Két évvel ezelőtt felkértek, hogy tartsak egy előadást a francia Réseau évangéliques et sciences humaines (RESH) konferencián. Aznap Craig Bartholomew beszélt arról, hogy keresztényekként hogyan foglalkozzunk a humántudományokkal, az én előadásom témája pedig a kritikai elmélet volt (Critical theory: its influence in human sciences; magyarul: A kritikai elmélet és annak hatása a humántudományokra). Az angol nyelvű előadást franciára fordították, majd a sorozat más előadásaival együtt írott tanulmányként is bekérték, és a beérkezett tanulmányokat szintén franciára fordítva egy kötetben most megjelentették. A David Brown által szerkesztett könyv címe: Être chrétien dans un monde d’idéologies (magyarul: Kereszténynek lenni az ideológiák világában), itt kapható.

Nem tudtam előre, kikkel leszek egy kötetben, ezért nagyon meglepődtem, amikor megláttam a társszerzők között azt a kilencvenéves Samuel Escobart, dél-amerikai (perui) teológust, aki éppen ötven évvel ezelőtt az 1974-es Lausanne-i Világevangélizációs Kongresszus egyik meghatározó alakja volt (a Lausanne-i Szövetséget magyarázó The New Face of Evangelicalism c. antológia utolsó fejezetét Samuel Escobar írta, az első kettőt Carl F. Henry és John Stott). Escobarral közös kötetben megjelenni számomra nemcsak megtisztelő, de egy személyes emlék miatt kifejezetten megindító is. Fiatal hívőként ugyanis egy hirtelen jött ötlettől vezérelve felvettem vele a kapcsolatot, és annak a kapcsolatfelvételnek egész életre szóló nyoma maradt bennem. Álmomban nem gondoltam volna, hogy egyszer társszerzők leszünk egy antológiában.

Annak idején arról akartam megkérdezni Samuel Escobart, hogy szerinte érdemes-e keresztényként filozófiával foglalkoznom. Egyetlen ilyen evangéliumi keresztényt sem ismertem a környezetemben, és életbevágóan fontosnak éreztem, hogy egy bölcs ember tanácsát kérjem. Húsz éves voltam, nem sokkal előtte olvastam egy inspiráló interjút a perui teológussal, amiben megemlítette, hogy az egyetemen filozófiát is tanult. Már egyáltalán nem emlékszem, honnan kaptam meg a címét, de vettem a bátorságot és írtam neki. Az még az internet előtti kor volt, így a kézzel írott levelet postáztam valahova a világ másik végébe. Meglepetésemre részletes választ kaptam tőle, ami akkor felbecsülhetetlenül sokat segített. Egy hozzáállást értettem meg belőle (a gondolkodáshoz, a hithez, valamint a kettő kapcsolatához), amit azóta is igyekszem a gyakorlatba ültetni.

Szabályosan könnybe lábadt a szemem, amikor a francia kötet hátsó borítóján észrevettem Escobar nevét a sajátom mellett. Hamarjában előkerestem a régi levelezésünket (nem volt könnyű megtalálni, de meglett), és végigolvasva ismét lenyűgözött ennek az embernek a bölcs gondolatmenete. Különleges, hogy milyen mély és tartós hatása lehet egyetlen szeretettel megírt levélnek. Áldja meg Isten azokat a szolgáit, akik évtizedeken át hűségesen, az értelmükkel és a szívük barátságos szeretetével szolgálták az ő népét, és ha úgy alakult, az ismeretlen kicsikhez is lehajoltak. Samuel Escobar akkori tanácsai nélkül ma egészen más ember lennék. Már most nagyon hiányzik a generációja.