Meggyőződésem, hogy nincs jó blog moderálás nélkül. Ahogy a nyilvános vitákhoz elengedhetetlen a moderátor, a blogok sem tudnak jól működni a hozzászólások valamiféle moderálása nélkül. Sokszor éppen azok miatt van egyébként szükség moderálásra, akik a véleménynyilvánítás korlátozása kapcsán azonnal cenzúrát kiáltanak. Aki tapasztalta már, hogyan teszik tönkre trollok és egyéb összeférhetetlen vagy értelmes párbeszédre képtelen emberek mások értelmes és tartalmas vitáit, tudja, hogy a moderálás alapvető szükséglet. Csak a trollok és az értelmes párbeszédre képtelen emberek nem tudják ezt, pedig ők a probléma okai.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a moderátornak lépten-nyomon közbe kellene avatkoznia. A moderálásnak nem az a célja, hogy elhallgattassa az ellenvéleményeket, hanem az, hogy vigyázzon a párbeszéd szabadságára. A szabadsághoz forma kell, a játékhoz játékszabályok, a vitához vitakultúra, a vitakultúra kialakításához és betartatásához pedig moderátor. A moderátor a hozzászólók szabadságát őrzi, amikor a beszélgetésben résztvevőket figyelmezteti a normális párbeszéd szabályaira, vagy amikor távol tartja tőlük az egészséges vitára képtelen kommentelőket.
Mi az, amit a hozzászólásoktól várok? Elsősorban a cikk témájával kapcsolatos visszajelzéseket és tartalmas gondolatokat. A visszajelzések sokat jelentenek nekem, tanulok belőlük, elgondolkodtatnak, bátorítanak, időnként visszafognak és figyelmeztetnek. Szeretem a jó beszélgetéseket, a gondolataim továbbgondolását, mások gondolatainak a továbbgondolását, a kérdéseket, az egészséges, tiszteletteljes vitákat. Azokat a kommenteket szeretem legjobban, amelyekből az érdeklődés, a tanulásra való készség és a letisztultság sugárzik. Egy kommentből átjön, hogy a hozzászóló első indulatból írt-e, vagy átgondolta, hogy mit is akar mondani. Érződik egy kommentből az is, hogy a hozzászóló a kompetenciája szintjén szól-e hozzá egy cikkhez, vagy azt jóval túlértékelve. Jobban szeretem a minőséget, mint a mennyiséget, de az sem zavar, ha valaki kevés ismerettel szól hozzá egy témához, ha ezt alázattal tudja megtenni.
Mi az, ami előhívja belőlem a moderátort? Mindenekelőtt a személyeskedés és mások megbélyegzése, sértegetése. A Divinity nem a pletykák, rágalmak és vádaskodások helye, ezeknek nem adok teret, illetve ha régi kommentelő tesz ilyet, figyelmeztetem, és ha nem hagyja abba, erősen közelít az ujjam a törlés gombhoz. Nem szeretem az általánosításokat, a provokációt és a cinizmust. Nem szeretem azt sem, amikor valaki össze-vissza csapongva ömleszt zagyva gondolatokat a cikkek alá. Nem moderálom azonnal az ilyesmit, csak akkor, ha ezek mennyisége vagy hangvétele kezdi megölni a beszélgetést. Azt figyeltem meg, hogy ahol nem szabnak határt az őrületnek, onnan menekülni kezdenek az értelmes hozzászólók. Nem tudok mit kezdeni azzal, amikor valaki nem a témához szól hozzá, hanem a témaválasztást bírálja, tematizálni próbál, vagy azt kéri számon rajtam, hogy egy teológiai irányultságú blogon miért írok teológiáról. És végül, nem szeretem, ha valaki a honlapomat figyelemfelkeltésre vagy saját missziójára akarja felhasználni. Az ellenvélemények soha nem zavartak, de amikor nyilvánvaló, hogy egy ember nem párbeszédet akar, hanem csak figyelmet, esetleg viszályt és zavart, azt elküldöm, vagy eleve be sem engedem. „Űzd el a csúfolódót” – mondja a Példabeszédek könyve –, „és elmegy vele a perlekedés, megszűnik a peres ügy és a gyalázat.” (22,10) Lehet, hogy az illető utána szétfröcsköli máshol a keserűségét, a többiek viszont fellélegezhetnek, és jobb légkörben folytathatják a beszélgetést.
Köszönöm nektek, kommentelők, hogy időt és energiát fektettek az itt zajló párbeszédekbe. Örülök a hozzászólásoknak. Remélem, Isten is. Nem tudom helyettetek eldönteni, hogy mikor lenne bölcsebb a kommentelésre szánt időt inkább a családotoknak ajándékozni, vagy másoknak, esetleg valami olyat csinálni, ami távol van a világhálótól, mert sajnos én sem hozok ezzel kapcsolatban mindig jó döntéseket. Viszont amíg van ez a blog, biztosítani akarom nektek a szabad teret az egészséges beszélgetésekhez. Ha kell – és időnként kell –, moderálással is vigyázok erre a lehetőségre.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK