„Rövidesen győzedelmeskedem, az egész harc egyszerre véget ér, és én megpihenhetek a rózsák termében, ahol örökké beszélgethetek Jézusommal.” Ez Søren Kierkegaard maga választotta sírfelirata. Azé a Kierkegaardé, akinek a gondolatai egy egész filozófiai iskolát teremtettek, és a mai napig hatást gyakorolnak keresztényekre és nem keresztényekre egyaránt. Heller Ágnes a polgári társadalom kritikáját látta benne, amely Marx gyakorlati megoldásához képest nála még csak elméleti volt, a fenti idézetből látszik azonban, hogy Kierkegaard hívő keresztényként gondolkodott a társadalomról, és a kritikája sokkal mélyebb volt, mint pusztán a fennálló társadalmi rend kritikája. Kierkegaard a Jézusban való hitre akarta vezetni a kortársait, és az örök életben hitt.

A dán filozófusról nemrég Márkus Tamás Andrással hosszabban beszélgettünk, és szóba került, hogy egyáltalán filozófusról van-e szó, vagy inkább misszionáriusról. Körbejártuk az életeseményeit, amelyek befolyásolták a világról alkotott képét, és hogy vajon igaza van-e az írásait freudi nézőpontból értelmező kritikusoknak, amikor az életében átélt mély vágyak és kudarcok szublimációinak látják Kierkegaard szerzői tevékenységét. Beszélünk a Nietzsche és közte látható hasonlóságokról és eltérésekről is, arról, hogy a gondolatait mi kapcsolja a későbbi egzisztencialisták világlátásához, melyek a szerzői tevékenységének fő témái, hogyan látta kora kereszténységét, és igyekszünk megfejteni Kierkegaard életművének sok egyéb aspektusát is. A beszélgetést itt visszanézhetitek, de javaslom, mindvégig tartsátok szem előtt a sírfeliratot!