Volt egyszer egy „Emerging Church”?

2013 szept. 29. | Divinity, Közösség, Spiritualitás, Társadalom | 20 hozzászólás

Egyáltalán nem ritka, hogy egy jelenség akkor válik fontossá kis hazánkban, amikor az már végnapjait éli. Valami ilyesmi történik az „emerging” mozgalommal is. Miközben egyre többektől hallom, hogy ismerkednek – vagy szeretnének megismerkedni – ezzel az egyházi irányzattal, Amerikában a mozgalom irtózatos sebességgel hull éppen darabokra. Persze, soha nem is volt egységes mozgalom. Az észak-amerikai „emerging church” annak idején (a 90-es évek közepén) az X-generáció szükségeit szem előtt tartó missziós párbeszédként indult, majd a posztmodern kultúrára érzékeny, fiatalos, jófej, látszólag konfliktuskerülő, nem doktríner mozgalomként vált széles körben ismertté. Mára kiderült, hogy a kísérlethez más-más reményeket fűztek az egykori alapítók.

Az a helyzet, hogy az amerikai „emerging” mozgalom a nevéhez hűen kiemelkedett az evangéliumi talajból, majd váratlan gyorsasággal el is virágzott. Nagyjából 2009 óta a nekrológokat is sorra megírták. A ropogós, izgága egyháztörténeti kísérlet úgy mállott szét, mint egy régi könyv lapjai. A mozgalom nem tűnt el, hiszen sokféle formában él tovább, hatása talán erőteljesebb, mint valaha, néhány kinövése kifejezetten egészséges és gyümölcsöző, viszont ma már aligha lehet az „emerging church” jelenségről beszélni. A filozófiai, teológiai és strukturális kérdések velünk maradtak, fogunk is még velük foglalkozni, de az „emerging church” momentuma elmúlt, a kezdeti érdeklődés alábbhagyott, az idő átlépett a mozgalom felett. Ikonikus figurák (pl. Mark Driscoll, Jeremy Bouma, Andrew Jones, Darrin Patrick) fordítottak hátat az érezhetően laposodó és egyre dogmatikusabban anti-dogmatikus párbeszédnek. Az egykor élettől pezsgő Emergent Village is inkább kihalt vidámparkra hasonlít. (Ez utóbbit szóvá teszik mind fundamentalista, mind radikális oldalról, és természetesen mindenki igazolva látja saját félelmeit vagy frusztrációit.)

Az „emerging church” korai elvirágzásának okairól sokan elmondják a véleményüket, de a leghitelesebben talán azok tudnak beszélni róla, akik maguk is részesei voltak a párbeszédnek. Mint az előbb említett Mark Driscoll, a Seattle-i Mars Hill gyülekezet lelkésze. A mozgalom vezető személyiségei közül Mark Driscoll az egyik, aki a kezdeti időszak lelkesedése után teológiailag konzervatív irányba mozdult. Driscoll konzervatív fordulatát jelezte az Acts 29 gyülekezetplántáló mozgalomban és a Tim Keller és Don Carson által kezdeményezett The Gospel Coalition evangéliumi ernyőszervezetben betöltött szerepe. Persze vitatható, hogy a posztmodern (és poszt-posztmodern) közegben továbbra is kényelmesen mozgó Driscoll fordult-e jobbra, vagy a mozgalom vett-e bal kanyart (esetleg kezdettől más irányba mentek, csak az idő ezt most tette világossá), az viszont egyértelmű, hogy az utak élesen elváltak egymástól.

Driscoll négy irányzatot különböztet meg a mozgalom romjain:

1. Az „emerging church” legradikálisabb csoportja a magát inkább „emergent”-nek nevező liberális irányzat. Ez az irányzat megkérdőjelez olyan hagyományos tanokat, mint Krisztus helyettes áldozata, a Biblia tekintélye vagy az eredendő bűn.

2. A másik irányzathoz azok tartoznak, akik alapvetően evangéliumi meggyőződésűek, de új egyházi formákkal kísérleteznek (pl. kisebb közösségek, házigyülekezetek, kvázi-szerzetesi formációk).

3. A harmadik irányzat azoké, akik konzervatív teológiai háttérrel rendelkeznek, de a gyülekezeti élet külső megjelenésében apróbb változtatásokat eszközölnek (pl. modern dicsőítés, divatosabb öltözködés, fiatalosabb megjelenés).

4. A negyedik csoport Driscoll szerint azokból áll, akik egyfajta kálvinista teológiát vallanak, miközben tudatos és a posztmodern kultúrára érzékeny missziós szemléletet képviselnek. Driscoll magát (és az Acts 29 hálózatot) is ide sorolja.

A négy irányzat oly mértékben különbözik egymástól, hogy a közös gyökerek ellenére ma már egyértelmű: nem egy mozgalomról van szó. Mi történt?

Az elmúlt húsz évben sikeres brandépítés tanúi lehettünk. Az „emerging” sokat ígérő hívószó lett, ráadásul olyan húrokat pendített meg, melyeken előtte kevesen játszottak. Mégis, mintha inkább csak a címke tett volna meg nagy utat a posztmodern kultúra kihívásaival bajlódó egyházi piacon, a termék maga meg sem született. Ami meg megszületett, az kiábrándító, ráadásul éppen azok mondják ezt róla, akik a brandet annak idején építeni kezdték. Az „emerging” gondolatkör nem ad egységes választ a társadalom új kihívásaira, mert nem is létezik az „emerging” gondolatkör. Azt sem lehet tudni, hogy hol folyik az a bizonyos „párbeszéd”, illetve hogy a leginkább centralizált párbeszéd – az „emergent” párbeszéd – miben különbözik mondjuk a vallások közötti párbeszédtől. Az eredeti brand mögé sokan felsorakoztak, de több volt a projekció, a brandbe vetett remény, mint a valóság. Ha egyes vezetők épp ilyen dialógust akartak (ami elképzelhető), akkor talán az sem lepi meg őket, hogy a mozgalom értelemszerűen önmagát számolja fel.

Az „emerging” jelenség megértéséhez jó szívvel ajánlom D. A. Carson Becoming Conversant with the Emerging Church c. könyvét is. Driscollal ellentétben Carson kívülállóként ír, de a bírálatát képes empátiával és viszonylag árnyaltan elmondani. (Bár az igazsághoz tartozik, hogy az „emergent” ággal szemben szintén kritikus Alan Hirsch és Michael Frost – és az észak-amerikaitól eltérő történetű ausztrál emergingesek – nem lelkesedtek a könyvért.) Carson 2005-ös értékelése kissé idejét múlt ugyan (hiába, egy mozgalomnak mostanában nyolc év is lehet egy emberöltő), viszont olyan elveket és kritikákat fogalmaz meg, melyek szerintem ma is érvényesek. Sőt, ami akkor talán még erősnek hangzott, ma már – különösen Brian McLaren és Rob Bell útját figyelve – egyáltalán nem tűnik túlzónak. Rob Bell legfrissebb etikai állásfoglalásai látens univerzalizmusánál is provokatívabbak. McLaren legutóbbi könyvéről pedig még barátja (és egészen mostanáig hűséges védelmezője), Scot McKnight is azt mondta, hogy nincs benne semmi új, az A New Kind of Christianity valójában a régi, Adolf von Harnack-típusú liberális teológia, csak új kiadásban. Ennél lesújtóbb bírálatot nem is nagyon mondhatott volna az evangéliumi táborból a korszerűség zászlajával kimasírozó szerzőről. A Brian McLaren és Rob Bell-féle „emergent church” nyilvánvalóan elszakadt az evangéliumi világtól. John Piper szerint talán a kereszténységtől is.

Bár szintén kissé elavult, ajánlom a témában Darrin Patrick 2007-es előadássorozatát is. Patrick a Covenant Seminary hallgatói előtt beszélt a mozgalom történetéről, teológiájáról és különböző irányzatairól. (Az előadásokra az éves Francis Schaeffer Lectures keretében került sor, még az előtt, hogy az „emerging church” végleg leszállóágba került volna.) A farmernadrágban, pólóban prédikáló Patrick a gombamód növekvő St. Louis-i Journey gyülekezetek alapítója, az Acts 29 mozgalom egyik vezetője. Driscollhoz hasonlóan az „emerging” párbeszéd meghatározó személyisége volt, egészen a kezdetektől. Patrick hiteles tanúja egy nagy ambíciókkal induló mozgalomnak, melynek széthullása jogosan kelt vegyes érzéseket azokban is, akik egykor komoly reményeket fűztek hozzá, és azokban is, akik kezdettől kritikusan szemlélték. Patrick előadásai nem csak személyesek és informatívak, de kiegyensúlyozottak és bölcsek is.

Ha az „emerging” mozgalomtól úgy akarunk tanulni, hogy közben ne ismételjük meg a széthullásához vezető hibákat, mind a kívülállóként megszólaló Carson, mind a bennfentes Driscoll és Patrick szerintem jó tanácsadók lehetnek. Az utóbbiak különösen, hiszen okos ember ugye, más kárán tanul…

20 hozzászólás

  1. dzsaszper

    Ádám,

    köszönöm ezt a posztot. Jó sok éve hallottam az emerging mozgalomról…

    két komment a részemről:

    1. Azt értem, hogy a liberális teológiai irányzat miért válik el élesen a másik három csoporttól. Nem egészen látok — a különböző gyökereken túl — ilyen éles határvonalat a másik három csapat között…

    2. Külön érdekes volt Jeremy Bouma blogposztjait olvasni, köszönet érte. Az alábbi rövid részlet ami elgondolkoztatott:
    “Theologically, it was a deconstructive tour de force with it’s crosshairs aimed squarely at conservative evangelicalism, and rightly so. Reconstructively (is that a word?) it helped construct a missional response to a real, genuine shift occurring within Western culture known as postmodernity. Most of the church was ill equipped to deal with the tectonic shifts our culture was undergoing, and Emergent helped navigate those shifts for church leaders as New Tribes Missions does for tribal missionaries. At the time I greatly appreciated and benefited from both, because it intersected with my own faith exploration.” (http://www.jeremybouma.com/explaining-my-journey-into-through-and-beyond-emergent/ )

    Ez a kis részlet megérne egy hosszabb elemzést — hogy állunk mi magunk is ezekkel a “tektonikus” mozgásokkal a kultúránkban, illetve szembenézni azzal a kérdésekkel, hogy
    – mi a gyengeségünk a mi saját irányzatunknak (legyen az a konzervatív evangelikalizmus vagy más) és miért,
    – nem kevés kísérlet, ami a kereszténység és a mai nyugati kultúra közti megértést célozza, pelágiánizmusba vagy egyéb hajmeresztő teológiákba torkollik, vajon miért?

  2. Szabados Ádám

    dzsaszper, igazad van, az utolsó három csoport között nem akkorák a különbségek, mint az első és a többi három között.

    Az utolsó kérdésedre részben válaszolok ebben a korábbi cikkben. Sok kísérletet nem az evangélium meggyőzőbb (illetve megnyerőbb) átadása, hanem inkább az evangéliummal kapcsolatos kétely hajt, ezért szükségszerűen bukásra van ítélve.

  3. dzsaszper

    Az evangéliummal kapcsolatos kétely valóban nem hoz újdonságot a képbe… Már az első századoktól fogva jelen voltak hasonló kétely által hajtott tévtanítások az Egyház életében…

    ami a 2-4 csoportokat illeti, ha nem az emerging church mozgalom kapcsán kerülnének elő, akkor mindhárommal tudnék azonosulni 🙂

  4. Szabados Ádám

    Szerintem az emerging címkét lassan felejtsük el, és nézzük a dolgokat annak, ami.

  5. Spectator

    Habár Ádám szerint a dolog lecsengőben van véleményem szerint
    érdemes foglalkozni a dologgal mint jelenséggel.Folytonosan
    jelentkeznek új mozgalmak és ezeket érdemes megvizsgálni.
    Egy kis adalék a témához:Kertész Zsuzsanna írt egy hatrészes
    tanulmányt a Posztmodern egyházról.E tanulmány 5.-ik részében
    foglalkozik az Emereging church jelenséggel.A tanulmány
    olvasható a hitvedelem.hu oldalon(2oo9.október),valamint PDF
    formában az istenkereso.hu és a keskenyut.wordpress.com
    oldalon.Nem merem belinkelni a helyeket mert eddig ebben rendre
    csődöt mondtam.Elég markáns kritika.A posztmodern egyház mint
    jelenség érdekes és fontos táma a továbbgondolásra mert ez a
    a dolog igencsak aktuális és jelen van…

  6. Spectator

    Egy kis kiegészítés a posztmodern/emerging dologhoz egy
    kicsit szélesebb összefüggésben:Kéry Zsuzsanna írt egy
    postot a blogjában(hitvedelem.hu)ezzel a címmel:
    “A posztmodern/emergent/hitehagyó egyház jelei”,az írás
    2013.01.22 keltezésű.Lehet vele vitakozni,de sok igazság
    van benne,bár szerintem.

