Aki szeretne egy gyors bevezetést a mesterséges intelligencia világába, ráadásul keresztény nézőpontból akar rátekinteni a jelenségre, elolvashatja John Lennox 2084 című könyvét, meghallgathatja a Tűzfal podcast vonatkozó epizódját, de talán még jobban jár, ha Békefi Bálint A mesterséges intelligencia és a keresztény hit (Harmat Kiadó, 2024) című könyvét veszi a kezébe. A könyv irodalomjegyzék nélkül mindössze 130 oldal, de éppen ez a rövidsége az egyik nagy erénye: akár egy hosszabb vonat- vagy repülőút alatt is el lehet olvasni (én éppen ezt tettem).

Három nagyjából azonos terjedelmű részből áll. Az első az MI történetét és működését mondja el az ókortól az első számítógépek létrehozásán át egészen a neurális hálókig és a mélytanulásig. Számomra talán ez volt a legérdekesebb és leginformatívabb rész, ráadásul gyermekkori emlékeimet is előhozta, mert édesanyám matematikusként éppen a kezdetleges számítógépek fejlesztésén dolgozott, így gyerekként közelről, tátott szájjal bámultam a lyukkártyák működését. A fejezetet olvasva az vált világossá számomra, hogy mindentől eltekintve az MI továbbra is pontosan annyira személytelen és tudattalan valóság, mint azok a kilyuggatott szalagok és az azokat átfuttató hangos gépek voltak a VEIKI lambériázott folyosóján.

A könyv második része az MI teológiai kihívásaira tér át, és olyan forró témákat tárgyal (dicséretes rövidséggel), mint az intelligencia és istenképűség, a tudat és az élet, valamint a jelentés és szerzői szándék kérdése az MI által létrehozott szövegekben. A könyv becsületesen ismerteti a teológiai nézőpontból felmerülő problémákat, valamint az azokra adható válaszokat, és úgy mutat irányt, hogy nem akar végérvényes véleményt alkotni olyan kérdésekről is, amelyekre a technológia új volta miatt még lehetetlenség pontos válaszokat adni.

A harmadik rész az MI kapcsán általánosabb etikai kérdéseket nyit meg, ezek egyike az, hogy vajon az MI hogyan viszonyul az emberi méltósághoz. Itt olyan hajmeresztő lehetőségekre kell gondolni, mint a robotjogok vagy az elmefeltöltés (gondoljunk a disztópikus Fekete tükör epizódokra vagy a hasonlóan nyomasztó Westworld sorozatra), valamint a mindennapjainkat is érintő tömeges adatfeldolgozás problematikája. Ebben a részben van szó az MI emberi jólétet befolyásoló hatásáról is, mint a manipuláció (l. deepfake videók), a munkanélküliség réme, valamint egy ennél is nagyobb MI-katasztrófa veszélye. Végül egy lehetséges keresztény MI-etika körvonalairól olvasunk. Ezek a Biblia fényében megjelölt körvonalak számomra kifejezetten megnyugtatóak.

Összességében azzal az érzéssel tettem le a könyvet, hogy nem érdemes az MI miatt sem pánikolnunk, sem a dogmatikánkat újraírnunk. Az MI ugyanúgy ambivalens eszköz az ember kezében, mint bármely más korábbi technológia volt, beleértve a gőzgépet vagy a maghasadással kinyert atomenergiát. Az embert nem fogja felváltani az MI, a teremtés alapvető kategóriái nem fognak megváltozni, inkább arról van szó, hogy a kőbalta és a logarléc után az emberi intelligencia valami sokkal bámulatosabb eszközzel toldja meg önmagát. Az MI ugyanakkor továbbra is az Isten képére teremtett ember intelligenciája marad. Az emberi intelligencia pedig sokszor bebizonyította már, hogy a gonoszra legalább annyira hajlamos, mint a környezete fejlesztésére. Ez marad az alapprobléma, ezért teljesen indokolt, hogy Békefi Bálint könyve is az evangéliummal fejeződik be.

Érdemes elolvasni.