A mostani adventi időszakban Dórámmal egy liturgikus imakönyvet használunk, amit texasi barátainktól kaptunk, teleírva kedves jókívánságokkal. Ez az imakönyv segít ráhangolódni arra, hogy megfelelőképpen imádjuk az Isten Fiát, akinek a megtestesülését ünnepeljük minden Karácsonykor. Ez ugyanis egyáltalán nem mindig sikerül. A liturgia szavakat ad a szánkra, amelyeket időnként nehéz megtalálni önmagunkban, pláne az ünnepi rohanásban. Ezek a szavak most pont úgy mosnak át, ahogy a mindennapi mosakodás, és hasonló rutinszerű elköteleződést is kívánnak. A napi szövegmennyiség elolvasása kb. 20-30 percet vesz igénybe, mert sok elemből áll.
A liturgia minden nap (november 28-tól január 6-ig) rövid elmélkedéssel kezdődik, amely általában Krisztus isteni és emberi természetéről szól, olyan szerzőktől, mint Ambróziusz, Jeruzsálemi Kürillosz, Nüsszai Gergely, Kálvin, Luther, Whitefield, vagy valamelyik puritán.
Ezt egy imádatra való felhívás követi egy szentírási igehely alapján, majd adoráció (egy ismert énekkel). Utána a törvény igéi az Ó- vagy az Újszövetségből, majd bűnvallás és feloldozás következik – szintén régebbi liturgikus szövegekből és a Bibliából vett idézetekkel.
A feloldozás után megvalljuk a hitünket az Apostoli, a Niceai vagy az Athanasiusi hitvallás szavaival, és elmondunk egy istendicséretet (Doxológia vagy Gloria Patri).
Ezután vagy a Heidelbergi vagy a Westminsteri kátéból jön egy kérdés és az arra adott válasz, majd az igeolvasást előkészítő ima, és persze maga az ige – egy fejezet vagy annak egy része a Bibliából. Ezt megint dicséret követi (Magnificat, Nunc Dimittis, Sanctus, Est is ein Ros entsprungen stb.).
A liturgia utolsó felvonása először egy közbenjáró ima, amelynek első része kötött imádság az egyház történetéből (Ágostontól, Kálvintól vagy egy kevésbé ismert szenttől), második része kötetlen közbenjáró ima személyes dolgokért, az egyházért, végül a világért. Ezt a Miatyánk követi, majd a liturgiát egy áldás és egy zsoltár alapján megszövegezett dicséret zárja.
Talán túl soknak tűnhet mindez, de soha nem több 30 percnél. És pont abban segít, hogy az advent advent legyen, ne tegye teljesen tönkre a karácsonyi zsibvásár. Hálás vagyok csodálatos feleségemnek, hogy jön velem ezen az úton, és segít nekem is az imádkozásban. És persze az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a megváltás csodájáért!
„…….. Hálás vagyok csodálatos feleségemnek, hogy jön velem ezen az úton, és segít nekem is az imádkozásban. …….”
Örömet okoz minden együtt menetel az úton, és minden egymást segítő imádkozás. Köszönöm Dórának és Ádámnak, hogy ez az öröm ismét megadatott.
Nagyon jó mű Gibson könyve! Nem csak szép ez a (‘23-as) kiadvány maga, hanem valóban nagyon minőségi a tartalma is. Nekem egy hasonló küllemű (‘21-es) két évvel korábbi volt meg Tőle: https://www.crossway.org/books/be-thou-my-vision-cob/
Amin pedig elgondolkodtam, olvasva az összefoglalót, hogy protestánsként (nyilván a Crossway fő olvasó tábora és a szerző is az) hogyan álljunk az általad említett „feloldozás” fogalmához…
Mennyire Biblikus ez így (nyilván nem a római egyház tanítása és gyakorlata szerint)? Illetve mi az eredeti kifejezés az angolban (esetleg latinban, görög – héber szentírási gondolkodásban) és ez a szó e a legjobb magyar fordítása?
Persze a legfontosabb, hogy mit értünk alatta, csak a hazai közbeszédben inkább a papok általi, gyónás utáni aktusra asszociál(hat)nak az átlag emberek. Szóval ezért lenne hasznos szerintem (is) tisztába tenni.
A feloldozás ebben a kontextusban a bűnbocsánat felőli bizonyosság, amit János így fogalmaz meg:
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)
„Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az ő nevéért.”
(1Jn 2,12)
„A liturgia szavakat ad a szánkra, amelyeket időnként nehéz megtalálni önmagunkban, pláne az ünnepi rohanásban.”
Végre valaki megfogalmazta, amit már évek óta érzek magamban! Köszönöm, Ádám!
Megítélésem szerint több ilyen liturgikus műre lenne szükség protestáns körökben. Legalább a fő ünnepeinkhez kapcsolódóan. Egyszersmind hálával üdvözölném e könyv magyar fordítását.
Áldott ünnepet kívánva,
testvéri szeretettel,
Jámbor Ádám
baptista lelkipásztor