Az előző részben az Isten országa és a kereszt közötti kapcsolatról volt szó. Azzal fejeztem be, hogy „a feszültség nem az ország és a kereszt, hanem a jelen és a jövő között van”. A kereszt megszerezte számunkra a teljes megváltást a gonosz erők fogságából (a bűnbocsánatot és az új életet, a gyógyulást, szabadulást, örök életet), de a megváltást nem élvezzük még teljességében. Üdvösségünk reménység (Róm 8,24). A megigazulás már ma is garancia, de a bűnnel és a Sátánnal állandó harcban állunk, gyógyulást nem mindig tapasztalunk, és a halál még ellenség (1Kor 15,58). Ennek a feszültségnek az az oka, hogy az Isten országa nem egy, hanem két fázisban jön el. Ez a „már igen” és a „még nem” eszkatológiai feszültsége.
Az Isten országa már eljött
Az Isten országa a Messiás eljövetelével beköszöntött, sőt el is érkezett. Márk Jézus gyógyító cselekedetei által mutatja be az ország elérkezését. Máté az Isten országa jelenlétét szintén a gyógyulásokban és ördögűzésekben látja megvalósulni: „hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében” (Mt 4,23); „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa” (Mt 12,28). Lukács is beszél Isten országa eljöveteléről: ez a lényege Jézus názáreti igehirdetésének (Lk 4,18-19), erről szól a tizenkettő (Lk 9,1-6) és a hetvenkettő (Lk 10,1-16) kiküldése, valamint a kenyérszaporítás is az Isten országa lakomáját idézi meg (Lk 9,12-17; 14,15).
Az Isten országa valamilyen értelemben jelen van. Az Isten országát már most „fogadni” lehet: „Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda.” (Mk 10,15) Sőt, a mennyek országa (emlékezzünk: Máténál ez az Isten országa szinonimája) már most erőszakot szenved és gyakorol: „Bizony mondom nektek: az asszonytól születettek között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erőszakot szenved (vagy gyakorol: βιάζεται), és az erőszakosok igyekeznek hatalmukba keríteni.” (Mt 11,11-12) Ez az ország tehát már most is része a valóságunknak.
Jézus ellenfeleinek is világossá tette, hogy az Isten országa valamilyen értelemben már elérkezett. „Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17,20-21) Jézus arra a kérdésre válaszol, hogy mikor jön el az Isten országa, és azt válaszolja, hogy az már köztük van! „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben” – írja Pál apostol a rómaiaknak (Róm 14,17). Ő is valamiféle jelen valóságról beszél. „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4,20) Már most. „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett Fiának országába” (Kol 1,13).
Az Isten országa tehát már jelen van a világban. Erővel munkálkodik köztünk, és különböző formában újból és újból megmutatkozik. Az Isten dinamikus uralma betört ebbe a jelen világkorszakba, amely még a Sátán hatalma alatt áll, és folyamatosan szabadítja meg a foglyokat.
Az Isten országa még eljövendő
Jézus szerint az Isten országa más szempontból viszont még a jövő reménysége. „Amikor pedig ezeket hallották, mondott egy példázatot is, mert közel volt Jeruzsálemhez, és azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. Így szólt tehát: Egy előkelő ember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és úgy térjen vissza. Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz minát, és azt mondta nekik: Kereskedjetek, amíg vissza nem jövök. Alattvalói azonban gyűlölték őt, ezért küldöttséget menesztettek utána, és azt üzenték: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk. Amikor pedig megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan kereskedett. Jött az első, és azt mondta: Uram, a minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött! (…) Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királlyá legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le itt előttem.” (Lk 19,11-17.28) Jézus azoknak mondta ezt a példázatot, akik azt gondolták, hogy azonnal meg fog jelenni az Isten országa. Az Isten országa azonban még eljövendő, és csak sokára valósul meg.
„Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.” (Lk 21,31) Ezt is egy későbbi időpontról mondja. Az utolsó vacsorán is úgy beszél az Isten országáról, mint amely a jövőben fog megvalósulni: „Mert mondom nektek, hogy többé nem eszem ebből a páskavacsorából, amíg csak be nem teljesedik az Isten országában. Azután vette a poharat, hálát adott, és ezt mondta: Vegyétek, és osszátok el magatok között! Mert mondom nektek, hogy nem iszom mostantól fogva a szőlőtő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.” (Lk 22,16-18) Az apostolok is így beszéltek. „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” (ApCsel 14,22) Péter ezt írja: „És így majd dicsőségesen mehettek be a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.” (2Pt 1,11)
Az Isten országa tehát bizonyos szempontból nem jött még el. Még mindig a jövőben van, várunk rá. Ez a feszültség a jelen és a jövő feszültsége, a már igen és a még nem kettőssége. Oscar Cullmann német teológus az Isten országa győzelmét a második világháború két döntő napjához hasonlította. A D-nap (normandiai partraszállás) eldöntötte a háború kimenetelét, de még nem vetett neki véget. A V-nap volt az ellenség erőinek megsemmisítése (a háború tényleges vége). Jézus első eljövetele megroppantotta a Sátán erejét, de nem vetett véget a hatalmának. Jézus első eljövetelekor megkötözte a Sátánt, hogy kiszabadíthassa foglyait (Mt 12,29), működését viszont csak az idők végén szünteti meg (Jel 20,10). Ebben a kettősségben van az Isten országa jelenlegi feszültsége. Már elérkezett, de még nem jött el teljességében. A következő részben azt mutatom meg, hogy maga Jézus hogyan beszélt erről a titokzatos kettősségről.
„…….. Jézus első eljövetele megroppantotta a Sátán erejét, de nem vetett véget a hatalmának. ……”
Ezt én is tapasztalom az ó emberem (ó természetem) által, amely hit által halott a Krisztusban, de kizárólag Őbenne (Róma 6:11). Lépésről lépésre döntésemen múlik, melyiknek engedek, az új életnek (Róma 6:4), vagy az ó természetemnek.
„……. Jézus első eljövetelekor megkötözte a Sátánt, hogy kiszabadíthassa foglyait …….”
Ezt velem együtt mindazok átélik, akik a bűn fogságában szenvedtek, abból szabadulásra vágytak és megszabadultak a szabadító Krisztus által.
„……… működését viszont csak az idők végén szünteti meg ……..”
Viszont épp ezért nagy jelentőségű az, hogy bár jelen korszakunkban van működési szabadsága a Sátánnak, ám mégis voltak vannak és lesznek olyanok, akik hit által Krisztusban elrejtve, győzelmet élnek át a bűn felett, mert magukra öltik és használják az Isten által számukra biztosított szellemi fegyvereket (Efézus 6:10:18), amiknek alkalmas időben való hatékony használatára tanítja őket a szabadító Úr Jézus Krisztus.
Szerintem a Biblia alapján az erőszakos és a bűnös azonos. Aki erőszakot alkalmazva védi a szabadságát, az attól még nem lesz erőszakos. Az erőszakos ember kedveli az erőszakot, szemben áll a szabadsággal és a békességgel, vagyis Isten országával. Szerintem a jelen feszültsége épp ebben a harcban van, hogy az erőszakosak igyekeznek hatalmukba keríteni Isten országát.
Amikor Isten ország megérkezik teljes „teljességében” a Sátán akkor kötöztetik meg, hogy „el ne hitesse a népeket.” És feltámadnak („első feltámadás”) „akiknek fejét vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását és nem vették fel annak bélyegét a homlokukra és kezükre”.
Legalábbis a Jelenések könyve lineáris-premillennista olvasata ez. Én inkább a ciklikus-amillennista olvasatot tartom helyesnek. És Mk 3,27.
Zoli, „Sátán akkor kötöztetik meg, hogy „el ne hitesse a népeket.”
Ez óriási tévedés, hogy ez a világvége! Ez az esemény még a mostani eonhoz tartozik.
Jézus Krisztus nem a földre jön el! A földre várása Jézus Krisztusnak, az a sátáni mese.!
1 A világegyetem a földi villámáshoz hasonlóan az elemeire hullik.
2 A széthullott világegyetemet nevezzük az”ég felhőjének”.
3 Minden ember újrateremtése (nem a földön!) az Isten emlékezete által történik(Isten megemlékezik és létrejön minden ember, még az is létrejön, aki Őtet átszegezte)
4 Második eljövetel.
5 Nincs világegyetem! A hatodik és hetedik pecsét között járunk: Az „itélet szele” vissza van tartva, hogy ne érjen minket, akik a hit által „zöldelő fák” vagyunk
5/1. csoport elpecsételése:
azaz, az összes feltámadott közül, a zsidó, életre megmaradó maradék elpecsételése .
5/2. csoport: Mi az „élők” (keresztények)akik „megtartatunk az életre” elváltozunk és elragadtatunk az összes feltámadott közül. (Pál is ekkor ragadtatik el, meg mi is akkor ragadtatunk el az itélet elől, – senki nem előz meg senkit)
A keresztény örömhírnek ez a lényege. Ez a megváltásunk beteljesedésének pillanata. „emeljétek fel fejeteket”
„Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok”
6 A keresztény nem megy itéletre !
„Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ITÉLETRE(krisin) NEM MEGY, ellenkezõleg a halálból már átment az életre.”
7 Utolsó Itélet, (gigantikus szimultán) , de nélkülünk
8 Az örök létezésre termtett, Új Föld birtokba vétele.
Az égből alászállt Jeruzsálem, azok mi vagyunk!
„Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét”
Szellemi alapja a tizenkét apostol, szellemi kapui Izrael.
– ezek mi vagyunk, (ez nem egy fizikai épület, hanem a hívők összességének egyetemes jellegrajza.)
„Templomot nem láttam abban, mert az Úr, az Isten, a mindeneken Uralkodó annak temploma és a Bárány.”
(Azok jellegrajza, akik a bűnrendezést Krisztusba helyezték és nem a Jeruzs. templomba)
„élet vizének fénylő folyama”
(hit)
Arany (megpróbált hit)
a fa levelei a népek gyógyulására (nincs jövő idő, hibás képzelet)
(a mi eleven hitünk szolgált gyógyulásra a történelemben), – Ez a mi jellegrajzunk.
Tehát ez az élet célja, hogy ott legyünk! Az erre való meghívás az evangélium. Szerintem ennél lényegesebb dolog nincs az életben, mert ez maradandó. A végleges létezése az embernek, az az igazán életveszélyes téma.
Az öt szűz, a halálból való felébredéskor nem fogja tudni, hogy mi következik, – pedig le van írva kerek perec.
Beviz Csaba, nem beszéltem a „világvégéről”. Eszembe sem jutott.
Cseri Kálmán református lelkipásztor a következőket írta: „…nem mindenki így érti ezt a bibliai szakaszt. Vannak, akik azt vallják, hogy Krisztus ezeréves uralma már elkezdődött az ő feltámadásával, a Sátán már most megvan kötözve, mert nem győzhet a Krisztus egyházán. Sőt, van, aki azt tanítja, hogy Krisztusnak ez az uralma nem is a földön, hanem a mennyben valósul meg.
Úgy gondolom, hogy jobb, ha mi ragaszkodunk a bibliai leíráshoz, s azt tekintjük alapnak. Természetesen ezt lehet többféleképpen értelmezni. Mivel azonban ez nem befolyásolja az üdvösségünket, bízzunk abban, hogy a prófécia helyes jelentését meglátjuk majd akkor, amikor beteljesedik.”
Kedves Zoli, így igaz. Sokféleképpen lehet az eszkatológiát értelmezni, de csak egyféleképp történhet meg a tényleges valóságban és az ami majd megtörténik az az egyedüli hiteles értelmezése a Bibliának. Magyarul: van helyes értelmezése a szövegeknek.
Ez az egyik fő dolga az embernek, hogy ezen járassa az eszét.
Az egész millennium fel van fújva. A Jelenések 20, 4 köré fújt lufi.
Ráadásul így, ilyen módon nem is illik a fejezet mondanivalójába (mint ejövő „arany korszak”).
Ami a Bibliában, mint téma, csak egyszer szerepel az gyanús , hogy a mi tévképzeti értelmezésűnk. Több párhuzamos tanúra kell egy szövegnek megállni.
Az én álláspontom, hogy már nyakig benne vagyunk a Góg és Magóg szellemi háborújában (mert szellemi háború a fejezet témája). A hit táborának szellemi bekerítése zajlik (ateizmus, tudományosnak mondott hazugságok, tud. Biblia mint mesekönyvnek láttatása, azaz teljes elhiteltelenítése stb stb …..Ez ki fog teljesedni a világvégig. És utána az emésztő tűz és VÉGE.
Nem lesz itt semmiféle „aranykor reneszánsz”.
„…….. Természetesen ezt lehet többféleképpen értelmezni. ……”
Meglepő ezt tapasztalni még egy gyülekezeten belül is. Viszont megnyugtat az üdvösséget érintő alapkijelentésekben való egységes látás. Meglepetésem mennyei Atyám elé tártam, és útmutatást vélek felismerni Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 3:12 – 16 versekben:
„Nem gondolom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem követen, hogy elérjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak elfelejtem, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekik dőlök, és a cél felé igyekszem az Istennek Krisztus Jézusban való magas elhívása jutalmáért. Így gondolkodjunk tehát, akik tökéletesek vagyunk: és ha valamiben másképp gondolkodtok, Isten azt is ki fogja nyilatkoztatni nektek: Mindazonáltal amire már eljutottunk, ugyanazon szabály szerint járjunk, ugyanarra gondoljunk.”
Konklúzió:
– nincs birtokomban a teljes ismeretet
– teljes erőmmel a cél felé igyekszem
– nyitott a szívem újabb kijelentésekre
– miközben a már felismertekben következetesen járok.
Ugyanis:
„Mindegyikünk maga ad számot magáról Istennek.”
(Róma 14:12)
„……….; hanem követen, ………”
Javítás:
………: hanem követem, ……….