Van egy olyan nézet (még keresztények között is), hogy az emberiség haladásának egyirányú útján nem lehet visszafordulni. Még ha ez az út láthatóan meg is betegíti a társadalmakat, a történelemnek csak egy iránya van: a hagyományos intézmények lebontása, az ún. szabadságjogok folyamatos kiterjesztése, a közösségek atomizálódása, a keresztény ideáktól való távolodás, az erkölcsi paradigmaváltás véglegesítése. Azt mondják, hogy az emberiség valamilyen értelemben nagykorúvá vált: kikerült a vallás és a hagyományok gyámsága alól. A régi tekintélyeket lerombolták, az ipar és a technológia megváltoztatták a társadalmak szerkezetét, a rabszolgaságot eltörölték, a faji megkülönböztetéseknek véget vetettek, a nőket felszabadították, a szexuális devianciákról kimondták, hogy egyenrangúak a normalitással (illetve ezeken mind dolgozunk), a nemek kettősségét nemsokára teljesen meghaladjuk, stb. Nincs visszaút, csak előre mehetünk.
Ez a narratíva a jó és a rossz folyamatokat egyaránt szükségszerűségként mutatja be, ezért amikor egy-egy bátor (vagy botor) ember a trendekkel szemben akar cselekedni, azt mondják neki, hogy a történelem rossz oldalán áll, és bár a haladás ellentmondásaival kapcsolatban itt-ott akár igaza is lehet, teljesen hiábavaló a törekvése, hogy a történelem gyorsvonatát megállítsa. Ezeket az embereket olyannak látják, mint a szélmalmokkal viaskodó Don Quijotét, vagy Sziszifuszt, aki a régi mítoszban a nehéz követ hasztalan próbálta a hegyre feltolni. A kő most is mindig visszagurul, és utána még távolabb lesz a hegytől, mint korábban, hiszen rossz irányba tolják. A történelem haladási irányával ideig-óráig lehet dacolni, de nem kérdés, hogy végül az idő és az óra fogja felőrölni az ellenállást.
Itt el is érkeztünk a címben szereplő órához, amiről egy gondolatot szeretnék megosztani. G. K. Chesterton írja Mi a baj a világgal? c. könyvében a haladás fenti narratívájáról: „A modernek igencsak kedvelt és gyakran hangoztatott metaforája a következő: ’az órát nem lehet visszatekerni’. Csakhogy egyszerű és nyilvánvaló tény, hogy vissza lehet tekerni. Egy órát, lévén hogy emberi alkotás, az emberi kéz bármikor visszaállíthat, akármilyen állásra vagy időpontra. Ehhez hasonlóan a társadalom, ami szintén az ember műve, bármelyik korábban ismert terv alapján rekonstruálható.” (38) Vagyis nincs kőbe vésve a haladás iránya. Chestertonnal vitába szállva mondhatjuk, hogy ez csak játék a szavakkal, és hogy az óra valójában az idő metaforája, az időt pedig tényleg nem lehet visszatekerni, csak az órát, de nem biztos, hogy az író téved. A minap Ézsaiás könyvét olvasva csodálkoztam rá a következő történetre:
„Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az ÚR: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben! Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott az ÚRhoz, és ezt mondta: Ó, URam, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt. Ekkor így szólt az ÚR igéje Ézsaiáshoz: Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az ÚR, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel. Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak. Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az ÚR azt az igét, amelyet kijelentett: visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.” (Ézs 38,1-8)
Nem szeretném sem túlmagyarázni, sem helytelenül alkalmazni ezt a történetet, de óhatatlanul rímel arra, amin a haladás – és Chesterton órás hasonlata – kapcsán gondolkodtam. Itt van egy hívő ember, egy vezető, aki megbetegszik. A halála biztosnak tűnik. Ráadásul maga az ÚR szólítja fel, hogy rendelkezzen házáról, mert meg fog halni. Ez a betegség egyirányú utca, nem lehet rajta visszafordulni. Vagy mégis? A történetben Ezékiás király imádkozni kezd. Keservesen sír, és arra kéri Istent, hogy emlékezzen meg róla és ne szolgáltassa ki a halálnak. Ezékiás nem adja meg magát a sorsának, nem nyugszik bele a betegségébe, ki szeretne jönni ebből az egyirányú utcából. És Isten meglepetésünkre azt mondja neki: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél.” Majd annak biztosítékául, hogy Ezékiás meggyógyul és még tizenöt évet fog élni, Isten jelet ad neki: Áház napóráján visszamegy az árnyék tíz fokkal. Isten maga tekeri vissza az órát!