  7. Sytka

    Ez a Kertész Zsuzsanna féle cikk egy tömény katasztrófa. Természetesen van benne néhány helyes meglátás is, mégis elképesztően felszínes és rosszindulatú, finoman szólva pongyola. Nem mondom, hogy a posztmodernitásra, mint szellemi áramlatra nem fér rá a kritika, sőt, de az legyen alapos és érvekkel jól alátámasztott, helyesen megindokolt. Emellett egy értelmes kritika képes az értékeket is meglátni és hangsúlyozni bírálata tárgyában, és nem minden mögött a rosszat feltételezi. Keserűen buta megjegyzés, amikor egy ismerkedési játékról a szerző (melyben valaki egy kedves jelzőt ír egy másik emberről) az ego hizlalását képes csak kiolvasni. Kertész Zsuzsanna még attól sem riad vissza, hogy olyan embereket, mint Billy Graham vagy Henri Nouwen tévelygőnek nevezzen. C.S.Lewis-ról, a Narnia sorozat miatt (amiről még azt is bevallja, hogy nem látta) egyenesen ezt írja: “Habár kereszténynek vallja magát, de ilyen és hasonló megjegyzéseiből kiderül, hogy nem követte az igazságot”.

    Klasszikusan bárgyú, vaskosan ítélkező fundamentalista butaság ez az iromány.

  8. bányász

    Hát majdnem kacagnom kell… világvallás, elég messze vagyunk szerintem ettől az “állapottól”… a “golyóbis” 1,25milliárd muszlimmal a hátán… + a hinduk és a többiek… sajnos nem. nem tartunk ott, ahol “a part szakad”, továbbá arról, hogy az utolsó idők és hogy a fügefa meg a virága, meg a háborúk és hogy Jeruzsálem és a fenevad is meg a jelei. Hát kérem szépen, a mögöttünk lévő generációk közül egy sem volt, aki ne lett volna meggyőződve hogy mindjárt itt “ahogyishívják” kezdjük rögtön Saul bácsival. Az csak hab a jelenlegi tortán, hogy néhány évtizede egy tucat “pénzelteli megszállottnak” az lett a hóbortja, bármi áron, de meg kell csinálni egy országot “újra” a Semita Héber népnek és ezen tervüket, habár a tanult és képzett ortodox rabbik komoly hányada ellenezte, véghezvitték. Majd a protestáns kereszténység őrjöngve hajbókol e pompás tett láttán és hozsannát zeng a győzelem miatt. Majd mindenki örvendezve várja a végidőket, mert végre megvan az utolsó jel is. Az, hogy 1940 és 52 között az összes ortodox rabbi el lett hallgattatva így vagy úgy aki ellenezte ezt a HADMŰVELETET, majd a hozzá tartozó, azóta is szakadatlan NÉPIRTÁST. Nem gondolhatja (aki ismeri a hátterét a történetnek)senki komolyan hogy a Megváltó egyetért az egyébként nem kis mértékben eltorzított és hazug média által mutatott képpel, mindazon történések mellett, melyek ennek az Izraelnek létrejöttében munkálkodtak és majdan, a boldog eljövendő szép és új világot megelőző végítélet pompás és fékezhetetlen elközeledettségével kecsegtetik az arra vágyókat. Habár ennek nem sok köze van a tárgyhoz… de picit kipottyanok a normából, amikor a végítélettel és az idők jeleivel próbál valaki manipulálni ( ÉééééééÉS EEEEEZ SEM Ádám írásában olvasható, hanem egy közben előkerült mi-a-tú-ró-ban), annak ellenére, hogy az Embernek Fia határozottan figyelmeztetett a dolog folyamatosságára és bárminemű megjövendölésének kiszámíthatatlanságára is.

  9. Spectator

    Sytka!
    Honnan ez a dühödt hang?Honnan ezek a pejoratív,szinte becsmérelő
    minősítések?Ha nem jó a cikk,ha nem tetszett, elég lett volna
    ennyit mondani:a cikk(-ek)kritikán aluli és megértettem volna.
    Nem te vagy az aki nekiment ennek a tanulmánynak(én annak tartom
    és nevezem is),a Parókia portálon is támadták már.Igen,radikális
    a hozzáállás.Egy konzervatív,ha akarod fundamentalista szemléletet
    tükröz.Gyorsan reagáltál délután,még fenn voltam a net-en és
    láttam a reagálásodat de nem akartam,rögtön,indulatból reagálni.
    …tömény katasztrófa…elképesztően felszínes…stb…bárgyú…
    fundamentalista butaság…:ezek a minősítések megdöbbentőek,sértők,
    inkább téged minősítenek mint a szerzőt.Problémázol azzal is,hogy
    a szerző “belecsípett”olyan(érintehtetelen)ikonokba mint C.S.L
    vgy B.G.Ők érinthetelenek,őket nem lehet bírálni?!Valamikor én is
    felnéztem Grahamra,ma már nem.Most nem megyek bele miért.
    A jelenség amely leáldozóban van,azért nem maradt hatás nélkül.
    Kéry Zsuzsanna lefordította Roger Oakland cikkét,amelynek a
    következő a címe:”Hogyan ismerhetjük fel az Emerenging Church
    mozgalom jeleit a gyülekezetünkben?”(forrás:www.unenstandingtimes
    .org).Ez egy amerikai reakció,mert amerikai a dolog.Továbbá a
    figyelmedbe ajánlom mint mond Paul Washer a “Testies egyház
    Amerikában”c.rövid kis videóban(fenn a YT-on),valamint egy
    prédikációját a “Tíz kifogás a modern gyülekezetekkel szemben”-PDF
    formában a keskenyut.wordrpress.com-on.Jó lenne ha néha megnéznéd,
    hogy mit mond és ír John McArthur a mai amerikai egyházról.
    Konzervatív barátaimnak(ha még vagyunk ebben a posztmodern,liberá-
    lis vagy ultraliberális keresztyén környezetben)mondom:nem kell
    megijednünk egy ilyen rekciótol.Kertész Zsuzsa a darázsfészekbe
    nyúlt,valamit nagyon eltalált és ezért ilyen heves ez a reakció.
    Végül:tiszteljük Lewist,Grahamat,Nouwent-de ne csináljuk belőlük
    ikonokat!Ez egy nagyon veszélyes út.Az ő kijelentéseik nem ex
    catedra mint a római pápáé amit nem lehet megkérdőjelezni.Igenis,
    lehet,sőt szükséges rámutatni arra ami nem biblikus náluk.
    Jeremiásnak is sokkal könnyebb lett volna,ha nem “rázza a
    csónakot”,ha nem mondja ki a TELJES üzenetet.Ez a prófétai
    szolgálat igazi értelme,ez hiányzik egyre jobban liberalizáló-
    dó gyólekezeteinkből.A liberálisok tért nyernek mert a maroknyi
    konzervatív(megengedem:fundamentalista)hívő nem mer ellenállni!

  10. Spectator

    Bányász,neked elgurult a gyógyszered?Miféle zavaros gondolatmenet
    ez?Kinek és mit üzensz ezzel az áltörténelmi fejtegetéssel?Ennek
    amit írtál valóban semmi köze az alaptémához.Cinikus vagy és
    kioktató,plusz egyáltalán nincs is igazad.

  11. Szabados Ádám

    Osztom Sytka véleményét: a belinkelt cikket nem lehet komolyan venni, tényeket mellőző, összeollózott vádaskodás. Ez az, ahogy nem szabad kritikát írni. Pedig tényleg van mit kritizálni a kultúránkban is, és azzal kapcsolatban is, ahogy az egyház viszonyul hozzá. Csak nem így.

  12. Spectator

    Kedves Ádám!
    Elfogadom az álláspontodat és a korrekt hangnemet!Nem akarok vissza-
    élni a blog felesleges töltésével.Én csak azt látom,hogy a gyülekeze-
    tekbe nagyon ártalmas dolgok szivárognak,infiltráródnak be.Lehet,hogy
    a cikk pocsék,de ha mazsolázol egy kicsit van ott egy-két jó észrevétel
    is.Nekem “mezítlábas”hívőnek építő volt minden hibája ellenére,habár
    én sem értetettem mindennel egyet.Ez a kis vita rászemről egy kis
    lakmusz papír is volt.Világos,hogy én egy teljesen más keresztyén
    felfogásban élek és gondolkodok.Terméketlen vitákkal pedig valóban
    nem érdemes teletömni a blogot.Azoktól akiket felborzoltak az általam
    idézett anyagot-elnézést kérek,remélem azonban,hogy vannak olyanok is
    akiknek segített világosabban látni némely dolgot.Most megyek és újból
    elolvasom Washer prédikációját.Mindenkinek jó éjszakát!

  13. Sytka

    “:ezek a minősítések megdöbbentőek,sértők, inkább téged minősítenek mint a szerzőt”

    Sajnálom, ha így érzed, én ugyanis nem Kertész Zsuzsannát minősítettem (azt sem tudom ki ő), hanem a cikkét. Amit ez az írás képvisel, az egy jelenség – teljesen mindegy éppen kinek a neve alatt fut. Sajnos elég közelről ismerem, ezért tudom milyen erővel képes rombolni.

    “Problémázol azzal is,hogy a szerző “belecsípett” olyan (érintehtetelen) ikonokba mint C.S.L vgy B.G.Ők érinthetelenek,őket nem lehet bírálni?”

    Belecsípett? C.S.Lewis-ról, az apologetika apostoláról gyakorlatilag kijelentette, hogy hitetlen. Billy Graham, aki egész életét arra áldozta, hogy Krisztushoz vezessen embereket, tévelygő – ahogy Henri Nouwen is az, aki nem mellesleg tudományos pályáját hagyta ott azért, hogy hitbeli meggyőződése okán fogyatékosokon segítsen. Nem, ezek az emberek nem érinthetetlenek, lehet őket bírálni, kritizálni – ez azonban nem kritika, hanem ítélet. Olyan dolgokért, melyek nem tetszenek a szerzőnek, lesöpri ezeket az embereket teljes életművükkel úgy, ahogy vannak. Ehhez roppant komoly indokok kellene, hogy lapuljanak a zsebében (ha egyáltalán etikusnak nevezhető az ilyesmi), de láthatóan ilyenek nincsenek.

    Teréz anyával mi baja van? A válasz: “katolikus apáca”. Ennyi, és nem több. Katolikus apácának lenni láthatóan önmagában bűn a szerző számára. Ugyanezt írja Mel Gibson Passiója kapcsán: hát mi jót várhatunk el Gibsontól? Hiszen ő katolikus!

    A Narnia sorozat kapcsán ezt kérdezi:
    “Nem tudom hogy miért kell mindenféle boszorkányságot hozzáadni az evangélium üzenetéhez, és miért kell Jézust egy vadállatként bemutatni?”

    Ha jól értem, itt arra céloz, hogy a Megváltó egyfajta szimbolikájaként a mesében Aslan, az oroszlán szerepel. Vajon tényleg a meglepetés erejével kell hasson egy bibliaolvasó keresztényre az, ha egy történetben valaki Jézust oroszlánként ábrázolja? Ez valami tréfa?

    Tény, hogy erősen fogalmaztam és ezek a jelzők abból az elkeseredésemből fakadnak, amit ez a “tanulmány” kiváltott belőlem. Túl közelről láttam mivé válnak azok, akik az ilyesmit komolyan veszik. Sajnálom őket és dühös vagyok, hogy a kereszténységben terjednek ilyen és ehhez hasonló ostobaságok.

  14. bányász

    pedig nincs is gyógyszerem, többek között azért, mert nem bízom a mai orvoslásnak nevezett pénzszerzési mechanizmusban és alkotóelemeiben. Amúgy pedig az az érdekes, én tényleg hallgattam egy igaz ortodox Rabbi előadását az modernkori Izrael megalakulásával kapcsolatban és bármennyire is fáj ez bárkinek, a helyzet ettől nem lesz rózsásabb és a tankönyvekbe sem így fog belekerülni, mint ahogy sok más is tévesen “köztudomású” – szerintem-. A témával kapcsolatban pedig Sytkával értek egyet. Pont.

  15. Spectator

    Sytka,akkor maradjunk ebben.Mivel mindenki Neked ad igazat ezek
    szerint igazad van.Kettőnk között alapvető különbség van a mai
    keresztyénség és annak képviselőivel kapcsolatban.Ezért nem is
    érdemes tovább vitatkozzunk.Lewis-ról,Grahamról sőt Teréz anyáról
    is tudnék írni egy-két érdekes dolgot de nem akarom tovább élezni
    a dolgot.Kérlek ne sajnálj és ne légy dühös rám,hogy én hitelt
    adok ilyen “ostobaságoknak”.Különben azon az oldalon vannak
    nagyon jó írások(vannak természetesen gyengébbek is)de érdemes
    elolvasni a hozzászólásokat is.Elég kemény viták folynak ott.
    Hogy mivé válnak a konzervatív vagy esetleg fundamentalista
    hívők azt bízd az Úrra és ezekre az emberekre.Elfogadom,hogy ez
    téged irritál de ez van.Engem meg az irritált,hogy a megboldogult
    blogodon megkérdőjelezted Jób könyvének az ihletettségét,akkor
    és ott le is regáltam.Egyébként sajnálom,hogy abbahagytad a
    blogolást mert sok jó dolgot olvastam.Mi ketten egászen másként
    értelmezzük a keresztyénséget és ez most is kijött.Nem érdemes,
    hogy győzködjük egymást.Egyébként nem csak Kertész Zsuzsanna
    pamflettjét tetttem fel,hanem Kéry Zsuzsanna egy írását és egy-
    kát anyagot Paul Washer-tól.Érdekes,ezekre nem volt reakció.
    Amint Roger Oakland írására sem.
    Bányász,
    bocsánatot kérek a gyógyszeres hasonlatért,durva volt.Én egészen
    másképp látom Izrael állam alapítását és helyét az üdvtervben.
    Mivel markánsan különbözik a véleményünk és a dolog nem tartozik
    a témához ezért ebben nem fogok hozzászólni.
    Végül:konzervatív hívőként-be kell látnom-idegen vagyok ebben
    a társáságban.Sajnos,hogy a hitvédelem blogra nagyon nehéz
    bejutnom a kommentáláshoz.Az az én közegem,meg többek között
    Washert hallgatni.Továbbá újból Tozert olvasni akit én sokkal
    jelentősebb apologetikusnak tartok Lewisnál.
    Konzervatív testvéreim miért hallgattok?!

  16. Szabados Ádám

    Én nem hallgattam, és éppen Tozert olvasok…:)

  17. Sytka

    “.Engem meg az irritált,hogy a megboldogult blogodon megkérdőjelezted Jób könyvének az ihletettségét,akkor és ott le is regáltam”

    Kedves Spectator, én sem szeretnék semmilyen vitát folytatni (veled különösen, hiszen nem te írtad a fenti szöveget), de azért annyit megjegyeznék, hogy soha nem kérdőjeleztem meg Jób könyve ihletettségét. Szégyellném magam, ha ilyet tennék. Amiről akkor és ott írtam, hogy a könyv szerkezete és szövege inkább egy irodalmi alkotásra emlékeztet, mintsem történelmi beszámolóra. Ez azonban a szöveg teológiai mondanivalóját és ihletettségét nem érinti. De azt hiszem ez itt most nem releváns probléma – ugyanakkor nem szeretnék nyakamba venni olyat, amit nem követtem el. 🙂

  18. Spectator

    Kedves Sytka!
    Most,hogy lehiggadtunk,nem akarva tovább szélesíteni a témát,engedd
    meg,hogy reflektáljak egy mondatodra amely már egy napja “dolgozik”
    bennem.Többek között ezt mondod:”Túl közelről láttam mivé válnak
    azok,akik az ilyesmit komolyan veszik.Sajnálom őket és dühüs vagyok,
    hogy a keresztyénségben terjednek ilyen és ehhez hasonló ostobaságok.”
    Szerintem az egyik ok amiért sok keresztyén ilyenné válik azt a
    gyülekezetek gyengeségében,az igehirdetés válságában és a világi
    eszközök tömeges beáramlásával lehet magyarázni.Hogy valaki megvál-
    tozik,törvényeskedő legalistává vagy rajongóvá válik annak okai
    vannak.Ezek tkp.VÁLASZOK(többségében rossz válaszok)egy rossz
    gyülekezeti helyzetre,a gyülekezetben megtűrt bűnükre,hogy az ige-
    hirdetések harmatgyengék a prédikátorok lelkileg erőtlenek.Vagy
    pedig az illető a gyülekezetben szellemi erőszakon(“abúzus”-on)
    ment keresztül.Ilyenkor az illető keresi a kiutat ebből a helyzetből.
    És nem a rossz tanulmányok teszik őket ítélkezővé(azokat úgyis
    kevesen olvassák)hanem a fent felvázolt okok.Ilyen lelkileg
    sérült állapotban a hívők sokkal érzékenyebb,ilyenkor válnak
    gyakran csaló munkások és tévtanítók áldozatává.Nme személyeskedve,
    de amúgy zárójelben jegyzem meg amikor a gyülekezetemben szóvá
    tettem néhány negatív jelenséget,gyorsan kitettek,előtte átmentem
    egy abúzuson is.Beteg gyülekezet beteg hívőket “termel”.
    Ha jól emlékszem egy református lelkész mondta,hogy “a szekták az
    Egyház kifizetetlen számlái.”Ez egy református szempont.A mi,ev-
    angéliumi terminológiánkra “lefordítva” ez valahogy így hangzana:
    A meg/eltévedt hívő a gyülekezetek kifizetetlen számlái.
    Az Emereging Church is valamilyen válasz,reakció volt valamilyen
    helyzetre,mint a John Wimber fémjelezte mozgalom is a 80-as években.
    Ha valaki valami új alternatívát mutat be az érdekelni fogja az
    elkeseredett és kevésbé elkeseredett hívőket.Emlékezz,hogy a
    90-es években mekkora hullámokat csapott az ún.Torontói áldás.
    A jelenség sokkal összetettebb csak az ostobaságok terjedésénél.
    Egyébként én sem ismerem személyesen sem Kertész-,sem Kéry
    Zsuzsannát,de becsülöm bennük-hogy ha sarkosan is-de kimondanak
    fontos és igaz dolgokat.És ha valaki sarkosan fogalmaz,az kapni
    is fog…sőt gyakran magányos lesz mint Illés a pusztában vagy
    mint Jeremiás a ciszternában.Végül:habár több mindenben nem
    értünk egyet,szeretném ha folytatnád a blogozást.Szerettem az
    írásaidat,tanultam belőlük,voltak dolgok amivel nem értettem
    egyet.Örömmel vettem észre,hogy Balati újra indította a
    blogját habár nem engedélyezi a hozzászólásokat.Szerintem jobb
    lenne ha engedné,de meg is értem:biztosan elege volt a provoká-
    ciókból meg az ilyen Spectator féle unalmas alakokból(habár
    én már akkor vettem észre kitünő blogját a szellemi erőszakról
    amikor az már leállt,ott nem is bírtam kommentelni).Most ezt
    a fontos témát(a szellemi erőszak a gyülekezetben,abúzus)egy
    Zsuzsa nevű(ismét egy Zsuzsa!)vette.Nagyon jó munkát végez.
    Ha valakit érdekel ez a téma itt találja:”keresztyenlelkiabuzus.
    blogspot.ro”.Érdemes végignézni a blogon.Bátorítalak,hogy
    Balati után folytasd Te is a blogolást mert van mondanivalód.

  19. Sytka

    “Bátorítalak,hogy
    Balati után folytasd Te is a blogolást mert van mondanivalód.”

    Köszönöm, én is gondolkodok erről, de őszintén szólva nagyon elegem volt a vitákból, minősítésekből, az anonimitás adta agresszív hozzászólásokból. Ráadásul azt vettem észre magamon, hogy egy idő után már tartottam a saját blogomban kimondani bizonyos dolgokat emiatt – ez az érzés végképp nem hiányzik. Ugyanakkor sok kommentet szerettem olvasni, mert gondolkodó emberek írták őket és néha egészen hiteles diskurzus bontakozott ki. Nem tudom mitévő legyek, engedjem vagy ne engedjem a hozzászólásokat. 😐

    Szóval az újraindulás még nem ma lesz, de jól esett a biztatásod, köszönöm!

  20. H28

    Szerintem is sok meglátás van Kertész Zsuzsa írásában. Nem most olvastam őket, de az egyik megjegyzése most is emlékembe van. A lényege, hogy főleg a baptisták de más is mindenféle hullámot-tévtanítást bevesznek egy két dolgon görcsölnek, mint a nyelvekenszólás, azonkívül minden jöhet.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK