(Az alábbiakban Bolyki László válaszát közlöm Monostori Tibor korábbi cikkére, amelyben a történész a Magyarországi Evangélikus Egyházban szolgálók által kiadott és azóta ezrek által aláírt „Novemberi állásfoglalás” c. dokumentumra reagált. Az én válaszom itt olvasható.)
Kedves Tibor!
Érdeklődéssel olvastam a Decemberi állásfoglalás a Biblia védelmében című írásodat, és némi késéssel ugyan, de szeretnék reagálni rá. Mindenekelőtt szeretném kifejezni megbecsülésemet amiatt, hogy nyíltan fölvállalod a hazánkban (egyelőre) kisebbséginek számító álláspontodat, mert sajnos sokan vannak, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint Te, de mindezt nyilvánosan föl nem vállalva, csendben és titokban csepegtetik környezetükben a saját egyházuk, missziós társaságuk összes létező hitvallásával szembemenő „evangéliumukat”. Őszinte kiállásod teszi lehetővé, hogy most én magam is reflektálhatok gondolataidra.
Előrebocsátom, hogy amikor álláspontoddal kapcsolatos ellenvéleményt fogalmazok meg, nem emberek, szexuális kisebbségek, csoportok ellen beszélek, őket a velem egyetértőkkel együtt szeretettel elfogadjuk, hívjuk és várjuk közösségeinkben, hiszen az evangélium lényege éppen az, hogy Jézus a bűnösökért jött, pont feléjük nyújtott segítő kezet. Ráadásul mi, heteroszexuális emberek, hagyományos házasságokban élők sem vagyunk jobbak, tisztábbak, ugyanúgy megváltásra szoruló bűnösök vagyunk Isten szemében, mint bármilyen más szexuális kisebbséghez tartozó embertársaink, így semmi okunk magunkat egy kicsivel is többnek, őket alávalóbbnak tekinteni. Éppen ezért elutasítunk minden felénk irányuló transz- és homofóbozást, ahogy a gyűlölködés vádját is. Egy adott kérdésben más véleményen lenni ugyanis nem betegség és nem is érzelmi kérdés, csak annak az, aki nem megnyerni szeretne egy vitát, hanem – elégséges érvek híján – beszüntetni magát a diskurzust. (Sajnos ez a tendencia, lásd Päivi Räsänen büntetőpere!)
Ugyanakkor mindenféle gyűlölet és fóbia nélkül kijelentem, hiszem és megvallom, hogy a homoszexuális házasságok egyházi megáldása teljes teológiai nonszensz, a Biblia tanításával összeegyeztethetetlen, a hit, a szabadság és a szeretet bibliai fogalmainak totális félreértéséből fakadó eltévelyedés. Nem egy magasabb rendű társadalmi, etikai és spirituális szintre lépés, ahogy írásaidban próbálod bemutatni azt, hanem egy spirituális és civilizációs gátszakadás, amelyet egy mindent elsöprő, pusztító morális összeomlás követ majd.
És hogy mindezt mire alapozom, az tökéletesen levezethető írásodból. Ezúttal nem szeretnék belemenni részletes teológiai kérdésekbe, csak az öt közül az első pontodat elemezve, a józan paraszti ész segítségével bemutatni, miért tartom súlyos tévedésnek mindazt, amit képviselsz.
Íme, az első pontod:
„Isten országáért szeretnék kiállni. Ezért a következő öt pontot tartom fontosnak kijelenteni:
1) Imádságos szívvel kérjük az LMBTQI+-közösség tagjait, hogy nyissátok ki szíveteket a Kijelentésre és térjetek meg. Amint ésszel és szívvel felfogjátok és feléritek Jézus megváltó kereszthalálát és élő jelenlétét, életetek meg fog változni. Mint szomjas ember a pohár vízre, úgy fogtok vágyódni a házastársi hűségre és szeretetre, legyen partneretek bármilyen nemű, rangú és kinézetű. Ráébredtek arra, hogy ha harmadiknak befogadjátok kapcsolatotokba Istent, elindulhattok azon az úton, hogy életetek legfontosabb kérdéseire választ kapjatok. Ne féljetek, Isten áldása fogja kísérni életeteket.”
Bár az egyszeri, érzékenyítésre szánt keresztény zavarba jön a kánaáni nyelvezettől, a túlcsorduló szeretettől, és főleg az unortodox megtérésre hívástól, egy LMBTQI+ -közösséghez tartozó ember azonnal észreveszi, hogy miközben róluk beszélsz, kizárólag a homoszexuálisok érdekeit képviseled, a többiekkel nem csak hogy nem törődsz, de nagy igyekezetedben ki is rekeszted őket az egyházi áldásból. Ugyanis ha a homoszexuális házasságot a szeretetre, az elfogadásra és a társadalmi változásokhoz való alkalmazkodásra hivatkozva elfogadtatnád az egyházzal, miért és milyen alapon rekesztenéd ki onnan azokat a „szivárványcsaládokat”, önmagukat LMBTQI+ -embereknek vallókat, akik sajátos szexuális identitásuk és orientációjuk miatt 1) házasságban szeretnének élni, de nem ketten, hanem többen (lásd: poliamoria), 2) ugyan ketten szeretnének házasságban élni, de a monogámiát elvetik, a házastársi „hűség”-et, mint elavult kispolgári csökevényt meghaladottnak nyilvánítják, ezért nem csak a házastársukkal szeretnének szexuális kapcsolatban élni (nyitott házasság).
Te az állásfoglalásod első pontjában ellököd őket, kizárva őket az egyház áldásából. Sőt, még a (konverziós) gondolatbűn árnyéka is rád vetül, amikor azt fejtegeted, hogy a megtérő LMBTQ-embereknek Isten segítségével megváltoznak majd a vágyaik, és vágyakozni fognak a házastársi hűségre. Képzeld, mit érezhet ilyenkor az egykor szebb napokat látott, énekművészből elszabópéteresedett internetes megmondóemberré avanzsált Ágoston László, aki a poliamoria népszerűsítésén ügyködik egy ideje! Ő is a színes LMBTQI+ -közösség tagja, vagy nem? Rá nem vonatkozik a krisztusi befogadás és szeretet alapelve? Olvassuk csak, mit ír:
„Világ életemben hűséges voltam a partnereimhez, bár sohasem értettem, miért fontos ez. Gyerekkorom óta nem fér a fejembe, miért kéne féltékenynek lennem és miért kéne úgy érezzem, hogy összeomlott a világ csak azért, mert aki szeret engem, más iránt is gyengéden érez.
Életem egyik legfontosabb pillanataként emlékszem arra a ráeszmélésre, amikor megtudtam, mi az a poliamoria. Hirtelen minden a helyére került. Nem kellett többé ‘hibásnak’ éreznem magam azért, mert hamisnak tűntek számomra a társadalom számára megkérdőjelezhetetlen igazságok – és egy hosszú, küzdelmes utazás vette kezdetét.”
Igen, évezredek óta probléma ez, és ma is egyre többen élnek így, de mindeddig szégyellték magukat és megalázó módon bujkálniuk kellett, hiszen a házastársuk, az egyház (sőt még a „falu szája” is) szeretetlenül „házasságtörésnek”, “paráznaságnak” nevezte a dolgot, ám ennek a polifób elnyomattatásnak vége! Végre előbújhatnak és fölvállalhatják a vágyaikat, mert ők ilyenek, így születtek, gyerekkoruk óta érzik, hogy nekik nem való a hagyományos házasság, mivel szexuálisan nem elégíti ki őket egy (1) házastárs. Ők ugyanúgy elmondhatják, mint a homoszexuális felebarátaink, hogy „Miért lenne bűn a poliamoria, hiszen felnőtt emberek konszenzusos kapcsolatáról van szó, kinek ártanak ezzel?”
És bár adná magát, hogy azzal üsd el érveimet, hogy a szivárványcsalád alatt azt értik legtöbben, hogy két azonos nemű ember nevel gyermeket, de ez nem igaz.
„A család az család” kampány idején az érzékenyített tömegek már simán belájkolják Gulácsi Péter nagyot ment mondatát: „…minden gyereknek joga van boldog családban felnőni, alkossa azt a családot bármennyi, bármilyen nemű, bármilyen színű, bármilyen vallású ember.” Ez az irány, ez a jövő, sőt a jelen! Az USA-ban, Dél-Kaliforniában immár létezik olyan hivatalosan is házasoknak nyilvánított „szivárványcsalád”, melyet 3 homoszexuális férfi és egy kislány alkot.
Tegyük fel, hogy ők megtérnének, és az általad megálmodott és vezetett szivárványos gyülekezethez szeretnének csatlakozni. Akkor a te nyilatkozatod alapján felszólítanád őket, hogy bár az rendben van, hogy homoszexuális szülőkről van szó, de az nincs rendben, hogy három apuka alkotja azt? Ők csak akkor kapnának áldást, ha egy „apuci” távozna a trióból? De milyen alapon? Csak azért, mert a nyugati társadalom így szokta meg? De hiszen éppen most haladjuk meg ezeket a régi, elavult társadalmi kötöttségeket, vagy nem?! Vagy mert a Biblia elvárja, hogy két ember alkosson egy házaspárt? No, de a Biblia alapelveit szintén éppen most tettük félre, nem?!
Ugyanez vonatkozik az úgynevezett „nyitott házasság”-ban élőkre is. (Ez olyan, mint a húsevő vegánok, vagy az erőszakmentes kommandósok társasága). Ha a homoszexuális párkapcsolat tilalmát kulturális jellegű dolognak tartjuk és meghaladottnak nyilvánítjuk, kénytelenek leszünk a házasságban résztvevők létszámát is annak tekinteni, sőt magát a hűség fogalmát is amelyen éppen most gázol át sáros csizmájával a 21. századi korszellem. Márpedig a házastársi hűség jelentőségét pontosan ugyanúgy a Szentírásból vezetik le a keresztények, ahogy a homoszexuális házasság tilalmát. Popper Péter már évtizedekkel ezelőtt amellett érvelt, hogy a házastársi hűség, a monogám szexuális beállítottság pusztán egy evolúciópszichológiailag megmagyarázható, mágikus félelemből fakadó ősi beidegződés. Pár éve Puzsér Róbert magyarázta el egy keresztény párterapeutának, hogy az igazi házastársi szeretet éppen azt jelenti, hogy nem ígérünk hűséget, és nem is várjuk el a másiktól. Szerinte ez a felnőtthöz illő igazi szeretet, a hűség megígérése viszont tudatos hazugság, annak elvárása pedig egy önző, a másikat a szeretet helyett birtokolni vágyó csökevény. Miért is ne lehetne ez egy haladó, korszerű és érvényes álláspont?
Ha a korral haladunk, és egy poliamoriát, illetve a nyitott házasságot gyakorló „testvér” kérni fogja, őket is meg kell majd áldani? Vagy nekik azt mondod, hogy a Biblia tiltja az ilyesmit, és megköveteli, hogy két ember alkosson egy házaspárt, illetve a házastársi hűséget? De miért? Milyen alapon? Az összes homoszexuálissal kapcsolatos mostani érvedet a fejedre fogják olvasni, és teljesen igazuk lesz veled szemben. De nem a Bibliával szemben. A Szentírás évezredek óta ugyanazt tanítja, ugyanaz a mércéje, és mi, Isten népe pedig sajnos évezredek óta képtelenek vagyunk megfelelni ennek a mércéjének. Ezért kegyelemre szorulunk mindnyájan, heterók, melegek egyaránt. Ám egy dolog a jóra törekedve elesni, leverni a lécet, és bűnbánattal újrakezdeni, és egy másik dolog összetörni és eltüntetni a lécet, mondván, majd mi megmondjuk, mi a saját mércénk. Ha megnézzük, minden nagy civilizációs kataklizmát az Istentől kapott, azaz természetes szexuális normák tudatos elvetése előzött meg. Noé idejében, az özönvíz előtt az „istenfiak” és az „emberek lányai” keveredtek (komoly viták vannak a téma körül, de bármi volt is ez, annyi biztos, hogy semmi jó), Sodoma és Gomora szexuális romlottsága közmondásossá lett, Isten válasza pedig a tűzeső volt, a kananita népek rettenetes szexuális szokásai annyira istentelenek voltak, hogy nagyrészt ezek miatt kellett eltűnniük a föld színéről, a görögök pedofil homoszexualitása és a rómaiak vérgőzös orgiái szintén közismertek. Mintha az anyagi jólét a lelki ürességgel és a gőgös elbizakodottsággal társulva mindig ugyanoda juttatná el az Istenétől eltévelyedett embert. Ma sincs másként. Hogy a világ miként cselekszik, merre tart, az nem a mi ügyünk. De az egyház falain belül őrállói kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy Isten népének tiszteletben kell tartania Isten igéjét. Nem igaz az, hogy ez gyűlölködés vagy homofóbia, ahogy az is hazugság, hogy mindez a képmutató heterók irreális elvárása a homoszexuális emberek felé. Lelkigondozóként pontosan tudom, látom, hogy mi, heteroszexuális emberek ugyanúgy küszködünk a szexualitás terén, és Isten rendelései ugyanúgy érvényesek ránk is: az ötvenes hölgyre, akit otthagyott a kapuzárási pánikkal küszködő férje, a korosodó férfira, aki nem talált házastársat, magányosan él, a köztiszteletben álló, 50 éves egyházi vezetőre, akivel 17 éve nem feküdt le a felesége, a házassági tanácsadó házaspárra, ahol a feleség libidója kb. tízszeresen haladja meg a férje szexuális kapacitását, a háromgyerekes, 35 éves feleségre, akinek prosztatarákos lett a férje, és bár túlélte, a férfi a műtét után impotenssé vált, és a 40-es üzletemberre is, akinek a felesége, miután megszülte a gyermekeiket, teljesen elvesztette a szexuális érdeklődését. Nekik mind ugyanazt mondhatjuk csak, amit homoszexuális embertársainknak is, és ha egyesek mégis elesnek, Isten irgalmát, kegyelmét, és az újrakezdés lehetőségét hirdethetjük nekik. Szeretettel és irgalommal, de a Szentírás tanításaihoz hűségesnek maradva.
Természetesen mindez, amit leírtam, csak azokra vonatkozik, akik kereszténynek vallják magukat. Aki nem kívánja alávetni magát Isten igéjének és a Szentlélek fegyelmező munkájának, az nyugodtan élhet, ahogy csak akar, akivel csak akar, szabad országban élünk. Csak egyet nem lehet: Isten országáért, a „Biblia védelmében” szembefordulni Isten igéjével, a szoros kapun belépve a széles úton járni, tékozló fiúként hazatérve bordélyházat nyitni az atyai házban.
Tisztelettel: Bolyki László
Teljes mértékben egyetértek Laci írásával. Köszönöm!
Fura írás Monostori Tiboré. Nagy pátosszal írta meg, de úgy tűnik, figyelmen kívül hagyja a Római levél ide vonatkozó részeit, ahol a szentíró világosan fogalmaz: “férfiak férfiakkal fajtalankodnak, de el is veszik tévelygésük méltó büntetését önmagukban.” Ha egy lmbtq személy megtér, igazodnia kell Isten kijelentett akaratához, és el kell hagynia a bűnös utakat. Az Szentírás a házasságról világosan tanít. Ki ez a Monostori Tibor, hogy szembemegy vele?
Nagyon jó írás. Köszönjük, Laci!
„Térjetek meg, elpártolt fiaim!
Meggyógyítlak benneteket… ”
(Jeremiás 3:22a)
Köszönjük. Különösen, hogy megjelent a lelkigondozói szempont is.
Köszönöm az írásodat Laci. Nem igazán foglalkozom ezzel a témával, de most egy pár gondolatot megosztok. Mt 24,29 „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek.” Abban az időben élünk amikor természetes világosság, isteni mérték elveszti sokak számára a fényét. Ugyanakkor vannak akik megpróbálnak elfogadó humánusok lenni, vallásos értékrendjeikbe beleszuszakolni a társadalmi jelenségeket. Nyolc milliárd ember közül csak kevesen vannak akik Szent Szellem által Krisztus hordozók és az isteni természet részesei. Nem az a probléma, hogy testben hogyan élnek az emberek, hanem, hogy nem szellemben élnek. Így teljesen hiába való olyan szellemi valóságot rájuk erőltetni, mire a test nem képes megélni.