Lehet, hogy emberi szempontból Chestertonnak nincs igaza, és az órát nem lehet visszatekerni. De ez a történet azt mutatja, hogy ilyen mégis megtörténhet. Van olyan folyamat, amely minden emberi és isteni számítás szerint egy irányba halad, de aztán mégis megfordul, és úgy megy visszafelé, mint amikor egy napórán halad hátrafelé az árnyék. Vajon nincs ennek a történetnek morális üzenete számunkra is? Szükségszerű, hogy a haladás narratíváját követve biztos tényként fogadjuk el, hogy nyugati társadalmaink betegsége halálos? Vagy ha az is, nem éppen azért kellene tennünk és imádkoznunk, hogy meggyógyuljon? Miért nem állunk mi is az ÚR elé, mint Ezékiás, és miért nem könyörgünk, hogy ezúttal haladjon visszafelé az óra? Legalább néhány fokot. Miért fogadjuk el, hogy nincsenek csodák? Hogy nincs isteni könyörület? Miért ne imádkoznánk ébredésért? Miért ne felelhetne Isten ma is úgy a bátor imádságra és a könnyekre, hogy visszafordítja az idő haladási irányát?
Mielőtt valaki félreért, nem a rabszolgaság újbóli bevezetését vagy a nők szavazati jogának megvonását, vagy valami hasonlót kívánok. Vannak társadalmi jelenségek, amelyeket helyes megváltoztatni. Nem is arra vágyom, hogy térjünk vissza a rokkákhoz és a gémeskutakhoz, meg az internet előtti korhoz. Pusztán csak annak a lehetősége gondolkodtat el, hogy a haladó társadalmak elképesztő betegségeit nem kell feltétlenül halálosnak tekintenünk, és pláne egyirányú utcának. Vagy ha a betegség halálos is, vajon nem gyógyulnak meg emberek halálos betegségekből is? Salamon Izráelről mondja, de talán mi is átélhetünk ilyesmit: „Ha majd bezárom az eget, és nem lesz eső, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy tarolják le a földet, vagy ha dögvészt bocsátok népemre, de megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat.” (2Krón 7,13-14)
Talán visszafelé is mehet néhány fokot az árnyék. Miért ne lenne visszaút egy rossz útról? De legalább miért ne mutatnánk mi abba az irányba? Hát nem a visszafordulásról szól a megtérés is?
Só vagyunk, aminek fontos feladata megállítani a rothadás amúgy természet szerint megállíthatatlan folyamatát. Isten gondoskodik a só működéséről, a mi dolgunk csak annyi, hogy ez a só ne ízetlenüljön meg, illetve hogy teljesen átjárja a rothadásra ítélt környezetünket. Tehát éljük és hirdessük Isten Igéjét és ne ijedjünk meg attól, hogy árral szemben kell úsznunk és ez néha elkerülhetetlenül áldozathozatallal jár. Ne alkudjunk meg, mert oda jutunk, ahol most a nyugati egyház van.
Nem derült ki mostanáig amikor az élet szövetét szedik szét, a materialista tudomány – és Sátán által vezérelt gonoszság – elpusztítani akarja magát az embert úgy, hogy arról a jó szándékúaknak fogalmuk sincs. Mert „megtéveszti, még a választottakat is”.
Chesterton az átélt szenzáció által „a kulcs beleillik a zárba”, a felismert evangéliumi igazságok – és az attól való eltávolodás – természetes módon értelmezett idő-visszatekerést. Hogy is volt ez ? Hogy is hallottuk Jézus Krisztustól az élet igéit ?
A tudományban volna egy törvényszerűség, illetőleg sokáig volt, T.S.Kuhn írta meg a tudományos forradalmak elméletében.
Egyre többen gondolják úgy amikor „a világ és az erkölcs urai” szeretnének lenni, hogy bármit megtehetnek, nincs törvény. vagy, azt majd ők alkotják meg. Főként erről értekezik Ádám ezeken a lapokon.
Ám körülbelül száz éve a tudomány két, egymástól elkülönült, diszjukt vonalon él és „virul” – az élőt elhallgatva, magára hagyva – beleértve, hogy a materiálisnak órái meg vannak számlálva ahogy azoknak az embereknek akik a gonoszság/népirtás folyamatát jó indulatuk miatt elgondolni sem tudják … Kövér László sem véletlenül rémült meg, ám nem tehette kontextusába mert az nem píszí 🙁 https://index.hu/belfold/2021/10/15/kover-laszlo-emberi-agymukodes-neurotechnologia-koponya-allamok-multik/
Harari is tudja mi történik https://www.facebook.com/watch/?v=620962012129795
A Sátán itt jár a kertek alatt.
Kedves Tamás sokan vannak, vagyunk az árral szemben, sőt ilyen címmel nemrég szerveztek konferenciát katolikus papok, teológusok. Örök érvényű Chesterton mondata: „Csak a döglött hal úszik az árral. Az élő az árral szemben úszik… ”
Vigano érsek és még néhányan felvállalták https://www.facebook.com/watch/?v=952057499053391 Látható a kettészakadás a „világ urai” kedvére, a kollaborálás, az egységes Világvallás megteremtése, amely már az Assisi folyamattal elkezdődött.
Hosszan fejtegeti, néha fejét fogva ez a kedves pátriárka https://gloria.tv/post/uS9aEMnteRoH29k3iwnCu3VcD?fbclid=IwAR2bncDoyrSECI9awSufgGy2rT0jUyI3Ol1KO3wJNuzD-8UOIGgUIrToDbM – dermesztő, megvan a forgatókönyv, ahogy a Bibliában Dánielnél, a Jelenések könyvében vö. amit az Úr Jézus mondott „hogyha eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?”
Teológiai szempontból: valószínűleg Szolovjov-nak lesz igaza- hiszen Ő sem saját fejéből szedte amit leírt az ” Antikrisztus története” könyvében. A poszt-posztmodern és a Big Data együtt valamiféle globális diktatúra felé mutat. Vagy legalább is a diktatúrák Glóbusza felé.
Történelmi szempontból… mostanában sokat foglalkoztam magyar őstörténettel, és emiatt az indoeurópai és finnugor őstörténettel.
Valahogy a kőrézkor jut az eszembe, ahogy az újkőkorban lezajlott technológia ugrás után egy újabb technológiai ugrás a fejlettebb helyeken az istenkirályságok korát hozta el, az „elmaradottabbak” meg kb a folytonos háború állapotában éltek. Bár sajátos módon emiatt nemegyszer kreatívabbak voltak mint a fejlettnek gondolt Egyiptom vagy Mezopotámia.
De Isten a fáraón is megmutatta hatalmát, az IT- fáraókon is meg fogja. De lehetünk még rabszolgák addig Gósen földjén.
Ha valakinek ez túl elvontnak tűnik: akkor nézze meg Kínát a kiépülő ” társadalmi kredit rendszer”- rel, és Nyugaton is igencsak nagy a kísértés erre.
Lukács ev. 15:17-20 (a tékozló fiú visszatér Apjához)
Jelenések könyve 2:4-5 („…elhagytad az első szeretetet… térj meg, és tedd az előbbi cselekedeteidet…”)
Jelenések könyve 3:3 („Emlékezzél vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!…”)
„…szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket…” Jak 1
…
„A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak” Ro 13,10a
„…az egészségeseknek nincs szükségük orvosra…” Lk 5
„…ne szabjátok magatokat e világhoz…” Ro 12
„…széles az az út, amely a veszedelemre visz és sokan vannak akik azon járnak. …” Mt 7
Zsoltár 1-2a
„Amikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással…”
Zsoltárok könyve 126:1-2a (előző hozzászóláshoz)
A gonoszsággal szembeni hallgatás maga is gonoszság;
Isten nem fog minket vétlennek tartani.
A hallgatás is beszéd,
A tétlenség is cselekedet.
(D. Bonhoeffer)
Lót menekülése jut eszembe, bár óráról és a mutatók visszaforgatásáról nincs benne szó.
Onnét idézem, hogy a két angyal kézen fogva vezeti ki Lótot és családját Sodomából.
„17Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! 18De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! 19Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem, és meghalok. 20Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! 21Ebben a dologban is engedek neked – felelte. – Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. 22De gyorsan menekülj oda, mert semmit sem tehetek addig, amíg oda nem érsz! – Ezért hívják azt a várost Cóarnak.” (1Mózes 19)
Az Úr eldöntötte és bejelentette, hogy Sodomát, Gomorát és a környékét kénköves tüzes esővel pusztítja el. Ábrahám imádságára kegyelmesen kimentette onnan Lótot. Az angyalok azt tanácsolják, hogy fusson a kijelölt hegyre, hátra se nézzen. Azt mondom erre a helyzetre, hogy egyirányú utca. Talán azt is lehet mondani, hogy a kegyelem egyirányú utcája Lótéknak, de az az állítás mindenképpen helytálló az eddigiek alapján, hogy az ítélet egyirányú utcája a városoknak, hiszen perceken belül lezúdul rájuk a kénköves tüzes eső. Szinte hitetetlen, hogy ebben a helyzetben egyszer csak megszólal Lót, és azt kéri, hogy kímélje meg az Úr a közeli városkát, Cóart, mert ő inkább oda szeretne futni. Még hihetetlenebb, hogy nem az történik, hogy az angyalok felrángatják a hegyre az összevissza beszélő Lótot, hanem azt mondja az Úr, hogy jó, engedek neked ebben. És szinte azt érezzük, hogy meg van követ az Úr keze, amíg Lót Cóarba nem érkezik, nem kezdhet hozzá az ítélet végrehajátáshoz. Vagyis az egyirányú utca végül mégse bizonyult egyirányúnak. Egy merész imádság megfordította. Cóar haladékot kapott, Lót menedékre talált, a város megmaradása Isten kegyelmét és irgalmát hirdeti mind a mai napig.
Nem gondolati játékot írok most meg. Évek óta így imádkozom a kis Magyarországért. Ahhoz az Istenhez, aki Lót kérésére megkímélte Cóart.