Jánost úgy ismerte a korai egyház, mint a szeretet apostolát. Ő volt a tanítvány, akit Jézus szeretett (Jn 13,23; 19,26; 20,2; 21,7.20): a „szeretett tanítvány”. De ő volt az is, aki azt írta: „az Isten szeretet” (1Jn 4,16). Jánostól tudjuk, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ő mondta azt is: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1) Meg ezt: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk.” (1Jn 3,18-19) Mikor már nagyon öreg volt, állítólag mások vitték őt be a gyülekezetbe, és megkérték, szóljon az egybegyűltekhez. Ő intett a kezével, mire csönd lett, és ő csak annyit mondott: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Ez volt a prédikációja.
A fentiek fényében Jánosról azt is gondolhatnánk, hogy annak a hozzáállásnak a példája, amelyik felül tud emelkedni az igazságon („ugyan, mi az igazság?” „és kinek az igazsága?”), amely kizárólag az embert látja az elvont és elválasztó igazságok helyett, és az emberhez fordul szeretettel, nem az igazságért harcol. Vagy akinek a szeretet az egyetlen igazsága. De vajon helyes lenne-e egy ilyen János-portré? Egyetértene-e a szeretet apostola azzal, hogy az érett szeretet túllép az igazságon? Ezt a kérdést viszonylag könnyű eldönteni, hiszen rendelkezésünkre áll egy hosszú evangélium, három levél és a Jelenések könyve, amelyeket a korai egyház Jánosnak tulajdonított. Ezekben az iratokban meg tudjuk nézni, mit gondolt a szeretet apostola az igazságról. Csokorba szedtem idézeteket.
János evangéliuma:
Jn 1,14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”
Jn 1,17 „Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jött el.”
Jn 3,21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Jn 4,23-24 „De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.”
Jn 5,33 „Ti elküldtetek Jánoshoz, és ő bizonyságot tett az igazságról.”
Jn 8,32 „megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket”
Jn 8,40 „De ti meg akartok engem ölni, olyan valakit, aki azt az igazságot hirdettem nektek, amelyet Istentől hallottam: Ábrahám ezt nem tette volna.”
Jn 8,44-46 „Ti atyátoktól, az ördögtől valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem. Közületek ki tud rám bűnt bizonyítani? Ha az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?”
Jn 14,6 „Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
Jn 14,16-17 „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”
Jn 15,26 „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam”
Jn 16,8 „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.”
Jn 16,10 „az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem”
Jn 16,4 „A Szentlélek elvezet a teljes igazságra”
Jn 16,7 „Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.”
Jn 16,13 „amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.”
Jn 17,17 „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság.”
Jn 17,19 „én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.”
Jn 18,37-38 „Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Pilátus ezt kérdezte tőle: Mi az igazság? Miután ezt mondta, ismét kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: Én nem találok benne semmiféle bűnt.”
János levelei:
1Jn 1,6 „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot.”
1Jn 1,8 „Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság.”
1Jn 2,4 „Aki azt mondja, hogy ismeri őt, de nem tartja meg parancsolatait, az hazug, és abban nincs meg az igazság”
1Jn 2,21 „Nem azért írtam nektek, mintha nem tudnátok az igazságot, hanem azért, mert tudjátok azt, és mivel tudjátok, hogy semmiféle hazugság sem származhat az igazságból.”
1Jn 2,29 „Ha tudjátok, hogy ő igaz, ismerjétek fel azt is, hogy aki az igazságot cselekszi, az mind tőle született.”
1Jn 3,7 „Gyermekeim, senki meg ne tévesszen titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz.”
1Jn 3,10 „Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: aki nem cselekszi az igazságot, nem az Istentől van, és az sem, aki nem szereti a testvérét.”
1Jn 3,18-19 „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk.”
1Jn 4,6 „Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.”
1Jn 5,6 „Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság.”
2Jn 1 „Én, a presbiter, a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket igazán szeretek, és nemcsak én, hanem mindenki, aki ismeri az igazságot”
2Jn 3-4 „Legyen velünk kegyelem, irgalom, békesség az Atya Istentől és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától igazsággal és szeretettel. Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsolatot kaptunk erre az Atyától.”
3Jn 3-4 „Nagyon örültem, amikor testvérek jöttek, és bizonyságot tettek a te igazságodról, minthogy te igazságban jársz. Nincs nagyobb örömöm annál, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.”
3Jn 8 „Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká legyünk az igazságban.”
3Jn 12 „Démétriosz mellett bizonyságot tesz mindenki, maga az igazság is, de mi is bizonyságot teszünk, és tudod, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.”
Jelenések könyve:
Jel 15,3-5 „és énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid. És hallottam, hogy a vizek angyala így szólt: Igazságos vagy te, a Szent, aki vagy, és aki voltál, hogy így ítéltél”
Jel 16,7 „És hallottam, hogy így szólt az oltár: Igen, mindenható Úr Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid.”
Jel 19,2 „mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet, mert számon kérte kezéből szolgái vérét.”
Jel 19,11 „És láttam a megnyílt eget: íme, egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol”
Jel 22,11 „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is!”
Szó sincs tehát arról, hogy Jánosnál a szeretet felülírná az igazságot. Éppenhogy megerősíti azt. Aki a Szeretet, az az Igaz is.
Köszönöm Ádám.
Miközben olvasom a csokorba szedett igéket, bensőmben mély öröm.
