb vezető), de ne most és ne így.
Kedves Ádám,
„De az egész helyzet morális megítélését megfordítja az az aprócska, ámde a megítélésben legfontosabb tény, hogy azért támogatta – másokkal egyetemben – K. Endre kérvényét, mert az ügyben ártatlannak vélelmezte őt! Mind Novák Katalin, mind Balog Zoltán egyértelműen leszögezték (ki gondolhatná ezt róluk másképp?), hogy a pedofília bűnének elutasítása soha nem képezte vita tárgyát és nem is fogja. Balog Zoltán nem azért támogatta a kegyelmi kérvényt, mert a pedofíliával kapcsolatban engedékenyebb lenne, hanem azért, mert a bűnsegédletért elítélt igazgatóhelyettes esetében jogosnak tartja az ítélettel kapcsolatos súlyos kételyeket.”
Erre az állításodra reagáltam, ami a véleményedben számomra elég nagy súlyúnak tűnik, viszont, ha csak nincsen más információd az érintettektől – Nováktól és Balogtól – , azon kívül, amit megosztottak a nyilvánossággal, akkor abból ez egyáltalán nem állítható ezzel a bizonyossággal. Ha van ilyen információd, amire alapozod ezeket az állításokat, akkor oszd meg őket, mert jelenleg kb mindenki a pontos és világos okokra kíváncsi az országban.
Kedves Ádám,
Köszönöm a gondolataidat. Jó olvasni, mert elmagyarázod, hogy mit gondolsz, és miért gondolod azt.
Ez hiányzott Balog Úr nyilatkozatából. Kevés volt, és arrogáns. Láthatóan nem mérte föl, mekkora kárt okoz azzal, hogy csak a saját védelmére gondolt, és másokéra nem (legyen az református vagy „elveszett”, ha szabad ilyen missziós terminológiával élnem, és kicsit összemosnom a fogalmakat).
Érted ezek után, pl egy bántalmazott valaki hogy fog bejönni egy gyülekezetbe? Balog Zoltán mindannyiunkat belerángatott. Sokkal jobban tette volna, ha nem szólal meg. Hogyan teszek bizonyságot a full liberális munkahelyemen? Első kérdés: milyen vallású vagy? Református? És már vége lehetne a bizonyságtételnek. Hála Istennek, hogy ő összegyüjti az Ő népét a világ kezdetétől annak végéig (Heidelbergi Káté alapján), és erreigazából semmi hatása nincs a gonosznak.
Ha van tanulsága ennek a nyilatkozatnak, akkor az a maga a divinity léte. Mert ebben a nagyon kusza világban, ahol az egyszeri református egyháztagnak nehéz eligazodnia, tájékozódnia gyakorlatilag bármilyen témában, ebben a zűrzavarban Balog nem adott fogódzót. Nem beszélt, hogy milyen szempontok alapján döntött, nem tisztázta a helyzetet. De hagyjuk is ezt a nyilatkozatot, inkább örüljünk annak, ami jó. Mert a divinity magyaráz, tisztáz, értelmez, beszélget. Nagyon kell a józan hang közéleti ügyekben, jó feljönni ide. Köszönjük szépen.
Szeretettel,
Pisti
Kedves Csurgai Csaba,
írod, hogy „De bármilyen visszás, istentelen jelenségek is vannak Nyugaton, attól még a hazai rezsim amoralitása felett sem szabadna nagyvonalúan eltekinteni egy kereszténynek.”.
Elfogadhatónak tartod-e ha erre azt mondom, hogy a nagyobb bajra irányul a figyelmünk? Én sokkal nagyobb bajnak tartom a családok szétverése és a gyermekek szexualizálása irányába tett nyugati lépéseket, mint azt hogy a magyar kormány mennyire amorális.
Persze fennáll a veszély, hogy itthon is bevezetik pl. a CBDC-t – amit szintén rendkívül veszélyesnek tartok -, de majd akkor arra figyelünk és az ellen cselekszünk.
Kedves Bálint,
a nyilvánosságban elhangzottak egybeesnek más, közelebbi forrásból származó információimmal. Abban a hiszemben született a kegyelmi döntés, és Balog Zoltán is abban a hiszemben támogatta azt, hogy K. Endre nem élt vissza a gyermekek kiszolgáltatottságával. Ez volt az egyik oka annak is, hogy az esperesi-gondnoki értekezleten a túlnyomó többség bizalmat szavazott neki. A politikai hiba mélyén morális megfontolások álltak.
Nekem nagyon bátorító volt most azt olvasni a napi igében, hogy:”Saját dárdájával vered át harcosainak fejét, akik ránk rohantak.”(Habakuk 3.14.) Az ellenz(s)ék ma tüntetést szervez, de vezetői nem támogatják a gyermekvédelmi törvényt, amit pedig ez a kormány hozott, és össztűz alá vettek Brüsszelben.
Kedves Person! “Szükséges, hogy szakadások legyenek, hogy az igazak kipróbáltassanak.”
Drága Testvéreim!
Hogyan döntött volna egy hűséges izraelita bíró Mózes törvényei alapján?
Felvette volna a tényállást: Ifjak hol pénzért (súlyosbító körülmény), hol hatalmi-gondviselői nyomás alatt (súlyosbító körülmény) hagyták felfedni a szemérmüket, de a konkrét behatolási aktus híján a paráznaságra vagy fajtalanságra kirovandó megkövezési büntetés nem indokolt. A botrány kitörése után a szexuális aktusba nem bevont, de tanúskodó túlkoros fiatal „bánatpénzre” utazott. A tanúvallomások (és nem írásbeli nyilatkozattétel alapján) eldönthető, hogy az egyik esetet felfedő (enyhítő körülmény) harmadik nevelő (nem részese a szexuális cselekményeknek) hamis tanúzással igyekszik-e mentegetni főnökét.
Ezek alapján a bibliai korok e bírája kemény 40-et veretett volna az iskolavezetőre szeméremsértésért és kemény 40-et hatalommal való visszaélésért, huszat a fiatalokra prostitúcióért. A másik szeméremsértő nevelő 40-et a fajtalankodásért, 20-at a prostitúcióért. A hamisan tanúskodó, bánatpénzre utazó ifjú – azt a büntetést kapja, amit hamisságával kieszközölni akart- 40 botütést. Ha viszont a harmadik nevelő bűnmentegetésének ténye beigazolódik, 40 botütés az ára.
Ehhez a kemény,, de józan ítélkezéshez képest látjuk mai, hamisan túlhumanizált (i)gazságszolgáltatásunk „eredményeit”.
Egyik lányom valamelyik óráján a tanáruk így kiáltott fel: „Mióta van hogy a jogászok így meghülyültek???!!!”
Ezt válaszoltam:
Felfordult a társadalmi értékrend. „Az én testem, az én döntésem” következtében mi van akkor, ha az „én” révülni (kábítószer vagy alkohol hatása alatt), paráználkodni, gyereket gyilkolni (mert a magzattal járó felelősséget el- és megveti), csak hogy „jól” érezze magát. És azokat ki védi meg, akik testileg (!!!) is sérülnek, akár pszichoszomatikusan, akár fertőzések által???!!! Mindez egészen más, mintha „Az én testem a Szentlélek temploma” lenne.
Én nagyobb távlatból szemlélem a történéseket. Van-e a tetteinknek isteni reakciója a földi életünkben? Vagy csak az örökkévalóságban?A politikusok azt mondják, hogy majd a választók eldöntik, ha megnyerik a választást, akkor az mindent legimitizál, a bűnöket is, mindent…
Vajon Isten nem dönthet úgy, hogy most egy személyt, vagy egy rendszert megszámlál, megmér, könnyűnek talál?
Csak Balog Zoltán személyével kapcsolatban gondolkodom most.
Amit ő gyülekezetek és hívő emberek ezreivel szemben elkövetett, azt ő még ma sem rendezte.
Én őt Istennél feljelentettem 2011-ben.
2010-es választás előtt, amit lehetett látni előre, hogy a Fidesz fog nyerni, de biztosra akartak menni és néhány ezer, vagy 1-2 tízezer szavazatért lehajoltak. Budapesten összehívtak kb. 50-60 kisgyülekezet pásztorait, vezetőit és BZ nagyon ügyesen, ebben profi, megnyerte ezeknek a vezetőknek a bizalmát, az enyémet is. Akkor még nem tudtam/tudtuk, hogy ezzel rászedte és becsapta ezeket a közösséget, ami a 2011-es egyházügyi törvény kapcsán lett nyílvánvalóvá. Persze ez nem csak rajta múlott, de nem vállalta fel a félrevezetett hívőkkel való szembenézést. Mérhetetlen fájdalommal találkoztam sok testvérem szívében emiatt. Én személyesen nem voltam érintett, mert olyan egyházhoz tartoztam, amit elfogadták. A többiekért akartam szólni.
Én ezt megírtam BZ-nak, aki válaszolt is, és azt írta, hogy neki nincs rendezni valója.
Engem egyáltalán nem lepett meg az, hogy ilyen helyzetbe került, hiába van ereje és hatalma teljében. Nem kívánom a bukását, de a magyar keresztyénség egy részével szemben van rendezetlen adóssága. Lehet elérkezett az idő Istennél, lehet hogy még nem… Lehet, hogy számára ez egy csapda volt, belesétált.
Ez a keresztyéndemokratának nevezett rendszer számos hasoló ügyet és helyzetet hordoz, a cél szentesíti az eszközöket… biztos? Ha a végén több lesz a jó, mint a rossz, akkor jó? Mintha Istennél ez így működne? Nem!
Nem vagyok nagy vitázó, időm sincs nagyon írogatni, ha lesz reakció elolvasom.
Én akkor ezt a nyílt levelet írtam:
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=6476
https://mandiner.hu/velemeny/2012/08/szabados-adam-nyilt-level-balog-zoltan-miniszter-urhoz
Kedves Ádám!
Gyülekezetünkből egy börtönmisszióban szolgáló testvértől hallottam, hogy odabent sokan gondolják magukat ártatlannak. És ezt többen meglepően hitelesen tudják előadni. Pont emiatt talán az átlagosnál is nehezebb a börtönlelkészi vagy pszichológiai szakma.
Mindettől függetlenül tényleg lehet valaki ártatlan, akár K Endre is, a gyerek viszont valamiért visszavonta vallomását. Ha Ön vagy Balog püspök tényleg rendelkezik „közelebbi forrásból származó információval”, nem tudom, miért olyan nehéz ezzel előállni? Sokkal egyértelműbb és világosabb lenne a helyzet. Ha nem is politikailag, de morálisan mindenképp. És könnyebb lenne megérteni a püspök úr belső vívódásait is.
Kedves Ádám!
Ezt kérdeztem: „Ötszáz év távlatából a középkori pápák egyéni bűnei súlyosabbak lennének, mint az eltorzult, hitehagyott pápaság intézménye?”
Ezt válaszoltad: „bocsáss meg, de őszintén nem értem a gondolatmenetedet.”
Most a kérdésemet megpróbálom elmagyarázni.
Bár nem tudtam minden kommentet alaposan elolvasni, de úgy veszem ki, a téma BZ magatartásának megítélése. Ab Balázzsal szemben szerinted nem hitvallási, hanem politikai helyzet van. Én Ab Balázzsal értek egyet, s úgy véle, valóban hitvallási helyzet van. Véleményem szerint e kettő nem választható el mindig egymástól: szerinted Barmen hitvallási helyzet volt, szerintem is, de egy politikai helyzetben volt az!
Tévedünk, ha csupán egy személy (akár pozitív, akár negatív) erkölcsi megítélésére szűkítjük le a gondolkodásunkat (egy-egy pápa erkölcstelen élete.) A személyes bűnöknél sokkal súlyosabb az intézményi, azaz a strukturális bűn. A pápaság (legalábbis a középkori) állítotam párhuzamba a NER-rel, amelyben a vallás és a politika (igenis eretnek, mert tévtanítás!) összeházasítása történik immár több évtizede, s ez a helyzet akárcsak Lutherék számára a trón és az oltár bűnös szövetsége az ami reformációért kiált. Irodalmi tanulmányiaidból bizonyára emlékszel a „personal heresy”-re (C.S.Lewis), vagy az „objective correlative”-ra (T.S.Eliot). Erre gondolok, s úgy vélem a szubjektivizmusunktól le kell mondanunk, annak érdekében, hogy az egészet lássuk. A középkori pápaság intézménye termelte az erkölcstelen pápákat, s nem a pápák erkölcstelen élete a pápaságot.
Nálunk a főbűnös sem BZ valóban vitatható személyi döntése / nem döntésee , hanem az az eltorzult, teológiailag hamis ideológia, a NER, amelyik BZ-okat eredményezett. Viszont az sajnálatosan igaz, hogy e rendszer kiépítésében BZ-nak is nagy szerepe volt. Röviden: BZ az általa (is) épített rendszerbe bukott bele.
Ez most egy politikai lincshangulat, ami úgy látom kihat ref. egyházra is, a nép hangja nem Isten hangja,bármilyen keresztény közösségnek , ha imádkoznak és döntést hoznak, akkor illik összezárni és a döntésben kitartani és nem koncként odavetni valakit a világnak/ „jobb ha egy ember hal meg a népért” ugye…/ .Bár itt nem volt teljes az egység.
Márk 8,15 Jézus figyelmeztette őket: Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!
Kedves Tibor,
akaratlanul is megerősíted a posztom mondanivalóját: nem hitvallásos, hanem politikai helyzet van. A NER-ellenességből lesz hitvallás.
Ennél a kereszténységet sokkal régebbinek, erősebbnek és szuverénebbnek gondolom. A hitvallásaink nem egy politikai berendezkedésből fakadnak, egészen addig, amíg ki tudjuk mondani: Krisztus a küriosz. A kereszténység és az államhatalom egymáshoz való viszonyában sokféle modell létezett az egyház történetében, én magam egy jóval távolabbi kapcsolatot látok helyesnek, mint mondjuk a lutheranizmus története (a lutheri két birodalom elve ellenére), de egyetértek T. S. Eliottal abban, hogy a hívők és a világ kapcsolatában nincs állandó modus vivendi, sokféle megélhető helyzet előállhat, és ugyanakkor minden társadalomnak az a relatíve legjobb, ha a keresztény világnézet teremti meg a civilizációs kereteit.
De ezek sokkal nagyobb kérdések, mint az, hogy a Balog Zoltán református zsinati elnök által is támogatott kegyelmi döntés hitvallásos helyzetet teremt-e. Szerintem nyilvánvalóan nem.
A Barmeni Nyilatkozattal kapcsolatos analógiát helytelennek tartom, mert annak a politikai kontextusa egészen más volt. Akkoriban Hitler hatalomra jutásával egy mélyen pogány és okkult hatalom kényszerített az egyházra egy eretnekséget. Az ún. Német Keresztények (Deutsche Christen) egy kvázi-markionita, zsidótlanított kereszténységet képviseltek, és mindezt a Führernek való hűség kinyilvánításával. A legközelebbi analógia számomra az, ahogy a német vagy a skandináv evangélikus egyházak az állami szintű LMBTQ-ideológiához igazodva maguk is alapvető elemeiben írták át a hitüket. Status confessionis ott van: Németországban, Svédországban, Finnországban, és igen, szerintem ma már a magyar evangélikus világban is.
A református egyház államhoz való viszonyát minden bizonnyal át kell gondolnia. Vannak tanulságok. De ne tévesszük el az arányokat.
Tűpontos összefoglalása ez a cikk napjaink történéseinek. Teljes mértékben politikai a helyzet, viszont az is érvényes, hogy, aki ezzel a kijelentéssel nem ért egyet, azzal hitelvek mentén sem valószínű a teljes egyetértés. Miért? Mert a felvetés által kikényszerített állásfoglalás egészen sokat elárul az egyén hitvallásáról is.
Szia István!
„Ott van helye a lemondásnak, ahol a hiba elkövetődött…
Hogy ezzel kompromittálta-e magát annyira, hogy nem előnyös máshol vezetői szerepet vállalnia, az részben magánügy, részben a m.ref egyház belső ügye.”
Igen, ez sokminden, de részben annak is a kérdése, hogy egy egyházi vezető aláveti-e magát a bibliai alapú kritériumoknak, és ezt református egyháztagként szerintem nyugodtan leválaszthatjuk a politikai fénytörésről. Speciel ez engem jobban érdekel, mint a politikai vonal – ettől tartom alkalmasnak a lead pásztor szerepre, és nem mástól. Ha ennek nem felel meg, akkor az nekem mellékes, hogy hol máshol hibázott.
„Így kívülről nyomatva ez inkább az 1Móz 4,24 lámeki bölcsességét juttatja eszembe.”
Ha jól értem, arra gondolsz, hogy aránytalan az a lincselési hangulat, ami kialakult. Ez biztos így van, de ha valaki pedofíliával kapcsolatos ügybe keveredik ismert emberként, valahol érthető, hogy nem a társadalom racionális oldalával (már ha van ilyen) találja szemben magát.
„Az amit most látunk a médiában egyértelmű karaktergyilkosság. Ezen kívül világos, nyílt és elképesztően pimasz politikai nyomásgyakorlás egy keresztény felekezet irányába. Minta bármilyen keresztén közösség valami beosztottja lenne az aktuális politikai vezetésnek; tökéletes szereptévesztés.”
Azt hiszem, ebben másként látunk egy kissé. Én úgy érzem, hogy az MRE „házhoz ment a pofonért” ebben az esetben. Mi változtattuk meg az egyházi törvényt, hogy egy közvélemény által a politikai szerepvállalás miatt igencsak ambivalens módon értékelt lelkész legyen a vezetőnk; mi engedtük meg azt az apró, jelentéktelen sumákolást, hogy bár aktív politikai szerepvállaló nem tölthet be lelkészi pozíciót, de BZ-nek a tanácsadói szerepe technikailag nem politikai szerep, ezért megfelel a kritériumoknak (de vajon megfelel a szabály lelkületének is?), és a mi szofizmusunk és naivságunk az, ha nem akarjuk látni, hogy ez hogyan néz ki kívülről. A politika nem a tényekről szól, hanem a szimpátiáról és az érzelmekről. Ha egy ex-politikus egy egyház vezetője lesz, ez a csomag jön vele.
„Komolyan mondom soha nem gondoltam volna, hogy védeni fogom, de ha most lemond pusztán politikai nyomásra az mélyütés a m. ref egyház függetlensége, méltósága és úgy általában a maradék hitelessége szempontjából. (kellemetlen ez a felemás iga)
Egyébként nyugodtan lemondhatna (ha van helyette jobb vezető), de ne most és ne így.”
Nem tudom, hogy van-e maradék hitelessége az MRE-nek. De visszatérve az első ponthoz, nekem nem különösebben a politikai következmények az érdekesek. Egy egyházi vezetőtől azt várom, hogy jó példával járjon elől, különösen abban, hogy nem a politikai következmények talaján mérlegel arról, hogy megéri-e Istennek engedelmeskedni, vagy sem. Szerintem éppen ezzel tisztázná leginkább, hogy nem a politikai szerepét jött folytatni más székben – Isten felé és a hívek felé. A politikai nyomás, ha valóban függetlenek vagyunk, csak zaj. Így se, úgy se mossuk le magunkról egyhamar a jelzőket, amiket megkapunk. Így is, úgy is ebben a kontextusban kell világítanunk, bizonyságot tennünk, hitelesnek maradnunk. De nem a közvélemény szeme előtt, hanem az Istentől kapott küldetésünkben.
Ádám,
A magam részéről vitába szállnék ezzel a mondatoddal: „A probléma gyökere nem hitvallásos, de még csak nem is morális, hanem politikai.”
Szerintem nagyon is van erkölcsfilozófiai, morális mélység: amikor az erkölcsi érzékenységgel politikai/ideológiai célok érdekében látszat-erkölcsös felháborodással vissza akarnak élni, miközben az erkölcs valódi megjavítását már rég nem lehet várni.
A magam részéről ezért örültem az MRE-n belüli szimpátiaszavazás eredményének: nem ültek fel a morális inverziónak.
Ezzel együtt, mérhetetlenül károsnak tartom azt a szerepkonfliktust, amiben Balog Zotlán máig benne van: miközben püspök, saját elmondása szerint is van aktív, az egyházhoz nem köthető közéleti szerepvállalása is az elnöki tanácsadó testület tagjaként. Ez egyidejűleg nagyon nem jó ötlet — de ez már sajnos csak eső után köpönyeg.
Mára már nem csak a közéleti szerepvállalás a végiggondolni való sajnos, h, hanem azt, hogy akadályává vált-e az evangélium ügyének. 🙁
dzsaszper,
alapvetően nincs vita köztünk.
Ádám, nekem nem a politikai, hanem a teológiai érzékenységemet sérti, amikor a keresztény hitet ilyen vagy olyan célra használják; a hitünk nem lehet használati cikk, amely „cukrosítja” a politikát, s a teológiát ideológiává zülleszti. Ezért számomra ez hitvallási helyzet. Érted?
Persze, hogy értem. Egyet is értek. Ilyennek látom a mostani lincshangulatot is, amely a teológiát politikai eszközzé süllyeszti, a „hitvallásos helyzet” és a „pedofília támogatása elleni tiltakozás” cukormázával önti le a NER elleni harcát.
Kedves Ádám!
Balog Zoltán nem szögezte le sehol, hogy ártatlannak hitte K. Endrét. Azt szögezte le, hogy előzetes információk alapján ő is javasolta a kegyelem megadását. Nem fejti ki, hogy mik azok a körülmények. Azt viszont elismeri, hogy hibázott. Ezek után, nem értem, hogy hogy merülhet fel kétely affelől, hogy vállalnia kell a következményeket. Balog Zoltán állítása szerint Novák Katalin vállalta a politikai felelősséget. Nem veszi védelmébe, nem mondja, hogy nem is kellett volna lemondania, hanem azt, hogy ő már elvitte a balhét, legyen elég ennyi.
Nem lehet érv, hogy olyan információk lehettek birtokában, amiket nem hozhat nyilvánosságra. Előfordulhat ilyen helyzet, de a hátralépés és a pozíciókról való lemondás ebben a helyzetben is a minimum. Már csak az egyház védelme érdekében is. Az egyház hitelének éppen azzal ártott, hogy a szimpátiaszavazással belerántotta az egész egyházat a saját személyes ügyébe, és jól szétkente a felelősséget. Ha idejében lemondott volna, akkor fel sem merül, hogy a sajtó, az ellenzék vagy a kormány nyomására mond le. Ezzel már elkésett, de minél előbb lemond, annál kisebb lehet a kár.
Kedves gnoldeah,
számomra egyértelmű, mind a nyilatkozatokból, mind háttérinformációk alapján, hogy a kegyelmi kérvényt abban a hiszemben támogatta, hogy K. Endre ítélete méltánytalan. Azzal kapcsolatban nem nyilvánítottam véleményt, hogy Balog Zoltánnak le kell-e mondania.
Egy rövid cikk a keresztény-konzervatív Hetek-től.
Elég világosan rámutat a mesterségesen gerjesztett ‘lincshangulatra’, valamint a ‘gyermekek védelme’ nevében a politikai haszonszerzés/NER kritika összemosására és kétarcúságára.
Keresztényként érdemes ezeken a szempontokon is elgondolkodni a mostani ügy kapcsán.
https://www.hetek.hu/cikkek/online/vilag-youtuberei-egyesuljetek
Ahá, Ádám! Már értem: Luther is a teológia cukormázával öntötte le a középkori pápaság elleni politikai harcát. Most már értem: szerinted én is ezt csinálom a NER-rel.
?
Szia Attila,
kb. hasonló reakcióra számítottam, nagyjából egyet is értek veled.
A kommentemben igyekeztem szóvá tenni a jelenlegi diskurzusból hiányzó szempontokat.
Ezek szerintem sem a végső konklúziók, de érdemesek arra, hogy kontextusba helyezzék a fő témát és ellenérvek szülessenek velük szemben.
a lincshangulat és a társadalom irracionális reagálása talán érthető, viszont szerintem tilos a hazugságot, a fals helyzetértékelést, és úgy általában az ostobaságot legitimálni azzal, hogy igazítjuk hozzá a viselkedésünket.
Balog Zoltán testvérem Isten embereként mondott le.
https://youtu.be/-nvYGYUqKBc?si=KOfK8Jtk7eouxNkQ
Kedves Ádám!
Ön szerint tényleg a lincshangulat kifejezés a megfelelő? Ön szerint van bármi különbség a jelenlegi és a 2006-os vagy a 2015-ös netadó elleni közfelháborodás miatt?
Igen.
Kedves Ádám!
És mi a különbség?
Szerintem ez politikusi „lemondás” volt, nem „Isten embereként” való lemondás. A püspökségről le sem mondott, és boszorkányüldözésnek állítja be a történetet, ahelyett, hogy a saját hibájának tartaná (ami a kegyelmi döntés támogatása, majd a botrány ráhúzása az egyházára).
@Person_Woman_Man_Camera_TV ahogy Móra Ferenc írta, „mézet köpsz testvér , de epe bugyborékol benne”. Ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.
Balog jóhiszeműen támogatta a kegyelmi kérvényt, Novák jóhiszeműen elintézte, más kérdés hogy az egymás felé való pozitív elfogultság felülkerekedett pár szabályon. Számomra továbbra is eltúlzott ez a tüntetés és lincshangulat, aránytalan. Úgy érzem ez most csak indok, hogy sok frusztrál tés elkeseredett ember ventiláljon , indok hogy az eddig épkézláb mondanivalót, értelmes politikai célt fel mutatni nem tudó ellenzék megmutassa magát, meg egyéb illetők.. ahogy az Igében is ilyenkor mindig feltűnnek Belilál fiai
Itt van leiratként is:
https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/balog-zoltan-beszede-a-zsinati-ertekezleten-februar-16-an/
Olyan ez a beszéd, mint egy svédasztal, mindenki azt vesz le belőle, amit szeretne.
@Son of Noon: Szerintem ha az egyházad ügyét a magadé fölé helyezed, akkor lemondasz bizalomvesztés miatt és mert teher lett a személyed, még akkor is, ha „eltúlzott” a botrány, ahogy te gondolod (szerintem nem az, de ez majdnem mindegy az eredmény szempontjából).
Kedves Ádám!
A legutóbbi kommentemre kérdőjellel válaszoltál, s ebből én arra következtettem, hogy nem érted az iróniát.
Mekkorát tévedtem!
Nemcsak érted, hanem gyakorlod is az iróniát, amikor „Isten emberének lemondásáról” írsz.
„Be innocent of the knowledge dearest chuck” – mondja Macbeth a Ladyjének.
Kedves Ádám, mint ahogy a prófétáknak sikerült a lélek segítségével, felismerni tárgyi valóságokat, úgy, hogy nem voltak empirikusan, egyértelműen láthatóak, úgy itt is segít az Isten az embernek felismerni, hogy mi a kulcs. Keresi az ember és megkapja.
Ennek fényében, az a kulcs, hogy K Endre ártatlan. Már K Endrének, az önvédő közleményének megjelenése előtt, a 444 elment pimaszkodni K Endréhhez és ahogy megfigyeltem a reakcióját, láttam az emberen az önmagához viszonyított becsületes gondolkodást, azaz a belső elvek mentén való cselekedetek igényét önmagával szemben.
Ez az ember nem csinált semmit és főleg nem adott 4000 vagy 5000 forintot a nyilvánvalóan konfabuláló tanúnak, aki még ezt sem tudta , hogy mennyit.
Ráadásul, intézeti gyerekeknél, egymás között, hamar kiderül, ha valakinek pénze lesz. Tehát, lényegesen több tanúnak kellene lennie, ha igaz a vád.
Az egész eljárás hemzseg, az életszerűséggel totálisan ellentétes megállapításoktól. Ebben az ügyben K Endre ártatlan és ha valami lágy, árnyalati bűne is van(minden embernek van)
akkor is, az egész nem 3 év 4 hónap büntetési kategória..-
Ha K Endre ártatlan, akkor innentől visszafejtve, gyakorlatilag nincs is ügy.
Ürügy van helyette zavargásokra, vért kivánó csürhe – hergelésre stb..
Sajnos, szélesebb az az út ahol azok járnak, akiket, nem érdekel a valóság. Engem elkeserít, hogy sok úgymond értelmes ember is mintha megháborodott volna, mint valami kollektív elmebaj.
Nincs itt semmi politika. A kérdés, hogy a Református Egyház hagyja-e, hogy a közvélemény azt gondolja, hogy az egyik keresztény egyház a pedofilokat vagy a segítőiket bújtatja megint, vagy hajlandó állást foglalni.
Attól, hogy valakinek hatalma és befolyása van még nem vonhatja kétségbe a bíróságok ítéletét. Én mit csináljak, hogy kiszabadítsam az elítélt ismerőseim? Nekem nincs köztársasági elnök barátnőm.
Nincs itt semmi látnivaló.
Egy „tisztázatlan” bírósági ügyből lett hitvallásos és politikai ügy, aminek következményéből már három személy is lemondott fő hivatali-közösségi pozíciójáról. Lassan a teljes történet hasonlít egy megszokott szóláshoz: „elcsúszott egy banánhéjon”. Csak nem tudjuk, hogy a banánhéjban volt-e banán. Látszatra ítélték el K. Endrét vagy valódi tények alapján? A teljes ügyről teljes titoktartás, a hatalom megszokott gyakorlata, hogy Senki sem nyilatkozhat róla. Ez inkább azt feltételezi, hogy az ügyben lehet valódi „bűn” eset, ami nem kerülhet napvilágra, mert az még inkább súlyosbítja a kormány eddigi „tévedhetetlen nimbuszát”. Viszont a felelősök, akik ebben hoztak ítéletet vállalták a felelősségüket. Balog Zoltán tanácsadói szerepkörben is megbukott, de megbukott már régebben is, mint az EEMI minisztere. Ha megnézzük, hogy a minisztersége alatt milyen változások történtek a rá bízott szektorokban, akkor tisztán látjuk, hogy olyan mindaz, mint a rábízott Dél-Budai Szuperkórház megvalósulása, melynek a földterületét bőven belepte a növényi gaz, tövist és tüskés bozótot is teremve. És ezek a gyümölcsök valódi értéket képviselnek-e a mennyei királyságban, azt úgyis megtudjuk, hiszen ezek is meg lesznek mérve. Mint ahogy minden mondat, amely a szájából származott. Néhány infó még az eddigi „áldásos” tevékenységéről….
https://www.youtube.com/watch?v=iouhYt3ETq8
Kedves Tibor!
Na ezek a kommentek megint „remekül” sikerültek, megérne egy novellát is, de idő hiányában had szemezgessek néhányat belőlük. Én úgy gondolom, hogy ha valaki a legfontosabb és legveszélyesebb teológiai témáknál lapít, de ha jön egy jobboldali botrány és akkor habzó szájjal ráveti magát, mint keselyű a tetemre, akkor az ugyanolyan politikai propaganda, mint a NER tevékenysége, csak pepitában és az inverz politikaioldal javára és ettől nem lesz se nemesebb, vagy jobb, legfeljebb önigazultabb, mivel az egyoldalúságot a moralitásért és az igazságért való küzdelem hamis leplébe öltözteti.
Egy személyes bukás (B.Z.) kérdéséből megpróbálsz hitvallási kérdést csinálni és az államegyház farkasát kiáltod, minden féle konkrétum és bizonyíték nélkül. Az írásod hangulata olyan, mint egy Klub Rádió adás Bolgár Györggyel, vagy mint egy Momentum, ahol hőzöngve NER-eznek, meg Orbánoznak, de túl sok konkrétumot nem mondasz, hogy mivel „szakralizálja” az MRE a kormányt, vagy hogy mivel „szekularizálja” a kormány az MRE-t. B.Z. lemondott, amivel én egyet értek (és itt szerintem meg is állhatok, hogy mi ketten miben értünk egyet), de az ő személyén kívül milyen módon valósul meg szerinted a „regnum balogiárium”? Mert nekem nem tűnik úgy, hogy a szószékekről politika szólna, vagy hogy az MRE zsinati és egyéb döntéseinél Fidesz támogató nyilatkozatokat fogalmaznak meg. Ha azt érted „szakralizálás” alatt, hogy keresztény egyházi emberek támogatják, vagy üdvözlik azt, ha bibliai vonatkozású társadalmi kérdések esetén helyeslik, ha a törvényhozás nem Isten Szavával ellentétes irányú jogszabályokat hoz, akkor nagyon tévedsz, mert ez egy szükséges és biblikus viselkedés. Ha nem a nyílt teizmus blaszfémikus herezisét valló Greg Boydot olvasnál, hanem mondjuk Francis Schafert, akkor azzal is tisztában lennél, hogy a szekularizáció biblikus, amerikai változata eredetileg nem Isten morális és egyéb parancsainak a kilúgozását jelentette a törvényhozásból, hanem csak annyit, hogy nem szólnak bele egymás dolgaiba, de ettől még a törvények a bibliai morális törvények letükröződései voltak. A szekularizáció általad kedvelt, kontinentális, francia változata viszont egyáltalán nem neutrális, hanem ha kezedbe veszel egy történelem könyvet, vagy egy picit kitekintesz nyugatra, ahol a progresszív eszmék tekintetében már 5-15 évvel előrébb járnak mint mi, akkor láthatnád, hogy ezt a vákumot mindig be fogja tölteni majd egy másik ideológia, a különbség a magyar helyzethez képest csak az lesz, hogy az nem keresztény jellegű lesz, hanem szükségszerűen és immanens módon keresztényellenes.
És hogy mi a hitvallásos helyzet? Mondok neked pár példát! Ezt az idézetet hozod: „De Istent nem lehet felhasználni, manipulálni saját céljaink elérésében, mert ha azt tesszük, akkor pogányokká leszünk, „keresztény színezetű” pogányokká!” Érdekes, hogy amikor a progresszív barátaiddal parolázol és amikor ők akarják a pogány vágyaik legitimizálását becsempészni az egyházakba és ehhez a kereszténységet, kiforgatott igeverseket, hamis szeretetfogalmat és az irodalmi hermeneutika gimnasztika mutatványait használjátok fel eszközül, akkor nem hördülsz fel és nem határolódsz el. Pedig ez inkább hitvallási helyzet, mert a tévedhetetlenség, a Sola Scriptura és a Tota Scriptura elvének a lábbal tiprása sokkal hatalmasabb károkat okoz! B.Z. bukása nem fog senkit bűnre vinni, legfeljebb köpnek egyet az emberek, de te annak a progresszív ideológiának vagy az útkészítője a szinkretista irodalmi hermeneutikáddal, amelyhez még a „keresztény” szót is túszul akarod ejteni, holott a hermeneutikád minden, csak nem keresztény. Szembe mész szinte minden hermeneutikai elvvel, amit a Szentírás magáról nyilatkoztat ki, néhol dilettáns módon lemészárlod az ógörög szöveget (pl. 2Tim. 3:16), szembe menve a 99%-os protestáns és nyelvészi konszenzussal, csak hogy a saját irodalmi perverzióidat kiélhesd a Szentíráson és megszentségteleníthesd a szöveget a fantazmagóriáiddal. Természetesen az esetek többségében az szokott lenni, ha valaki nagyon lazítani szeretné a szöveget, illetve a hermeneutikai kereteket, akkor vannak sötét foltok az életében és a bűnből való megtérés, illetve a megszentelődés helyett inkább Isten Igéjét farigcsálja, teszi idézőjelbe, vagy kérdőjelezi meg isteni ihletettségét. A fogalmakat kevered, szalmabáb érveléseket alkalmazol és primitív egyszerűsítéseket alkalmazol, amikor a helyes bibliaértelmezést és a teljes ihletettséget kritizálod. Saját magatokat kenitek fel hermeneutikai szakértőnek, akadémiának, de ha gittként kezelitek a Szentírást, amit kényetek kedvetek szerint igazíthattok az ízlésetekhez, az elképzelésitekhez, fogyasztói preferenciáitokhoz, az aktuális kulturális normákhoz, a testi vágyaitokhoz, a viszkető fületekhez és a bűneitekhez, akkor ne csodálkozzatok, hogy a kutatóközpontotok is egy gittegylet lesz! Egy falusi gyülekezetben az öreg Mari néni hermeneutikája egészségesebb lesz és biblikusabb, mint a tietek, mert annak kezeli a Szentírást, ami (Isten tévedhetetlen kinyilatkoztatása), Isten akaratára és kinyilatkoztatására kíváncsi, nem pedig önmagát bepréselni a sorok közé és veletek ellentétben nem a „csalárd és menthetetlenül romlott szívére” hallgat. És ez a tudományos kutatás címén folytatott sufni eisegézis nem csak dilettáns és módszer szinkretista módon (Hans Kelsen grill csirkeként forog a sírjában) keveri az irodalmi hermeneutikát egy sui generis műfajjal, a teológiával, de fittyet hány arra is, hogy mit mond magáról a Szentírás, milyen hermeneutikai és episztemológia megállapításokat tesz. Ezáltal magatokat bölcsnek mondva ostobává váltok, mert önmagatokhoz akarjátok a Szentírást igazítani és ezzel Isten Igéje és kinyilatkoztatása fölé emelitek magatokat bíróként! Na szerintem ez az, ami botrányos, blaszfémikus és iszonyatosan veszélyes! Te lehet, hogy a Pilvaxba képzeled magad, miközben úgy nyúlsz Isten szent Igéjéhez, mint egy Petőfi vershez, de a felelőtlen és a tudomány hamis köntösébe öltöztetett munkád fog utat csinálni annak, ami nyugaton már folyik: pubertások kasztrálásának a szülők akarata ellenére, emberek megtévesztésének és megnyomorításának, Isten szemében förtelmes bűnök becsempészéséhez az egyházba! Na ez fog majd igazi romlást és hitvallási helyzeteket teremteni, de látszik, amikor lelkendezel Tóth Sárákért, meg hasonlókért és egyenrangú keresztény bibliaértelmezőként kokettálsz velük, hogy ez nemhogy nem zavar, hanem a cinkostársuk is vagy, akikkel együtt az ilyen felturbózott bortányoknál előbújtok az odvaitokból és a földből és élezitek a hegyes fogaitokat báránybőrbe bújt farkasként, lesve hogy mikor jön el a megfelelő idő, hogy a fertőző kovászotokat elterjesszétek Krisztus földi testében.
„Úgy tűnik az irigység az én bűnöm”, – hogy én is idézzek klasszikusokból – és megirigyeltem az eisegézisedet, úgyhogy most én is megpróbálom Ádám néhány napja posztolt imára hívásába belelátni a saját gondolataimat, kérügma élményként „aktív részesévé válni” az üzenetének, ezért ezt a mondatát én rád értelmezem: „- (Isten) szégyenítse meg azokat, akik az evangélium igazságaival ellentétes tanításaik számára keresnek most szövetségeseket”. Persze tudom, hogy ez a tudomány hamis palástjába öltöztetett eisegézis, a szöveg vágyaink szerinti átértelmezése (persze azért azt sem tudom kizárni, hogy Ádám esetleg mosolyogva olvassa e sorokat, mert telibe találtam 😉 ), de még egy emberi lény szavainak viccből történő félreértelmezése is enyhe szorongással tölt el és kényelmetlenül érzem magam, ha esetleg nem ez volt a mondandója. Te Isten Szavával teszed ezt, nem úgy kezeled, mint a Teremtő parancsát, hanem mint egy kedves ajánlásokkal teli bölcsesség gyűjteményt és áltudományos eszközöket adsz azoknak, akik a bűneik miatt szeretnék kivonni magukat kivonni a Mindenható autoritása alól. A teológia veszélyes terület, emberek örökkéveló sorsával játszadozol, mennyel és pokollal, de ezt olyan felelőtlenül és bibliaellenes módon teszed, mint egy be abszintozott lázadó irodalmár. Válaszd inkább az utóbbit és legyen neked inkább ez egy valódi hitvallási helyzet!…..
Ez nagyon jó duma, Henrik. Legközelebb ha a gyülekezetben valaki sajátosan értelmezi Isten Íggéjét, akkor első figyelmeztetésként a te szövegedet fogom neki elküldeni. És ha nem tanul belőle, akkor jöhet a feljelentés a presbitereknél…
Kedves Tibike! Ha a „sajátos”= a tárgyát tekintve inadekvát értelmezési rendszerrel, amelynek célja, illetőleg eredménye az, hogy minél messzebb kerüljünk A Szerző valódi mondandójától, akkor csak nyugodtan, nincs védve a szerzői jog által 😉. De komolyra fordítva a szót: egy tűzvédelmi útvonalat tartalmazó leírást sem úgy értelmezek, ha ég a ház, mint a Nők lapjában a horoszkópot, pedig egy ilyen helyzetben a legrosszabb, ami történhet velem, hogy a testem bent ég, de a lelkem megmarad. Akkor tehát miért értelmeznénk az univerzum mindenható Urának és Teremtőjének a Szavát úgy, mint egy kínai szerencse sütibe rejtett sejtelmes bölcsességet, vagy miért kreálunk olyan értelmezési elveket/rendszert, amelyek egyenes eredménye az lesz, hogy egy Rorsach-teszthez hasonlóan végül bele projektáljuk magunkat, a korszellem miatt eltorzult szubjektív morális preferenciáinkat, a testi vágyaink által eltérített érzelmeinket, illetve anakronisztikus módon a modern koncepcióinkat? Ha valaki egy vadászpuskát cipelő nyúlként fordítva ül a lovon és a saját szubjektív preferenciáihoz keres egy olyan értelmezési szisztémát, amelynek segítségével egy bálvány kifaragásához hasonlóan a saját ízlésének, illetőleg modern előfeltevéseinek megfelelőre faraghatja Isten Igéjét, akkor szerintem nem csak jogos, de kötelesség is a 2Tim. 3:16 alapján (a torzítatlan verzióra gondolok) megjobbító szándékú feddés, illetve korrekció. Ha valaki Abraham Lincoln módjára legszívesebben ollót ragadna és kivágna egyes transzcendens elemeket tartalmazó részeket, vagy a nehezebben értelmezhető részeket a Bibliából, illetve megkérdőjelezi ezek ihletettségét (pl. 137. Zsoltár vége), mert világi(asan gondolkodó) teológusként a saját naturalisztikus (bibliaellenes), modern világképébe ezek nem férnek bele, vagy azért mert eltorzult az egzegézise, nem törekszik a látszólagos ellentmondások feloldására, vagy nem tud rászánni tíz percet (vagy ennek sikertelensége esetén 2 percet a beguglizásra), hogy vajon mi lehet a biblikus magyarázata ezeknek a nehéz igeverseknek és inkább bedobja a ringbe a tévedhetetlenség hófehér törölközőjét, akkor szerintem igenis szólni kell határozottan emiatt. Főleg akkor, ha valaki szeret az első sorokban ülni és a sok köszöntgetés, meg méltóságos uramozás, a saját kórusának az állandó visszhangja után akkorára nő a hübrisze és a feje, hogy végül már nem látja a fától az erdőt. Nem az a baj, ha valaki egy igeverset félreértelmez, hanem az, ha valaki ad egy olyan szemüveget, amely erősen torzít, koszos és utána önmaga (és a hasonló gondolkodású elvtársak) által felkent tudósként kóserizálja ezt a saját maga által kreált torzító szemüveget és bátran ajánlja a tudomány nevében mindenkinek, mint pontos és hiteles szűrőt. Na ez szerintem egy óriási felelősség, vagyis felelőtlenség és ezért mindig is szólni fogok, ha ezek az értelmezési szirénhangok egy szerencsétlen, tragikus eseménysorozatot abuzálva felerősödnek és farizeus módon egy hamis morális álarc mögé rejtik magukat.
Tisztelt Henrik!
Köszönöm a Fabiny Tibornak címzett prófétai lelkülettel, és Istenfélelemmel átitatott, az Ő Igéjéhez és Személyéhez hű igényes helyzetelemzésedet. Fogadd nagyrabecsülésemet!
Ádám Testvéremnek pedig a Krisztusi lelkület, Istenünknek a lelkekben végzett jó munkájának felismerése, és a kialakult helyzet mértéktartó és szeretetteljes kezelése okán külön köszönet és üdvözlet!
Henrik, azt ezért ugye jól tudom, hogy Fabiny Tibornak nincs érdemi tisztsége az egyházában? Ezzel szemben a református egyház egy jelenleg egy méretes szabóság, amely a kedves megrendelő kívánsága szerint szabta rá a püspöki talárt az arra érdemes politikusra. Ennek hol is van az alapja a Szentírásban? Ez a szabály még mindig hatályos, ez az ember még mindig a helyén van. Ezt én gyakorlatias emberként nagyobb problémának tartom, mint egy bölcsész hermeneutikai álláspontjának kockázatait. Ha a kedves megrendelő kívánságai szerint kell továbbalakítani a püspöki talárt, ki lesz a következő jelölt. Mondjuk Semjén Zsolt? Teológiát ő is végzett, a többit megoldja a zsinat, ahogy legutóbb, nem?
Az állam és az egyház szövetségéből eddig semmi jó nem származott, sajnos ezt kevesen fogadják el.
Ha az állam törvényei diktálnak az Isten törvénye fölött, akkor ott elérik, hogy nincs szükség Istenre, mert az állam „Krisztus képében” is képes tetszelegni mindenki előtt.
De olyan államra sincs szükség, mely képes a maga hasznára, javára és „fényezésére” fordítani Isten törvényeit képmutató módon, ahelyett, hogy a szegényeken, betegeken segítene (Gal 2/10).
A híveknek két királyság között kell választania, egy földi és egy mennyei között, de amíg a földire szavazunk nem szavazunk éppen akkor a mennyei ellen?
BZ kinevezése a MRE élére hiba volt, inkább politikai érdek, mintsem igei alap. Nem is csoda, hogy sokak már akkor is megbotránkoztak és most mások is megbotránkoznak. Felébredni még nem késő!
A viharok akkor fognak lecsillapodni ebben az ügyben, ha Isten megállítja azt, addig pedig sok homok fog a tenger mélyéről a felszínre kerülni.
Kedves Ádám,
Mint tudod, többször is olvasom a színvonalas és a tőlem – legalábbis szerintem – teológiailag sem túl távol álló posztjaidat.
Néha meg is szólalok, de azt mindig a saját nevemben teszem. Egyszer próbálkoztam álnévvel, de elfogadtam kérésedet, hogy maradjak az eredeti nevemnél, mert – mint írod – „alapvetően azt szeretem, ha mindenki csak egy néven kommentel, hogy ne képeződjön hamis véleménysokaság.”
Akárcsak egy-két hónapja, a legutóbbi hozzászólásaimra is beindult aztán az álneves „véleménysokaság”. Főleg „Henrik” elegáns posztjaira gondolok. Semmi problémám Henrik felturbózott stílusával – a lelke rajta.
Nekem a moderálás etikájával van problémám. Legtöbb hozzászóló álnéven mondja el a véleményét, ebben még semmi kivetnivaló nincs.
Az etikai gubanc ott kezdődik, amikor egy saját nevén kommentelő ilyen vagy olyan hozzászólásokat kap álneves szerzőktől. Aránytalan erőviszonyokról van ugyanis szó. Egy „Henrik” mindent tudhat rólam, s ő, a személyemre és a munkásságomra vonatkozó (önkényesen minősített) információit oszthatja meg inszinuáló módon a honlapodon.Nem vagyok kíváncsi az aranytollú Mr Henrik azonosságára, de tennék egy javaslatot a moderálásod szempontjainak végiggondolásásra
Szerintem akkor lennének arányosak az erőviszonyok, ha egy saját nevén kommentelő személy nézeteire csak a saját nevét vállaló személy szólhatna hozzá.
„Ádámot” mindenki ismeri, s a Te válaszaidnak – még ha sokszor nem is értünk egyet – én örülök.
Üdvözlettel, Tibor(ezt emailben írom, de a blogon is közzéteszem, felelhetsz itt is és ott is, természetesen!)
Kedves Tibor,
nem önmagában az álnévre utaltam a magánlevélben, hanem arra, hogy már jelen voltál egy névvel (tiszteletre méltó módon a sajátoddal). Nem is akartam másra utalni, csak arra, hogy ezért nem jelent meg automatikusan a kommented, és hogy ha nem gond, maradjon egy identitásod a blogon. Köszönöm, hogy ezt tiszteletben tartod és ezzel segítesz a vitakultúra mederben tartásában.
Egyébként igazat adok az aránytalan erőviszonyokkal kapcsolatban, magam is tizennégy éve tapasztalom ennek a rendkívüli nehézségét.
Üdv:
Ádám
Ha lehet fokozni az értetlenséget a kegyelmi ügyben, akkor azt gondolom, hogy az alábbi cikkekben lévő MRE döntése megint sokakban ki fogja verni a biztosítékot:
https://telex.hu/belfold/2024/02/29/444-k-endre-presbiter-lemondott-bicskei-reformatus-egyhazkozseg
https://www.blikk.hu/aktualis/belfold/bicskei-gyermekotthon-k-endre-presbiter/t6pnhzv
Amúgy pedig a titkolózás is mutat egy irányba, ha ezt az igét veszem figyelembe:
Máté 5:37 Hanem a beszédetek legyen: igen igen, nem nem; és ami ezen túlmegy, a Gonosztól van.
Most akkor mi van? Sikerül majd ebben a zűr-zavaros ügyben egyszer tisztán is látni?