Nagyszerű írás Laci, írásodból sugárzik Isten szeretete.
Baráti üdvözlettel Anderson
„Csak egyet nem lehet: Isten országáért, a „Biblia védelmében” szembefordulni Isten igéjével, a szoros kapun belépve a széles úton járni, tékozló fiúként hazatérve bordélyházat nyitni az atyai házban.” =>Ez egy rendkívül fontos megállapítás! És ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy vajon mi lehet az indítéka Monostori Tibornak és a hasonlóan gondolkodóknak. Hiszen szabadon kiélhetné a világban az összes szexuális vágyát – törvényes keretek közt – de Neki fontos, hogy az Egyházon belül tegye. Vajon miért? Mi kényszeríti arra, hogy ezt az Egyházon belül tegye? Miért kell neki az „Egyházi pecsét”? Miért nem tudja elengedni ezt? Vagy így nőtt föl, hogy a vallásos díszletek fontosak a lelki békéjéhez?
Adódik a következtetés, hogy „az ilyenek álnok munkások”.
@Fernando,
Vajon miért? Mi kényszeríti arra, hogy ezt az Egyházon belül tegye? Miért kell neki az “Egyházi pecsét”?
Nem gondolom, hogy Monostori Tibor célja az egyház lerombolása, hanem inkább a helyes útra térítése. Az ő értelmezése szerint ami mellett kiáll, az helyes és jó dolog. És ha így van, akkor az egyház ill. a Biblia, amely a helyes és igaz dolgok mellett kell, hogy álljon, logikusan azt kell képviselje, ami mellett ő kiáll – máskülönben vagy neki nincs igaza, vagy az egyháznak/Bibliának – márpedig egyik sem elfogadható számára. Tibornak az egyház szerintem fontos, de ugyanaz az erő hajthatja őt is, mint azokat a (nem keresztény) progresszíveket, akik a nyelv és gondolkodás átírásával/cenzúrázásával, a valóság és a valóság leírására használt szavak teljes átértelmezésével kívánják az új normalitást megvalósítani, a hagyományosat pedig abnormális színekben feltüntetni vagy kitörölni az emberi emlékezetből és lelkiismeretükből (belerétve saját magukét is), a totális szabadság elérése érdekében. Ez a lelkiismeret elleni harc egy kognitív disszonancia által okozott kényszer – abból fakad, hogy az ember csak akkor érzi magát szabadnak, ha a lelkiismerete szerint él, vagy pedig ha nem, akkor ha a lelkiismeretet teljesen kiírtja. Minden köztes állapot vívódással jár. De igazából egyik sem járható út az ember számára (nem tudunk tökéletesen a lelkiismeretünk szerint élni, mert mindannyian vétkezünk és nem is tudunk örökké harcolni azzal, mert ez a csata megnyerhetetlen – ezért az egyedüli élhető harmadik út a fejhajtás és kegyelemre való folyamatos ráhagyatkozás).
Azok, akik a meleg/queer/transz közösségből őszintén úgy látják, hogy életmódjuk romlott és céltévesztett, vágyaik rosszak (ugyanakkor erősebbek mint ők maguk) és emiatt menthetetlennek érzik magukat, nem mozgalmárok, hanem szenvedő emberek, akik csapdában vannak. Mindennek az alapja egy reális helyzetértékelés, ahonnan vagy a rezignált, reménytelen önpusztítás, vagy pedig a kegyelem iránt való kiáltás felé lehet elmozdulni. A progresszív mozgalom (egyházon kívül és belül egyaránt) ennek a valós helyzetértékelésnek a büszke tagadására épül, az erkölcsi, teológiai és egyre inkább a fizikai/biológiai/stb valóság új domgákkal történő átírásával egy alternatív utat mutatva – azonban ez egy régi út – az ember saját magából próbál istent (mint a végső valóság meghatározója) csinálni. Keresztény kontextusban Krisztust próbálja átformálni a saját képére (a krisztusi ember – új ember – helyett emberi – ó ember – Krisztust előállítani).
Bolyki Laci!
Testvérkém ,Írj
Kicsit szürkébben!
A színes sziporkázásod
Is irritáló tényező,és ezt az erre
Írigyek nem bírják elviselni!
Írj kicsit gyerekesebben,mert a bibliai igazságokat is fölényes
Intellektusod és humorérzéked
Segítségével magyarázod
A humorérzékedet viszont használd,azért te megszenvedtél!(mert csak azoknak van humoruk akik
sokat szenvedtek)
Adj az ‘ellenfeleidnek’levegőt
/ebben a covidos világban/
Hagyd Istenre,hogy megválaszoljon nekik,Ő ezt
Irgalmassabban teszi!
Az Úr áldjon!
O.o.károly
@Steve,
Az is kérdéses számomra, hogy a meleg/queer/transz közösség miért foglalkozik egyáltalán az Egyházzal. Élhetik a saját életüket úgy ahogy csak akarják. Hiszen ha nem akarják alávetni magukat Isten uralmának akkor ezt szabadon megtehetik. Nem kényszeríti őket törvény erre. Sztem túlzottan jóhiszemű vélekedés hogy a lelkiismeretük elhallgattatása végett szükségszerűen akarják a Bibliában leírtakat és az Egyházat a szemük elől félretolni. Én inkább arra hajlok hogy egy agenda van emögött.
Monostori sztem sem akar tudatosan rosszat. Továbbá nem neki kell az Egyházat jó útra térítenie.
Az Egyház Isten által kihívottak összessége. És ez az Úr beszédén alapszik amihez sem hozzátenni sem elvenni nem szabad. „Szentek legyetek mert én szent vagyok”
Kedves O.O. Károly!
Köszönöm a finom és szeretettel teli testvéri intésedet, érteni vélem, mire utalsz, de hidd el, nem áll szándékomban retorikai bravúrokkal operálni, szómágiával hengerelni, csak egyetlen dolog motivál: pontosan fogalmazni. Ugyanis úgy veszem észre, hogy ebben a témában azért olyan nehéz jól érvelni, mert az “ellenfeleim” taktikája az, hogy a nagyon is tudatosan fölépített gondolatiságukat, ideológiájukat az érzelmek koordinátarendszerében tálalják (érzékenyítenek), így miközben leng a szivárványos zászló, mindig minden a szeretetről, az elfogadásról, az érzékenységről és a jófejségről szól. Ezért ha valakinek más a véleménye, mint az övék, akkor az alapból ennek a koordinátarendszernek az ellentétes oldalán találja magát: gyűlölködő, érzéketlen, kirekesztő, rosszfej, sőt beteg is, hiszen ilyen- meg olyanfób. Pedig erről szó sincs, csak valakinek egyszerűen más volt a véleménye egy adott szociológiai, biológiai, politikai vagy teológiai kérdésben, mint az övék. Ez egy csapda, és ha bekapjuk a horgot, még meg sem szólaltunk, már védekező pozícióba lettünk kényszerítve, és állandóan bizonygatnunk kell, hogy nem vagyunk betegek, gyűlölködők és bűnözők. Egy esélyünk van: tűpontosan fogalmazni, ezzel lefújni az emocionális porfelhőt vitapartnereink mondatairól (Monostorinál ez esetben a túltolt kánaáni nyelvezetből áradó, mindent beborító verbális tömjénfüst volt), és megpróbálni érvelni, ezzel a másikat is rávenni, hogy érzékenyítés helyett inkább érveljen. Nekem ehhez olyan eszközökhöz kell nyúlnom, amelyek alkalmasak a progresszív ideológiák sztereotípiáinak szétzúzására, ám ezt “gyerekesebben” egyelőre nem tudom megfogalmazni.
Amúgy igazad van, Pál is tudatosan érvelt egyszerűen és “gyerekesen”, hogy hallgatói hite ne az ő szónoki képességein alapuljon, hanem a Szentlélek meggyőzőerején. Én még nem tartok itt, sajnos.
Szeretettel,
Laci
Kedves Kelár Gyuri!
Köszi a hozzászólásodat, alapvetően egyetértek vele, de nem biztos, hogy értem, hogy hol és hogyan kapcsolódik ez az írásomhoz.
Pl azt írod, „Nem az a probléma, hogy testben hogyan élnek az emberek, hanem, hogy nem szellemben élnek. Így teljesen hiába való olyan szellemi valóságot rájuk erőltetni, mire a test nem képes megélni.”, és én ezzel teljesen tudok azonosulni, csak nem értem pontosan: most akkor szerinted én akarok valakire valamit erőltetni, vagy mások rám? Nekem nincs olyan ambícióm, hogy másokra ráerőltessek bármit. Engem az motivált a levél megírásában, hogy a kialakult helyzetben a lehető legpontosabban szétválasszam a korszellem nyomulását a Szent Szellem munkájától, és ezzel kapaszkodót nyújtsak az elbizonytalanodott testvéreimnek is. Pál ugyanezt tette, amikor megírta az első korintusiaknak szóló levelét: nyomatékosan figyelmeztette őket, hogy totálisan félreértik a Krisztusban nyert szabadság fogalmát, többek közt pont szexuáletikai kérdésekkel kapcsolatosan. Pedig Pálnál jobban azt hiszem senki nem ismerte a kegyelem mélységét és titkát. Nem erőltetett senkire semmit, de muszáj volt határozottan kiállnia, és beleállni a konfliktusba, mivel a korintusiak nem pusztán leverték az Istentől kapott mércét, hanem a krisztusi szabadságra hivatkozva el is távolították azt (lásd olyan bűnök életvitelszerű gyakorlása, melyeken még a világiak is hátast dobtak a botránkozástól.)
Nem tudom, válasz-e mindez a felvetéseidre, remélem, igen!
Szeretettel,
Laci
Csatlakozom azokhoz, akik Bolyki Lászlónak köszönetük fejezték ki a posztért, plusz köszönöm eddigi válaszkommentjeit is.
Kedves Laci,
Kellenek az ilyen írások, Ádámtól tőled és minden vezetőtől!
Azért vagyunk fundamentalisták mert nekünk van fundamentumunk. Nem fúj minket a szél ide-oda. Ebben különbözünk a homokra építő progresszív testvérektől.
O.O.Károly kérte legyél kissé szürkébb, ne sziporkázz mert irritáló. Kérlek eszedbe ne jusson, hogy beszürkülj!
Annyian vannak így is akik másra se figyelnek csakhogy színtelenné váljanak. Ezek azok, akiknek aztán a kutya se hallja meg mit is akarnak mondani.
Ők (progr.) leírják merre tartanak, mi pedig leírjuk mihez tartjuk magunkat. Erről szólnak ezek az írások.
Egy valamit meg kellene érteni a csitítgatóknak. Egy jó pásztor nem bújhat el ha a nyáját veszély fenyegeti. Mert akkor nem pásztor hanem béres.
Kedves Laci!
Köszönöm írásodat, amely nagyon igaz, szeretetteljes, és bátor. Sajnos azt látom, hogy egyházainkban ezt a témát elegánsan megkerülik, mintha nem is lenne háború. Azon vitatkozunk – Richard Wurmbrandot idézve – hogy vajon lehetett-e a Szent szűz szeme zöld, illetve hogy ha egy légy belerepül a szentelt vízbe, vajon a légy szentelődik-e meg, avagy a szenteltvíz veszíti-e el erejét? Ma is vannak hasonló horderejű viták. Nem kell messzire menni. Mindeközben az oszmán sereg ostromolja a várost kívülről. Lehetne arról is beszélni, hogy miért jutott idáig a „hitvalló” kereszténység. Nem a beszivárványosodásnál kezdődött ez el, ó, dehogy. (Spurgeon – Missziós mulattatók írása nem éppen ma íródott.) Manapság viszont úgy teszünk, mintha nem létezne ez a probléma. Mintha nem lennénk már egészen annál a pontnál, ahol Ábrahám alkudozik a hívők száma felől, és az Úr angyalai elindultak Sodoma és Gomorra elpusztítására. Persze nem szabad elvéteni az irányzékot sem, én csak a saját bűneimből tudok megtérni, egy LMBTQ+- emberéből nem. Abból csak ő tud. Ha egy keresztény (vezető) pornót néz, netán eleve az aljára lapoz az origónak, ahol a szerelem-szex-gyengédség-cici rovat található (még szerencse, hogy ez nem történik meg napjainkban egy kereszténnyel, ugye? :-), az éppen akkora bűn, amelyből meg kell térni, le kell tenni. Ellenben, ha mi, Jézus követői, nem mondjuk el a világnak, mi – és ki – az igazság, akkor miből is kellene megtérni? Vajon nem Jézus Krisztus evangéliumának kellene-e mindenkor a középpontban lennie? Isten szentségének, igazságának, és szeretetének? És nem annak, hogy csakis a keresztnél van feloldása annak a problémának, hogy ránk nézve ezek egymást kizáró fogalmak?
Nagyon nagy szükség van az efféle bátor, és szeretetteljes írásokra!
Köszönöm! Isten áldjon benneteket, Laci, Ádám!
Hadd tegyek ide egy kedves éneket, jobban megfogalmazza, mint én:
VÁGYOD-E ELHAGYNI BŰNEIDET?
Jézus vérében van nagy erő.
Vágyol-e győzni a Sátán felett?
E vérben csodás az erő.
Van erő, van csodás erő van,
Jézusunk vérében.
Van erő, van csodás erő van,
Jézus drága szent vérében.
Ó ha a büszkeség rabja vagy tán,
Jézus vérében van nagy erő.
Jöjj csak hisz gyógyírt lelsz a Golgotán
E vérben csodás az erő.
Van erő, van csodás erő van,
Jézusunk vérében.
Van erő, van csodás erő van,
Jézus drága szent vérében.
Érzed-e, hogy szíved oly salakos?
Jézus vérében van nagy erő.
Tisztátalan szívet tisztára mos,
E vérben csodás az erő.
Van erő, van csodás erő van,
Jézusunk vérében.
Van erő, van csodás erő van,
Jézus drága szent vérében.
Szolgálni vágyod a Jézust talán,
Jézus vérében van nagy erő.
Csak Néki zengeni nap-nap után,
E vérben csodás az erő.
Van erő, van csodás erő van,
Jézusunk vérében.
Van erő, van csodás erő van,
Jézus drága szent vérében.
Én nem vagyok keresztény. Az egyik oka ennek éppen a kereszténység álláspontja a szexualitás kérdésében, amely szerintem természetellenes, ellentmond a józan észnek, annak, amit az emberi természetről a lélektanból tudunk, és amelynek az évezredek során borzalmas következményei voltak. (A homoszexuálisok kirekesztése, megalázása, kettős életre kényszerítése, a prostitúció burjánzása és az alsóbb néposztályokhoz tartozó leányok megalázása, szexuális kizsákmányolása.) De a kereszténységnek EZ az álláspontja, ez kiderül a Bibliából és a teljes egyházi hagyományból. Azok az emberek pedig, akik az LMBTQ kapcsolatok „elfogadását”, netán egyházi megáldását szorgalmazzák, mindezt a keresztényi „szeretet”, és „elfogadás” nevében, azokat szerintem egy nagyon alantas motiváció hajtja. Ez az alantas motiváció az, hogy így szeretnének hatalomhoz, befolyáshoz jutni. Mert a „kereszténységhez”, „Jézushoz” sok jó érzés tapad – azok körében is, akik nem keresztények a szó hitvallási értelmében. És ők azt szeretnék, hogy a keresztények is, a kereszténységgel szimpatizálók, vagy legalábbis kulturális-nosztalgikus módon keresztények is elfogadnák őket „kereszténynek”, mert az sokkal „divatosabb”, sokkal jobban „néz ki”, sokkal kevésbé „kínos”, mint bevállalni, hogy, nem, nem vagyok keresztény.
Ugyanolyan ez, mint amikor a szocializmus évtizedeiben az ellenzékiek, a reformerek is a szocializmus „megjavításáról”, a szocializmus ” reformjáról” beszéltek. Képmutató és felemás álláspont.
Mindazonáltal azt nem gondolom, hogy ha valaki elfogadja a melegházasságot, annak el kell fogadnia a nyitott házasságot vagy a poliamoriát is. Az illető érvelhet úgy, hogy a szexualitásnak monogám életközösségben kell megvalósulnia, úgy emberhezméltó, úgy szép – és ez lehetséges melegházasságban is, de nem lehetséges a poliamor családban, vagy a nyitott házasságban.
Kedves Szalai Miklós!
A kereszténység ideálja nem a bukott emberi természet és nem a vele együtt elbukott Természet. Számunkra akik kegyelem nélkül élünk ez a természetes ez a józan ész ez az egyetlen valóság. Nem ismerünk mert nem is ismerhetünk mást. Nekünk embereknek kegyelem nélkül ennyire futja még akkor is ha kívülről tudjuk az egész Szentírást ami Lélek nélkül csak betű……
Az pedig hogy valaki kereszténynek akar látszani álságos és felemás módon az a már említett hasonlattal élve egy idő után éppen úgy le fog róla fesleni le fog róla kopni vagy így vagy úgy ahogy reformer szocialistákkal történt ez amikor kiderült a rendszerváltás pillanatában hogy mindez csak csak eszköz volt a számukra valójában mindig is mást akartak ….az eredményt tudjuk és ismerjük. De mi lesz azokkal akik nem így keresztények?
Csatlakozom Tom válaszához az alábbi szerint:
Szalai Miklós@
„Én nem vagyok keresztény. Az egyik oka ennek éppen a kereszténység álláspontja a szexualitás kérdésében, …….”
Isten kijelentése szerint a legfőbb okot, amiért valaki keresztény lesz, maga Jézus Krisztus az alábbi szerint fogalmazta meg:
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, hogy a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.”
(János 15:16)
E kijelentés alapján az keresztény, akit Jézus Krisztus, „….. akinek neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jelenések 19:16) kiválaszt magának, mégpedig gyümölcstermés céljára.
Szalai Miklós, a kereszténységnek nincs köze „a prostitúció burjánzása és az alsóbb néposztályokhoz tartozó leányok megalázása, szexuális kizsákmányolása”, jelenséghez; másrészt állításával ellentétben a homoszexualitás természetellenes, különben csak férfi vagy csak nő lenne.
Kedves Miklós!
Mélyen egyetértek veled abban, hogy van valami nagyon furcsa az LMTQ ügyet “megszentelni” kívánók motivációiban, és abban is, hogy ez a motiváció elsősorban a hatalomról szól. Amikor legutóbb Amerikában turnéztam, megdöbbenve láttam, hogy hány és hány templom homlokzatára van kitűzve a szivárványos zászló. Mélyen belém hasított a felismerés, hogy a zászló a territórium megjelölésének szimbóluma. Egy kedves barátom mesélte nemrég, hogy egy amerikai evangliumi gyülekezet homlokzatára valaki kitette a szivárványos zászlót, és bár nem tudják, ki volt az, de senki nem meri (!) leszedni azt. A pásztor sem. Miért is nem? Mert elképesztő ideológiai, politikai és gazdasági hatalom van a szimbólum mögött. Amiért az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának tagjai nem mernek névvel publikálni, mert félnek, hogy “kicsinálják őket”. Amiért sok művész barátom, értelmiségi ismerősöm csak személyesen mer gratulálni a cikkeimhez, a FB-on nem meri “belájkolni” a posztot.
Hogy mennyire nem értékalapú, hanem önmagáért a hatalom birtoklásáért történik ez az agresszív ideológiai térfoglalás, azt jól mutatja, hogy az a szexuális forradalom, amely gyakorlatilag a bölcsőjének tekinthető a mai LMBTQ mozgalomnak, még eredetileg pont mindennek az ellenkezőjét követelte:
John Lennon egy vallás nélküli világról álmodozott a forradalmi “Imagine” című dalában, Madonna azt énekelte, hogy “Papa don’t preach!”, itthon pedig Fenyő Miki eképpen fordította magyarra a kurrens amcsi feelinget: “Nem kell a duma, a hegyibeszéd, jó vagy nálam, és ez untig elég!” És igen, pont ez volt a 68-asok és Woodstock lényege: “Le az idejétmúlt hagyományos házasság- és családmodellel, és elegünk van, takarodjon az egyház az életünkből, kiváltképp a szerelmi kapcsolatainkból!”
S lőn: így is lett, követeléseik meghallgatásra találtak. Alig telt el pár évtized, és mindennek az ellenkezőjét követelik ugyanazok, ugyanolyan hangosan: “Követeljük, hogy hagyományos házasságban és családban élhessünk! Ja, és azt is, hogy mindezt az egyház áldásával tehessük!”. “Papa, please preach!”, és “Jó vagy nálam, bébi, de kérem a rizsát és a hegyibeszédet is!”. Mindez azért is szomorú, mert a homoszexuális és LMBTQ emberek többségének élete, története tele van nehézséggel és fájdalommal, akik pedig hatalmi érdekektől vezéreltetve (identitás)politikát csinálnak a sorsukból, csak kihasználják őket. Ennek jó kifejeződése volt, amikor olyan focisták húztak szivárványos karszalagot a karjukra, hogy közben a mezszponzoruk a Qatar légitársaság volt. Az a Qatar, ahol brutálisan megkorbácsolják, majd bebörtönzik a homoszexuális embereket. Csakhát ugye a mezszponzor is pénzt hoz, meg a szivárványos szalag is bevételt generál…
Lenne még két megjegyzésem:
Bár nem értek veled egyet abban, hogy “…a kereszténység álláspontja a szexualitás kérdésében… természetellenes, ellentmond a józan észnek, annak, amit az emberi természetről a lélektanból tudunk, és amelynek az évezredek során borzalmas következményei voltak”, azt tartom korrektnek, hogy mivel nem így gondolkodsz, nem tartod magadat kereszténynek.
A másik, hogy azt írod:
“Az illető érvelhet úgy, hogy a szexualitásnak monogám életközösségben kell megvalósulnia, úgy emberhezméltó, úgy szép – és ez lehetséges melegházasságban is, de nem lehetséges a poliamor családban, vagy a nyitott házasságban.” Van, ahonnan nézve simán lehet így érvelni, de abból az alapállásból és azzal az érvkészlettel, amivel Monostori előállt, nem.
Üdvözlettel,
Laci
Köszönöm Laci válaszát és a sok kommentet. A válaszom itt található:
https://www.youtube.com/watch?v=1umloCEeiac
Kedves Tibor,
ha megengeded, néhány rövid megjegyzést fűznék csak a videódhoz:
1) Kár, hogy nem Laci érveire válaszolsz, mert így nem derül ki, mit gondolsz róluk.
2) Kár, hogy racionális diskurzus helyett azt választottad, hogy az érzelmekre hatsz, mert így az sem derülhet ki, hogy igazad van-e, vagy csak manipulálsz.
3) Kár, hogy önálló fogalmakat kensz egymásra, mert így megfosztod őket saját jelentésüktől és szellemi háborúd eszközeivé válnak: a kapákból kardot kovácsolsz.
4) Meggyőződésem, hogy a szexuális vétségekben élő papoknak, lelkészeknek nem a szexuális forradalom üzenetére van szükségük, amit most te hirdetsz nekik, hanem igaz szeretetre, őszinte megtérésre, Krisztus vérére és a Szentlélek megszentelő erejére.
Végezetül figyelmedbe ajánlom Júdás egész levelét.
A többire gondolom, Laci válaszol majd.
Kedves Tibor,
egy részlethez: szerintem aki a statisztikához csak leheletnyit is konyít messziről is, annak a spanyol példád mentén égnek áll a haja.
Aligha az általad említett szempont az egyetlen, ami a mért eredményeket befolyásolja. Mondhatni a társadalom Franco-diktatúrából való magához térés (ami 2 generáción át simán tart, tehát nem ért véget) hatását tulajdonítod teljesen másnak, hogy csak a leginkább magától értetődő példát említsem. Tisztességes többváltozós analízis tanulmányok nélkül ezt a példádat lehetetlen komolyan venni.
Monostori Tibor videója talán csalódást okozott azoknak, akik valamilyen ütős teolóigai érvanyagot vártak.
A video, és különösen az a részt, ahol a poliamor kérdésben elmondja az álláspontját, de aztán gyakorlatilag mégis nyitva hagyja (mivel vannak szerinte pozitív és negatív oldalai is és nem tudni mit hoz a jövő…) rádöbbentett ennek a teológiának a megdöbbentő párhuzamára.
MIntha ezt a típusú teológiát a gender teória inspirálta volna.
A gender teória háttérbe akarja szorítani a biológiai nem valóságának a jelentőségét, meghatározó voltát. Szerintük az ember nemi identitására a társadalom gyakorolt óriási (és eddig általában negatív) befolyást. Az egyént pedig fel kell szabadítani a saját szubjektív nemi identitásának a megtalálására, ehhez pedig el kell vetni a társadalom dogmáit’, nemi sztereotípiáit, elavult elvárásait, korlátozásait (társadalmi nemet) és magát a biológiai nem determinizmusát, a realitást is.
A párhuzam ezzel az újfajta teológiával szinte hátborzongató.
Ebben a teológiában mintha a Biblia szövege lenne a determinált realitás (-biológiai nem), és az erre épülő apostoli tanítások, alapvető hittételek, teológiai rendszerek pedig kb. annak a ’társadalmi nem’-nek a megfelelője, amelyek együttesen akadályozzák, hogy mindenki úgy viszonyulhasson a Bibliához és Istenhez, ahogy neki tetszik.
És amint a gender elmélet egy idő után kilyukad a végtelen gender spektrumnál, amelyen az egyén időben is oda-vissza mozoghat éppen aktuális belső indíttatása szerint mindenféle kötöttség nélkül, teljesen hasonló irányban halad ez a progresszív teológia is. Az egyént fel kell szabadítani a Bibliai szöveg és Isten kép meghatározó, determináló valósága alól, valamint az erre épülő apostoli és egyházi tanítási rendszerek alól, hiszen ezek mindenféle korlátok az egyén szubjektív isten felfogásával, élményével szemben. És mind a szerelemben és nemi identitásban is találja meg, határozza meg mindenki a számára éppen aktuálisan boldogító formációt – hasonlóan az egyén is találja meg, határozza meg az ő boldogító istenképét az éppen aktuális elvárásai, igényei, benyomásai alapján.
végtére is ha ’Love is love’, akkor ’God is god’
Kedves istván,
ahogy Sytka blogján nemrég kommentáltam: a történet mélyén az készülhet, hogy egyesek szerint az Egyház gondol egyet, és innentől saját magát tartja saját maga és Krisztus megváltójának.
Ha így lesz, ez egy hamis egyház bálványimádása lesz….
István, ez találó gondolat.
„Mint szomjas ember a pohár
vízre, úgy fogtok vágyódni a házastársi
hűségre és szeretetre, legyen
partneretek bármilyen nemű, rangú és
kinézetű.”
Ebbe a mondatba elég belecsempészni a „nemű” szót, és hazug az egesz mondat és mondanivaló is. És így sikerül a házastárs jelentését lenullázni.