Rövid, tömör mondat jutott erről eszembe (nem tudom, ki mondta/írta):
„Igazság nélkül a szeretet hazugság, szeretet nélkül az igazság gyilkosság.” Pl. valakinek „szemébe vágni” az igazságot, akár mint jogos kritikát, de amiről neki fogalma sincs …
Két dolog jutott eszembe, miközben ezt a bejegyzést olvastam…
Az egyik az, hogy mennyire bátorító azt látni, hogy Isten egy olyan emberből „faragta ki” ezt a „szeretet apostolt/apostolát”, aki azért anno nem volt ennyire „szerethető”, szeretet… hisz ha csak a Lukács 9:54-56-ot nézzük, akkor ezt olvassuk:
„Látva ezt tanítványai, Jakab és János, így szóltak: Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket!? De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.”
És ezt is mondja Jánosról az Ige a Márk 3:16-17-ben:
„Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, 17Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai…”
Vagyis Jánost sem jellemezte végig ez a fajta szeretet, szeretet utáni vágy, szomjúság, vágyakozás, de Isten kimunkálta benne és belőle ezt… évek, de talán nem tévedek sokat, ha évtizedeket is írok… (Ez is Isten hatalmas türelmét, szeretetét, irgalmát és kegyelmét mutatja…) (Péterről meg már ne is beszéljünk ugye… 🙂 )
A másik, ami elém jött – igaz, nem kellett sokat „küzdeni érte”, hogy elém jöjjön, mert ma reggel olvasgattam az ismét a II. Timóteus, melyben Pál ugye arról beszél, hogy mit kerüljön Timóteus és mit és hogyan csináljon, ha embereket akar megnyerni (II. Timóteus 2:24-26):
„De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot, és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.”
És ehhez – többek között – ez volt „hozzáfűzve”:
„Azt mondja Pál, hogy az Isten szolgája az legyen barátságos, kedves, megnyerő! Olyan lelkületet árasszon magából, ami vonzóvá teszi Krisztust, nem ami eltávolítja azokat, akik Jézushoz közel akarnak kerülni!
Tévedés azt hinnünk, hogy a harciasság fogja meggyőzni a sátán által félrevezetett embereket! Sokkal nagyobb ereje van a kedvességnek, a barátságosságnak!
Legyen tanításra alkalmas az Úr szolgája! Olyan, aki képes tanítani. Aki képes érvelni az igazság mellett. Ebből láthatjuk azt, hogy nem minden vita, nem minden érvelés ostoba és éretlen. (….)
De legyen türelmes! – mondja Pál. Az emberek lassan tanulnak, ezért az Úr szolgája legyen türelmes. Lassan tanulunk, nem?! Nagyon sok minden van, ami hosszú időbe telik mire megértjük. S lehet, hogy már itt értjük, de itt még nem értjük…
Az Úr szolgája várja meg azt, amíg kiforrnak dolgok! Néha erre évekre van szükségünk, nem?!
Vannak olyan dolgok, amelyeket hosszú évek után értünk meg végre, pedig lehet, hogy triviális igazság. Teljesen egyszerű dologról van szó. Mégis évekbe telt, mire megértettük. Ezért az Úr szolgája legyen türelmes!
Nem az a dolga, hogy mindig helyre tegye az embereket, hanem az, hogy segítsen nekik felnőni!
Olyan legyen az Úr szolgája, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket! A szelíd szó sokkal többre képes, mint a vitatkozó ember minden érv-készlete.
Ha az Úr számára hasznosak akarunk lenni, akkor a tanításban is, és a lelkületben is helyesen kell eljárnunk. Ragaszkodnunk kell a tiszta tanításhoz, de ne legyünk kötekedők és kemények! Hanem legyünk barátságosak és szelídek!”
S bár még jócskán tudnék ideírni jegyzeteket, ehhez a pár vershez, azt hiszem, ez (is) bőven mutatja azt, amiről az első gondolatban írtam: hogy ha úgy teszünk, ahogy Pál írja, olyan eredményt is elérhetünk (Isten szeretete és kegyelme által), mint amilyen János életében végbe ment: „Mennydörgés fiából” (lobbanékony, harcias lelkületű ifjúból), a szeretet apostolává vált idősebb korára… és ily módon (is) HASZNOS VOLT/LETT az Úr számára. Legyen ez bátorítás, bátorító tanítás mindenkinek. Annak is, akinek személy szerint bátorításra van szüksége, és annak is, aki másokat akar/szeretne bátorítani… olyanokat, akik küzdenek a vérmérsékletükkel, a harcias lelkületükkel, a vehemens hozzáállásukkal… Isten képes ezeket „legyőzni”, átformálni, de… igen… nem egyik napról és talán nem egyik évről a másikra… hanem – talán – évtizedek alatt, de addig is szeressük ezeket az embereket és gyakorlati módon is fejezzük ezt ki számukra… ahogy János is bátorított minket…
Két ige a „csokorból”, melyek a többiek mellett hitéletem kezdeti szakaszától
útmutató erővel bírnak:
„1Jn 1,6 „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk,
akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot.”
„Jn 3,21 „Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilván-
valóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.”
Sok Krisztust követő testvéremhez hasonlóan én is hamar felismertem, a sötét –
ségben járás az ige hatókörén kívül eső terület. A világosságban való járás
pedig, az ige leleplező hatása alatt van. Amíg életemben megtűrök, szeretek
olyasmit, amit Isten bűnnek lát, nagyon kényelmetlenül érzem magam igéjének
közelségében, melyet olvasok, igehirdetésen, vagy testvéri közösségben hallok.
Ez csak a bűn felé való tudatos szembeforduláskor oldódik fel. Fájdalmas, de
kizárólagos lehetősége annak, hogy a világosságban való járás elkezdődjék,
vagy folytatódjék. Értékes számomra az ige, a világosság hatóköre, melyre
földi vándorutam alatt folyamatosan szükségem van!