Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
„Szóval eljöttél, Gandalf” – mondta komolyan, de szeme fehérben izzott, mintha hideg nevetés bujkálna a szíve mélyén.
„Igen, eljöttem – mondtam – a segítségedért, Fehér Szarumán.” – E megszólítás mintha dühítette volna.
„Igazán, Szürke Gandalf? – mondta gúnyosan. – Segítségért? Ezt is ritkán hallotta valaki, hogy Gandalf, a ravasz és bölcs Gandalf, aki örökké a világot járja, s mindenbe beleártja magát, akár az ő dolga, akár nem, segítséget kérjen.”
A Tűzfal podcast huszonkettedik részében ismét Byung-Chul Han egyik könyvéről (Erósz haldoklása) beszélgetünk. A koreai gondolkodó szerint a szexuális forradalom nárcizmusa Erósz haldoklását okozza. Meglepő állítás a szexuális forradalom túlszexualizált korában, de nem indokolatlan, és mi ebben a podcastben most ezt a paradoxont megvizsgálva jutunk el a hit misztériumáig. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha még jobban elmélyednétek Han gondolataiban, illetve az arra adott keresztény válaszokban,...
Egy jó Isten világában a gonosz valósága az egyik legnehezebb kérdés mind az értelem, mind a szív számára. Vajon az ainuk muzsikája, az Ainulindale, J. R. R. Tolkien A szilmarilok című regényének gyönyörű első fejezete közelebb visz a feloldáshoz? A Tűzfal podcast huszonegyedik részében erről gondolkodunk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel!
Tengernyi emléket fúj
házunk elé
az érzelmes, öreg gigász,
az őshonos óriás,
az októberi szél.
Sárga arcán piros szájjal
húzza, túrja, tépi, rázza,
vérét ontja a hosszú nyárnak,
de egyik emlék sem szól
vagy beszél,
nem kérdi, miért,
honnan, vagy hova,
mi célból hajtják ide vagy oda,
miért cibálja, tépi, hányja
az ősz óriás hatalmas foga.
Két hatás ért a közelmúltban, ami mélyebben elgondolkodtatott a művészi blaszfémia időszerűségéről. Az egyik egy kiváló esszésorozat a The Rise and Triumph of the Modern Self [A modern én felemelkedése és bukása] szerzőjétől, Carl R. Truemantól, akinek borotvaéles szellemességét egykori tanáromként személyesen is tapasztalhattam. A másik egy formális és egy azt követő informális kolozsvári eszmecsere Visky Andrással, a Kitelepítés című könyv írójával, a kinyilatkoztatás és az irodalom kapcsolatáról. Amikor beszélgetőtársam a performansz-színház egyik megbotránkoztató jelenetét hozta szóba, magamban ösztönösen tovább ugrottam az erdélyi író ismert tételére, hogy a blaszfémia a kereszténység lényegéhez tartozik. Azóta is töprengek ennek igazságán. A Megváltót blaszfémia vádjával végezték ki, és Visky András szerint a kereszténység történetét is meg lehetne írni a blaszfémiák történeteként. Ez az állítás felkavaró, nyugtalanító és tagadhatatlan. Csakhogy Carl Trueman, aki már azt a nyugati generációt képviseli, amelynek friss élménye nem az üres vallásosság botránya, hanem a szekuláris eltörléskultúra dermesztő fenyegetése, egy egyszerű összefüggésre hívja fel a figyelmet, ami szintén elgondolkodtató. A blaszfémia mindig feltételezi a szent létét, ezért a mi korunkban, amely lényegében eltörölte a szentet, üres gesztussá vált. Hadd bontsam ezt ki abból a szemszögből, ahonnan most én látom.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK