1. NYELVEKENSZÓLÁS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN
Több mint félmilliárd keresztény van jelenleg a világon, akiknek a hitéletében (közvetve vagy közvetlenül) fontos szerepet játszik a nyelvekenszólás ajándéka. Ennyi hívő tartozik ugyanis a kereszténység legdinamikusabban növekvő ágához, a pünkösdi-karizmatikus mozgalomhoz. Ha esetleg túlzónak tartjuk is a számot, vagy nem szimpatizálunk ezzel a mozgalommal, akkor is kimondhatjuk, hogy korunk kereszténységének egyik magyarázatra szoruló jelenségéről van szó. Jogos kérdések merülnek fel a nyelvekenszólással és annak modernkori változatával kapcsolatban. Vajon hiteles az a tapasztalás, amiről az emberek beszámolnak, vagy inkább valamiféle globálisan terjedő manipuláció ez, amely megtéveszti a naiv, egyszerű hívőket? Valódi nyelvekenszólásról van szó? Egyáltalán mi a nyelvekenszólás? Mi a nyelvekenszólás ajándéka az Újszövetségben? Létező idegen nyelvek beszélésére kapott természetfeletti képesség? Vagy valamiféle eksztatikus megnyilvánulás? Ugyanaz történik ma, mint amiről az Újszövetségben is olvasunk? A következő hat posztban megpróbálok sorra válaszolni ezekre a kérdésekre. (Tovább a cikkre.)
Ha az újszövetségi nyelvekenszólás nem valamiféle „jelajándék” a hitetlen zsidóknak, és nem is xenolália (létező emberi nyelv beszélésére kapott természetfeletti képesség), akkor hogyan gondolkodjunk erről a jelenségről? A glosszolália természetének megértéséhez hasznos fogódzókat találunk az 1Kor 14-ben, abban a fejezetben, ahol Pál hosszasan foglalkozik a nyelvekenszólás gyülekezeti használatával. A 2. versben például ezt olvassuk: „Mert aki nyelveken szól, nem emberekhez szól, hanem Istenhez. Nem is érti meg őt senki, mert a Lélek által szól titkokat.” A nyelvekenszólás tehát az imádság egy fajtája. A prófécia emberekhez szól, a nyelvekenszólás Istenhez. Ennek alapján nyugodtan kizárhatjuk azt az értelmezést, hogy az ajándék célja az evangélizáció lett volna. Az is kiderül ebből a versből, hogy a nyelvekenszólás (magyarázat nélkül) nem érthető más számára, tehát nem a korinthusi jelenség számít kivételnek, hanem a pünkösdi esemény, amikor a hallgatók saját nyelvükön értették a tanítványokat. Tipikus esetben a nyelvekenszólás nem érthető a hallgatóknak. (Tovább a cikkre.)
Van-e ma újszövetségi értelemben vett nyelvekenszólás? Sokan válaszolnak erre határozott nemmel. Azok az érvek, amelyek a nyelvekenszólás megszűnéséről szólnak, többnyire vagy a nyelvekenszólás „jelajándék” természetéből indulnak ki (a nyelvekenszólás a hitetlen zsidóknak szóló jel volt a jeruzsálemi templom lerombolása előtt), vagy abból a páli mondatból (1Kor 13,8), hogy a nyelvekenszólás meg fog szűnni, amikor eljön a „tökéletes” (a „tökéletes” eljövetelét ők a bibliai kánon végleges összeállására értik). A két érvben az a közös, hogy a nyelvekenszólás ajándékát mindkettő egy üdvtörténeti helyzethez köti, és mivel az üdvtörténeti helyzet megváltozott, a nyelvekenszólásnak is szükségszerűen meg kellett szűnnie. A nyelvekenszólás eszerint tehát vagy a jeruzsálemi templom lerombolásával szűnt meg, vagy az újszövetségi kánon megszilárdulásával. (Tovább a cikkre.)
4. A NYELVEKENSZÓLÁS HASZNA ÉS VESZÉLYEI
A nyelvekenszólás mai hasznáról nyilván akkor lehet csak beszélni, ha hisszük, hogy az ajándék ma is működik. Én abból indulok ki, hogy az Első korinthusi levélben leírt nyelvekenszólás ma is átélhető és ma is van haszna. Ha azt gondoljuk, hogy egy ilyen furcsa ajándéknak nemigen lehet köze az értelmes keresztény élethez, gondoljuk végig azt is, hogy Pál szerint a korabeli hívőket egyenesen őrülteknek tarthatták, ha a gyülekezetben ezzel az ajándékkal éltek (1Kor 14,23)! Volt ebben az ajándékban már akkor is valami suta észszerűtlenség, valami gyermekien zavarbaejtő, ami az egész gyülekezetet rossz színben tüntethette fel, ha nem a helyén gyakorolták. Ennek ellenére az ajándék Istentől volt és haszonra adatott. Miért lenne ez ma másképp? Vajon mi lehetett akkor – és mi lehet ma – a nyelvekenszólás haszna? (Tovább a cikkre.)
5. HOGYAN KAPHATJUK MEG EZT AZ AJÁNDÉKOT?
Bár a címben feltett kérdés az, hogy „hogyan kaphatjuk meg ezt az ajándékot”, a lelki ajándékok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy azok nem olyanok, mint egy csomag, amit az ember megkaphat, hogy az övé legyen, inkább olyanok, mint egy küldemény, amelynek postásai vagyunk. Az ajándékok a Lélek használatra adott „megnyilvánulásai” (1Kor 12,7). A kegyelem árad rajtunk keresztül, amikor egy ajándék működik. A csatornát eldugaszolhatjuk, és akkor a Lélek nem nyilvánul meg általunk, vagy teret adhatunk neki, és akkor eszközeivé válhatunk, de a Lélek munkálkodik rajtunk keresztül, nem mi birtokoljuk az ő munkáját. Van, akinek „a nyelvekenszólás adatik” (ebben az értelemben beszélhetünk arról, hogy megkapjuk az ajándékot), de „mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1Kor 12,11) A nyelvekenszólás esetében sem az a fő kérdés, hogy valaki megkapta-e ezt az ajándékot, sokkal inkább az, hogy teret ad-e a Lélek megnyilvánulásának, ha a Lélek ilyen módon is meg akar nyilvánulni az életében. (Tovább a cikkre.)
6. A NYELVEKENSZÓLÁS MAGYARÁZATA
Végezetül hadd mondjak néhány dolgot a nyelvekenszólás magyarázatáról is. Pál hangsúlyozza, hogy a nyelvekenszólás csak akkor építi a gyülekezetet, ha van hozzá magyarázat is. „Ha tehát összejön az egész gyülekezet, és mindnyájan nyelveken szólnak, és közben bemennek oda az avatatlanok vagy a hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök? (…) Ha nyelveken szól is valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, mégpedig egymás után; egy valaki pedig magyarázza meg. Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben, csak önmagához szóljon és az Istenhez.” (1Kor 14,23.27-28) A nyelvekenszólás elsődleges haszna a személyes imaéletben van, az sem baj, ha a gyülekezeti összejövetelen egyáltalán nem jelenik meg: „Hálát adok az Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban tudok nyelveken szólni, de a gyülekezetben inkább akarok öt szót kimondani értelemmel, hogy másokat is tanítsak, mintsem tízezer szót nyelveken.” (1Kor 14,18-19) (Tovább a cikkre.)
0 hozzászólás