Csütörtökön elmentem a Felházba. Nem kívülállóként, és nem is azért, hogy cikket írjak róla. Látni akartam a helyet, ahol keresztény testvéreim úgy tapasztalják, hogy Isten „történik”. Ahova hónapok óta özönlenek a fiatalok, minden különösebb reklám nélkül, hogy Istent keressék, imádják és az erejét megtapasztalják. Mert azt még a leginkább szkeptikus reagálók is elismerik, hogy a Felházban hétről hétre valami különös dolog történik. Nincsenek illúzióim a megújulási mozgalmak tartósságával kapcsolatban. Nem vonz a keresztény hype, aki ismer, tudja, hogy az ilyesmit inkább kerülöm. Taszít az is, amikor keresztény vezetők böglyökként szállnak az éppen aktuális Nagy Eseményre. Meggyőződésem, hogy Isten elsősorban a gyülekezetekben „történik”, ott, ahol Krisztus hűséges szolgái újból és újból kiteszik az asztalra a szent kenyereket és meggyújtják a gyertyatartókat. Mégis elmentem. Azért mentem el a Felházba, hogy megalázzam magam. Imádóként mentem, és hogy a saját szememmel lássak.
Elmondom a benyomásaimat.
Negyed nyolckor találkoztam két barátommal a Puskás Ferenc stadion megállónál. Már a metróban látszott, hogy feltűnően sok fiatal tart egy irányba. Ahogy feljöttem a mozgólépcsőn, mindenütt várakozó csoportokba ütköztem. Sokan voltak, mint egy Fradi-meccs szurkolói, de ezek a fiatalok nem látszottak sem keresztényeknek, sem nem-kereszténynek, pont olyanok voltak, mint mások, akiket az utcán látunk. Rengetegen jöttek. A kapuban karszalagot kaptunk, hogy számon tartsák a bent lévőket. Szinte az utolsó pillanatban értünk a csarnokba ahhoz, hogy a lelátón még ülőhelyhez jussunk. A tömeg egyszerre hasonlított egy egyetemi aula méhkaptárához és egy jó hangulatú dzsemborihoz. Lent a küzdőtér megtelt földön ülőkkel.
Fent a lelátón a színpadtól jobbra találtunk helyet, éppen a szervezők felett, akiknek így minden mozdulatára ráláttam. Láttam, ahogy kezdés előtt a három fiú összekapaszkodott és forrón imádkozott. Ismerős volt ez az ima, én is sokszor kapaszkodtam így össze másokkal. Ismerős mozdulat, ismerős lelkület, ismerős szándék. Belül éreztem, mekkora teherként nehezedik rájuk a tény, hogy a hatalmas tömegért most ők felelnek. Talán fel sem fogják, mennyivel nagyobb ez a teher, mint amit most éreznek belőle. Őszinte tisztelet ébredt bennem irántuk.
Mert mindez a semmiből nőtt ki, és olyan hatalmas, mint a Niagara, és olyan ingatag, mint egy feje tetejére állított gúla.
A tiszteletemet csak fokozta, hogy a három srác az esemény mellékszereplője maradt. Vállalták a felelősséget, szinte remegtek alatta, elmondták a szükséges tudnivalókat, meghúzták a határokat, kifejezték a vágyaikat, kimondták a reményeiket (időnként egy pünkösdi szubkultúra sokak számára idegen és talán kissé vakmerő nyelvezetével), de a rendezvény középpontjában tagadhatatlanul Isten volt. Isten. A fiúk nem akartak dominálni, mert az ügy, amiért összekapaszkodtak, nagyobb náluk, és a szándékuk láthatóan az, hogy ez így is maradjon.
Örömmel tapasztaltam, mennyire nem próbált az alkalom releváns lenni (szemben oly sok rendezvénnyel, amely a fiatalok megszólítására törekszik), és mégis mennyire az lett. Volt az egészben valami keresetlen egyszerűség, valami bájos és vonzó naivitás, amit akár hitnek is nevezhetünk. Őszinte és tiszta szándékot láttam a fiúkban, hogy ahhoz az Istenhez segítsék közelebb generációjuk tagjait, akihez ők is közel akarnak lenni. Bűnbánattal, mélyről fakadó szomjúsággal és bámulatos bátorsággal.
Ahogy a Golgota Rádiónak adott interjúban egyikük fogalmazott: az egész kezdeményezés a megszentelődésről szól. Ez vitt el engem is közéjük. Nem kifelé pörgette a fiatalokat az egyházból, hanem befelé pörgette őket Isten szentsége és a gyülekezetek felé. Az érzékelhető szándék legalábbis ez.
A tömeg nem a három srác köré gyűlt. Orbán Gáspár személye a sajtónak volt érdekes, nem a résztvevőknek. Persze, különleges, hogy épp a miniszterelnök fia az egyik kezdeményezője egy ilyen imaharcnak, és megkockáztatom, talán a médiahiszti is hozzájárult ahhoz, hogy a csarnok első alkalommal máris csordultig telt. Mégis, ha egyetlen érzetbe kellene összesűrítenem, amit csütörtök este tapasztaltam, az éppen az, hogy a rendezvény nem a szervezőkről, nem is a résztvevőkről, hanem Istenről szólt. Nem tudom, hogy Isten „történt-e” a körcsarnokban, de ami történt, az nagyon úgy tűnik, Istenre mutatott.
A taps is. Akkor is, ha nekem még mindig nehéz Istent megtapsolnom.
És hogy miért épp e három fiatal kezdeményezéséből lett ekkora hullám? Ők ezt azzal magyarázzák, hogy Isten szólt hozzájuk, elmondta mit tegyenek, a többiről az Úr gondoskodott. Ennyi az egész. Régóta fáradhatatlanul szolgáló, hittel imádkozó vezetők ezt hallva érezhetnek némi keserűséget. Miért pont most, miért pont ezt? Hol volt ez a három suhanc, amikor a sötétség elleni küzdelemben a homokzsákokat kellett pakolni?! Miért gondolják, hogy csak hozzájuk szól az Isten?!
A keserűségnek azonban nincs helye az Isten országában. A büszkeségnek sincs. Az alázatnak annál inkább. Régen is, ma is Isten dönti el, kit mire használ. Ezt az öregeknek is tudniuk kell, és a fiataloknak is. Gáspáréknak is. Vigyáznunk kell a szavainkra. Mindannyiunknak. A három fiúnak most nem bírálatra, hanem imára van szüksége. A folyón bonyolult az áradással hajókázni, és talán csak azok a homokzsákok tartják majd mederben a folyót, amit az öregek a sötétben pakoltak fáradhatatlanul. Mindenkinek megvan a helye.
A srácok legnehezebb döntése az lesz, amikor el kell majd engedniük, ami most felfelé tör, és be kell látniuk, ők nem tudják azt a magasban tartani. A hullám azért hullám, mert jön és megy, és közben nagy erők mozdulnak. Vajon abba tudják-e hagyni, amikor Isten abbahagyja? Ennek a döntésnek is el fog jönni az ideje. Akkor még inkább imára lesz majd szükségük. De az elengedés még nem most van. Most az öröm ideje van. Csütörtökön közel háromezer fiatal nem bulizni ment, hanem imádkozni. Abban a formában, ahogy ezt ők szeretik, illetve ahogy most tanulják. Mi meg ezért imádkozunk régóta, nem?
Az élet ezután is hétköznapokból fog állni és a hétköznapokban történnek az élet fontos dolgai. Az ünnepek viszont bearanyozzák a hétköznapokat. A gyülekezetek az egyház hétköznapjai. A Felház most egy ünnep. Izgalmas, zajos, tele ittas sofőrökkel, akik akár balesetet is okozhatnak. Imádkozom, hogy Isten vigyázzon rá, vigyázzon ránk, és készítsen mindannyiunkat a közeledő napokra, amikor megint a homokzsákokat kell pakolni. A csütörtöki rendezvény után ezt nagyobb hálával és reménységgel fogom tenni.
Donát, Gáspár, Illés: imádkozom értetek. És köszönöm a bátor kiállásotokat.
Ádám, mi volt a véleményed a prédikációról?
Nekem megtörte kicsit az este ívét, de a beszéd közepén el kellett jönnöm, úgyhogy nem tudok igazán véleményt mondani róla.
Mint később kiderült sokan „prédikációt” vártak, valójában nem az volt, – és a valóságban sem kommunikáltak sehol prédikációt a szervezők – hanem egy igen hosszúra nyúlt és igen „amerikai stílusú” bizonyság tétel. Egy normál Felház alkalmon rövid de mély igei üzenet szokott elhangzani, ez most így sikerült.
Nagyon örülök Ádám, hogy ott voltál és a saját tapasztalatodat/látásodat osztottad meg velünk a Felházat illetően.
Isten áldása maradjon rajtad!
Efraim
Szia Ádám! Nagyon szeretem a blogodat! A vs.hu-nak nyilatkozott valaki akit Ádámnak hívnak a mozgalomról és magáról a rendezvényről. Nagyon tetszett amiket mondott, lehet, hogy ez nem publikus de te voltál az?:) Ha esetleg nem szeretnél kommentbe válaszolni akkor nyugodtan írj a batyobatyogeza@gmail.com emailemre! Nagy segítség lenne ha megtalálnám a srácot mert épp egy ezzel a témával foglalkozó írásom dolgozom. Üdv, Géza
Nem, nem én voltam az az Ádám, sőt, remélem, nem mindenben tükrözi annak az Ádámnak a véleménye a szervezőkét.
Köszi a választ! 🙂
Katolikus reakció:
http://hagiosz.net/?q=node%2F1643
Végre valaki, aki úgy ír erről blogbejegyzést, hogy előbb személyesen elmegy és megnézi magának, nem pedig kiragadott nyilatkozatok és torz médiatudósítások alapján ítélkezik, számon kérve az Istent még csak most „kapisgáló”, keresgélő fiatal embereken olyan dolgokat, amiket sokszor a már régóta keresztények sem sajátítottak még el (tisztelet a kivételnek). Ami több más neves keresztény fórumon történik, az sajnos nagyon emlékeztet a farizeusokra.
Ádám, ki volt a hosszan prédikáló atyafi?
Nem tudom, ki volt.
Sziasztok!
Én is ott voltam. Kicsit késve érkeztem, és már nem lehetett bemenni a teltház miatt. De a szervezők szóltak, nyugi, hozzátok a gitárokat és kezdjetek el itt kint dicsőíteni. És az valami fantasztikus volt. Több százan ott a csarnok előtt dicsértük az Urat. És az a hangulat, öröm és dicsekvés leírhatatlan volt.
NA EZ AZ, AMIRE MÁR OLY RÉG VÁGYTAM. Ki kell hozni a dicsőítést a VÉKA alól. Hol olvassuk a Bibliában, hogy a gyülekezetet el kell rejteni egy terembe?
Utána persze bemehettünk, és ott is jó volt, én magam is elolvadtam, szinte megszűntem létezni magamnak Isten jelenlétében. Ahogy egységben imádkoztunk a betegekért, az jó volt. Végre nem gyülekezet volt, néhány egyszemélyes szuper-emberrel, hanem mindenkit egyénileg vezethetett az Úr.
Ébredés van. Zajlik. Isten nem a gyülekezetekben történik, hanem az engedelmességben.
Hasonló ez a Torben Sondergaard-féle The Last Reformation (Az Utolsó Reformáció) mozgalomhoz. VÉGRE. VÉGRE elindult az a fajta TANÍTVÁNYSÁG, amit Jézus PARANCSOLT, hogy csináljuk. Torben pásztor és gyüliplántáló volt, akinek egy idő után feltűnt a különbség a gyülekezetesdi és a Biblia között.
https://www.youtube.com/watch?v=JdzZv-XMXPU&list=PL0gVAb8r3Mj-GbT18XWdro0Kt_6wM0kv_
Gyógyítsátok a betegeket, és hirdessétek Isten Országát. EZ a kereszténység, ebben ‘zajlik’ Isten, és nem feltétlenül a ‘gyülekezetekben’ (Ádám, bocs). Nem a vasárnapi és a tanítás a kereszténység lényege (Bocs, Ádám, nem értek veled egyet – vsz. te is ebben nőttél fel, de a tanítás lényege, hogy FELKÉSZÍTSEN a szolgálatra, tehát a tanítás csak másodrangú), hanem „Tegyetek tanítvánnyá minden népeket” – ez az a nagy missziós parancs. És pont ez zajlik most a Felház által is. A székmelegítés helyett a felkészítés és a kiküldés.
Az aratni való sok, a munkás kevés. Örülök, hogy végre a fiatalság elkezdi megtanulni a gyógyítást, és az evangelizálást. Ki kell jönni testvérek a gyülekezeti padokból, a punnyadásból, a véka alól, és itt az ideje, hogy Jézus nevével és gyógyításával felforgassuk Európát.
Még több ilyet, még több bátor testvért, aki hajlandó engedelmeskedni Jézusnak, és letenni a hagyomány szemüvegeit.
Kedves Vati,
egyrészt átérzem a lelkesedésedet, mert én is gyönyörködtem abban, amit láttam. Másrészt a gyülekezeti élettel való szembeállítás épp ellentétes azzal, amit a szervezők nyomatékosan hangsúlyoztak (nem vagyunk gyülekezet, viszont gyülekezetekhez tartozunk, ti is tartozzatok valamilyen gyülekezethez, a gyülekezetetekbe vigyétek haza a tüzet, adományaitokat a gyülekezeteteknek adjátok, stb.). A szembeállítás ráadásul kontraproduktív, mert épp azokat idegenítheti el, akiket szövetségesnek szeretnétek látni. A gyülekezetek akkor is létezni fognak, amikor a Felház már csak emlék. Hadd örüljünk most egy kicsit a Felháznak.:)
Én nagyon egyet értek a cikkeddel én is el akartam menni hogy személyesen szerezzek benyomást, de sajnos a munkáim nem engedtek. Megrémít amit egyes helyekről szájakból hallok tényleges vizsgálat és tájékozódás nélkül zsigeri cinizmussal fűszerezve.
Én minden hullámnak örülök akár a mi saját gyülekezetünkben akár másokéban akár azok falain kívül ha épít és a „hullámlovasokat” végül is közelebb repíti egy megszenteltebb odaszántabb harcos igei keresztény élet megéléséhez!
Ez olyan jelentőségű esemény, mint amikor Károlyi Gáspár lefordította a bibliát, magyarra Göncön. Azért, hogy fölemelje a népét.
A felházas fiatalok fordítottak egyet jó irányba a magyarság sorsán.
Látnunk kell, ma sajnos sok templom kiüresedik, a nagy egyházaktól elfordulnak az emberek, a fiatalok, mert nem ad kellő választ a napi problémáikra.
Ezért van az emberek lelke homályban, nem tudják merre van az ÚT, mert sokan egész életükben nem találkoznak olyan emberrel, aki példa, minta lehetne számukra.
A biblia is azt mondja, a ,végidőkben egyszerű embereket fogok elhívni a szolgálatomra,.
Most e három embert szólította. Látjuk mekkora igény van rá! Mennyien keresik Istent!
Csak eddig nem volt, aki rá tudott volna mutatni ISTENRE úgy, hogy megértsék.
Aki meggyújtotta volna az emberek szívében a lángot, amelyet MAGUKKAL VISZNEK, AMELY AZUTÁN FÁKLYAKÉNT VEZET ÉS VILÁGÍT AZ ÉLET ÚTVESZTŐIBEN.
SOK SIKERT ÉS ERŐT A FOLYTATÁSHOZ!
Porkoláb Zsuzsa, Bp. 2. ker.
Én megértem, hogy Isten szuverén módon cselekszik, és azt használ, akit akar, időnként formabontó módon. Ugyanakkor mégis rendkívül óvatos álláspontra tudok csak helyezkedni a Felház kapcsán kapcsán, az alábbiak miatt:
– Nem hiszek az igehirdetés mentes kereszténységben. Lehet, hogy pl. Amerikában ez divat lett, de érdemes megnézni, hogy hova kezd jutni Amerika, a trendi keresztény spirit-filled fiatal tömegek ellenére.
– Nem hiszek az elvtelenül „inkluzív” kereszténységben (különösen, ha a meleg kérdésről van szó). A vs.hu cikkjében szereplő Ádám mentalitása nekem nem tűnik elfogadhatónak. Hirdetni kell Isten megmentő szeretetét mindenkinek, de világossá kell tenni, hogy az őszinte bűnbánat és a bűn elhagyása része a keresztény megtérésnek. Persze lehet, hogy a vs.hu-s cikk Ádámjának véleménye nem mérvadó, de attól tartok, hogy ez egy jellemző mentalitás.
– Nem nagyon hiszek az ökumenizmusban sem. Nem tudom hitben testvéremként elfogadni azt, aki megfelelő ismerettel rendelkezve oltáriszentség imádás közben nyelveken szól és Jézust dicsérő énekek mellett Máriát „tisztelő” dalokat is zeng az ég felé. Nem tudom elképzelni, hogy zavartalanul együtt imádjam Istent egy olyan közegben, ahol ez teljesen oké. A valódi szellemi egységnek nem lehet elégséges alapja az, hogy közös karizmatikus zsargont kezdünk használni.
– Nem vagyok meggyőződve egy deklaráltan tekintélyek nélkül működő, bibliai gyülekezettől független ébredési mozgalom hasznosságáról. Különösen ha prófétálás vagy szellemi ajándékok nyilvánulnak meg egy ilyen szedett-vedett, ökumenikus közegben! Tudjuk, milyen az, ha akár csak egy kisebb imacsoportban valakit elragad a hév és olyan dolgokat mond az Úr nevében, ami nem oda való – nagyobb méretekben ebből csak nagyobb zavarok lehetnek. Pál apostolnak (akiről nem lehet azt mondani, hogy ne lett volna a szó nemes értelmében karizmatikus) elég világos útmutatása van arra, hogyan kell a szellemi ajándékokat gyakorolni a gyülekezetben úgy, hogy rend legyen, de a Szellem se legyen megoltva. Elvi esélyét sem látom, hogy ezt hogy lehetne komolyan követni ebben a formációban.
– Bár a szervezők ennek ellenkezőjét hangsúlyozzák, érzésem szerint a mozgalom egyfajta nomád, öntörvényű kereszténységet erősít, amit én nem tartok igazán jó dolognak. Az az érzésem, hogy Vali kommentje is egy tipikus mentalitásra, feelingre mutat rá – végre ki lehet törni a szűkös „gyülekezeti ketrecből” és valami újat csinálni, mert az „Úr munkálkodik”! Szerintem ez nem jó.
– Őszintén szólva erős szkepticizmussal tölt el, hogy egy másfél éves keresztény van a mozgalom élén. Persze én is emlékszem arra, hogy másfél éves keresztényként meg voltam győződve arról, hogy rendkívül alkalmas vagyok mindenre, de néhány évtizedes távlatból ezt már kissé máshogy látom.
– Aggaszt az egész túlfűtött média hype, ami kialakult a dolog körül. Mivel véleményem szerint az egész ügy roppant ingatag lábakon áll, simán lehet, hogy a végén nagy beégés lesz belőle és komoly kára fog származnia a magyar kereszténységnek.
Elnézést, hogy ünneprontó vagyok, őszintén kívánom, hogy ne legyen igazam! 🙂
Kedves Steve,
látom, hogy bölcs ember vagy, és azon gondolkodtam, miért alakult ki bennem más kép a Felházról, miközben lényegében egyetértek a figyelmeztetéseiddel. Nem szeretnék a Felház fogadatlan prókátora lenni, mert kevéssé ismerem, és amit látok, az alapján szerintem is van benne építő és romboló potenciál egyszerre. A pontjaid mentén haladva válaszolok.
1. Én sem hiszek az igehirdetés-mentes kereszténységben. Viszont nekem az volt a benyomásom, hogy a három fiú hisz az igehirdetés fontosságában, mert hisz a gyülekezet fontosságában, csak ennek az eseménynek kifejezetten az imádság a célja. Ez akár azt is üzenheti, hogy tényleg nem akarnak gyülekezet lenni, mert a gyülekezet a gyülekezetben van.:)
2. Én sem tartom jónak az elvtelen, inklúzív kereszténységet. Viszont nem tudom, hogy ennek az Ádám nevű résztvevőnek a szavai mennyire tükrözik a szervezők véleményét (és mivel egy újságíró tolmácsolta Ádám szavát, azt sem tudom, mennyiben tükrözi az ő véleményét). Viszont engem a Golgota Rádióban látható interjúban pont az fogott meg, hogy Gáspárék a megtérésről és a megszentelődésről beszéltek. A világi kommentelők egy része éppen a purity ring szerepén akadt fenn, ami ha jól értem, a házasságon kívüli szexuális önmegtartóztatás vállalásának jelképe.
3. Az ökumenikus egységgel én sem vagyok mindenestül kibékülve, de a felekezeteken átívelő testvéri kapcsolatok megélése üdítő és jó dolog, ha az evangélium köt bennünket össze. Az emberek itt nem egy részletesebb hitvallás mentén szerveződő gyülekezetben találkoznak (ahol bizonyos kérdésekben szükség van kontúrosabb állásfoglalásra), hanem egy nyitott imaalkalmon. Meglátjuk, tud-e ez a forma egészségesen működni, és ha igen, meddig. Nekem nem volt semmilyen tapasztalatom Máriát dicsérő résztvevőkkel, de olyat hallottam, hogy valakit nagyon zavart egy-két elszabadult karizmatikus imamódszere a betegekért való imádkozásban.
4. Jogosnak érzem, amit a megfelelő felhatalmazás nélküli és a gyülekezeteken kívül működő ébredési mozgalom veszélyeiről mondasz. Nem tudom, hogy itt ébredési mozgalomról van-e szó, vagy csak hívők megújulásáról, vagy szimplán egy imaalkalomról, ahova szívesen mennek fiatalok, de hosszútávon fel fog merülni a tekintélyprobléma, és akkor nehéz döntéseket kell hozniuk a szervezőknek.
5. Valt kommentje homlokegyenest ellentmond annak, amit a szervezők nyomatékosan hangsúlyoztak a Felházban: ez nem egy gyülekezet, nem is lesz az, mindenkinek legyen gyülekezeti otthona, abban a gyülekezetben szolgáljon, oda adakozzon stb. Ettől függetlenül valóban kialakulhat az az öntörvényűség, amiről beszélsz. A cikkben erre is utalok, amikor az ittas vezetők által okozott baleseteket említettem. A nem szándékolt következmények minden tevékenységhez hozzátartoznak, és jó esetben önkorrekcióhoz, a vízió tisztázásához, valamint jobb kommunikálásához vezetnek.
6. Gondolkodtam én is azon, hogy mennyire fiatalok hitben és korban ezek a fiúk. Aztán eszembe jutott, mennyire fiatal voltam én is a szolgálatom kezdetén (42 évesen most is sokszor éretlennek érzem magam). Majd eszembe jutott Whitefield, aki nem sokkal megtérése után, 22 évesen lett szupersztár és a nagy angliai (és amerikai) ébredés elsőszámú vezetője, aztán ott van Spurgeon, akinek az igehirdetései többezres tömegeket vonzottak, mikor ő még csak 18 éves volt, és a sajtó darabokra szedte, vagy Howell Harris és Daniel Rowlands, akik a 18. századi velszi ébredés élére rendkívül fiatalon kerültek. Kockázatos, de Isten valamiért bevállal ilyen kockázatokat. Ha a fiúk alázatosak lesznek, hozzánőnek a feladathoz, ha nem, csúnya bukás lesz belőle, amire szintén vannak példák a megújulási mozgalmak történetéből.
7. Valóban tud ez a mozgalom nagy károkat is okozni a magyar kereszténységnek. A média hype árthat is és használhat is. Martyn Lloyd-Jones mondta, hogy amikor Isten Lelke elkezd fújni, nem kell azon görcsölnünk, hogy bekerüljünk a médiába, a média maga fog megkeresni minket. És persze mindenfélét fog hazudni rólunk. Imádkozom, hogy Isten védje ebből a mozgalomból azt, ami tőle van, építse be azt az egyházába, viszont égesse ki belőle mindazt, ami nem tőle van. A mozgalom valóban ingatag lábakon áll, én is olyannak látom, mint egy feje tetejére állított gúlát. És talán ez így is jó, mert nem a Felháznak kell stabilan állnia, hanem a gyülekezeteknek. A hullám nem stabil. A szél sem az. Mindkettő tud pusztítani is. De mindkettő használhat is a gyülekezeteknek. A gyülekezetek az igazság oszlopai és erős alapjai.
Nem ünneprontónak látlak, hanem bölcsnek. Köszönöm a véleményedet. Nyugodtan írd meg, mit látsz a fenti gondolataimban problémásnak. Az én véleményem is formálódik, ahogy ez az egész jelenség.
Szeretném hinni,hogy hinni,bízni lehet a jóban. Örülök,hogy vannak fiatalok akik fontosnak tartják kortársaik megérintését,összekapcsolását. S bizony,hogy kell ma az imádság a világért,az országért,magunkért!
Nem mondok újat,csak ismétlem,Petőfi Nemzeti dalát – melynek alkotásakor az első verzióban úgy írta: Térdre magyar! Hát bizony térdre – s aztán TALPRA!!
Remélem egyszer ott lehetek! Kívánok erőt,kitartást! Imádkozom értetek.
A vs cikkét olvasva én azon a mondaton akadtam fenn hogy a hagyományos közösségek nincsenek felkészülve arra, amit a huszonéves hívők „követelnek maguknak”.
Követelnek? A teremtmény követel a teremtőtől? A szolga követel az úrtól? A tanítvány követel a mestertől? Hát nincs ebben az emberben semmi istenfélelem? – gondoltam, és a következő sorban ki is derült hogy tényleg nincs, mert az nem menő. Csak nekem jutott ez eszembe?:
2 Timóteushoz, 4:3 – „Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök.”
Szerintem az igazán menő az lesz, ha a fiatalok teljes szívükből, teljes lelkükből és minden erejükből megtérnek Istenhez, nem maguknak követelnek hanem azt keresik amit Ő követel tőlük. Ezekre fog eljönni az igazi tűz, a többi megy a kukába!
Üdv, Virgil
Kedves Ádám!
Elöljáróban annyit, hogy bár nem szoktam élni a hozzászólás lehetőségével, régóta követem a blogodat. Református lelkész vagyok Budapesten, a konzervatívabb fajtából (de nem előítéletekkel közeledtünk sem én, sem ismerőseim az alkalmak -mert több is volt- felé).
Kíváncsi lennék jómagam is a véleményedre Felház ügyben, meg is örültem, hogy ott voltál, azonban kicsit elszomorított az, hogy Te is (ugyanígy, mint a pozitív képet festő református blogok írói, illetve újságírók) sajnos pont az alkalom lényegéről, csúcspontjairól maradtál le, így nem kaphattál teljes képet arról, hogy mi is a Felház:
1. Ahogyan Te is megfogalmaztad, illetve Ők is így definiálják magukat: dicsőítő és ima alkalom. Ez már elcsúszik az elején, hiszen minden egyes Felházon masszív „tanítás” (igehirdetés) is elhangzott, de erről később.
Továbbá: ökumenikus alkalomnak mondják a Felházat. Ez ilyenformán igaz is lehetne, ha ténylegesen csak koncert és imaközösség lenne, viszont karizmatikus, (látszólag)Benny Hinn vonalat képviselő Blain Cook volt az „igehirdető”.
Korábban, például decemberben (mert minden alkalom tanítás is egyben), a 3 fiatal hangoztatott óriási sületlenségeket:”Tegyél nagyobbat, mint az apostolok!” „Mi nem negyed- hanem ötödnapos halottakat támasztunk fel!” stb. Itt is ki lehetne menteni őket a „fiatal a hitük/koruk” kifogással, de újra hangsúlyozom: fél éve történik ez és nem fogadnak/kérnek segítséget, nem egyszeri alkalom ez.
2.Ilyenkor jön a következő kifogás részükről (megtörtént!): a csütörtöki alkalomnak nem ez volt a középpontjában! Viszont így nézett ki az esemény: 10 perc beszéd a fiataloktól (tényleg jókat mondtak!), 1,5 óra koncert, 1,5 óra tanítás, 1,5 óra ima (erről később). Ez alapján hangoztatják, hogy nincs tanítás VAGY de van, csak nem ez áll a középpontban. Kérdem én, így van e ez?
3. Mindez nem lenne még mindig probléma, ha igei alkalom lenne (mivel a harmada igehirdetés, elvileg az is). De a 4 órás esemény során egy darab bibliai ige sem hangzott el. A tanító sírt, üvöltözött, toporzékolt, nyelveken szólást imitált, de az igét elfelejtette. Ellenben az alábbiakat hangoztatta: „menjetek haza a gyülekezetetekbe, űzzetek ki démonokat, mert ebből látszik meg a ti hitetek!”. „Az, ami által Jézus feltámasztotta magát a halálból benned is ott van!” „Ti is biztos kaptatok már kinyilatkoztatást Istentől!”… Nem tudom milyen nyugodt szívvel mondanám erre, hogy ökumenikus, pláne milyen nyugodt szívvel ajánlanám a gyülekezet fiataljainak ezt.
4. Eljött az ima-rész. Ezt az egyik ismerősöm fejezte ki a legjobban: „Én is elmentem tegnap. Tévtanítással konkrétan nem találkoztam (mi igen!), csak hangsúlyeltolódással és kétségbeesett fiatalokkal, akik próbálják Isten munkáját kierőszakolni, kézzelfoghatóvá tenni. Ez a gyógyításoknál csúcsosodott ki, ahol egy értelmi sérült tolószékes kislányt végigvonszoltak egy órán keresztül a padlón, hátha járni fog. Amit tegnap láttam, az alapján nekem megfájdult a szívem ezekért az emberekért.” Saját szememmel láttam én is.
5. Ismerem a szervezőket. Ádám az ő véleményüket is visszaadta abban a bizonyos vs.hu-s cikkben.
Összefoglalva:
Véleményem szerint nem egy ártatlan dicsi-alkalom, még ha néhányan ezt is állítják, vagy szívből hiszik.
Ökumenikus sem, hiszen minden alkalmukon megjelenő tanítás egy bizonyos „kegyességi” vonalra állítható.
Nem biblikus, hiszen a rengeteg magyarázat nagyon sokszor tévtanításba hajlik, illetve még bibliai ige sem hangzik el.
Egyértelműen egy pünkösdi-karizmatikus esemény, melynek nem lehet úgy célja a fiatalok „visszaküldése” a gyülekezetekbe, hogy nem „teológiailag semleges” tanítást ad. (Bár ilyen nincs véleményem szerint, ezért is tartom blődségnek az ökumené köntösét.)
Lehet, hogy a szándék jó, de nem az a fontos, hogy mit mondanak, hanem, hogy mi történik. Ezért várom tisztelettel a reakciókat, illetve kedves Ádám, legközelebb, ha van lehetősége, igyekezzen végig maradni.
Köszönöm, ha elolvasta, maradok tisztelettel!
Szerintem senki nincs itt, aki hinne az igehirdetés-, tanításmentes keresztyénségben. Viszont jó példa, az evangélizáció-tanítás-ima-bizonyságtétel arányának alakulására a baptisták története. Úgy tudom, hogy amikor a baptista misszió (ún. parasztprédikátorok által) elsősorban falvakban gyorsan terjedni kezdett Magyarországon, akkor az újdonsült gyülekezetek majdhogynem az egész vasárnapot együtt töltötték. Délelőtt volt igehirdetés, de a délutáni összejövetel a bizonyságtételeknek volt fenntartva. Akkor mindenki elmondhatta friss tapasztalatait, Istentől kapott üzenetét, azt, ahogyan őt vezette, formálta Isten, ahogyan sikerült az evangéliumról másoknak beszélnie. És mivel ébredés volt, Isten munkálkodott („történt”), jelen volt az egyén és a közösség életében, így a délutáni bizonyságtétel-sorozat spontán eltartott akár 3-4 órán át is. Csak aztán, amikor szépen kialakultak a keretek, a gyülekezetek belterjesek lettek, a következő nemzedék már nem látott nagy ébredést, viszont keresztyén nevelésben részesült, kezdett megszokottá válni a keresztyén élet, akkor a délutáni összejövetelek már nem voltak több órás bizonyságtétel-sorozatok. Ehhez szerintem az is hozzájárulhatott, hogy egy istenélmény elég személyes belső dolog, és ahogy egyre inkább elidegenedünk egymástól, meg a baptista gyülekezetek is a városokban lettek nagyok, mert oda költöztek a hívek, így az ember már kétszer is meggondolja, hogy egy nem túlságosan bensőséges (akár 100 fős) közösség előtt mit mesél arról, amit Isten tanított (tanítania kellett – itt adott esetben bűnvallásról is szó lehet) neki. Az evangéliumot meg nem nagyon mondogatjuk minden ismerősünknek minden nap, így ide vonatkozó tapasztalataink száma is igen-igen megcsappant. Azért, hogy mégis legyen valami, délután is bejött a prédikáció az istentisztelet részeként, majd lehetőség volt a felszólalásra, ami azonban egyre több esetben bizonyságtétel helyett inkább egyéb „szolgálat” volt, többnyire produkció, amibe a gyerekeket is bevonták, akik egyre színvonalasabb műsorokra lettek beidomítva. De nem csak a gyerekek, a felnőttek is előálltak szavalatokkal, megalakult az énekkar, de szólózni is lehetett, stb. Nincs is ezzel semmi baj, ezek jó dolgok, csak azért ami helyett vannak, az hiányzott. Szép műsoros délutánokká alakultak a vasárnap délutánok, megjelent a kulturbaptizmus fogalma. A bizonyságtétel mellett az ima is visszaszorult arányaiban a tanításhoz és a műsorhoz képest. Az ima szerepe is folyamatosan változott. Az egész gyülekezet közös imája, amikor bárki hangosan imádkozhat, néha oda fulladt, hogy a kamaszok stopperrel mérték az X bácsi ima címén elmondott litániáját, számon tartották a benne fellelhető állandó paneleket, strigulázták a szava járását. Ezért ennek is keretet szabtak. Így alakult ki a sok gyülekezetben egységes vasárnapi menetrend: 9:30-tól imaóra, ami rövid igei felvezető után szabad hangos imát jelentett. 10:00 istentisztelet. 17:00 istentisztelet, amire ugyanazok jöttek el, mint délelőtt, többnyire sokáig eltartott, főleg ünnepeken (bemerítés, hálaadónap), amikor extra hosszú műsorral készültek az illetékesek (pl. az énekkar és a gyerekbibliaköri tanítók). Azóta persze ez a legtöbb helyen már nem így van, és a házi csoportok elterjedésével sokat javult a helyzet, de mind a buzgó imádság (hogy Isten végre „történjen” az életünkben), mind a bizonyságtétel (arról, hogy Isten „történik”, megerősítve a többieket is, hogy tényleg) aránya a showműsorhoz és az észosztáshoz képest -és ez már nem csak a baptistákra jellemző- nem a megfelelő arányban van jelen a gyülekezetek életében. Így ha egy gyülekezeteken átívelő mozgalom ezeket teszi előtérbe, akkor az hiánypótló inkább, mint renitens vagy deviáns.
Steve, azt írod :– „Nem nagyon hiszek az ökumenizmusban sem. Nem tudom hitben testvéremként elfogadni azt, aki megfelelő ismerettel rendelkezve oltáriszentség imádás közben nyelveken szól és Jézust dicsérő énekek mellett Máriát “tisztelő” dalokat is zeng az ég felé. Nem tudom elképzelni, hogy zavartalanul együtt imádjam Istent egy olyan közegben, ahol ez teljesen oké. A valódi szellemi egységnek nem lehet elégséges alapja az, hogy közös karizmatikus zsargont kezdünk használni.”
Mivel aligha valószínű, hogy a Felház alkalmain lesz mise vagy Mária ének, feltételezem, ha a résztvevők közül van valaki, aki amúgy ezt gyakorolja, azt Te már nem tudod testvérnek látni. Feltételezhető ezek után, hogy kereszt(y)én(y)-nek, hívőnek sem.
Ezzel potenciálisan kirekesztesz minden katolikus, sőt ha tovább megyünk orthodoxot, vagy az orientális orthodoxia híveit is, de még az Asszír Keleti Egyház tagjai sem jönnek szóba… az utóbbi és énekelhet Mária éneket, de jóval kevésbé kontúros náluk, a nesztoriánus eredet miatt, bár már az ókor vége óta nem nevezhető nesztoriánusnak a közösség-viszont az Asszír Egyház is kétségtelen módon misézik, sőt kereszt megállapodásuk van a katolikusokkal, hogy kölcsönösen érvényes az Eukarisztia.
Az arab nyelvű keleti keresztények tömeges Európa felé áramlása miatt egy idő múlva simán megjelenhetnek jakobita és asszír keresztény hallgatók is az arab keleti orthodox vagy melkita katolikus mellett a magyar egyetemeken…
És légy erős : a MEKDSZ, ami deklaráltan nem gyülekezet, praktikusan nem limitálja a nem protestáns hallgatók részvételét, kb 20% a diákok között a katolikus, találkoztam egy darab keleti orthodox (magyarországi szerb) diákkal is.
Ez akkor most ökumenikus zagyvalék?
A Balkánon pedig gyakran evangéliumi protestánsok és orthodoxok teszik ki az ottani diákkörös alkalmakat.
Ökumenikus zagyvalék?
Hol a határ? Tradicionális anglikán? Via média anglikán már gondolom OK? De az ókatolikus már feltételesen nem, pedig azok meg az anglikánokkal vannak szellemi és eukarisztikus egységben…
Lehet hogy megleplek, de az Oltáriszentség említésével sikerült pont olyan pontot megnevezned, ami nem szakadék de inkább spektrum a katolikusok és protestánsok között.
Például Te hiszel Jézus Krisztus valóságos jelenlétében a bor és kenyér alatt?
Mert Kálvin hitt, csak nem a testiben. Luther a testi jelenlétét sem utasította el a hívő számára legalábbis a magához vétel pillanatában.
A két svájci német reformátor, Zwingli meg Oecolampadius szerint viszont ez csak szimbolikus, nincs benne misztikus elem.
Melyik a hülye és nem keresztény ezek közül számodra ? Nem lehetnénk nagyvonalúabbak egy ennyire bonyolult, és a mindennapi, nem liturgikus testvéri kapcsolatban nem sokat számító kérdésben? Nem mondom, hogy a kérdés nem fontos, mert nagyon is az- de templomok kívül aligha a legfontosabb.
(Oecolampadius ráadásul erős Mária tisztelő is volt, egy allegorikus képét Mária és az Egyház analóg voltára még XII. Pius is fölhasználta a XX. Században…:) )
Sziasztok,
utólag visszaolvasva úgy érzem, elég sarkosan fogalmaztam meg a fenntartásaimat az előző postomban. Én ezeket ugyan továbbra is jogos észrevételeknek tartom, de természetesen nyitott vagyok arra, hogy meg legyek győzve az ellenkezőjéről. Az én véleményem csak egy vélemény a sok közül, idáig jutottam a mérlegelésben, lehet, hogy holnap már máshogy látom.
Többen a Felház tekinteében Gamáliel példájára hivatkoznak, hogy módon meg kell várni, hogy hova fut ki az egész mozgalom, mik lesznek a gyümölcsei, és majd akkor mondjunk véleményt. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy érdemi ráhatásom nincs a történésekre, így már csak egyéb opció híján is erre tudok hagyatkozni. 🙂 Ugyanakkor a „gamálielezést” nem tartom igazi megoldásnak, mert bár igaz, hogy ami Istentől van az megmarad, de fordítva ez nem igaz (sok olyan mozgalom van, amelyek rendkívül szívósak, de egyáltalán nem Istentől származnak :)). Emellett a „gamálielezés” arra is kiválóan alkalmas, hogy ne nézzünk szembe a nyilvánvaló problémákkal úgy, hogy közben még bölcsnek is tekintsük magunkat emiatt és ne legyen mulasztásérzésünk. De ha előre láthatók a problémák, akkor lehet, hogy mégis inkább érdemes időben figyelmeztetni a jószándékú, de talán kissé naív keresztényeket és megkímélni őket a hajótöréstől.
Emellett érzek egy olyat is, hogy mindenki nagyon akarja, hogy a Felház igazi ébredés legyen, és szinte nem PC keresztények között az egész dolgot „ekézni”. Nem tudom miért, de engem felszabadít, ha megfogalmazhatom az ellenvéleményemet a dologgal kapcsolatban, persze nyitva hagyva az ajtót arra, hogy a végén mégis pozitív csalódásban legyen részem! 🙂
De ahogy Ádámé is, az én véleményem is formálódik a kérdésben. Valóban hiba lenne a vs.hu-s Ádám és Vati postja alapján megítélni a mozgalmat, mégis ezek rámutatnak arra, hogy mindenféle felfogású és motivációjú emberek jönnek össze, és közben az egész mozgalom hangsúlyozott módon nem egy erőteljes igeszolgálat köré szerveződik (holott azért ez az eddigi sikeres ébredések közös jellemzője volt), aminek ereje lenne integrálni ezeket az hívőket és megfelelő irányba fordítani.
Amikor először robbant a hír, akkor első reakcióm az volt, hogy örültem az egésznek. Mostanra úgy látom, hogy két dolog keveredett bennem: egyrészt felháborított, hogy Orbán Gáspárt (és barátait) a szerintem nyilvánvalóan őszinte megtérése és bátor kiállása után az apja politikája miatt milyen nemtelen támadások és szidalmak értek. A Gáspár személye felé emiatt érzett szimpátiámat automatikusan kiterjesztettem a Felház-ra is. El kellett telnie néhány napnak, míg a két kérdést megfelelően külön tudtam választani, és a mostani óvatos álláspontra helyezkedtem a Felházzal kapcsolatban (úgy, hogy közben továbbra sem kérdőjelezem meg a trió őszinte jó szándékát).
Cypriánus,
amiket írsz, jogos észrevételek. Nem akarnék a kérdésben állást foglalni, Isten ismeri az övéit. Én a katolikus hívőket kulturális értelemben általában kereszténynek tartom, és nyilván sokkal közelebb állnak hozzám, mint mondjuk a muszlim hívők, vagy a hinduisták. Azt sem vitatom el tőlük, hogy kereszténynek vallják magukat, és amikor többen az életük árán is kiállnak Jézus mellett egyes közel-keleti országokban, akkor őszinte megrendülést, alázatot és testvéri szolidaritást érzek.
Mégis, ha egy karizmatikus keresztény, aki pontosan tudja és érti az összes vitás kérdést „felemelt kézzel”, azaz kellő ismeret birtokában tudatos választásánál fogva szentekhez imádkozik, bálványimádó rituálékban vesz részt, komolyan veszi a Mária dogmákat és hasonlók, akkor én ettől csak elhatárolódni tudok – az én lelkiismeretem nem bírja el, hogy ilyen emberekkel szó nélkül együtt legyek édes testvéri közösségben. Azokért is őszintén aggódok, akik protestánsként úgy érzik, hogy őket az „Úr megtanította, hogy elfogadják katolikus testvéreink sajátosságait”. Ennek nem az az oka, hogy bárkit ki akarnék rekeszteni, csak az igazságot képviselni kell, valamint hitem ezeknek az embereknek az üdvösségét is úgy lehet igazán munkálni, ha segítünk nekik elszakadni ezektől a dolgoktól. Ha az újjászületett, Szellemmel betöltött keresztények az elfogadó magatartásukkal legitimálják ezeket a dolgokat, akkor szerintem kárt okoznak az egyháznak, és ha ez a szemlélet uralkodóvá válik, akkor egyszerűen vége lesz az ige tekintélye köré épülő keresztény megújulási folyamatnak.
Üdv,
Steve
Steve, köszönöm a választ.
Azonban még kellene fontolnod, mi a fontosabb, az óegyházi hitvallások, ( „Hiszek egy…”) vagy a protestánsok Sola formulái amikből max másfél nem egyeztethető össze a nem protestáns közösségek elveivel..de inkább csak egy: a Sola Scriptura. A Sola Fide már pl összeegyeztethető , ha beteljesült hitről van szó, nem pusztán belátás vagy remény. ( vesd össze : Efézus 2.7-10, igen a 10 vers is, és mivel a protestánsok nagyon szeretik a Galata levél egyes részeit, akkor Galata 5.1-6)
Egyetértek a Steve altal leirtakkal.
A Golgota Rádiónak adott interjú megtekintése után, én még a követkzőket tenném hozzá:
1. Azt állítják, hogy gyógyulás, prófétálás és nyelveken szólás történik az alkalmaikon. Ádám, te tudsz bizonyságot tenni, hogy valóban így van? Történtek ilyen dolgok a látogatásod alatt? Ha igen, akkor érdekes lenne a részletekről hallanni (ha nem, akkor felmerül a kérdés, miért állítanak ilyet magukról).
2. Azt állítják, hogy Isten számos alkalommal szólt hozzájuk, és ezt olyan természeteséggel mondják, mintha más ezt mesélné el, hogy lement a boltba kenyeret venni. Én hiányoltam, hogy a műsorvezető ebbe egyáltalán nem ment bele, hanem automatikusan elfogadta, hogy ez így igaz. Itt is érdekes lenne részleteket tudni.
Én egyenlőre ezzel kapcsolatban is rendkívül óvatos vagyok.
Ne legyünk hasonlóak a farizeusokhoz, vizsgáljuk meg a szíveinket, hogy (legalábbis rejtetten) nem-e az irigység szól belőlünk?…Én rászántam egy éjszakámat és elmentem oda vidékről, úgy hogy egész éjjel nem aludtam, majd ahogy hazaértem, indultam dolgozni. Csak azt mondhatom hogy megérte a fáradságot! Ha nem előítéletekkel megyünk oda, hanem őszinte nyitott szívvel (ezzel nem azt mondom, hogy naivan, vakon fogadjunk el mindent!), akkor állítom, igenis, hogy ott Istennel lehet találkozni olyan módon, ahogy sosem hinné el az ember, hogy lehetséges! Igen, fiatalok, és igen, követhetnek el hibákat! Hát akkor, kritikák helyett imádkozhatunk értük! Isten a szívüket nézi, és mehetünk Hozzá reklamálni, hogy miért pont őket választotta ki erre? Ő szuverén és azt választja ki, akit akar…Sorolhatnám a bibliai (hit)hősök hibáit: Ábrahám hazudott, Sámson Delilánál kötött ki, Dávid gyilkolt és házasságot tört stb. stb. Vajon, mi kiválasztottuk volna őket, bármilyen feladatra? De Isten igen…
Érdekes Gregorius hozzászólása.
Én bevallottan pünkösdi-karizmatikus keresztényként semmi kivetni valót nem látok a nyelveken szólásban, démonok kiűzésében, felszabadult dicséretben és hasonlókban, sőt! A kifogásaim sem erre irányulnak. De nagyon érdekes olvasni, ahogy valaki teljesen másfajta nézőpontból közelíti meg a kérdést, és bemutatja, hogy egy tradicionális, határozottan nem karizmatikus keresztény hogyan látja az egészet. Meglepő, hogy egy ilyen esemény szélesebb egyházi körökben mennyiféle hullámot tud vetni.
Azzal egyetértek, hogy az amerikai típusú, kissé túlfűtött, de érdemi tartalmat nélkülöző „lelkesítő” prédikációk nem a legjobbak, de gondolom az esemény jellegéhez ez passzolt. Nyilván, ha valamilyen magvas témáról lett volna szó, akkor a hangulat is jobban leül, plusz a mindenféle háttérből származó és eltérű világnézetű keresztények különféle okokból fennakadnak az üzeneten – egy általános motivációs „message” ilyen szempontból kockázatmentes választásnak tűnik.
„egy értelmi sérült tolószékes kislányt végigvonszoltak egy órán keresztül a padlón, hátha járni fog” – ha ez így történt, az eléggé sajnálatos, bár a szándék attól még vélhetően jó volt, még ha nem is állt összhangban a hit mértékével.
Steve
Csak hogy pontosítsam az előző hozzászólásomat: tehát én a karizmatikus megnyilvánulásokban nem látok kivetni valót, ezeket a keresztény hitélet fontos részének tartom. Az észrevételem az, hogy ezek gyakorlásának van egy rendje a biblia alapján, és ezt a rendet egy stabil gyülekezeti közeg tudja megadni, amely nyitott a Szent Szellem működésére, nem akarja azt megoldani, viszont ugyanakkor képes éretten megítélni azt, hogy milyen szellem munkálkodik, elválasztani a jót a rossztól, és a hívők fegyelmezett módon el is fogadják ezt. Ha tényleg volt tolószékes kislány vonszolása, az inkább azt mutatja, hogy nem teljesen józan módon történnek a dolgok – minden jószándék ellenére. Az ilyen történések inkább arra adnak alkalmat, hogy gyalázzák Isten munkáját, mint hogy dicsőséget szerezzen. De nem voltam ott, úgyhogy nem tudom eldönteni, pontosan mi történt.
Na de most már leszállok a témáról, mert érzem, hogy túlpörögtem, és túl sokat írok. 🙂
Kedves Gregorius,
köszönöm, hogy megírtad a véleményed. Tőlem alapvetően nem állnak távol a karizmatikus jelenségek, talán ezért van az, hogy valamivel nyitottabban szemlélem az egészet, és a hibák és tévedések iránt is kissé megértőbb vagyok. Azonban közeli barátaim, akik régóta eljárnak a Felházba, hasonló problémákról számoltak be, mint te. Ezért is volt a cikkem visszafogottabb, mint az öröm, ami ottlétemkor bennem volt. Lehet, hogy ha végig maradok, másmilyen cikket írok.
Az, hogy a rendezvény ökumenikus, szerintem nem olyan ökumenét jelent a szervezők számára, amely a felekezetek közeledéséről vagy a teológiai párbeszédről szól, hanem amelynek középpontjában a Szentlélek munkája előtti nyitottság és Isten (karizmatikus stílusban való) imádása áll. Engem ez nem lepett meg, kb. erre számítottam. Szerintem ez egy szívből jövő, naiv szeretet, mely talán pont ezért is meggyőzőbb, mint sok felülről jövő próbálkozás, melyet jól kifejez az egybegyúrt ökumenikus köszöntés: Erőltessék a békesség! Itt nem kellett a békességet erőltetni, és az jött, akit maga a dolog vonzott.
Kedves user,
mivel hamarabb eljöttem, gyógyítást nem láttam. Nyelvekenszólást és prófétálást viszont igen.
Hát… Ádám, én nem tudtam erről az egészről semmit. Örültem, hogy első kézből hírt adtál róla, mert nem is igazán áll szándékomban elmenni a közeljövőben. Örültem, hogy ez a hír jó volt, és függetlenül attól a nyilvánvaló ténytől, hogy ez nem ökumenikus, hanem egyértelműen karizmatikus rendezvény (ktgy – baptista – református – MEKDSz – szegy – golgota történetem révén ez számomra idegen), örültem annak, hogy Te is azt mondod, hogy Isten jelenléte volt nyilvánvaló, és hogy talán tényleg ébredést hozhat Isten ezen mozgalmon keresztül. Mert tényleg nem akartam irigy lenni, hanem elismerni a mások munkáját, és főleg Istenét. És azt is, hogy a közös imára -több témában is- egyre nagyobb szükség lenne. Viszont, ha igaz mindaz, amit Gregorius leírt (különösen a kislány gyötrése gyógyítás címén), akkor azért lehet, hogy mégis megfontolandó, hogy (amellett, hogy távol tartjuk magunkat a médiahisztitől és nem csatlakozunk gúnyolódók mocskolódók közé) nem lenne-e mégis indokolt inkább csendben elhatárolódni ettől a mozgalomtól. Nem tudom. Így már egész más a kép!
Ági,
Pál azt mondja, hogy ahol az Úr Lelke, ott a szabadság (2Kor 3,17). Fordítva viszont ez nem feltétlenül igaz (ahol a szabadság, ott az Úr Lelke). Ahol szabadság van (a Felház nagy szabadságot ad a jelenlévőknek), ott az Úr Lelke is munkálkodik, jóra törekvő, de bölcstelen testvérek is, meg akár zavaros lelkivilágú emberek is, akik mindig feltűnnek ilyen rendezvényeken. A bölcsen vezetett gyülekezetek biztonságosabbak, mert ott megvannak a megfelelő mechanizmusok ennek kezelésére. A megújulási mozgalmak természete, hogy vadhajtásai is vannak. Wesley és Whitefield gyűlésein időnként nem lehetett hallani az igehirdetéseket, annyira hangosan kiabáltak a földre zuhant emberek. Whitefield leállította ezt, mert kárára volt a Lélek valódi munkájának. A kérdés szerintem az, hogy a szervezők akarnak-e korlátokat szabni, illetve milyen mintákat adnak át. Ha a gyógyulások ilyenfajta erőltetése lesz a minta, akkor a mozgalom önmagát navigálja zsákutcába. Ha ez egyedi félresiklás, akkor ez simán korrigálható.
Kedves Ádám és Mindenki!
Íme a csütörtöki esemény leírása, mindannyiunk okulására (a velem tartó barátom tollából). Lehet néha talán kicsit alaposabban kéne az ilyesféle „mozgalmakat” megismerni, és a szent alázattal (és néha indulattal), következetesen beszámolni róluk, mivel így elkerülhető az olyan eset, mint eme cikk utóélete: nyakra főre osztják meg komoly lelkészek, akik bizodalmat táplálnak Ön iránt (teológiai téren én is így vagyok, ne vegye ezt személyeskedésnek) és küldik nyugodt szívvel a fiataljaikat ide, gondolván, hogy néhány apró-cseprő dolog van még, amin javítani kell, de egyébként hiteles és élhető kezdeményezés. Véleményem szerint nem.
„1. Már az elején eldörrent egy egetverő humor: Jézus ma hamarabb fog visszatérni, előbb fogtok találkozni vele, akik fent ültek a karzaton, azok pedig a leghamarabb. Ez már szentségtörés, de még ha csak ez lett volna minden.
2. Fennhangon közölte az egyik fiatal a 3 közül, hogy osszuk a Szentlélek erejét, és, hogy karzaton ülőknek is jusson. Mintha a Lelket kilóra osztani lehetne, mint a piacon.
3. Olyan is elhangzott, hogy csodás dolgokat tartogat neked Isten. Ezt a tévtant Joel Osteen és a prosperitás teológia (word of faith) is népszerűsíti.
4. Ez után egy c kategóriás dicsőítés következett (nálam zenéhez jobban értők ítéletalkotása alapján), ez tartott 22:50-ig kb. Eddig a tömeg nagy része elment, olyan és hasonló emlékeket dédelgetve, mint pl. hogy ez egy ártalmatlan kis alkalom (ui. eddig csak a szemfüles hozzáértőknek eshetett le valami). Nagyon tévednek, mert eztán jött a nemulass.
5. Aztán jött a mesterük, B. Cook (?). Ez a „lelkész” 50 percen keresztül beszélt képtelennél képtelenebb, elrugaszkodott történetekről.
-Beszámolt róla, hogy a felesége amikor megtért hisztérikusan röhögött-sírdogált-röhögött -sírdogált felváltva, közben igéket mutogatott neki.
-Arról is mesélt, hogy egy hiteseményen legitim amikor valaki elkezd toporzékolni, azaz „helyben futni”, ugrándozni, mint egy totyogós gyerek. [Kenneth Haggin őrültködésein láttam ilyen bolondgomba dolgokat, nem gondoltam volna, hogy házhoz viszik ezeket egyenesen Bp. szívébe. …]
-Elhangzott a karizmatikus pásztor szájából, hogy volt-e nekünk már revelációnk, kinyilatkoztatásunk, mert hogy neki volt (sic!).
-Teljesen isteni eredetű megnyilatkozásnak vélte ez a tanító azt is, hogyha valaki teli torokból bőget, mint egy tehén „húúúúú, húúúúhhuhuúhúhúhúúúúú”.
-Ha herélt hangon valaki mondogatja „lálálálálálálálálálá” az bizony nyelveken szólás, ennek a nem tudom honnan szalajtott figurának. Egy asszonysereg lálálálálálázva imádkozott „nyelveken” érte valamikor, elmondása szerint.
-Volt szó ismételten Istentől kapott próféciáról, ujjongó huhogásról, huhúzásról, amit ezek a lelkek valami szent révületnek tartanak, vagy én nem is tudom minek. Természetesen mindezt néhány oktávval magasabb hangon teszi, mint ahogy egy normális ember kiejtene szavakat.
-Végén megtudtuk, hogy felgyógyult a leukémiából a lelkész. [És higgyük is el, hogy nem az imádságos közbenjárás és az orvostudomány hatására]
Volt valami álomról is szó, amelyben kopaszok voltak egy terembe bezsúfolva, de hogy mi lett ennek a kifutása, azt már nem tudtam elkapni.
-Egyéb dolgok is elhangzottak: „ami feltámasztotta a Jézust a halálból, az benned is ott van” [Micsoda, Isten mindenható ereje? Na nem mondják már!]
-Volt szó arról, hogy bénák járnak [persze faktumok nélkül]
-A prófétálásban szerintük Isten ide-oda küldözgeti az embereket, mint, hogy a nagymama leküld valakit egy liter tejért.
-Az elmaradhatatlan kenet is jött, ezt Isten tartogatja ma (akkor este) nekünk is!
6.Természetesen csak úgy szórták Isten szeretetét válogatás nélkül, arminianizmus volt a köbön, ami ott volt, de szerintem még annál is rosszabb, mert ez teljesen átgondolatlan, csak érzelem és hatásvadász szövegezés.
7.Egyetlen konkrét idézet nem hangzott el. Volt szó az Apcsel 4 és 8-ról, meg a Mt legvégéről, említés szintjén, de ezt leszámítva az egészet a hantázás, sztorizás töltötte ki.
8.Végén, amikor befejezte mi jó tanítónk a prédikálást, mindenki kiállt előre, akik lent voltak, vagy egy jó részük legalábbis, egy gyógyításos dzsemborira. A buzgó kisapostolok mindenkit kézrátétellel gyógyítani akartak. Volt elől egy fogyatékos törpe nő, meg egy öreg nénike, mindketten tolószékben.
Meg volt egy vak ember is valahol. A fogyatékos nővel nem tudom mit csináltak, nem láttam pontosan, de aligha gyógyították ki a fogyatékosságából, erre van egy tízesem.
A nénikét körbeállták, buzdították, kézrátételeztek, felállt, és totyogott, nagyon sokan, nagyon közel voltak hozzá, a néni széttett karokkal járt. Minden bizonnyal nem szervi baja volt, hanem olyan amit pszichés úton ideiglenesen lehet fölülírni, önhipnózissal. Ezek az esetek nem maradandóak, hanem csak az alkalom végéig tartanak rendszerint. Ebben semmi új sincs, ezernyi ilyet láttunk Amerikában már, ezren magyarázták már ezt, erre történt utalás a True Detective című sorozatban is. MacArthur is kommentált ilyeneket, azzal együtt, hogy sokan önkéntes kígyómarások áldozataivá lesznek hitbuzgalmukban.
Később a néninek meg a tolószékének lába kélt, eltűntek.
A fogyatékos nő is eltűnt.
9.Ekkor a vége felé, amikor már nyugodtak a kedélyek, hála Istennek tanúja voltam, amint egy vak ember, bosszús arckifejezéssel kifelé tart, rohant utána mellette 2-3 asszony, őt nyugtatgatva.
Hiába, ha a vakság és szervi bénaság gyógyítható lenne, akkor már a fél orvosi kamara és az M1 kamerákkal kijött volna, hogy tanuljanak Cooktól és Gáspártól, sőt, talán a nép még örökös monarchává is választotta volna az utóbbit.
Csakhogy ezek NEM olyan „karizmák”, mint az apostoloknál, és ezek a szegény, fiatal hitű (szerintem legalábbis) hívek meg ezt az egész showműsort, a vad sztorikkal, és mesemondással beveszik, mint kacsa a nokedlit. Sajnálatos, hogy nem figyelnek még a tényekre sem, csak a pillanatnyi élményre. Kár, hogy Isten országa több, mint az én személyes jól lételem. Az inkább arról szól, hogy én mit tudok adni Istennek, és nem, hogy engem hogyan halmoz el Isten FIZIKAI, AZONNALI ajándékokkal, mintha nyertem volna a lottón, ez aránytévesztés, és simán nem igaz így.”
Békességgel.
Gregorius,
természetesen tévedhetek. Azt írtam le, amit tapasztaltam. Előtte tájékozódtam barátaimtól, akik jártak már ott, és megnéztem egy-két videót, interjút. Engem azóta is örömmel tölt el, amit csütörtökön láttam. Miközben tudom, az egész pillanatokon belül összeomolhat vagy olyan gellert kaphat, ami félreviszi és hitelteleníti a legjobb szándékokat is. Nem azért mentem el, mert nincsenek aggodalmaim, vagy mert ne látnék veszélyeket. Imádkozom a srácokért, mert tiszta szándékot látok bennük. A tiszta szándékok mellé szükség van tiszta látásra és bölcsességre is. A tudás felfuvalkodottá tehet, a buzgóság pedig vakká.
A barátod (kollégákként tegeződhetünk?) által írt beszámolót viszont fenntartásokkal fogadom. Egy részénél ugyanis ott voltam, de bennem egészen máshogy csapódott le, amiről ír. Orbán Gáspár mondata például, hogy a karzaton ülők előbb találkoznak Jézussal, ha visszatér, kedves poén volt, nem blaszfémia. Nekem konkrétan könnybe lábadt a szemem, mert Gáspárért még akkor imádkoztam, amikor focistának készült, most meg egy megtért hívő férfi lett, aki úgy várja Krisztus visszajövetelét, mint a friss hívők thesszalonikában, nem úgy, mint egy kulturprotestáns, amilyen korábban volt. Engem ez megindított.
A dicsőítés szerintem nem volt rossz, de ez részben ízlés kérdése. Donáték szerint az első dicsőítés ennél sokkal rosszabb volt, mégis jönni kezdtek a fiatalok. Istent láttam a középpontban, nem egy profi zenekart. Ez engem inkább bizalommal töltött el. Az énekes időnként valóban átváltott nyelveken való imára, ez pünkösdi körökben teljesen megszokott, de értem, ha ez idegen attól, aki ennek az ajándéknak a létezésében sem hisz, és azt is értem, ha valaki ezt nem tartja az ige útmutatásával megegyezőnek. A pünkösdiek gondolkodtak már ezekről az igékről és van véleményük, miért megengedett a gyakorlat. Az alkalomnak mindenesetre nem volt domináns mozzanata, belesimult a zenébe.
Az amerikai fickó beszédéből azt hallottam, amikor például a Fülöp-szigeteken szexrabszolgaként fogvatartott lányok kiszabadításáról beszélt. A Szentlélek bátorságot adott az egyik ott szolgáló misszionáriusnak, hogy kivásároljon lányokat, és a kormány engedélyével több száz férőhelyes menhelyeket építtessen számukra. Ebben a történetben együtt láttam a Szentlélek cselekvésre indító erejét és a kézzelfogható gyakorlati szeretetet. A történet bátorító volt, egy példája annak, ami Krisztus szeretetéből és a Lélek erejéből valóban történik a világban. Nem sokkal ezután jöttem el.
Az erőltetett gyógyító imának, a felfokozott elvárásoknak, melyek szükségszerűen csalódáshoz és kiábránduláshoz vezetnek, nem vagyok híve. Amennyiben e mögött az a prosperitás teológia van, mely a gyógyulást garantálja, ha van elég hitünk hozzá, akkor kifejezetten károsnak is tartom a dolgot. Azt viszont támogatom, hogy imádkozzunk betegekért, akár kézrátétellel is, mert ez benne van a Bibliában. Az is benne van a Bibliában, hogy Isten a Lélek által adhat konkrét bátorítást, vigasztalást, útmutatást, mikor együtt imádkozunk. Ezt sokan az 1 Korinthus 14 alapján prófétálásnak nevezik, melyet meg kell ítélni, mert nem olyan súlyú, mint a Szentírás szava. Persze lehet ezt is bölcstelenül csinálni, ami akár károkat is okozhat.
Egy szó mint száz, az én véleményem is formálódik, ahogy maga a mozgalom is alakul. A cikkben is írtam, hogy nagyon ingatagnak látom az egészet. Mégis inkább öröm van most bennem, mert fiatalok egyre nagyobb számban Istent hívják segítségül, és a szentség felé mozdulnak. A semmiből jött ez elő. Imádkozzunk, hogy ne a semmibe hulljon vissza, hanem a gyülekezetek erősödjenek meg általa és sokan találják meg Krisztust. Van kockázat, igen. De van ok örömre is.
Kedves Ádám!
Először is köszönöm a választ, megfontolandó gondolatok!
Egy érdekes adalékot találtam még egyik résztvevőtől, a fentebb említett Mária-kultusz, énekek kapcsán, engedd meg, hogy megosszam, ha nem releváns, töröld nyugodtan.
„Kíváncsiságból megkérdeztem a szervezőket, hogy ha rózsafüzérrel mennék Máriához imádkozni, akkor is jöhetek? Azt a választ kaptam, hogy mivel ez „felekezetközi” esemény, bárki mehet és úgy imádkozik ott, ahogy akar. Szerintem újászületett, SZL-el betöltekezett keresztény nem lehet szellemi közösségben ilyen emberekkel. Nekik az evangéliumot kell hirdetni és nem úgy csinálni, mintha már hívők lennének…”
Nem akarom védeni a szervezőket, csak egy gondolat erejéig hadd reagáljak a rózsafüzéres dologra. Az a benyomásom, hogy a szervezők tudatosan nem vállalják magukra annak a felelősségét, amit egy gyülekezet vezetői magukra vállalnak, mert tényleg nem gyülekezetet alapítottak. A szabadság szerves része az alkalomnak. Tehát tényleg bárki mehet. A dolognak az adna teljesen más színezetet, ha a dicsőítés (amit viszont ők szolgáltatnak) szólna Máriához, vagy az igei bátorítás (amiért szintén ők felelnek) térne el az evangéliumtól. Ebben az esetben én leszek az első, aki megvonom a rokonszenvemet az eseménytől.
Én alapvetően egy pesszimista(olvasd:óvatos)beállitottságú ember vagyok,lehet,hogy már a korom miatt is.Nem vagyok egy lelkesedő ember habár még(szerencsére)tudok lelkesekedni.Azonban ezzel a mozgalommal kapcsolatban én egy picit óvatosabb lennék.Láttunk már ilyen mozgalmakat amelyek gyorsan felfutottak és hatalmas népszerűségre tettek szert majd idő multával eltűntek.Igaz ezeknek a mozgalmaknak voltak(„karizmatikus”)vezetői is.Ilyen volt az ún.”Torontói áldás” mozgalom majd később a Todd Bently által vezetett mozgalom(„Lakeland Revival”)amely botrányosan szűnt meg.Vagy a „Promise Keepers”mozgalom.Ahogy olvasom a beszámolókat itt és Sytka blogján egyfajta kép kialakult bennem.Számomra kaotikus ez a dolog.És ha nem a miniszterelnök fia volna benne, nem is kapna ekkora média publicitást.Ahol nem az élő Ige van a középpontban ott nálam már megszólal a vészcsengő.Szerintem itt egy hullámról van szó amely idővel majd lecsillapodik,elmúlik.Volt már harmadik hullám,erő evangelizáció,John Wimber mozgalma stb.Ezek már mind a múlté pedig a maga idejében nagyon felkapott jelenségek voltak.Ezek a hullámok az egyház életében jönnek-mennek.Egy ideig nagyon felkapottak majd eltűnnek vagy rosszabb esetben kipukkadnak mint egy lufi(botrányos dolgok miatt is gyakran).Ezek a fiatalemberek még túl fiatalok,hogy egy mozgalom élére álljanak.Se élettapasztalatuk se tudások se rátermettségük nincs meg hozzá.Egy idő után keretek közé kell juttatni a mozgalmat,mert az vagy káoszba fog süllyedni,vagy egyszerűen felbomlik és szétfolyik amikor az első lelkesedés lanyhulni lesz.A legrosszabb az lesz ha vallásos sarlatánok rátelepülnek a mozgalomra.Én megértem a fiatalokat,hogy szeretnének frisseséget hozni a kereszténységbe-de ezt reguláris úton tegyék.Ez így sokaknak szimpatikus, de ha nem lesz aki koordinállja a dolgokat akkor inkább el fog vinni mint hozni valamit a magyar kereszténységbe.Most ütik a vasat amíg az meleg.De meddig lehet fenntartani a „mozgalmi lendületet” és lelkesedést?!Nekem az egészből a KONTROLL hiányzik-de nagyon.Ki lesz az aki alkalmadtán be kell húzza a féket ha elszabadulnak a dolgok?Erre a „fékezésre” e három jóhiszemű de forrófejű fiatalember nem lesz képes.A dolognak lesz kifutása,szerintem gyorsabban mint gondolnánk.Eddig az én meglátásom szerint a hasonló „ébredések”gyorsan kialudtak még akkor is ha azok élén felnőtt emberek voltak bizonyos tapasztalatokkal.Persze a felnőttkor egyáltalán nem biztosíték arra,hogy az ember nem hoz létre vagy nem vesz részt bizzar dolgokban.Én is szkeptikus vagyok a dologgal kapcsolatban.A mozgalomnak, ha fenn akar maradni akkor kapcsolatba kell lépni tapasztalt hivő vezetőkkel és hiteles,biblikus tanitókkal.Olvasva a beszámolókat már most látom,hogy az elhajlások elkezdődtek.Kár,mert megfelelő emberek kontrollja mellett és hozhatna valami újat és frisset a lagymatag magyar kereszténységbe.
Végül:osztom Steve és Gregorius látását a jelenséggel kapcsolatban.
Tisztelt Gregorius!
Ön szellemi közösségben tudna e lenni ilyen emberekkel, akiktől a lenti idézetek származnak, -vagy hirdetni kell nekik, mint még nem tért , a Szentlélekkel be nem töltött álhívőknek az Evangéliumot?
„Amit Éva engedetlensége elrontott, helyreállította Mária…az egyik a halál szülője, a másik az életé ”
„Te aki a keruboknál és a szeráfoknál kimondhatatlanul dicsőbb vagy, valóságos Istenszülő, Téged magasztalunk! ”
Vagy ez a lenti hosszabb idézet, (ha kell lefordítom szívesen )
Sajnos ezek a bé nem töltött „ilyen emberek ” már halottak, gondolom a Pokol valamelyik bugyrában bánják, hogy nem lehetnek szellemi közösségben egy XXI. Században élő protestáns, esetleg kálvinista -monergista atyafival…vagy az is lehet, hogy nem ott vannak. Mondjuk én az utóbbira szavazok…
O noble Virgin, truly you are greater than any other greatness. For who is your equal in greatness, O dwelling place of God t
he Word? To whom among all creatures shall I compare you, O Virgin? You are greater than them all. O Ark of the New] Covenant, clothed with purity instead of gold! You are the Ark in which is found the golden vessel containing the true manna, that is, the flesh in which divinity resides. Should I compare you to the fertile earth and its fruits? You surpass them, for it is written: “The earth is my foostool”. But you carry within you the feet, the head, and the entire body of the perfect God.
If I say that heaven is exalted, yet it does not equal you, for it is writen: “Heaven is My throne”, while you are God’s place of repose. If I say that the angels and archangels are great — but you are greater than them all, for the angels and the archangels serve with trembling the One Who dwells in your womb, and they dare not speak in His presence, while you speak to Him freely.
Tisztelt Gregorius!
Ön szellemi közösségben tudna e lenni olyan emberrel aki ilyeneket mond liturgikusan Mária kapcsán, vagy még kell tagadni velük a közösséget, és hirdetni a tiszta Evangéliumot ? :
Te aki a keruboknál és a szeráfoknál kimondhatatlanul dicsőbb vagy, valóságos Istenszülő, Téged magasztalunk! ”
Vagy ezzel a gyanús tanítóval, aki ezt írta (angolul raktam be, ha kell lefordítom) :
If we say that the cherubim are great, you are greater than they, for the cherubim carry the throne, while you hold God in your hands. If we say that the serphim are great, you are greater than them all, for the seraphim cover their faces with their wings, unable to look upon the perfect glory, while you not only gaze upon His face but caress it and offer your breasts to His holy mouth.
As for Eve, she is the mother of the dead, “for in Adam all die, even so in Christ all shall be made alive”. Eve took fruit from the tree and made her husband eat of it along with her. And so they ate of that tree of which God had told them: “The day you eat of it, you shall die”. Eve took fruit from it, ate some of it, and gave some to her husband that he might eat with her. He ate of it, and he died.
In you, instead, O wise Virgin, dwells the Son God: He, that is, Who is the tree of life. Truly He has given us His body, and we have eaten of it. That is how life came to all, and all have come to life by the mercy of God, your beloved Son. That is why your spirit is full of joy in God your Savior!
Bocsánat, elírás, de gondolom mindenki rájött…
Kedves Cypriánus!
Lehet, hogy már késő van, de nem teljesen értem a kérdése kontextusát. A Mariológia kapcsán nekem a Biblia, Kálvin és a II. Helvét Hitvallás mérvadó, nem Athanáziusz. És nem, sem ilyen, sem sok más tekintetben nem tudok azonosulni a katolikusokkal szellemileg. Sőt! Bár ez már nem a bejegyzés témája, nem is feltétlenül tartom őket hittestvéreinknek. De lehet, gyökerében értettem félre a hozzászólását, ez esetben korrigálja kérem.
Tisztelt Gregorius!
A kérdésem : akkor Athanasziosz eretnek volt és igazából nem is keresztény?
Kedves Cypriánus!
Miért kell sarkosan és szélsőségesen fogalmazni-provokálni? Nem mondtam, hogy eretnek volt és nem keresztyén, de az biztos, hogy „Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam”. De hogy jön ide Mária, nem értem? Nem mondtam, hogy akik benne hisznek elkárhoznak, de az a nem egészséges kultusz, amit a Róm. Kat. egyház folyat,az biztos, hogy nem biblikus.
Szia Arpicus,
valóban, én is óvatos vagyok a dolog kapcsán.
Viszont mivel az utolsó mondatod alapján kicsit egy kalap alá kerültem Gregoriussal, rá szeretnék mutatni arra, hogy sajnos nem tudok teljesen egyetérteni Gregoriussal a helyzet megítélése kapcsán, bármennyire is értem a kifogásait – már csak azért sem, mert én alapvetően karizmatikus kereszténynek tartom magam. Minden nap imádkozok nyelveken (már több mint 20 éve), számos alkalommal „eksztatikus” állapotba kerültem Isten jelenlétének hatására és ezeket a megtapasztalásokat életem fénypontjai között tartom számon. Ezek a dolgok Gregorius számára bizonyára nem elfogadhatók. Én úgy látom, hogy, Gregorius számára a skandallumot elsősorban az esemény karizmatikus jellege, a hit mozgalom egyértelmű befolyása, valamint az arminianista felfogás jelenti. Nekem valójában ezek közül egyikkel sincs problémám (maximum ezek túlkapásaival). 🙂
Az általam eredetileg felsorolt aggodalmak inkább abból fakadnak, hogy tisztában vagyok a pünkösdi-karizmatikus kereszténység 21. századi verziójának árnyoldalaival és negatív tendenciáival is – hiszékenység, ellenőrizetlen kijelentések feltétel nélküli elfogadása, a szellemi élmények hajszolása és ige elé helyezése, hamis prófétálás, vallásos csalások, erkölcsi kompromisszumok a „kegyelem”-re hivatkozva, stb. Én azoknak a bibliai és „common sense” mechanizmusok meglétét hiányolom, amelyek ezek kiküszöbölését tennék lehetővé a Felházban. Emellett aggódok úgy általában a pünkösdi-karizmatikus ébredés szellemi tisztaságáért is, mind az ökumenikus jelleg, mind pedig a „hipszter kereszténység” szerintem elvtelenül toleráns hozzáállása miatt (a vs.hu-s cikk pedig csak mélyítette aggodalmaimat, akár releváns-e az ott meginterjúvolt személy hozzáállása, akár nem).
De azzal is tisztában vagyok, hogy – különösen ez ökumenizmus kérdésében – a probléma nem új keletű, a magyar kisegyházi közeg – tisztelet a kivételnek – most már legalább két évtizede határozottan ezen az úton jár, és per pillanat esély sincs a változásra (ennek szerintem részben oka lehet az a fajta érdekes viszonyrendszer is, ami a Hit Gyülekezete és a sok többi kis gyülekezet között kialakult – hogyan lehet az, hogy a legtöbb teológiailag a Hit Gyülekezetéhez elvileg közel álló számos kis közösség inkább a katolikus egyházzal és más, tőlük teológiailag és hitélet szempontjából távolabb eső közösséggel fog össze, és így próbál összefogva tömeghatást elérni/felmutatni? Ennek a témának az alapos feldolgozása önmagában megérne egy komoly kutatómunkát).
Összefoglalva tehát, ugyan értékelem Gregorius észrevételeit (mert tény, hogy a nyugati karizmatikus egyház az elmúlt évtizedekben elképesztő salakot is képes volt termelni – lásd Arpicus listáját -, ezért nem árt, ha vannak kételkedő-kritikus hangok, amelyek rámutatnak a visszásságokra), de mégis teljesen eltérő irányúak az én észrevételeim.
Szívem szerint óvatosan drukkolnék annak, hogy az engem aggasztó dolgok valahogy megoldódjanak, de közben tudom, hogy bizonyos kérdések olyannyira nem a megfelelő pályán mozognak – és ez nem a trio hibája, hanem egyszerűen ilyen maga a kisegyházi közeg, ahonnan a mozgalom táplálkozik -, hogy az átütő siker majdnem lehetetlennek tűnik. Sajnos!
Üdv,
Steve
Mit jelent Önnek, Gregorius, az hogy „nem feltétlenül hittestvérek”?
Ön a Biblia után a rögtön a II. Helvét Hitvallást és Kálvint említette: az már nem „hagyomány”? „Emberi okoskodás”?
Továbbra sem érzem témába vágónak a provokációját, de nem, Kálvin és a II. HH nem „hagyományok” pláne nem „emberi okoskodások”, hanem a Szentírás alapján levont tanítások-értelmezési útmutatások, magyarán, ahogy a neve is mondja: hitvallások, amik még véletlenül sem emelik magukat egy szintre a Bibliával-ellentétben az „apostoli hagyományokkal”… de hogy jön ez ide? Továbbra sem értem.
Tisztelt Gregorius!
„Miért kell így provokálni”
Mert Ön erős és félre érthető kifejezéseket használt, én meg rákérdeztem… Ez ugyanis egy fórum . Itt Ön is csak egy részt vevő, nem a nagytiszteletű XYZ, aki a szószéken áll .
Ahogy én sem főorvos vagyok e fórumon, csak egy mezei résztvevő .
A blog házigazdáján kívül itt mind csak vendégek vagyunk. Ahogy végül is a földi életben is csak vendégek vagyunk …
Kedves Cypriánus!
Én nagyon szívesen vitatkozom akár online, akár szóban ezekről a témákról, amiket Ön felvetett. Azt hiszem, önben van egyfajta előítélet, ugyanis én marhára nem vagyok xyz, aki a szószéken áll, sőt! Láthatja, hogy szívesen beszélgetek/vitatkozom dolgokról, akár itt is. De hogy jön a Felház témájához az, amit Ön felvetett? Nézze meg Steve hozzászólását. Én alapvetően szesszacionista vagyok, ő egy karizmatikus, a téma nem a kettő összeütköztetése, ezért nem megy sem ő, sem én bele, pedig hetekig lehetne beszélgetni róla. Ezért is tettem fel a kérdést: hogy jön a Felházhoz Athanáziusz és a Mariológia, valamint a katolicizmus-protestantimus ellentéte?
Köszönettel.
Csak úgy került elő, hogy többször is előjött. Az egyik esetben konkrétan Ön idézte, mint a Felház aggasztó jelenségekkel egyik lehetséges formáját.
A vitának természetesen lehet értelme szóban is erről, amennyiben tágítja mindkettőnk látását.
De lássuk be: vannak előre benne lévő korlátok a rendszerben. Pl ha meggyőző lennék, akkor ugye Ön elveszti az állását mint református lelkész :)…míg fordítva én maradok a szakmámban, ahol nem számít hogy buddhista vagyok, református, katolikus, vagy ateista .
De komolyabbra fordítva : persze, lehet, bár mostanában kevesebb időm van.
Én azért örvendek, hogy az alábbi kijelentés nem a mi Ádámunktól származik.”A mostani fiatalok a korábbi vallási tanításokkal ellentétben nem istenfélő, hanem istenszerető emberek akarnak lenni, mondja Ádám.”
Katolikus,protestáns, vagy karizmatikus legyen egy keresztyén, Istenfélelem nélkül, nem lehet része az Újszövetségnek, Isten pedig egy ilyen mozgalomra nem épít ébredést.
Ez is csak egy vélemény, az enyém…
Cypriánus,
megértem, hogy katolikusként téged rosszul érint, amikor a katolicizmusra vonatkozó negatív vélemények (akár elejtve) előkerülnek a kommentekben, de mivel ez egy protestáns honlap, és a protestantizmus léte alapvetően kötődik ahhoz a meggyőződéshez, hogy a római egyházzal súlyos bajok vannak (ha nem ezt gondolnánk, mi is oda tartoznánk), ezért nem biztos, hogy érdemes minden ilyen megnyilvánulásra reagálnod. Szívesen látlak itt, mert általában hasznosnak és érdekesnek tartom a hozzászólásaidat, de szerintem lépj túl ezeken, ha rossz érzés is. Az más, ha maga a téma a katolicizmus vagy annak valamely aspektusa. Akkor nagyon is helyénvaló a reakciód. Örülök, ha katolikusként továbbra is részese maradsz az itt folyó beszélgetéseknek, csak a beszélgetések ne folyjanak mindig a katolicizmusról. Itt a többségnek mindig gondja lesz vele, és ezt szerintem nem fogod tudni megváltoztatni. Ha fennakadsz ezen, akkor csak magadat frusztrálod, és olyan leszel, mintha egy protestáns szólna közbe minden alkalommal, amikor egy katolikus honlapon a successio apostolica kirekesztő tana kerül elő.
Az istenfélelem iszonyú fontos. Az Isten iránti szeretet is. Remélem, ezt a szervezők is így gondolják.
Szia Ádám!
Ok, igazad van, vettem az adást! 🙂
Jó éjt Mindenkinek !
Kedves Ádám, Steve és mindenki!
A fentebbi eseményleírás után egyik ismerősöm szintén vette a bátorságot, hogy kiírja magából az élményeit. Hadd osszam meg itt is, feltéve a kérdést, mely mellett valahogy mindig elsiklunk, viszont örülnék, ha bölcs választ lehetne rá találni: úgy beszélsz te is Ádám, illetve a nagyon-nagy többsége az embereknek, mintha ez az alkalom/esemény most kezdődött volna és meg kellene várni a kifutását. De a Felház már fél éve megy (!) heti rendszerességgel (!!), és a decemberi alkalom sem volt jobb, mint a mostani (azóta is a szervezők körül vagyunk, nem fogadtak/nem kértek segítséget). Meddig kell még várni a változásra?
Az alábbi írás egy baptistától származik, így az a vád sem érheti, hogy ortodox kálvinista…
„Sziasztok, ott voltam fél nyolctól kb hajnali fél háromig. Leírom én is pár tapasztalatomat objektíven a gyógyítós részről, és mivel ismerem a szervezőket és az önkéntesek nagy részét, volt lehetőségem az ő reakcióikat is megkérdezni egy-egy helyzetben. Oda mentem a színpadhoz pár méterre én is, hogy lássam közelről a saját szememmel, ami történik, illetve a karzatról is megnéztem felülről az eseményeket, mert volt akit úgy körbevettek, hogy máshogy nem is látszott.
Tehát tizenegy magasságában a bizonyságtevő figura abbahagyta a mondandóját, és hívta előre azokat, akik szeretnék, hogy imádkozzanak a Szentlélekkel való betöltekezésükért (ha jól értelmeztem). Ezután még két hölgy, Joanne Moody és Kathy Gove beszélt volna, de úgy belemelegedtek az imádkozásba, hogy inkább programot változtattak, és az este maradék része elmaradt. A két hölgy azért ott volt elől, és imádkozott a szervezőkkel együtt.
A tolószékesek közül az idős hölgy totyogását nem láttam, egy olyan pillanatot láttam, ahol imádkoznak érte már a színpad mellett, majd megpróbál felállni, de nem sikerült, visszaesett a székbe. A férfi, aki imádkozott érte, sajnálkozva tette szét a kezét, az arcáról ezt lehetett leolvasni: “hát ez nem sikerült, bocs”. A nő pedig csalódottan bólogatott.
A fogyatékos szőke nőt én inkább kislánynak mondanám, 12-14 éves körülinek nézett ki (lehet ez a betegség része, nem tudom), és egy negyvenes nő tolta oda (szerintem az anyukája) , az biztos, hogy teljesen öntudatlan szinten volt értelmi sérült, fogalma sem volt, hogy mi történik körülötte. Körülbelül harminc ember állt körülötte, hogy imádkozzanak érte, mindannyian kézrátétellel, úgyhogy az arcán, fején, és ahol érték kezek voltak. A távolabb álló emberek a közeliek hátára tették a kezüket, vagy felemelt kézzel, messziről “küldték az energiát” a lány felé. Egy idő után kivették a tolószékből, és elkezdték a csarnokban egy harminc méteren körbe-körbe cipelni, hátha elkezd járni. Minimum egy, de inkább másfél órán keresztül próbálták meggyógyítani. Amikor elmentem, még mindig tolószékes és értelmi sérült volt.
Egy szervező ismerőssel egy beszélgetés ezzel kapcsolatban, kb hajnali egy körül, szó szerint:
-Na milyen a buli?
-Nagyon jó, gyógyulások történnek, ketten felálltak a tolószékből!
-Nekem innen úgy tűnik, mintha a földön vonszolnátok azt a lányt.
– (kis szünet, megnézi) Najó… tényleg. Én annyira nem vagyok otthon ezekben a gyógyulás dolgokban.
Másnap egy barátom megkérdezte: “Milyen volt a felház? Anyukám azt hallotta, hogy ketten felálltak a tolószékből!” Ezt azért írom le, hogy lássátok, már ott az alkalmon is, maguk a szervezők is hazudnak saját maguknak, és ebből lesznek másnapra a csodás történetek.
Volt egy hallássérült ember. Éjféltől kb fél kettőig imádkoztak érte. ( Közvetlenül a dobszerkó és a hangfalak előtt imádkoztak érte, az egyetlen csoda ami történt, hogy a szervezők nem süketültek meg. Folyamatosan ment a dicsőítés, nyelveken éneklés is volt közben egy pünkösdi dicsőítő csapat jóvoltából. ) Minden ima után tapsoltak, huhogtak a sérült fülébe, majd megkérdezték, hogy javult-e, mire láttam a hallássérült “nem igazán” kézmozdulatát. Egy-másfél óra ima után eltűnt a hallássérült, megkérdeztem az érte imádkozókat, hogy mi volt, mire azt mondták, hogy “nem gyógyult meg, de azt mondta, hogy kicsit jobb”.
Kérdeztem az egyik szervezőt, mondta, hogy szeretnék jövő évben is folyamatosan csinálni a felházat. Én csütörtökön elmegyek, megnézem milyen egy klasszikus felház, hogy teljes képet kapjak, utána megkeresem Gáspiékat, és felajánlom a párbeszéd lehetőségét. De olyan opció nincs, hogy ez változatlan maradjon, és változatlanul hatással legyen a keresztény fiatalokra Budapesten.
Hozzátenném, hogy nem véletlenül hazudnak még saját maguknak is ezek a fiatalok. Jelenleg szinte nem tudok olyan helyet Budapesten, ahol egy átlagos keresztény fiatal találkozhatna azzal, hogy mit jelent Isten természetfeletti munkáját megtapasztalni Biblikus módon (például a misszióban, Isten Lelkének erejéből szolgálva). Baptista gyülekezetekről tudok nyilatkozni, ott sajnos nem járunk élen a témában. A lelki ajándékok egy “izgalmas tabu”, ami egy kitörési lehetőség látszata az unalmas vallásosságból.”
Köszönöm. Ebből Te mire következtetsz?
Torold kerlek a helytelen nevvel elkuldott- igy fennakadt hozzaszolasomat, koszonom 🙂
En arra, hogy ez nem merul ki annyiban, hogy dicsoites es imaalkalom, illetve eddig sem ezt gondoltak (vagy ha igen, akkor valami nagyon felrement), illetve ezutan sem ezt a szerepet szanjak neki, hanem egy konkret teologiai vonal-kegyesseg szerepvallalasa es munkaja (ami nem baj, csak nevezzuk neven a dolgokat). De erdekelne, hogy szerinted meddig tart a „turelmi ido”, ha mar fel eve ugyanez megy
Nagyon koszonom!
Köszönöm a cíkket Gregorius!
Én ebből arra következtettek, hogy az azon Ádám által megfogalmazott Istenfélelmet nem ismerik, s talán nem is akarják ezek a fiatalok. Ha Isten valakit meg akar gyógyítani, akkor minnek kell órákon át hurcibálni? Ha meg félem az Istent, hogy nevezhetek egy nyilvánvaló bolondságot az Ő munkájának?
Péld 9: 10. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség.
Gregorius,
a türelmi időt a dolog megítélésével kapcsolatban említed? Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy ez egy karizmatikus imaalkalom. Egy karizmatikus imaalkalom másmilyen, mint egy hagyományos református vagy baptista imaalkalom. Szabadabb, rendetlenebb, bátrabb, több benne a kockázat és a hibázási lehetőség. Karizmatikus fiatalokról van szó, akik szolgálni szeretnének a fiatalok felé, a megszentelődés útjára szeretnék terelni őket, ahol Isten szeretetét és közelségét élik át. A kezdeményezők megtapasztalták a Szentlélek megváltoztató erejét a saját életükben, és ezt szeretnék továbbadni másoknak is. Néha talán túlértékelve a dolog jelentőségét, miközben tény, hogy a fiatalokat megragadja az a lelkület, ami ott van, és egyre többen kapcsolódnak. A számok magukért beszélnek.
Egyetértek veled abban (és talán már túl sokszor is ismétlem), hogy a dolog bármikor a feje tetejére állhat, és talán az jelenti a legnagyobb veszélyt, hogy jó szándékú, de idétlen, bölcstelen, sőt, sokszor zavaros lelkivilágú testvérek ráröpülnek az eseményre és egyre több lesz a kontroll nélküli, vállalhatatlan jelenség. A fiúk vállalták ezt a kockázatot, amikor kezdettől az esemény szabadságát hangsúlyozták, ezért valamennyire ez az ő felelősségük lesz, amivel kezdeniük kell majd valamit. Úgyhogy imádkozom értük, mert gondolom ők szeretnék legkevésbé, ha Isten munkáját gyalázat érné.
Hogy kiktől kérnek tanácsot, azt nem tudom. Feltételezem, elsősorban olyan vezetőktől, akik nem eleve idegenkednek a kezdeményezésüktől.
Akkor a Felház -hoz kapcsolódva :
Szerintem megfigyelhető, hogy itt mi, egy a cél csoportnál tipikusan idősebb generáció teológiai vitát folytatunk.
Csakhogy ez őket pont nem érdekli. A MEKDSZ -ben i megfigyelhető volt, a ’90 -es években élénk / éles viták voltak: protestáns – katolikus, gyerek vagy felnőtt keresztség…a következő évtizedben ez eltűnt, mert ezeknek a nemzedékének ez érdektelen.
Ami érdekli őket, az a személyes.
Személyes hitelesség, személyes kapcsolat, személyes megtapasztalás.
Jöhet a fiatal a leginkább kemény BSZ-es református háttérből is- az sem számít. Akkor sem érdekli igazán a teológiai vita.
Ezek egy más generáció problémái, nem az övék.
Ezt sosem értettem Cyprianus, s valószínűleg már nem is fogom. Ha fontos számomra a hitelesség, akkor miért nem elégszem meg azzal, amit Isten mutat fel a szolgálatunk mellett. ( Megváltozott életek), miért kell nekünk, kűlsőséges, Isten munkájat lejárató jeleket produkálni, önmagunk szolgálata mellett?! Lehet, hogy sokan besértődnek, de az ige erről is beszél…
Egy adalék az ítéletalkotáshoz:
https://www.youtube.com/watch?v=I8Aliqjxf14
Kedves Cypriánus,
egy kicsit meglepődtem, merre kanyarodott a vita, és én sem értem, a Felház kapcsán hogy kerül ide a Mária-ének.
OFF:
Ami az idézett angol szöveget illeti, számomra az nem mindegy, hogy aki ezt mondja, milyen műfajként mondja:
– Máriához címzett imádságként?
– teológiai tanításként, netán dogmaként?
– misztikus szövegként, ami egy irodalmi képzelt párbeszéd Máriával, de nem imádság hozzá?
Az első esetben azt tudom mondani, hogy az Úr egyedül Isten, féltőn szerető Isten, és nincs más közbenjáró, mint Krisztus.
Ami a második esetet illeti, azt még értem, hogy a sötét középkorban efféle tanok felmerülhettek, de hogy mi érdemi alapjuk van, azt nem látom.
A harmadik esetében a dolog nekem elég furcsa, de túl sok bajom nincs vele. Nem mindegy, hogy Mária-imádatról, vagy Mária-tiszteletről van szó (az utóbbit tudom hasonlítani ahhoz, hogy Széchenyit szokás manapság a legnagyobb magyarnak titulálni
de ez tényleg OFFtopic volt.
Ami pedig a Második Helvét Hitvallást stb. illeti, annyiban jogos az észrevételed, hogy a Sola Scriptura elve mentén ezek a hitvallások sem vállhatnak protestáns Szent Hagyománnyá, nincs a Szentírással összemérhető tekintélyük…
Én azt hiszem, hogy az istenfélelem nem egyenlő az Istentől való félelemmel. Engem annak idején igenis félni tanítottak Istentől, sőt mondhatnám inkább rettegve szűkölni, hiába mondták, hogy Isten szeret és szeressem Istent, ezek csak szavak voltak, amire nem láttam példát a gyülekezeti tekintélyek részéről, így én Istent is csak egy hatalmas entitásnak képzeltem el, aki a legkisebb hibámra kivet a kegyelméből, és bármelyik pillanatban elragadhat mindenkit akit szeretek, és magamra hagy.
És ebben a rettegésben éltem tizen+ évig, és 25 éves koromban hiába voltam már 20 éve „keresztény”, még mindig nem értettem Isten igazi természetét, mert csak félni tanítottak tőle. Amikor eljöttem onnan, és valaki először mondta, hogy Isten nem olyan, hogy csak úgy magamra hagy, akkor kezdtem tisztán a Biblia és Jézus szavain keresztül felépíteni az istenképemet, és emlékeszem teljesen letaglózott a szeretet. Először jött a szeretet. A mindent elsöprő szeretet, az, hogy én mennyire szeretm Istent, és ő mennyire szeret engem, és kizárólag ehhez kapcsolva lepett meg az bibliai értelemben vett istenfélelem is. Az a bámulat és mélységes tisztelet és hódolat, hogy egy ennyire mindenható entitás nem eltapos, hanem szeret engem, és annak a felismerése, hogy ő mindent tud, én meg semmit. A kettő számomra csak együtt létezhet, az egyik nem értelmezhető a másik nélkül, és ha csak a félelem van Istentől, akkor nincs istenfélelem, és nincs érezve az isteni szeretet.
Nem tudom, hogy az a bizonyos cikkbeli Ádám, hogy értette az istenfélős mondatát, de ha kicsit hasonlított a gyerekkora az enyémhez, akkor igenis van értelme annak, amit mondott, mert először a szeretet kell, hogy aztán legyen istenfélelem is. Pusztán a félelem Istentől nem szül szeretetet, és talán igazi hitet sem.
Ez talán egy idősebb embernél másként csapódik le, egy olyan embernél, aki felnőttként tér meg, tudatosan választ, elhagyja bűneit, és érzi a megbocsátást, ő talán előbb jön tisztába az istenfélelem és szeretet igazi jelentésével, de tapasztalatom szerint az ilyen felnőttek keveset foglalkoznak a gyerekeik képzeteivel, ha ők már megtértek, akkor a kereszténységbe beleszült gyerekeikről készpénznek veszik, hogy az ő istenképük is olyan, mint a szüleiké, úgy gondolják, hogy ők már rendben vannak, hiszen ők szerencsések, beleszülettek ebbe az egészbe, tálcán kapják (fú, ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezt hallottam…!), nem kellett bűnben élniük, és keresni az Istent és a biztonságot. Pedig ez nagyon nem így van, nekünk is ugyanúgy kellett volna megismernünk Istent, mint nekik, de ők úgy kezeltek minket, mint régi keresztényeket, akiknek szilárd a hitük (hiszen ezt hallottuk egész életünkben), és csak csiszolgatni kell tanítások által, és egy ez óriási probléma több közösségben is, tudom, mert én is egy voltam ezek közül a gyerekek közül, és ismerem a problémáikat és félelmeiket, szoktunk róluk beszélni annakidején, de az kicsit olyan vak vezet világtalant volt, és bizony, én is azért jöttem el abból a közösségből, mert már belefáradtam abba, hogy állandóan féljek. És mi történt? Nem sokkal később megtalált az Úr szeretete, és a félelme is, ahogyan az egészséges és bibliai. Én akkorra teszem a valódi megtérésemet, nem tíz évvel korábbra, amikor formálisan megtértem a gyülekezetben, csak mert tudtam, hogy ezt várják el tőlem.
Fontosabb volt a felnőtteknek, hogy folyamatosan új megtérőket szipkázzanak be, és egyre nagyobb legyen a már amúgy is megagyülekezet, mint hogy a már ottlévő gyerekeket tanítsák Isten valódi természetére. Na persze tanítottak minket Isten igéjére, elvetették a magot, ami később szárba is szökkent sokunknál, nem mondom, hogy teljesen útravaló nélkül hagytak, de a szeretet maga értelmezhetetlen volt abban a közegben, ahol ha meg akartál szólítani egy tanítót a kérdéseddel, akkor nem lehajolt, hogy meghallgasson, és kedvesen elmagyarázza, amit nem értesz, hanem még jobban kihúzta magát, hogy magasabnak, parancsolóbbnak és tiszteletreméltóbbnak tűnjün, és összehúzott szemöldökkel meredt rád, hogy ugyan miféle bűnt akarsz megint megvallani, amit elkövettél, és amiért megint rádsütheti, hogy ha így viselkedsz, akkor nincs helyed a mennyben!! és még csodálkoznak, hogy inkább tömegével mennek el a fiatalok, ahogy mi is elmentünk (a férjem is beleszületett), mint hogy tőlük kérjünk segítséget. Én annak idején, ha ilyet hallok a neten, hogy van egy fiatal közösség, ami Istent akarja imádni, és szeretni, és nem félni tőle, akkor ész nélkül rohantam volna oda. Mert a hitünk megvolt akkor is, amikor otthagytuk a gyülekezetet, az egy pillanatra sem ingott meg, és akartuk, vágytuk szeretni, nem csak félni tőle, és éreztük, hogy lehet ezt máshogy is, kell itt még lenni valaminek, mert az amit a Bibliában olvastunk és ahogyan viselkedni tanítottak az nem csengett egybe. És kiderült, hogy jól döntöttünk, és most így még 10 év távlatából még inkább bebizonyosodott, hogy jó úton járunk.
Szóval ne írjátok le ezeket a fiatalokat egyből, nem tudhatjátok mik a mozgatórugóik. Lehet hogy megvan a nyomós okuk, hogy Istent szeretni akarják először, és nem félni tőle, és ezt egy olyan közegben akarják, ahol szabad is nekik, és ahol a maguk módján szerethetik az Urat. Én adok nekik esélyt, nem tudom mi lesz belőle, egyetértek a blogíróval, nagyon képlékeny, vehet nagyon jó és nagyon rossz irányt is a kezdeményezés, de legalább ők nem elbuktak, nem szakítani akarnak a keresztény múltjukkal, mint ahogy nagyon sok társam tette, és a világban keresgélni, hanem Istent akarják imádni együtt másokkal. És ez alapvetően reményre ad okot még akkor is, ha követnek el hibákat. Hiszen még gyerekek, az lenne fura ha minden egyből flottul menne.
mdmselle, köszönöm, hogy ezt leírtad.
Szia Dzsaszper!
Az általam behozott idézet ókori, és nem középkori, amúgy off, mint jelezték egy páran. (Amúgy valószínűleg inkább elmélkedése az illetőnek, de van imája is hasonló. )
De inkább hagyjuk!
(amúgy Athanasziosz)
A Felház történésben a két serpenyőt látunk. Az egyikben tiszta szándékú fiatalokat, az élükön a három sráccal, akik megismerték Isten szabadító kegyelmét, és ezt szeretnék továbbadni, dicsőítve Istent azért, aki Ő. A másik serpenyőben a jószándékú tömeg áll (ezt akarom hinni), akik nagyon vegyes háttérrel, vegyes Isten ismerettel vannak jelen, abban a nagy szabadságban, hogy itt megvalósíthatják, megélhetik ők is a hitüket. Ezért is láthatunk tiszta, lelkeket üdítő történéseket is, és szélsőséges megnyilvánulásokat is. A nagy kérdés sokunkban: Vajon miért nem állítja ezeket le a 3 srác, vagy miért vesznek rész ők maguk is ezekbe a csodakereső akciókban? Én úgy gondolom, hogy azért, mert fiatalok, és ők maguk is szeretnék megélni a lehető legmegdöbbentőbb szabadításokat is. Valószínűleg van némi „mentori” hátterük is, (Donát az alkalom végén ott zokogott az anyja vállán, (ebből az is látható, hogy nagy a nyomás, a teher) egyébként a fiú édesapja egy rendkívül értékes pünkösdi lelkipásztor, aki szintén folyamatosan kész segítséget adni, azonban ők fiatalok és bohók, és valószínűleg nem akarják magukat mindenben „bekorlátozni” az idősebb, tapasztaltabb atyáskodásoknak. És ezt nem negatívum felhanggal írom, még ha van ilyen olvasata is, hanem egyszerűen ilyenek a fiatalok. (Mi nem ilyenek voltunk?) A tapasztalat a legnagyobb tanítómester. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy vessük el az értékes mentori bölcsességet! Ádám nagyon előrelátóan fogalmazott, hogy mi mit tehetünk most: „Imádkozzunk, hogy ne a semmibe hulljon vissza, hanem a gyülekezetek erősödjenek meg általa és sokan találják meg Krisztust.” Egy korábbi bejegyzése: „A mozgalom valóban ingatag lábakon áll, én is olyannak látom, mint egy feje tetejére állított gúlát. És talán ez így is jó, mert nem a Felháznak kell stabilan állnia, hanem a gyülekezeteknek. A hullám nem stabil. A szél sem az. Mindkettő tud pusztítani is. De mindkettő használhat is a gyülekezeteknek.”
Szerintem koncentráljunk a Felház -ra: a Felház akár sikerül, akár kudarc lesz, felhívás arra, hogy a tanítás meg a teológia édes kevés ahhoz, hogy hasson az emberekre. Kell a személyes érintettség is.
Isten is személyes, sőt személyek közössége.
Az egyház is vagy szerető személyek közössége, vagy szétesik történelmi távlatban.
Semmilyen teológia nem pótolja a szeretetet…és ahol több a hitelesség, több a szeretet azt keresik sokan.
Nagyon sok itt az ,egyházi szagú vita,.
Az emberek, a fiatalok problémája nem ez, hanem az, hogy egész életükben nem láttak bibliát, nem tudnak egy egyházi éneket, nem mutatta meg nekik senki, ki és mi Isten.
*Mi az ERKÖLCSÖS VISELKEDÉS, CSELEKEDET, A JELLEM. MI A BŰN ÉS ANNAK MI A KÖVETKEZMÉNYE! HOL VAN AZ EMBERI MAGATARTÁS HATÁRA.
Én mediátor, életútelemző vagyok.
Gyerekkoromtól az adventista, majd felnőttként a református vallást gyakoroltam. Egyházi középiskolába, egyetemre jártak a gyerekeim.
1000 páciensem volt, akik nem ilyen szerencsések. Akiknek a felmenőik sem jártak templomba soha és ők sem voltak.
Nem is tudják mi zajlik a templomokban, mi értelme van? Csak azt látják, hogy a vallást gyakorló templomba járók között is sok a bűn.
Nem segítőkészek, nem empatikusak, nem figyelnek oda embertársaikra, akkor se, ha megtehetnék. LÁTSZAT KERESZTYÉNEK! EZÉRT IS ÜRESEDNEK KI A TEMPLOMOK.
Én adtam nekik bibliát, én mondtam először, hogy legalább fél órára üljenek be egy templomba, illetve járjanak is el gyerekeikkel, úgy könnyebben bírják az életük terheit. Ott letisztulnak gondolataik, könnyebb utána a lélek, JOBBAN LÁTJÁK UTÁNA A HELYES UTAT.
Rengeteg ember, fiatal iszik, züllik este, éjszaka. Ezen próbál segíteni a FELHÁZ ÉS ISTEN.
HA ÍGY HAGYJUK, ELVÉSZ A TISZTESSÉG, A MORÁL. Szétesik a társadalom!
Társadalmi kérdés ez!
Családban elkövetett emberölési ügyekkel is foglalkozom. Nagyon sok a társadalomban az ELTITKOLT emberölés, sokszor felmenők sérelmére.
Utána hallgat a család, mint a sír. Meg nem szólal egy se! Hallgat az egész falu, utca, aki tud, tudhat róla. IDE JUTOTTUNK A NAGY VALLÁSI FENNKÖLTSÉGGEL.
OLYAN FENNKÖLT LETT AZ EGYHÁZ, HOGY LE SE HAJOL A TÉVELYGŐ EMBERISÉGHEZ! MÁR NEM IS SZERETIK, HA ODAJÁR HOZZÁJUK. Csak az, aki ,szabályos életvitelű,. Ez az igazság, mind tudjuk.
Tudjuk, kevés az egyházi középiskola, 10-20-szoros a túljelentkezés.
Az segíthetne a FIATALOKNAK.
MERT AZ IFJÚSÁGOT KELL MEGMENTENI!!! NEKIK MÉG VAN RÁ FOGÓJUK. SÖTÉTSÉGBEN ÉLNEK.
ÚGY KELL ODAADNI NEKI, AHOGY BEFOGADJÁK.
Én az emberek között élek. Fiatalok borzalmasan csúnyán beszélnek szüleikkel, egymással. Nem csak a 4 fal között, hanem Bp. 2. ker.-ben is, a villamoson, utcán. SOKSZOR SZÉTESETT A CSALÁD. *NINCS OTT AZ APA, AKI VÁLASZT ADNA A GYEREK PROBLÉMÁJÁRA! EZEN SEGÍT A FELHÁZ, ISTEN.
NEKÜNK FELNŐTTEKNEK, VALLÁSOK VEZETŐINEK LE KELL SZÁLLNUNK A FENNKÖLT MAGASLATOKBÓL A FÖLDRE, KÜLÖNBEN LESZÁLLÍT AZ ÉLET! ELMEGY MELLETTÜNK.
Köszönöm a figyelmet. Porkoláb Zsuzsa.
Személyes éríntettség nélkül hitről sem igazán beszélhetünk.
Isten ismerete nélkül (theológia) pedig mit jelent az éríntettség?
Ennyiből megérínthet akár az iszlám, akár a buddhizmus, de akár a tavaszi szellő is…
A szeretetnek is sok aspektusa van.
Egyik sem ér sokat a többi nélkül. Remélem erre nem a XXI.sz. keresztyéneinek kell ráébrednie.
a hozzám hasonlóan későn érkezők kedvéért összefoglalnám az eddig történteket:
bárki elmehet a felházra, csak az a lényeg, hogy időbe haza kell indulni.
Kedves Csaba!
Amit az iszlám, buddhizmus, tavaszi szellő kapcsán írsz, az igaz, ezek mind megérinthetnek. A kereszténység elvesztette a monopóliumát a nyugati világban, az emberek tojnak a teológiai magaslatainkra…és sokszor igazuk is van. Sokszor persze nincs.
De ha nem a kegyelem és az elfogadó szeretet amit látnak, akkor simán vesztésre állunk egy kedves guruhoz, vagy jószándékú ezoterikushoz képest.
És ezt valahol meg is érdemeljük…
Tudom, ez így durva, …de vajon nem jogos sok szempontból ?
Pedig a többi vallásban nem fontos/ egyenesen nincs is meg a kegyelem gondolata. Szóval lenne mire támaszkodnunk…de sokszor nem tesszük.
A szeretet nélküli, de minden igazságot tökéletesen ismerő „keresztény” : az a sátán, a bukott angyal !
Ez akár ijesztő is lehetne, és kellene is hogy legyen.
Még csak a szombat estiek olvasásánál tartok de nagyon örülök! Először általatok ismert mondatok jutottak eszembe: „éhséget bocsátok a földre, éhet, de nem kenyérre, hanem az Úr igéjének hallgatására” 🙂
Most, nagy örömömben mesélem, hogy mit írtam a szaporodó Orbán-stadionokra zúgolódó barátnőmnek már több mint egy éve: kelleni fog, tele lesz Istent dicsőítőkkel! Éktelen baromságnak tűnt 😀 😀 😀 alleluja!
@Cypriánus,
„De ha nem a kegyelem és az elfogadó szeretet amit látnak, akkor simán vesztésre állunk egy kedves guruhoz, vagy jószándékú ezoterikushoz képest.
És ezt valahol meg is érdemeljük…
Tudom, ez így durva, …de vajon nem jogos sok szempontból ?”
Hát igen, ebben van valami. Ugyanakkor ennek nem csak egy imidzsnek kell lennie – végső soron az emberek nem attól válnak kereszténnyé, hogy az igehirdetők „jófejek” (bár ez biztos segít ledönteni előítéleteket, ha nem erőltetett az egész, mert máskülönben azonnal leveszi a másik, hogy csak valamibe bele akarnak rángatni). Az evangéliumot kell hirdetni, és Isten az, aki vonzást gyakorol az ember szívére és kijelenti magát a ige és a Szellem együttes munkáján keresztül.
@Pátkay Dávid,
:))
@Porkoláb Zsuzsa,
hát igen, ezek mind valós problémák. Nem tudom, hogy a Felház-e a megoldás minderre, de szerintem is jobb, hogy a fiatalok Istent keresik, és nem züllenek. De a hosszú távú változást önmagában egy fellángolás nem tudja szerintem megadni, az egy erős kezdethez, vagy egy drámai fordulathoz jó – ahhoz, hogy a fellángolásból ne kiégés legyen, kellenek olyan szolgálatok, amelyek a fiatalokat alkalmassá teszik arra, hogy stabil és felelősségteljes hívőkké érjenek és alkalmasak legyenek az egyház építésére. Ez hosszú távú és megalapozott építkezést és megfelelő szellemi otthont és közeget igényel. Máskülönben ezeknek a fiataloknak egy része néhány év múlva már teljesen máshol lesz.
@Jonas,
Donát apjáról tudunk még valamit? Van valami infó róla?
@mdmselle,
nagyon érdekes és tanulságos amit írtál. Szerintem egyébként nem is elsősorban a gyülekezet, hanem a keresztény szülők felelőssége, hogy át tudják adni a hitet úgy, hogy a gyermekeik számára az kívánatos és élhető legyen. Szülőként én igyekszem mindig arra helyezni a hangsúlyt, hogy a gyerekeim először is Isten szeretetében és hűségében legyenek biztosak – értsék, hogy Istenhez mint személyhez, Atyához viszonyulunk. Egy Atya szereti a gyerekeit, akár jót, akár rosszat csinálnak – ahogy a fiaimat nem tagadom ki, ha rossz fát tesznek a tűzre, úgy az Atya sem fogja őket kitagadni akkor sem, ha bűnbe keverednek. De ha valami rosszat csinálunk, akkor mégis a kapcsolat megtörik (így van ez a hétköznapi életben is), és ilyenkor azt helyre kell állítani, aminek megvan a módja és az alapja (és itt jön be Krisztus önfeláldozó, megmentő szeretete, hogy letette az életét értünk, barátaiért).
Megkérdezhetem, hogy melyik az a megagyülekezet, amiről írsz?
Üdv,
Steve
Kedves Cypriánus!
Egyetértek veled, valóban fontos az elfogadás kimutatása egy gyülekezet részéről.
Isten kegyelméből sok helyen megfordúltam, s azt azért nem mondanám, hogy a gyülekezetek eleve elútasító magatartással vannak egy érdeklődő iránt.
Azt tudomásul kell venni, hogy egy-egy gyülekezet nem mindenben lesz elfogadó.S van az a pont amikor a szeretet akár ellenségessé is válik. Amúgy ezt egy guru esetében is meg lehet tapasztalni.
A „vásár” mindig két félen áll.
A theológiai nézeteltérések mellett, bizonyos szokások és viselkedési formák is jelenthetnek választóvonalakat.
Van ahol a rugalmasság egyáltalán nem működik. Azt, hogy az egyház, ill. egy-egy gyülekezet mekkora elmozdulást tud tenni a befogadás érdekében, mindig önmagának kell eldöntenie, ahogy az egyénnek is a gyülekezeti renddel szemben.
Ezek a dolgok nem zárják ki a szeretet-fogalmát, szerintem.
Jonas kommentje alapján ha jól gondolom, akkor Prekopa Donát az MPE Kármel Gyülekezet lelkipásztorának fia lehet?
http://www.karmel.hu/presbiterek
Maga a közösség a honlapjukon található bemutatkozó alapján egy tisztességes és jól működő gyülekezet képét mutatja, komoly múlttal a háta mögött. 🙂
Ádám, még a cikkhez: „Vajon abba tudják-e hagyni, amikor Isten abbahagyja?” Nem, ő nem hagyja abba: MI hagyjuk abba. Köszönet Áginak, hogy leírta hogy is történt ez a baptista gyülekezetekben. Hát még kettőezer éve? Mi szertartás rakódott a lényegre éppen ott ahol Isten NEM HAGYTA ABBA?
Emlékszem egy kat.karizmatikus estére, a felhívásra: „Eddig hívtuk a Szentlelket és jött! Most hívjuk a Szentlelket és nem jön! Aki akarja jöjjön előre, ez itt, a székek előtt, itt, ez a Szentek Szentje …” „Jöjj a Szentek Szentjébe …jöjj az Ő jelenlétébe … „kezdte Csiszér Laci … és JÖTT 🙂 ALLELUJA !
MI vagyunk a hibásak ebben, a mi életünk, mi távolodunk el!
————-
Mindentől függetlenül, a nagy örömömre, amit fenn írtam, én nem megyek el a Felházba … voltam múlt kedden egy imacsoportban, a zuglói „felház” feletti szobában, és ott egy karizmatikus arra biztatott, hogy keressem a Mária Rádiót, az ottaniakat mert aki Máriához megy, semmi perc alatt csak JÉZUS JÉZUS JÉZUS lesz a szívében, és határtalanul nagy szeretet. (Erre még vissza kell majd térni, nem itt.)
Azt gondolom, a sok tapasztalatra, közeliekre és távoliakra, későkre és korán távozottakra: „közeledjetek az Istenhez és Isten közeledni fog hozzátok”! Ez biztos 🙂
Mi teszünk egy gyermek lépést, Ő tesz egy hatalmasat … csakhogy ELKEZDŐDÖTT !
————————-
A három fiúra, Ádám, akikre „teherként nehezedett” az alkalom, a feladat súlya: pontosan akkor bírjuk el, ha NEM nehezedik ránk súly, amikor tudjuk hogy „ez nem a te harcod, hanem az enyém, mondja az Úr” (Józsue) máshol pedig: 2Móz14 13 Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! 14Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!
Csak az tud szolgálni a megújulásban, aki padlószintre jutott önmagát illetően, sőt a pincébe a „neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” vonalán: teljesen „megsemmisülve”. Ezerszeres hittel tudva, hogy számomra nem, de Neki MINDEN LEHETSÉGES. És ez nagyon nem erő és akarat kérdése. Nem kell nagy súlyt elhordozni, semmilyen súlyt nem kell mert Jézus már MINDENT elhordozott és beteljesített és az alkalmon AKARJA hogy az Ő élete termést hozzon: előre HÁLÁT KELL ADNI az este tapsos vagy taps nélküli „sikeréért”.
Döbbenetes kijelentések voltak itt katolikusok ellen, bálványimádás meg ilyenek. Ez tényleg nem téma itt, és nem is a reklám helye. De azt mondani, hogy „inkább mint egy muszlim vagy hinduista” teljesen kiakasztott. Nincsenek „dogmák” melyeket el kell hinnünk. Mindet, amit tudok, bizonyítani tudom, és ha valakit érdekel, olvassa el Dienes Valéria matematikus professzorasszony időskori naplóját a napi szentmiséiről. Őt nem irányította arra az írására senki. Mindössze az utolsó vacsora megértése, és aki tudná, hogy a szentmisében Isten TÖRTÉNIK az úgy rohanna oda, ha meg tudna szabadulni előítéleteinek kötelékétől, ahogy mdmselle írta: ész nélkül rohanna …
Ha bárki azt mondja, hogy az eltávozottakat „imádjuk” az ránk olvassa azt ami nem igaz. Én megértem, hogy ez botránynak tűnik. Ezt írta Pál apostol: a zsidóknak botrány, a görögöknek oktalanság, de nekünk Isten ereje 🙂
Az igaz, hogy amikor a Szentlélek JÖN ÉS ÉPPEN OTT VAN akkor egyáltalán nem kívánkozunk szentmisére, hiszen az Úr jelenléte akkor betölt. Ezért van az, kedves Cyprianus, hogy a fiatalokat nem érdeklik a felekezethez való tartozás, mert ők már az új idők új dalait 🙂 a Szentlelket hallják a szívükben. Fontos, amit Lacibá hozott, említve a múltat, és, mintha az egy „katolikus vélemény” volna: ott van más is. Az biztos, hogy amikor a Szentlélek „belecsapott mint villám” egy katolikus csoportba – ez 1967 – nekik nem kellett kilépniük egyházukból. Sőt, megújították azt, bár nem jutott el mindenhova a megújulás – sajnos.
A „bajok” meg, amit kedves Ádám a katolikus egyházról írsz, teljesen más lapra tartoznak… az már a hitehagyáshoz, aminek meg kell történni a Péter levél szerint, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.
Kedves Éva!
Volt katolikusként írom, hogy az mellett, hogy a katolikusoknak vannak komoly értékeik, amit a protestánsok nem igazán ismernek el, ez a mise dolog nagyon sántít.
A misében nem Isten történik, hanem az Isten-emberrel történik valami lehetetlen: A pap újra és újra megáldozza az Úr Jézus Krisztust az Atyának. Ne haragudj, de ez a protestánsok számára örök botrány marad.
Bocs, hogy elvittem a témát, de ezt nem tudtam benyelni.
A katolicizmusról szóló pro vagy kontra kommenteket ez alatt a cikk alatt mostantól automatikusan törlöm.
Ádám, teljesen jogos, csak annyit megengednél, hogy Csabának felajánlást tegyek, folytassuk a „miért nem értik meg egymást az evangéliumiak és a katolikusok? ” poszt alatt?
Pontosan azért, hogy ez a téma eltűnjön innen. Ez egy másik téma.
Persze, máshol nyugodtan mehet (szeretetben, érvekkel).
Elnézést kérek, Ádám, nem láttam. Hol az a poszt? Szeretettel 🙂
Szia Ádám,
elnézést, az egész katolicizmusos téma magját valószínűleg én hintettem el az ökumenizmussal kapcsolatos fenntartásaim miatt, ami a Felház témához valamennyire hozzá tartozik annak deklaráltan ökumenikus jellege miatt. Ez egy karizmatikus megújulás, a Szent Lelket hívjuk, hogy lakozzon a testünk templomában, ezért Pál ezzel kapcsolatos figyelmeztetése („vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal?”) releváns, legalábbis a belém ültetett igeértelmezés és így a lelkiismeretem ezt diktálja (miközben világosan értem, hogy maga a dolog felvetése is provokatív, hiszen arra utal, hogy a katolikusokkal „valami probléma” van, ami sértő tud lenni). De teljesen jogos, hogy a több évszázados katolikus-protestáns vitát és az ökumenizmusn természetrajzának boncolgatását mégsem itt célszerű lefolytatni (ezért igykeeztem is kimaradni a témából).
Talán elég csak annyit szeretnék tanulságként levonni (on-topic módon), hogy a Felház ökumenikus jellege egyeseknek kifejezetten szimpatikus, másoknak komoly akadályt jelent (én pont ez utóbbi tábort erősítem). Van továbbá egy szinte mindenre nyitott és befogadó fiatal réteg (nagyjából ezek lehetnek a „hipszter” hívők :)), akik úgy tűnik, teljesen más koordináta rendszerben mozognak, és nem is értik, hogy ilyen kérdésekről (és sok más dologról, pl. melegkérdés) miért kellene egyátalán beszélni. De ebben a jelenségben már egy generációs gap is benne van, és el kell ismernem, úgy tűnik, én nehezen tudok ennek a generációnak a fejével gondolkozni (vagy szívével érezni) – de talán egy ponton túl nem is kell, és ez így van jól.
Üdv,
Steve
A mdmselle által leírt történet nem az első, amely kissé általánosítva a hívő szülők gyerekeit valláskárosultként állítja be. Jelentem, nem mindenki az, én sem vagyok az, remélem, hogy a gyerekeim sem lesznek azok. Ahogy Steve is leírta, létezik ilyen nevelés, és nem is ritkaság. Viszont ezen a téren Orbán Gáspár esetében a református egyház, az a gyülekezet, ahol ő felnőtt, megbukott. Volt 20 évük elmondani az evangéliumot neki. Mégis Afrikáig kellett elmennie, hogy megtérjen. Ezek után szerintem semmilyen erkölcsi alapjuk nincs elvárni, hogy tőlük kérjen tanácsot. Miután pedig karizmatikus közegbe került, ahol láthatólag otthon érzi magát, teljesen abszurd elvárás, hogy egy szesszacionistától kérjen tanácsot mozgalma kordában tartása érdekében. A Szent Szellem (nem hitgyülis vagyok, hanem Csia Lajos dédunokája 🙂 ) számára nem akadály a szesszacionizmus, egészen simán el tudja érni emberek sokaságát ilyen közegben is. Gyanítom, hogy az említett megagyülekezet pl. ilyen, hiszen valahogy csak „mega” lett. 🙂
Azt ne feledjük el, vagyis inkább idézzük fel, hogy Csia Lajos a teológiai tanulmányai végén „majdnem elvesztette hitét” ahogy ő erről beszámolt. És nem volt egyedül ebben 🙁 Ez fontos, amikor elméletekről, tanokról beszélgetünk.
Lehet, de őszintén szólva, nem is volt a gyereknevelés (meg az ahhoz szükséges türelem és megértés) mintapéldánya. Így aztán, bár ő messzemenőkig elméleti volt, és elméletileg többek között azt tanította, hogy nem szabad kiszállni a református egyházból, hanem belülről kell megreformálni, nagyanyám és férje a győri Keresztyén Testvérgyülekezet alapítói lettek. 🙂
Én nem mondtam, hogy valláskárosult vagyok, te jó ég, micsoda szörnyű szó, mintha nem lennék egészen ép, vagy nem is tudom. Kár hogy bármit is leírtam 🙁
Szia Steve,
örülök,hogy ismét értekezhetünk. :)Erre a mondatodra reagálnék:” Viszont mivel az utolsó mondatod alapján kicsit egy kalap alá kerültem Gregoriussal, rá szeretnék mutatni arra, hogy sajnos nem tudok teljesen egyetérteni Gregoriussal a helyzet megítélése kapcsán, bármennyire is értem a kifogásait – már csak azért sem, mert én alapvetően karizmatikus kereszténynek tartom magam.”Értékes hozzászólónak tartalak,mint olyannak mint akinek van véleménye és ezt nem rejti véka alá.Elnézésedet kérem a nem pontos,talán kissé slampos megfogalmazásért!Talán így kellett volna zárni:Steve hozzászólásával azonosulni tudok,Gregorius hozzászólásai is nagyon sokat mondanak nekem.Ő egy új szereplő a blogon és nagyon jókat ír.Örülök,hogy itt van.Semmi esetre sem akartalak titeket egy kalap alá venni.Ti ketten a keresztyénség más-más oldalán álltok:te egy józan és mérséklet karizmatikus testvér vagy míg ő monjuk egy józan konzervatív református testvér.Mindkettőtöktöl tanulok és örülök,hogy itt vagytok(persze másoknak is!)és emelitek a vita szintjét.Gregorius egy kicsit markánsabban közelit a témához míg vannak a másik oldalon akik eléggé naivan szólalnak meg.Itt azokra a hozzászólókra gondolok akik minden kritika nélkül kiállnak(szerintem tisztán érzelmi alapon)egy bontakozó mozgalom mellett.
Megjelent egy teljesen új és spontán mozgalom a keresztény palettán és most megpróbáljuk elemezni és feldolgozni a dolgokat.Nagyon örülök ennek a vitának,jó hogy megjelent ez a mozgalom minden hiányosságával együtt:valamilyen módon tükröt mutat nekünk régi keresztényeknek.Most hozzáfogok elolvasni a az időközben beérkezett hozzászólásokat,látom tegnap este óta jócskán megszaporodtak.És ez jó.Adam Clarck egy gondolatával zárnám ezt a hozzászólásomat:”A nagy ébredésekben szinte lehetetetlen,hogy „vad tűz”ne keveredjen az igazival!”-ez a képlékeny mozgalom most még csak a lelkesedésnél és az élményszerzésnél tart.Ez magában nem rossz,de innen gyorsan el kell indulni valamilyen irányba.Ez nehéz lesz mert a mozgalomnak nincs váza,egyenlőre sodródik valamerre,lényege a lelkesedés és az élmény,de előbb-utóbb valamilyen formát kell adni a dolognak mert különben magától szétesik mert nem lesz alap és váz ami összetartsa.Azt meg fel sem merem most kérdésként tenni,hogy ennek a mozgalomnak van-e valamilyen teológiája.Az együtt vagyunk(sokan!)és jól érezzük magunkat egy ideig viheti a dolgokat,de csak ha ennél fognal leragadni akkor végül csak egy színfolt fog maradni a magyar keresztyénség palettáján….
Miért kellene az apák hitét vallani, tovább vinni? Ha gyülekezet alapítók lettek a nagyszüleid Ági, akkor ott a Szentléleknek nagy szerepe lehetett 🙂 !
Nagyszüleim példája is mutatja, hogy „van ez így”, hogy kiszakadnak az ifjak és egy másik áramlathoz csatlakoznak. 🙂 A szülők ilyenkor hajlamosak azt hinni, hogy tanításuktól eltávolodott a gyermekük, de ez nem feltétlenül így van. Erre is láttam példákat, ahol a felnőtt gyerekek olyan gyülekezetekben hirdetik szellemiségében, de néha szó szerint a szüleiktől hallottakat, ahova a szülők be sem tennék a lábukat.
mdmselle
Bocsáss meg, nem állt szándékomban fogyatékosként beállítani Téged. Szerintem jó, hogy leírtad a történetedet.
Ez jutott róla eszembe: http://www.ujragondolo.hu/istenismeret/
Ezért használtam, ezt a fészen mostanában divatos szót.
Nagyfiam(2,5) azt szeretné hozzáfűzni a vitához, hogy „Csikizni kell a Dávidkát, Anya” 🙂 .
Szó sincs róla szerintem mdmselle ez nem volt a leírtakra megfelelő kifejezés Ágitól. Gyönyörű amit leírtál, keretbe kellene foglalni (írnom kellett volna eddig is, de akkor most leírtam).
NINCS átörökíthető hit, akármilyen jól viselkednek is a gyerekek. Fontos vizsgálati „terep” lenne, Ádám is felfigyelt rá!
Arpicus, nem érzelmekkel reagáltam, hanem HITTEL! ez nagy különbség. KELL hogy megtöltsük Orbán papa stadionjait imával és tanúsággal. Hiszem, hogy a magyar kereszténység FELÉPÜL és nem egy „paletta színei” lesznek!
Pater Pio nagyon szépet mondott rólunk: „egy gyönyörű madár fog felszállni Magyarországról és példát fog mutatni” HISZEM ezt. Mi vagyunk a szárnytollai… Volt egy rigófészek a közelünkben egyszer, és láttam, hogy a fiókák szárnyain a „szürke csíkokból” hogy nőttek ki a tollak: először mint egy sor kis barna ecset, egy sor kis pemzli, olyanok voltak. Pont ilyenek vagyunk mi most 🙂
Szerintem az lehet még az ilyen történetek oka, hogy a szülők, és a szülők gyülekezete világos igei látást képviselnek, tanítanak, amit elméletben a gyerek is magáévá tesz, azonban a tanultakat máshol látja a gyakorlatban is megvalósulni.
Arpicus, nem csak hogy nagyon visszafogott vagy, de azt hiszem még igazad is van…
Vagy lesz ebből valami, vagy csak egy újabb jól induló aztán ellaposodó / vagy egyenesen zsákutcába torkolló próbálkozás…
De legalább próbálnak valamit, ráadásul a saját generációs dilemmákat kb jól is érzik. Hátha jó lesz!
Gondoljatok Wesley és Whitefield esetére. Ott is voltak zsákutcás dolgok, rajongó őrült hívek, és a magánéleti kudarcok : Wesley keserű házassága, Charles Wesley egyik nem túl erkölcsös, bár roppant tehetséges gyermeke stb stb meg össze is kaptak teológiai dolgokon ( arminiánus vs kálvinista) , meg a politika is erősen szétfelé vitte őket…
mégis Whitefield temetésén Wesley prédikált , mert nagyobb volt ami közös volt bennük, végtelenül nagyobb..és amit műveltek az hatalmas erejű volt: megkockáztatnám, az angolszász világban nagyon sok pozitív dolog ebből maradt máig, ebből élnek…(amíg el nem fogy… :-(…)
Egy valóságos pozitív értelemben vett földrengés volt amit ez a néhány ember véghez vitt, pedig gyarló emberek voltak, korlátokkal, és sok mindenben meg csak egyet sem értettek…de a fő dologban igen!
Így évszázadokra érezhetően hatottak az angolszász világban, és így kisugározva az egész világon.
Viszont az is tény, sokszor a nagy erejű dolgok nem látványosan zajlanak…amikor az ismeretlen nevű római nemes kolostort alapított az Appeninekben a népvándorlás káosza közepette, hogy a könyveket másolják , és gazdálkodást folytassanak, és prédikáljanak környékbeli parasztoknak, kevesen gondolták, most éppen a Szentháromságba vetett hit és nyugati civilizáció átmentése folyik a legyőzött ellenfeleik koponyájából kupát készítettő barbár és ráadásul ariánus eretnek törzsi vezérek uralta Európában.
Kedves Éva!
„Arpicus, nem érzelmekkel reagáltam, hanem HITTEL! ez nagy különbség. KELL hogy megtöltsük Orbán papa stadionjait imával és tanúsággal. Hiszem, hogy a magyar kereszténység FELÉPÜL és nem egy “paletta színei” lesznek!”-nem a Te hozzászólásaidra reagáltam(azokat most olvasom),hanem egy-két eléggé naiv hozzászólásra(nevet nem említek),nem akartam vitába szállni ezekkel a hozzászólókkal egyrészt mert most valamilyen „ön-idoktrinált”fázisban vannak és mint ilyenek most igazán nem fognak rajtuk az érvek.Ha már többször szóba hoztam a lelkesedést akkor röviden leírnám a véleményemet róla.A lelkesedés jó és fontos érzés.Nagyon fontos bizonyos dolgok kialakulásánál.A lelkesedés mint kiinduló pont jó-de magában nem elég.Talán két ügyetlen hasonlat:valamikor a gőzmozdonyokat feltöltötték vízzel,felmelegítették majd a vízből keletkezett gőz elindította a mozdonyt.Viszont a mozdonyvezetőnek és annak a segédjének állandóan lapátolnia kellett a szenet a kazánba,hogy a mozdony és a vonat haladhasson tovább.Néha a mozdonynak meg kellett állnia valamelyik állomáson,hogy vizet is vegyen fel mert egyébként a mozdony és a vonat nem haladhatott továbbá.A másik példám az űrhajó.Tudjuk,hogy több részből építik fel ezeket a rakétákat(általában három részből állnak,abban van az üzemanyag),amikor kilövik a rakétát akkor beiindul az első fokozat és kilövi a rakétát a mondjuk a sztratoszféra fölé.Ezután leválik a hordozórakétáról.Beindul a második fokozat és tovább repíti a rakétát,majd az is leválik,végül a harmadik elviszi a modult a földkörüli pályára.Ha csak az első fokozatot használnák,akkor az első fokozat nem tudná magától pályára állítani az űrhajót.Nem volna hozzá elég energiája.A lelkesedés megindítja a dolgokat,de magában nem elég,tovább kell lépni.Sajnos sokan(főleg az ún.élménykeresztyének)leragadnak az első fokozatnál és egész hívői életükben lelki csecsemők maradnak.Akiket könnyen be lehet csapni,manipulálni.Fontos kérdés a lelkesedés iránya is,sajnos van nem pozitív lelkesedés is bőven.Én koros emberként még tudok lelkesedni dolgokért-habár sok negativumot láttam és éltem meg gyülekezetekben,de ez egy finomra hangolt lelkesedés.Míg a mai fiatalok lelkesedése eléggé harsány.És éppen ez a hozzáállásuk miatt később taníthatatlanná és vezethetetlenné válnak,vagy csalódva visszatérnek a világba.A Pater Pio-s gondolatot nem kommentálnám.Stadionok(modern és korszerű stadionok) pedig kellenek.A régiek már semmire sem hasonlítottak,a Népstadion amellett,hogy korszerűtlen volt egy nagyon ronda építmény is volt.A logisztika is fontos.Viszont kétlem,hogy pl. majd az új Puskás Ferenc stadiont evangelizáció címén fel lehet majd tölteni(kb.65 ezer ember)…De ki tudja?Én ott voltam 1989-ben a teli Népstadionban a Billy Graham evangelizáció kapcsán.Sok volt a jelenlevő,majd a jelentkező-de a gyülekezetekben kevesen maradtak meg.A nagy tömeg,a sok ember nem garancia arra,hogy ott rendkívüli dolgok fognak történni.Ebben tévednek többek között az ún.”mega-gyülekeztek”.Ahol sokan vannak oda többen is fognak menni.A tömeg tömeget vonzz.Szinte divattá válhat ilyen sok embert megmozgató eseményekre az elmenetel és részvétel.Félek,hogy bizonyos értelemben ez a Felház jelenség is divattá válik.Én a legmélyebb lelki élményeimet kis csoportos,csendes,szinte puritán közegben éltem meg.A mennyiség még nem biztosíték a minőségre…
Arpicus, nagyon kérlek, ne haragudj meg, de lehetne, hogy az írásjelek után space-t teszel? Átláthatóbb lenne az írásod. A Graham-evangélizáción megjelent tömeg szerintem nem Graham világhírének szólt, hanem az volt a nagy durranás, hogy Magyarországon ilyet lehet! És tolongott a 40 éve éheztetett nép…
Cypriánus,
mondod:”De legalább próbálnak valamit, ráadásul a saját generációs dilemmákat kb jól is érzik. Hátha jó lesz! „-egyezek veled,de az itt a hozzászólásokban közölt jelenségek elgondolkodtatják azért az embert.Persze hogy lehet belőle jó dolog is, de én most inkább káoszt látok.A YT tele van kaotikus,szélsőségesen karizmatikus eszement összejövetelek felvételeivel.Minimum ijesztőek.
Jók a példáid a Wesley testvérekről és Whitfieldről.Ezeknek az embereknek a munkássága mentette meg Angliát,hogy olyan káoszba merüljön mint később Franciaország.Most olvastam egy cikket John Owen-ről,akit Anglia legnagyobb teológiai gondolkodójának tartanak sokan.Egyszer II.Károly király megkérdezte tőle,hogy miért jár olyan gyakran John Bunyan igehirdetéseire, Owen ezt válaszolta:minden tudományát boldogan odaadná,ha úgy tudná Krisztust hirdetni,mint ez az egyszerű bedfordi üstfoltozó.Alázat.Egy kiváló koponya elismerte,hogy egy egyszerű embernek van valamije ami nekik nincs minden tudása ellenére.Kellenek az Owen-ek és kellenek a Bunyan-ok.Hol vannak?Ezért is keresnek a fiatalok alternatív utakat.Azt olvasom,hogy ebben a Felházban eléggé megkérdőjelezhető individuák tanítanak,ha azt amit művelnek tanításnak lehet nevezni.
„Viszont az is tény, sokszor a nagy erejű dolgok nem látványosan zajlanak…”-igazad van.Ma nagy kísértése a kereszténységnek a látványosságra való törekvés.Harsány,csillogó-villogó,szinte világi műsorokat csinálnak és ezt el merik nevezni istentiszteletnek.A látványosságra való törekvés a Sátán igen hatásos csapdája és módszere.Remélem,hogy ez a mozgalom elkerüli ezt a csapdát.Látvány- és divatkereszténységre pedig igazán senkinek sincs szüksége.Izomból nem lehet keresztény életet élni.Ez testi és gyorsan kifullad.Pedig-sajnos-sokan próbálják ezt manapság.Valaki mondta,hogy a keresztények egyik nagy kísértése,hogy „csinálni akarják az ébredést”…Azt nem lehet „csinálni” mert az igazi ébredés egy mennyei válasz egy őszinte igényre!
Arpicus, teljesen igazad van. Engem is megrémítenek a kaotikus-karizmatikus „látványelemek”, csak ha mi voltunk az a „begyöpösödött” egyház, ahol a fiatalok nem találták meg Istennek azt a közelségét, jelenlétét, szeretetét, végső soron Őt magát, akire vágytak, akkor egy kicsit visszás az eltévelyedett ifjúság felett ítélkezni.
Kedves Ádám!
Köszönöm a ma délelőtt belinkelt videót, tényleg segít a véleményem kialakításában (legalábbis ami Gáspárt illeti). Az általa elmondottakban semmi kivetnivalót nem találok, sőt meg vagyok róla győződve ez alapján, hogy a megtérése valóságos, a Krisztussal való kapcsolata valóságos, és a szolgálata igei és jó szellemi alapokon áll.
Persze az egész Felház jelenségre ettől még nem látunk rá sokkal jobban, de egyetlen megtérő bűnösön nagyobb öröm van a Mennyben, mint 99 igazon, ez az, amit sokan nem látnak, amikor erről az egészről beszélnek! És bár a személyeskedés általában nem megengedhető, ez esetben mégsem tudok teljesen eltekinteni attól, hogy ő mégiscsak a jelenlegi miniszterelnök fia, és szerintem ennek önmagában is nagy jelentősége van, és lehet akár az ország jövőjére nézve.
Nehéz az ő útja, imádkozom és kívánom neki, hogy az Úr tegye könnyebbé számára és adjon vezetést és kitartást minden körülmények között!
Kedves Ágnes!
Köszönöm az észrevételt és a tanácsot.Gyenge vagyok számitástechnikában így bevallom,hogy nem tudom mi a space.Pedig jó lenne tudni,én is szeretném ha az irományaim olvashatóbbak lennének.Előre is köszönöm.
Ami a Graham dolgot illeti.Anno beszéltem egy baptista prédikátorral aki benn volt az amerikai stábnál a Stadion utáni evangelizáció után.Nem volt ott semmi lelki,csak a számok repkedtek az amerikai központba.9oooo ember volt jelen,3oooo ember előrement…Őket a statisztika érdekelte,Így lehet eladni egy evangelizációt.Mert ezt az óceán másik partján ipari méretekben űzik és sajnos valahol üzlet is.Valakitől hallottam,hogy a 3o ezer emberből aki akkor előrement kb.3oo talált utat valamilyen gyülekezetbe.Ez a statisztika azt hiszem már nem érdekelte az amerikaikat.Hogy a nemrégi „Reménység Fesztivált”ne is említsem.Így is OFF topic vagyok már és kicsit túlpörögtem ma este.Most leállok,szerteném olvasni az értékes hozzászólásokat és tanulni belőlük! 🙂
Space – általában űrt jelent („az óceán másik partján” 🙂 ), de jelen esetben szóköz. Amit két különírt szó közé kiteszel, de akkor is kell, ha a szavakat egy írásjel (pl. pont, vessző…) is elválasztja egymástól. Ez egyébként helyesírási szabály. Akinek az írása teljesen kaotikus a helyesírási hibák sokasága miatt, annak felesleges ilyen ügyben beszólni, de Neked ennyi elég lenne ahhoz, hogy szinte hibátlanok legyenek az írásaid. Ezért bátorkodtam szólni. 🙂
Tagbaszakadt – like 🙂
Arpicus és mindenki, aki élménykereszténységre gondol. Csak a végszó van előttem, és persze a gőzöshöz a szénlapátolás meg a hordozórakéták. Fordítva van, kedves Arpicus. HA már megélted a VALÓS Lélekáradást, akkor tudod, hogy nem egy mennyei válasz. A Szentlélek ereje jön, és áthat, „leterít”. Ha igazán. Mert az emelkedett hangulat hogy is ne jönne aztán? gyógyulások láttán? Isten erejében?
A szenet a Lélek lapátolja 🙂 és a hordozórakéták is Ő meg a dicsőítés, ami már az Ő jelenléte „a dicsőítésben benne lakozol” hallom Csiszér Laci kiáltását …
Péter apostol árnyéka csak rávetült valakire aki az út szélén ült és meggyógyult. Isten KIÁRAD és ezt – a szívünkben – nem lehet „érzelemnek” tekinteni, bár kívülről úgy tűnik, hogy nagy érzelmekről van szó: az pedig következmény!
Ami pedig a YT-n van, tényleg van ami ijesztő nem is „szemre való” hanem ott létre és az teljesen más. Eszembe jut Chesterton mondása: „azért mert valaki nem tudja szerelmét nyuszikámnak nevezni tíz (mindegy mennyi) pszichológus előtt, azért az megtörténik” ezeken a felvételeken pedig pont azok az események láthatóak, amelyek nem látványnak valók.
Gondolj arra amit az Úr mondott: „akik bennem hisznek, ugyanazokat a dolgokat cselekszik majd, amelyeket én cselekedtem, sőt különbeket is azoknál, mert én az Atyához megyek” máshol pedig: „jobb nektek, ha én elmegyek, mert elküldöm a Szentlelket Atyámtól hozzátok”.
Az apostolok cselekedetei, a csodák tömege, beleértve, hogy Pál és Szilás énekeltek a börtönben … ezek az idők meg voltak jövendölve a Joel 3-ban a Lélek kiáradásáról.
Az igaz, sajnos, hogy lelohad a tűz, és csak a külsőségek maradnak: lehet, azt gondolják az ebben részt vevők, hogy ami volt, újra „csinálni kell”: nem, mert nem ők a cselekvők hanem a Lélek. Ha ezt megnézed, ez nem csak ugrálás, hanem a bűnök felismerése – a Szentlélek meggyőzi a világot a bűnről, emlékezz! – megtérések és persze jelek és csodák https://www.youtube.com/watch?v=wVw84t45rbA A katolikus Tardif atya betegágyához is odaléptek fiatalok miközben készült a halálára DE Isten meggyógyította és hatalmas apostol lett, a gyógyítás karizmájával. Városnyi emberek tértek meg, a kocsmák, a nyilvánosházak bezártak … Björn Bergman, akiről itt már írtam a lapon, elmesélte, hogy akikhez küldettek, olyanok voltak, hogy ha csak elmentek egy bank előtt, már megszólaltak a szirénák, míg később olyanok lettek, akik vállalkozásukhoz mentek a bankba hitelért és kaptak is: az állami alkalmazottak kérdezték, hogy csinálták ezt? Ezek a változások NEM érzelmek 🙂 alleluja !
„Régóta figyelem a Felházat, és bevallom, hogy eleinte szimpátiával figyeltem a kezdeményezést, szurkoltam, hogy jó legyen. Amikor aztán kijött a körcsarnokos meghívó-videótok, elkezdtem vakarni a fejem. „Csapd fel a Bibliád”, „Isten azt mondta nekünk” – így ti. Én viszont feltettem magamban a kérdést: hol van az istenfélelem, amikor ilyen mondatokat enged meg magának az ember? „
http://vigyazo.blog.hu/2016/04/23/olvasoi_level_a_felhaz_szervezoinek
(nem vagyok hitgyülis egyébként, de fenti jó cikk)
„Utánpótlás nélkül egyik egyház sem tudja Istenre bízni a jövőjét, mert nem lesz jövője, ebből egyenesen következik, hogy a fiatalokat időben a helyes útra kell téríteni. De mi van akkor, ha a fiatalok az egyházból kifelé vezető, vagy legalábbis a hagyományostól eltérő utat tekintik a magukénak? Jó marketingstratégiával át kell csomagolni az irányjelzőket. Miért ne lehetne például a kereszténység is hipszter?”
http://vs.hu/magazin/osszes/tapsoljatok-meg-istent-a-felhazban-0422?utm_source=hrkrs&utm_medium=rss&utm_campaign=main#!s1
Nekem ez utóbbi mondatok nagyon hasonlatosak az emerging church mozgalom jelszavaihoz, illetve Rick Warren „mentsük meg a világot” („Istennek van egy terve”) mozgalmához.
Nem hiszem, hogy rossz szándékúak a szervezők, de maguk se tudják, mi a kereszténység (csecsemők a hitben)
Leleplező dokumentumfilmek, türelmeseknek:
The Emerging New Christianity VOLUME 1
http://www.youtube.com/watch?v=mWvTUX9okuM&feature=relmfu
The Real Roots of the Emergent Church
https://www.youtube.com/watch?v=UfLjAh-mWso
Church of Tares: Purpose Driven, Seeker Sensitive
http://www.youtube.com/watch?v=kxY3VbBHTkY
Elmondom, miért látok különbséget az Emergent Church és a Felház között. Az Emergent Church kételyből épülő mozgalom volt, fő célja a kulturális relevancia volt, tartalmilag pedig a hagyományos evangéliumi ortodoxiát kérdőjelezte meg. A kifelé kívánkozó fiatalokat kifelé pörgette a kereszténységből. A Felház esetében pont fordított mozgást érzékelek. Nem a kétely, hanem a hit vezeti a kezdeményezőket, nem a relevancia a céljuk, hanem az, hogy a fiatalokat befelé vigyék Isten szentsége felé, nem akarják megkérdőjelezni a hagyományos evangéliumot, inkább nagyobb erővel akarják azt hirdetni.
Ha egy nappaliból indulva fél év alatt ilyen eredményt elehet elérni, akkor összes felvetett teológiai probléma egyelőre növekedési probléma. Deklaráltan felekezetekhez, gyülekezetekhez irányítják az érdeklődőket, tehát a jószándék nem vonható kétségbe. Kiléptek a napfénybe, most már mindenki árgus szemmel fogja figyelni őket.
István, én most láttam csak Ádám által linkelt videót árgus szemmel és nem szűnök meg hálát adni és mesélni mindenfelé nagy örömmel 🙂
Ádám: „Nem a kétely, hanem a hit vezeti a kezdeményezőket”
vs.
„De mi van akkor, ha a fiatalok az egyházból kifelé vezető, vagy legalábbis a hagyományostól eltérő utat tekintik a magukénak?”
A „MARKETINGSTRATÉGIA” használata pedig Rick Warren, akinek egyik fontos szellemi mentora egy közgazdász Peter Drucker volt ld. Church of Tares: Purpose Driven, Seeker Sensitive videó.
RW közgazdasági elvek alapján épít egyházat – meglehetősen sikeresen, hiszen megaegyház vezető.
A vs.hu-s cikkből az első bekezdést is szerettem volna idézni, csak lehagytam:
„Hogyan fogja Isten megváltoztatni Európát, és mit akar a fiataloktól? Miért érzik a szűkösnek a hagyományos egyházi kereteket a másféle közösségi ÉLMÉNYEKET kereső huszonéves hívők? Mi az a hipszter kereszténység?”
versus emergent church versus („Istennek van egy terve” RW)
———–
Rick Warren azt hirdeti, a kereszténység és a vallások funkciója az, hogy a világ bajait megoldják. Szegénység, írástudatlanság, AIDS, stb. Ezek nagyon szép dolgok, kell is egy kereszténynek a hátrányos helyzetűek felé fordulni, de az evangélium nem ez. Az evangélium az, hogy bűnösök vagyunk, ”egyetlen egy sincs, aki jót cselekedne”, Istenhez meg kell térnünk, Jézus Krisztus kereszthalála váltott meg bűneinkből. RW elhallgatja az evangéliumot, mert kényelmetlen. Sokkal jobb a nagy jótevő szerepét játszani – mellesleg szabadkőműves körökben mozog (Council on Foreign Relations).
Rick Warrennel kapcsolatban sem tartom méltányosnak, amit írsz, de nem tudom, hogy jön ide, mi köze a Felházhoz.
vs. idézet: „Mi az a hipszter kereszténység?”
ez egy „keresőbarát” hívószó, coolan hangzik. S a fiatalok szeretnek coolak lenni. Ld. The Real Roots of the Emergent Church videó 2:00-2:07 képkocka 🙂
summa summárum, nekem bejelzett az intuícióm. Elfogadom, ha kisebbségben vagyok a meglátásommal.
„Elfogadom, ha kisebbségben vagyok a meglátásommal.”
a beletörődöm megfelelőbb szó 🙂
Hívószavak jönnek és mennek, régebben volt hippikeresztény meg fehér metál, most meg „hipszterkeresztény”, amit a sajtó talált ki. Egyelőre volt egy nagy dobásuk, de ha a tartalom nem nő fel ehhez, akkor elműködnek majd egy sokadik kisgyülekezetként. Ha viszont tovább tudnak fejlődni, akkor bizony a Hit gyülekezetének támasztanak alternatívát, aminek személy szerint örülök 😉
ez egy „keresőbarát” hívószó, coolan hangzik. S a fiatalok szeretnek coolak lenni
De hát ezek a srácok inkább bolondokká váltak Krisztusért! Képzeld magad Orbán Gáspár helyébe, aki úgy lépett ország-világ elé, hogy tudta, nem kúlnak, hanem konkrétan hülyének fogják nézni, majd végighúzza a fél magyar sajtó a földön, leköpik, belerúgnak, kiröhögik, és az apjáért is megkapja még egyszer ugyanezt, kétszeresen.
1/. Úgy vélem, a jövőben a 3 vezető mögöttiek arra inspirálják őket, hogy összehozzanak egy EGYHÁZAT, a kellő megkötöttségekkel. Kialakul egy váz, az állandó rutin az igehirdetéseken, az alkalmakon.
*Erre nagy szüksége van a társadalomnak, az IFJÚSÁGNAK. AZOKNAK, AKIK EDDIG NEM CSATLAKOZTAK VALLÁSI KÖZÖSSÉGEKHEZ. NAGYON SOKAN VANNAK. Sz.tem Isten őrájuk gondolt a Felházzal.
Azért van magyarországon 150 egyház, hogy mindenki megtalálja a helyét, a számára lelkileg megfelelőt. Amibe a lelke belenyugszik.
TELE VANNAK AZ EZOTERIKUS HELYEK, MERT VÁLASZT KERESNEK AZ EMBEREK A NAPI PROBLÉMÁIKRA. Pl. Bp. Soter, vagy Andrássy út 98, stb.
Csak B.pesten 500 ilyen hely van, legalább 1500 fő lelki tanító.
Ide mennek a templomok helyett a népek.
Ott is beszélnek arról, hogy van Isten. Ott mindenki hisz is ebben.
TEHÁT A FELHÁZ NÉLKÜL IS RENGETEGEN KERESIK ISTENT, CSAK NEM TALÁLTAK OLYAN ,LELKÉSZT, AKI SZÁMUKRA, A LELKÜKNEK MEGFELELŐ. Nem mindegyik lelkészt lehet megszeretni, ez érzelmi kérdés is. Megyénként van vagy 20 akihez sokan járnak.
Ahány ember, annyi lélek, annyiféle képen szereti hallani az igehirdetést:
– Pl. református hívek B.pestről eljárnak Ny.házára, vasárnap de., Sipos Kund Kötöny Esperes Úrhoz istentiszteletre és oda viszik keresztelni a gyereket.
– Van aki Ny.házáról a debreceni nagytemplomba jár minden vasárnap. Ahhoz, amelyik lelkészt szereti! Amelyik a lelkéhez hozzá tud férni, nehéz ez, jó lelkésznek lenni!
Otthon a családban, vagy legkésőbb az egyházi középiskolákban lehet a gyerekbe beletenni a ,gerincet, tartást, jellemet,. A KAMASZKORBAN UTOLJÁRA! Akkor formálható legjobban.
Mert aki belülről nincs felépítve, arról kívülről lepereg, hiába rakod
rá. Csak szenvednek velük az iskolák, tanítók, tanárok. Kultúrát kell tanítani, ennek vannak híján gyerekek, ezt teszik az egyházak.
EZEKET A ,KALLÓDÓ, rossz úton lévő FIATALOKAT FOGJA EGYBE GYŰJTENI SZ.TEM A FELHÁZ, NÉHÁNY PÉLDAMUTATÓ VEZETŐVEL AZ ÉLÉN.
Erre mondták a vezetők, hogy az egész országot felajánlják Istennek.
Aki már eredetileg is jár templomba, az már jó helyen, jó úton van. Ott már istennek nincs dolga.
Köszönöm a figyelmet! Porkoláb Zsuzsa
Nagyon fontos ez az áttekintés kedves Zsuzsa! JÓ LENNE ha minden fejlődésben lévő megkaphatná időben az alapokat, amire tud építeni, igaz! De a lélek szomjazik tovább, és Istennek erre is van receptje 🙂
Én úgy látom, hogy két alapvető – téves – irányzat létezik: az egyik az ezotériában az, hogy „mi mindent meg tudunk oldani” – lásd „everness” – ezzel paralel, hogy nincs is bűnünk, nagyon rendes gyerekek vagyunk (az más kérdés, hogy tévúton). A másik a „magyar” vallás ahol az ÓSZ a zsidóké, mi magyarok egészen különlegesek vagyunk, „ősi hitünkkel” ráadásul az Urat kicserélik egy gonosz személyre, még azt is félreértve, ami a sátán legyőzését jelenti: „ellenségeskedést vetek közéd és az asszony ivadéka közé” azzal elintézve a kérdést, hogy „ellenségeskedést”! Ez a legsötétebb okfejtés, és sok helyről hallani. A felnőttek ezért teljesen össze vannak zavarodva.
Éppen az alapoktól kell(ene) kezdeni, nem érdekes, hogy HGY vagy mások, hiszen mindenkinek nyitva áll a megtérés – különböző dolgokból.
De nem biztos, kétlem, hogy aki „eredetileg jár” templomba/gyülekezetbe már jó helyen volna: ellentmondasz azzal, hogy keresztül-kasul utazzák az országot egy-egy lelkivezetőért … Minden hívő ember teremt maga köré egy légkört, küld egy üzenetet Istenről, nem csak egymaga számít, az ő útja, hanem az egész környezete mert „senki sem sziget”.
Ezért kell a fundamentum építése – ami a beszélgetések során alakul ki, nem az „ökumenikus egyeztetéseken” – és az átkötések gyülekezettől-gyülekezetig, templomtól templomig.
Ez lesz a „háló” amivel minket emberhalászokká tehet az Úr és készülhetünk az utolsó nagy aratásra.
Ádám, a sajtó és a közvélemény másik – nagyobb – fele meg nem. Épp Isten gondviselésének látja, hogy a min.elnök fiát küldi békekövetül 🙂
Izgalmas a jelenség és a téma. Óriási a fiatalok éhsége, igénye Jézus Krisztusra. Mind a három fiatal vezető megtért és különleges(en értékes) ember. A legfontosabb, hogy kapcsolatban maradjanak az Úrral és egymással közösségben a Ö nevében. Gyakorlati javaslatom: minden alkalommal másik magyar egyházból/gyülekezetből hívjanak „Szentlelkes/Szentszellemes” előadót, akik mögött látszanak a gyümölcsök. És legyen rövid a tanítás. (Tőlünk, katolikusoktól se féljenek, nem vagyunk bálványimádók…)
Szerintem ne nekünk mondd 🙂 – most menjünk jelentkezzünk? Ugye, nem gondolod? Persze, nagyon jó elképzelés 🙂 lehet érte imádkozni.
Sziasztok!
Engedjétek meg, hogy leírjak egy hites véleményt is. Nem képviselem hivatalosan a Hit Gyülekezetét, de tudom, hogy sokan így gondoljuk.
Mi nem várjuk azt, hogy a gyülekezetünkön kívülről érkezzen valami nagy ébredés. Mi nem szenvedünk a gyülekezeti padsorban, nem várjuk, hogy történjenek már végre gyógyulások, mert körbe vagyunk véve (nem kamu) gyógyulásokkal (ovosi lelet előtte, utána), és ezek folyamatosan történnek nem csak a gyülekezetünkben, hanem még a Vidám Vasárnap nézőivel is, akik imát kérnek. Nálunk nem viszket a füle a fiatalokank más tanítások után (2 Tim 4.3), aki ilyet „követelne”, az innen repül. Vannak ifi alkalmak hetente kb. 800 fős részvétellel csak Budapesten, jobb a zene és elmaradhatatlan az Ige. Nem monjuk, hogy milyen jó, hogy a fiatalok nem berugni mennek, mert amúgy sem mennének, és azt sem mondjuk, hogy ha keresztény kulturájú fiatalok összejönnek (az egyik bálványimádó is, a másik újászületett), az ébredés. Ha nagy tömeg ismeri meg Jézus Krisztust és megtér (méltó gyümölcsöket teremve), na, az ébredés. Ehhez viszont kell az Ige. A HGy talán egy ilyen ébredés eredménye, de lehet, hogy csak inkább a kitartó munkáé, és a sok imáé.
A Felházas nyilatkozatok (Ádám) rémisztőek, a személyes beszámolók (fentartással kezelve is) szintén. Én remélem, hogy ez még jóra fordul, de valószínűbbnek tartom, hogy inkább egy óriási csalódást fog okozni azoknak, akik valóban sóvárognak Isten után és szeretnék látni bibliai módon és mértékben cselekedni. A sok kamuzás kiderül, a média kiteregeti és ezzel lejáratják azokat a szolgálatokat is, amik hitelesek vagy esetleg még el sem indultak.
Ennyit akartam leírni. Örülök, hogy megtaláltam ezt a blogot, a hozzászólások is nagyon érdekesek voltak!
Shalom!
Kedves András,
lehet, hogy igazad van, de a hozzászólásod azt a sztereotípiát erősíti, hogy a HGY lenézi a többi felekezetet és önmagát tekinti a legjobbnak. Ez nem vonzó.
Shalom! Meggyőződésem, hogy a HGY elődje a néhány fős katolikus teológussal ébredés eredménye ugyanabban az időben mint máshol: tudok róla, elég közvetlen példa :). HA nem lett volna abban az időben egyházüldözés – meggyőződésem – megújította volna a Katolikus Egyházat, ahogy az a 67-es ébredésben történt az USA-ban (ma: Renewal Ministries). Sajnálom, a közben történt, szerintem törvényszerű változásokat, amelyekről hallok, DE most jó, hogy tőled ilyeneket, mint amit írtál és ez bizonyára mind igaz.
IDEJE lenne hogy az Egyház – akik Jézus Krisztusban való hitben élünk – eggyé legyen láthatóan is, és ELKERÜLJÜK azt a hamis ökumenét, ami most sajnos teljes gőzzel készül, amiben éppen az Úr Jézusnak nem szánnak szerepet, csak egy általános humanizmusnak. Kétszeresen is „ébredni” kell 🙂 úgy legyen.
András,
örülök, hogy van még egy hites vélemény is ezen a blogon. 🙂
Alapvetően egyetértek veled.
Annyit azért hozzátennék, hogy azért mindig vannak olyan fiatalok bőven, akiknek viszket a füle. De azt is látom, hogy az ifjúsági szolgálat nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben – nagyrészt az oktatási intézményekben és a szolgálatban felhalmozódott tapasztalatok miatt. Én az „aki ilyet követelne, az innen repül” hozzáállás helyett pont azt látom, hogy sokkal inkább a meggyőzésen van a hangsúly, valamint a fiatalok problémáinak őszinte megértésében és a válaszok gyakran közös keresésén és megtalálásán. Olyannyira, hogy az ifjúsági vezetők nem szégyenlenek visszamenni fiatalokhoz, ha rájönnek, hogy nem a megfelelő megértéssel kezeltek dolgokat, és bocsánatot kérni tőlük! Éppen emiatt a hozzáállás miatt nincs talán „követelőzés” a fiatalok részéről.
Tény, hogy valóban van sok gyógyulás, de azért ismerjük be – ha betegekért való ima van, általában a gyülekezet jelentős része feláll imát kérni – tehát azért van még hova növekedni. 🙂 Én a gyülekezetben azt érzékelem, hogy folyamatos harc van ezen a területen az előrelépésért, és megértéssel kezelem azt is, amikor valaki a hitén felül nagyon akarja a gyógyító csodákat, és ez furcsa, kívülállók szemében visszatetsző megnyilvánulásokat eredményez (bár az ilyen jelenségek szerintem mind józan és felelősséget vállalni és a helyzetet megfelelő módon kezelni képes vezetőkért kiáltanak). Azt hiszem, hogy karizmatikus körökben mindenki ismer ilyen storykat – az aggasztó az, hogy a komoly médianyilvánosság miatt minden ilyen történés a konkrét eseten messze túlmutató bajokat okozhat.
A csalódástól, és a Szent Szellem munkájának általános lejáratódástól én is tartok.
Még egy dolog, ami zavar, hogy az elmúlt néhány napban egyre erősebben megjelenik a Felház témában, hogy „na most aztán végre lesz alternatívája a Hit Gyülekeztének” – annak ellenére, hogy ezek a fiatalok saját bevallásuk szerint nem akarnak gyülekezetet alapítani. Én ezt nem teljesen értem, mert szerintem számos különböző vérmérsékletű teljesen jó evangéliumi gyülekezet van Magyarországon, és ezek mind alternatívái a Hit Gyülekezetének.
Úgy gondolom, hogy a helyzeten nem segített az sem, hogy a közismert módon gyülekezeti fiatalok által szerkesztett Vigyázó blog nem túl szerencsés hangnemben reagált, és egy értelmes, elemző jellegű írás helyett kissé improduktív, amolyan „bulvár” stílusban kapcsolódott be a vitába. Emellett kár volt, hogy az első időszak hírszegény közegében megjelenő „vs.hu” cikkben nyilatkozó Ádám is a Hit Gyülekezetével szemben határozta meg a Felházat (talán nyilván azért, mert egyébként a gyülekezetet bármibe belekeverve eleve bombasztikusabb hatást lehet elérni :)). De persze látok egy sor extra egyéb okot, amiért ütköző pályán mennek a dolgok (nyilván nem segít, hogy hitesek által érthető módon rendkívül mély fenntartásokkal kezel Autonóm gyülekezet már korábban rámozdult a témára – lásd a Orbán Gáspár megjelenés a KIT-ben, valamint a kissé eszelős Bartus is rászállt a témára, a Hit Gyülekezete elleni gyűlölete miatt ez esetben félretéve még az Orbán név iránt érzett gyűlöletét is). Ezek mind sajnálatos dolgok, de ez van, és persze ezek mögött a jelenségek hátterében áll egy komoly, 20-30 éves történelem is.
Persze mindennek a központjában azért ott van az is, hogy az alig néhány hónapja rendesen megtért Orbán Gáspár csöppent az egész közepébe (nélküle szerintem a többség azt sem tudná, hogy van Felház). Az ő személye az egész témát rendkívüli módon megbonyolítja a szerintem az óhatatlanul megjelenő politikai dimenziók miatt. Talán furán hangzik, de én őérte/miatta aggódok talán a legjobban – a megtérését őszintének tartom, de másrészt úgy tűnik nekem, mintha egyfajta ámokfutás közepébe került volna, amiből nagyon nehéz kikeveredni.
Ennyit akartam írni. 🙂
Szia Ádám,
ezt írod Andrásnak: „lehet, hogy igazad van, de a hozzászólásod azt a sztereotípiát erősíti, hogy a HGY lenézi a többi felekezetet és önmagát tekinti a legjobbnak. Ez nem vonzó.”
Ezt én megértem. Szerintem egyes hiteseknek valóban nehéz nem úgy nézni az összes többi résztvevőre, hogy ne érezzék maguk mögött a közösségük erejéből/méretéből fakadó hátteret, és egyfajta büszkeséget – aminek az alapja viszont nem feltétlenül az ő személyes érdemük (és hát tény, hogy a Hit Gyülekezetére lehet büszkének lenni, mert minden problémája ellenére egy egyedülállóan sikeres és jól működő közösség, komoly küldetéstudattal). Néha az amerikai emberek részéről tapasztalok hasonlót – egyfajta természetes evidenciaként árad belőlük a kulturális felsőbbrendűség tudata. Ez nagyon idegesítő tud lenni, pedig nem is tudatos a részükről, és nekünk szeretetben el kell ezt hordozni. 🙂
De azt javaslom, hogy ahogy a katolikus bashing le lett tiltva, ne menjünk el a hites bashing irányába se, már csak azért is, mert akkor én rosszul kezdeném érezni magam! 🙂
Hűha, Steve. Írod: a katolikus le lett tiltva (értettük, folytatjuk máshol remélem) de „már csak azért is, mert akkor ÉN rosszul kezdeném érezni magam”, viszont ezt nem oldja fel a mosolyod 🙁
Túlságosan egyszerű és mindennapi volt ez a „söprés” 🙁
Szia Éva,
félreértettél. Én azt írtam, hogy a „katolikus bashing” (vagyis katolikus „verés”) lett letiltva, tehát Ádám jogosan rámutatott arra, hogy a katolikus-protestáns vita megoldása nem a bejegyzés témája, és ezért az olyan témákat, amikor a protestánsok öncélúan bálványimádóznak és máriakultuszoznak, Ádám törli (ugyanúgy, ahogy a katolikus részről érkező protestáns-ekézés is törölve lesz). Nem azért, mert ez a vita ne lenne jogos, és a különbségek ne lennének valósak, hanem mert egyszerűen nem ez a téma.
Ennek analógiájára javasoltam, hogy ne menjen el a vita a „HGy vs. többi kisegyház” vagy hites bashing (hites „verés”) irányba (hacsak nem tartozik szorosan a témához valamiért), mert ilyen témákban korábban már tízezer bejegyzést is meghaladó viták voltak más helyeken, különösebb cél nélkül.
Remélem, így érthető. 🙂
Üdv,
Steve
Steve, szerintem se legyen a HGY a téma.
Steve, minden rendben. Csak ennyit: FONTOSAK vagytok az Egyházban.
Kedves András,
meglep, hogy a felházas nyilatkozatokat — Ádámét is — annyival elintézed, hogy rémisztőek. Úgy tűnik, az már szóra sem érdemes, miért és mi alapján…
Én egyelőre annyit látok, hogy van egy kezdeményezés, aminél hosszútávon a vezetőknek nagy bölcsességre lesz szüksége, de talán korai lenne már most elvárni ezt a bölcsességet tőlük. Nekünk, gyakorló híveknek talán először a saját portánk előtt illene söpörgetnünk bölcsesség témában.
Amúgy meg, mint annyi helyen másutt is, együtt növekszik a búza és a konkoly…
Kedves Ádám!
Mivel szolgáltattam okot erre a reakcióra? Ahogy olvasom lényegében ugyanazok az aggályaid a Felházzal kapcsolatban, mint nekem. Ha te az én helyemben lennél, nem elképzelhető, hogy hasonlóan állnál hozzá?
Direkt gyülis nézőpontból írtam és a saját szempontomból, bevallottan szubjektíven. Nekem a HGy a legjobb (Magyarországon), mert mindenféle felekezeten kívül érintett meg Jézus (senki nem tett nekem személyesen bizonyságot), tértem meg és csak utána kerestem magamnak közösséget. Bűnös lennék, mert a legjobbat keresve féltucat közösség közül és az ország elhagyása helyett (valós opció volt) letelepedtem a HGy-ben és ezt azóta sem bántam meg? Meg kellett volna bánnom, akkor lennék elfogadható, akkor már nem hordanám fenn az orrom? Esetleg le kellene tagadnom, nem kellene figyelembe vennem a gyülekezetemmel kapcsolatos tényeket, vagy én is tegyek úgy, mint aki nem veszi észre az elefántot a szobában? Esetleg tegyek vékát a gyertyára?
Mellesleg, aggódhatnál inkább a felházas névrokonod miatt, szerinte ugyanis a gyülekezeted a fiataloknál megy a kukába, mert valószínűleg (homofób és) istenfélő. Becsülök és szeretek minden istenfélő embert akármilyen felekezetből való is (lehet, hogy ezért vannak más közösségekből is barátaim?), nálam ők nem kerülhetnek negatív kontextusba egy mondatban sem az istenfélelmükért. Nem én vagyok az ellenséged!
Kedves Steve!
Gyülis lennél te is? Bp-i vagy?
Igen, lehet ezt ragozni, rövidre akartam fogni. Persze, hogy nem rögtön repül, „ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással”. Viszont egy szint után bizony repül az illető, mert a gyüleketet meg kell védeni, erre is van példa sajnos, ha nem is gyakran.
Nem, az árnyékunkra még nem gyógyulnak meg az emberek és nem túl gyakori a feltámadás sem. 🙂 Én is vágyok többre, sokkal-sokkal többre! A gyüliben is volt jobb, mióta én itt vagyok (94). És a XX. században történtek sokkal nagyobb csodák is mo-on (a régi pünkösdieknél) és ott egész települések is megtértek (Sándor múlt szombaton beszélt erről). Nagyon boldog lennék ha én még ilyet látnék életemben!
Az első Vigyázó posztot a témában én is szerencsétlennek tartom (a blog gagyi/bulvár jellegétől egyébként is irtózom), de a második nyílt levél a szívemből szólt, azzal szerintem semmi probléma. Elég régen kint van és érdekes módon nem született még rá, sem pedig a vs.hu-s cikkre semmilyen hivatalosnak tekinthető reakció, ami megnyugtatna bárkit is, hogy: Á, nem az Ádám nem a nevünkben szólt.
Most is rövidre fogom, ennyi volt, munka van.
Szeretek mindenkit!
Üdv!
András
dzsaszper: Ádám és mások is leírták már, ezt meg akartam spórolni, bocs.
A legjobbakat!
Kedves András,
nem biztos, hogy számodra befogadható módon el tudom mondani, egy kívülállónak miért rossz hallani, ahogy a gyülekezetedről beszélsz. Azzal semmi baj nincs, hogy szereted. Én is szeretem a gyülekezetemet, nem cserélném el semelyik másikra. De eszembe nem jutna azzal lekeverni a Felházat, hogy gagyi, amit csináltok, bezzeg mi. Nekünk más hibánk van, amit talán mi nem látunk. A HGY kapcsán egy kívülállónak az feltűnő, ahogyan önmagatokat látjátok másokhoz képest. (Már az is, hogy simán úgy utaltok a HGY-re, hogy „a gyülekezet”.)
De tényleg ne szóljon ez a beszélgetés a HGY-ről.
Kedves olvasók, tisztelt Ádám!
Valaki kérdésére reagálva.
Én Donátot ismertem a három fiú közül, aki egy boldog lelkipásztor-házaspár elsőszülött gyermeke. Az apja, nem titok: a Re-Generáció alapítvány alapító lelkigondozója, aki testi-lelki betegekkel foglalkozik a gyülekezeten kívül, felesége pedig gyermektáborokat szervez, ahova nemzetszerte küldik a gyülekezetek a lelkes és leendő szolgálókat. Nem meglepő, hogy a helyes úton járnak a gyermekek, és szervezői tapasztalatuk is kibontakozást találhat az életben – Donit a Re-Ge táborok egyik fő, nélkülözhetetlen szolgálójaként ismertem meg.
Mindenkinek van valami Istentől kapott készsége.
A szervezők – éppen az lepett meg: – tudatában vannak a „Felház” átmeneti jellegének. Ők maguk mondták nekem (Prekopáék, ha jól emlékszem), hogy éppen azt jelenti a Bibliából vett név, hogy ez egy új löketadó időszak lesz, amíg tart a PÜNKÖSDI megtapasztalás. Ap.Csel. 2. Ez a kezdet – ezt mindenki látja; és sokan tudják azt is: mi követi. Tovább kell olvasni a Szerzőt.
Kegyelem mindenféle áldással!
hali, köszönjük az infót!:)
Kedves András,
bocs, de ha ezt megspórolod, akkor szerintem az első kommentednek — a blog kvázi reklámfelületnek való használatán túl — se füle se farka.
Ádám!
A Felházzal elsősorban objektív kritériumok alapján van problémám, bibliai kritériumok alapján, mint mindenki másnak is. Hitelesség, tisztaság, az Igével való összhang, Krisztus testéhez való viszony, az evangélium tanításához való viszony. Ezek olyan kritériumak (van más is), ami alapján a HGy-t is választottam, és igen, ezen az alapon összehasonlítom és köszi nem kérem. Nem hiszem, hogy bármilyen jól működő, az Kősziklán álló gyülekezet fiataljainak a Felház opció. Történetesen a hiteseknek sem az, és én ezt nem rejtettem véka alá. Van hitelesebb, tisztább, józanabb, jobb alternatíva azoknak, akik többre vágynak Istenből. Nem csak a HGy, de helló, itt egy elefánt a szobában, csak éppen nem vadászik rátok.
(Szerintem sehol nem írtam, hogy a gyülekezet, azt írtam, hogy „gyülekezetem”.)
Ha nem is itt, de nem hiszem, hogy tudjuk kerülni a HGy témát, mert sokan már most is valamiféle ellen/alternatív HGy-nek látják a Felházat, mi pedig jönni fogunk és mindenkinek az orra alá fogjuk dörgölni a valóságot. Én biztosan.
András
Oh boy! Most látom, én is simán úgy hivatkoztam a Hit Gyülekezetére, hogy „a gyülekezet”. Sorry! 🙂 Ezzel nem azt akartam mondani, hogy a többi gyülekezet ne volna gyülekezet!
Ádámnak van dedikált postja a Hit Gyülekezetéről, valószínűleg ott érdemes ott tovább boncolgatni a témát:
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=3671
Én amikor ezt anno olvastam, azt láttam, hogy Ádám viszonya a Hit Gyülekezetéhez … komplikált, valamint vannak a témának családi vonatkozásai is. Viszont megértettem a véleményét és az indítékait.
Én a magam részéről úgy gondolkodok a kérdésről, hogy a mai egyház ezer féle darabra és irányzatra tagolódott, számos különbség és ellentét van ezek között, és minden ilyennek megvan a történelmi oka, háttere, tradiciója. Ezeket szerintem tudomásul kell venni, célszerű amennyire lehet, megérteni az eligazodás kedvéért. Semmiképpen sem jó elvtelen módon úgy csinálni, mintha ezek nem lennének valóságosnak. De ettől még beszélgetni lehet, és hasznos, még ha nem is értünk mindenben egyet. Isten előbb-utóbb természetfeletti beavatkozással rendet tehet (sőt, hitem szerint ez garantált), de addig emberi erővel nem biztos, hogy érdemes próbálkozni. Talán majd egy fél évszázad múlva, amikor az akkori keresztény történészek elemzik a harmadik (vagy most már negyedik?) köztársaság korabeli Magyarország egyházi viszonyait, jobban átlátják ezeket a kérdéseket.
Steve
Kedves András,
pontosan erről beszéltem. Az elefántnak viszont itt nem lesz elég hely, meg nekünk sem tőle, úgyhogy arra kérjük, menjen vissza oda, ahol jól érzi magát.
dzsaszper:
Oké! Annak ellenére, hogy nem fejtettem ki, azért leírtam, hogy szerintem viszket a fülük „más tanítások után”, hivatkozva 2 Tim 4.3-ra. Utaltam rá, hogy az ezzel összefüggő „követelésük” nálunk zárt ajtókra találna. Ezekből szerintem kitalálható volt, ha olvastad a vs.hu-s cikket, hogy erre gondoltam: „… egyházak … nincsenek arra felkészülve, amit a huszonéves hívők KÖVETELNEK maguknak … a KORÁBBI VALLÁSI TANTÁSOKKAL ELLENTÉTBEN NEM ISTENFÉLŐ, hanem istenszerető emberek akarnak lenni” (kiemelések tőlem).
Utaltam rá, hogy nálunk hiteles és hitelesített csodák történnek, a helyszíni beszámolók szerint ott felrángattak valami szerencsétlent a tolószékből és azt mondták gyógyulás történt. Leírtam, hogy a csodák bekamuzás árt, nem csak nekik, ez ki fog derülni.
Kritizáltam, hogy az nem ébredés, ha egyébként sem részeges keresztény hátterű fiatalok (bálványimádó, meg nem) nem mennek bulizni, és összejönnek. Leírtam, hogy szerintem ezzel szemben mi a hiteles ébredés.
Mire vagy még kíváncsi ezen kívül? Ezeket mind leírtam.
A reklámfelületnek használás nálam azt jelenti, hogy nem rejtem a véka alá. Ez nem csupán egy magyar szófordulat, ezt Jézus tanította (Márk 4:21).
Kedves András,
köszönöm, így már kicsit jobban értelek. Számomra nem volt követhető az utalásod a vs.hu cikkére.
Így viszont azt gondolom, hogy kicsit meredek magáról a Felházról ilyen élesen fogalmazni egy mezei résztvevő interjúban leközölt (újságíró által esetleg kicsit szerkeszett) szavain keresztül. Kérdés, hogy az a bizonyos Ádám mennyire ismeri a Felházat, nyilatkozhat-e a Felház nevében egyáltalán, és hogy nem kurtította-e meg az újságíró a szavainak a kontextusát annyira, hogy azok már egy kicsit mást jelentenek.
Jelenleg nem mennék tovább annál, hogy az interjúalany véleményével vitatkozol… amit amúgy a Hit Gyülekezete név szerinti említése miatt megértek.
Andrásnak pár kommenttel sikerült igazolnia azt a gyülekezeti hozzáállást, amit föntebb méltattam, és ami – minő véletlen – éppenséggel a HGY volt 😉 köszike 🙂
dzsaszper: Ha nem is feltétkenül a Vigyázó blogon lévő nyílt levélre, de a vs.hu-ra illet volna reagálniuk, ha Ádám valóban más nótát fúj, hiszen ez a riport tartalmazza talán a legtöbb infót a körcsarnokos eseményről. Ezer eszköz van erre és a srácok tudnak kommunikálni. Ahogy nézem ez sem az FB-n, sem máshol nem történt meg, és a Felház lelkes résztvevői között az ott leírtak nem is okoztak megütközést. Ezek alapján azt a bizonyos Ádámot nagyon is komolyan kell venni!
mdmselle: Próbáltam rájönni mire utalsz, de nem találtam egyértelmű választ rá. Kifejtenéd?
András, segíthetek?
„Nehéz szerénynek lenni, ha valaki olyan nagy, mint én.” Muhammad Ali
L
mdmselle,
szerintem lehet valakinek határozott véleménye, amit kevésbé óvatoskodó stílusában ad elő. Lást pl. Gregoriust, aki szintén elég sarkos véleményeket fogalmazott meg általában a karizmatikus jelenségekről – ezeknek András kommentjei a nyomába sem érnek. 🙂 Ez nem gyülekezeti hovatartozás, hanem személyes habitus kérdése.
A Hit Gyülekezetébe nagyon sokféle ember jár, maga a közösség már csak a mérete miatt is nagyon sok szabadságot biztosít az ott levőknek (ha valaki akar, úgy is járhat oda, hogy soha senki észre nem veszi, hogy ott van), egyedül az erős és határozottan prédikált ige az integráló erő. Ez szerintem egy olyan dolog, amit a kisebb gyülekezetek tagjai nem értenek, vagy félreértenek.
—
Én személy szerint egyetértek András által megfogalmazottakkal atekintetben, hogy inkább óvnám a stabil gyülekezeti háttérrel rendelkező fiatalokat, hogy a Felházba rohanjanak inspirációért, különösen ha az adott gyülekezet egyébként is fenntartásokkal viszonyul a kérdéshez, hiszen ez érthető okokból problémát fog eredményezni. Ezt nem csak a Hit Gyülekezetére értem, hanem általában így gondolom.
Ugyanakkor hozzáteszem, hogy azért szerintem van elég sok leegyszerűsítés is András álláspontjában. A kérdés az én olvasatomban árnyalt, már csak azért is, mert az egész Felház több szereplős, többféle motiváció van a háttérben (jó is, és talán nem jó is) és az egyes szereplők is komplex lények. Isten emellett úgy tűnik, számos kérdéshez jóval nagyvonalúbban áll, mint ahogy azt időnként mi tesszük (mert ha Isten annyira mérges lenne a Felház miatt, akkor egyszerűen megvonná a Szent Szellemet az ott levőktől, sőt, le is sújtana egy villámmal – de nem teszi :)). Amennyire megértettem, Donát és Gáspár őszinte szándékból teszik, amit tesznek egy elég zavaros közegben, tapasztalatlanul (Gáspár mindenképpen, hiszen nem rég tért meg) úgy, hogy a teljes magyar egyházi világ összes ága-boga és a nagypolitika is rámozdult a kérdésre. Ettől függetlenül az összes problémát (amit még valamikor 100 kommenttel ezelőtt megfogalmaztam és mások is hangoztattak) validnak gondolom, és szerintem nem így kéne csinálni, meg minden… de mégis, valahogy nem jó érzés azt sem olvasni, amikor valaki egy baltával kezeli a kérdést (és különösen rossz érzés a Gáspárt a hite miatt szidalmazó cikkeket és bejegyzéseket olvasni egyéb helyeken).
Mindemellett azt várom el és tartom helyesnek, ha gyülekezeti vezetők hozzám képest más dolgokat mondanak és más hangsúllyal (egy közösségnek egyértelmű iránymutatást kell mondani ha nem akarunk káoszt, nem valami árnyalt vacillálást, mint amit fentebb előadtam), de én „mezei” hívőként és érző emberként próbálom megérteni a dolgot.
László, a beugród alapján szerintem nem.
Kedves András,
A nyílt levél — szerintem helyesen — Ádánot szólítja meg.
Bocsánat, de most őszintén, a „valaki tök ismeretlen mondott rólad valamit, most határolódj el tőle, mert különben úgy vesszük, hogy elfogadtad” című játszmáról egy mára eljelentéktelenedett párt politikai csatározásai jutnak eszembe és futkos tőle a hátamon a hideg.
Csak politikai viták logikája mentén juthatunk oda, hogy a cikk mögött egy dezinformációs kampány lapulhat. Értem én, hogy a miniszterelnök fia kapcsán nagy a médiaérdeklődés, de a történethez amúgy a pártpolitikának nem látom közét. Ne is legyen más jellegű köze, Krisztus országa nem ebből a világból való.
Nem értek tehát egyet azzal, hogy a Felháznak illett volna reagálnia. Annak az Ádámnak, akit a vs.hu megszólított, valóban illene reagálnia (ha a reakciók eljutnak hozzá.)
Mondom ezt totál kívülállóként, aki a Felházról Szabados Ádám blogján értesültem 🙂
Amúgy pedig tradícionális egyház tagjaként azt kell mondanom, hogy van abban valami amit Ádám a kiüresedett szokások kapcsán mond, és szembe kell nézni a gyülekezeteink gyakorlatával és szokásaival, mert lehet hogy találunk ott egyet s mást azzal kapcsolatban, hogy mi tarthat távol fiatalokat.
Szia András,
korábbi kérdésedre válaszolva, én is budapesti vagyok. 🙂
[OFF]
lehet, hogy ez hülyén fog hangzani (előre is elnézést kérek), de azt javaslom, hogy ha kommenteket írsz, akkor érdemes az adott fórum általános stílusát, hangvételét alapul venni, hogy ne tűnjenek annyira „trollosnak” a kommentjeid. Nyugodtan írhatsz, amit akarsz, de úgy vélem, hogy ha az alábbi kifejezéseket a megfelelő helyekre elhelyezed, az egész sokkal emészthetőbbé válik:
– „Személy szerint úgy gondolom, hogy….”
– „Egyetértek azokkal, akik szerint…”
– „Van egy olyan érzésem, hogy…”
– „Amennyire sikerült megértenem…”
– „… de lehet, hogy nincs igazam”
és hasonlók. Ettől a mondandód lényege nem változik, viszont az emberek kevéssé érzik ellenük intézett támadásnak azt, amit írsz, jobban be tudják azt fogadni, és az érdemi részeken elgondolkodni. Persze van egy olyan veszély, hogy ha túlszofisztikálod a dolgot (mint ahogy én időnként megteszem), akkor egyszerűen átsiklanak az egész felett, vagy nem értik, mit akarsz mondani.
[ON]
🙂
Steve:
🙂 Tudok én nagyon illedelmes is lenni (pl. amikor egy beosztottamat értékelem), de nem mindíg tartom célravezetőnek elvenni a mondanivalóm élét. Egyébként köszi, természetesen nem hülyeséget írtál, hiszen te is tudod. 😉
@András: nem győztél meg, és ebben továbbra is nagyon nem értünk egyet.
a srácok tudnak kommunikálni, oké. És ha politikai kommunikáció érdekelné őket, alighanem reagálnának is. Ha elengedik a dolgot a fülük mellett, az szólhat arról is, hogy a politikai jellegű kommunikáció nem érdekli őket, és emiatt, ugyan tudnának reagálni, de nem akarnak, hogy az örömhírről el ne tereljék a figyelmet.
Nekem maga a karizmatikusság is fura, hogy feltartott kézzel dicsőítenek. Meg, hogy „érezni” akarjuk Istent, valamilyen átszellemült állapotba kerülni. Nem olvasok erre való felhívást az Újszövetségben.
Ja egyébként rémlik a Vanyó László: Az ókeresztény egyház és irodalma c. könyvből, hogy régen is voltak ilyen „szellemes” „prófétikus” ágazatok pl. a montansiták.
Nem jelenti, hogy nem „jó” hívő valaki, mert nem gyógyul meg a betegségből.
Ami nem azt jelenti, hogy közös ima egy testvérért ne lenne fontos vagy hasznos, meghallgatásra kerülhet Istennél. („Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben …”)
Időközben revideáltam álláspontomat a Felházról, inkább kivárok (lehet megnézek egyet egyszer élőben.) 🙂
Valamelyik hozzászólásban utalást olvastam az Emergent Church-re…
Jó tíz évnyi múltra tekinthet vissza ez a mozgalom mifelénk, és ami elmondható róla az, hogy –
1. a „hard-core” követők megőrizték a mozgalmi jellegét. Nem tudnak egyik gyülekezeti / egyházi közösségbe sem beépülni, mert – megítélésem szerint – a külsőségek szintjén definiálhatók, és saját identitásuk is oda köti őket
2. nevesebb vezetőik megtanultak a profi teológusok nyelvén beszélni, kicsit mást mondani, és publikálják is őket
3. akik között terjed (mert az igényeikkel találkozik a kínálat), amennyiben vallásos háttérből kerülnek közéjük, a gyülekezetekhez / egyházakhoz nem találnak vissza. Néhány évig helyet adtunk egy ilyen közösségnek, és így közelebbről megismerhettem őket; tanultam tőlük, de semmi olyant, amit egyébként is nem kellett / lehetett volna észrevennem, megtanulnom.
Összegezve, ha ilyesmiről van szó a Felház esetében, ami elsősorban is a módszereikből megtanulható és hasznos, azt át kell venni. Az Emergent Churches mozgalom semmiféleképpen nem tekinthető „ébredésnek.” Sőt…
Bocs’, ha a hozzászólásom nem a beszélgetés témájához illő. Örülök, hogy sokan hozzászóltok Ádám kiváló írásához, de most nincs időm mindent elolvasni.
Köszönöm az EC-vel kapcsolatos meglátásodat. Szerintem a kettő más tőről fakad.
dzsaszper: Mi támasztja alá azt, hogy a vs.hu poszt politikai jellegű? Nekem ez egy egyeszerű riportnak tűnik, se nem ellenséges, se nem baráti. Mi a magyarázata annak, hogy a felházasok jellemzően nem támadják magát a cikket, csak a belőle levomható nyílvánvaló következtetéseket?
„Az Emergent Churches mozgalom semmiféleképpen nem tekinthető “ébredésnek.” Sőt…”
Köszönöm József hozzászólását, ez szerintem is így van. Hogy a Felház mi, majd később dől el.
A célunk ugye, hogy megmutassuk a kereszténység erejét, nagy rendezvényen hívjuk Isten felé az embereket fiatalokat. Nem lehetne ezt nem karizmatikus és nem hippi módon tenni? Valami józan demonstráció, evangéliummal, beszédekkel, előadással… fiataloknak
Nekem például nagyon tetszenek a Zsidók Jézusért egyesület evangélizációs szórólapjai, egyszer kezembe nyomtak egyet (nem vagyok zsidó, nem gond :)).
http://zsidokjezusert.org/hasznos/szoroanyagaink/jo-hir-izraelbol/
Kreatív, modern mégis józan, közli az evangéliumot és hogy mire hív.
Kedves K26!
Nekem is fura volt először a feltartott kezekkel való dicsőités. 🙂
Aztán egy református gyülekezetben hallottam a következő éneket:
„Áldjátok az Urat, áldjátok a szent nevét.
Kik a házában laktok napról-napra dicsérjétek szüntelen őt!
Tárjátok kezeiteket az élő Isten felé!
Áldjon meg Téged Sionból az Úr, Ragyogtassa arcát terád!”
Szóval azóta nekem ez olyan kérdés, hogy őszínte szívvel énekelünk róla, de szégyeljük megtenni a gyülekezeti hagyományaink miatt…
Egyébként én azokat a karizmatikus összejöveteleket nem tudom elviselni, amelyek telve vannak az emberi erőlködés ízzadságával, jeleket és csodákat akarnak mindenkép produkálni az Úr nevében, s az van, hogy egyetlen dolog történik: Az égvilágon semmi! Mégis el vannak szállva maguktól…
Még egy logikai láncolat
Ezen a képen a Global Youth Leaders egyik előadásáról látható egy kép.
http://vigyazo.blog.hu/2016/04/18/a_felhaz_kirol_szol_az_uj_hipszteregyhaz
Az előadás neve Healing School, mely Chris Oyakhilome nevéhez köthető. Lássuk alábbi videót a pásztorról:
https://www.youtube.com/watch?v=nVG98f8NL5g
Nem azt mondom, hogy a fiatal Felház szervezők tudatában lennének, hogy milyen konferencia előadókhoz járnak.
k26,
szerintem mindig fontos, hogy a dolog az legyen, ami. A Felház víziója tiszta és könnyen érthető. Nem evangélizáció, nem gyülekezet, nem bibliakör, nem előadássorozat, hanem… egy dicsőítő és imaalkalom fiataloknak. Buli helyett. Felesleges olyat számon kérni rajta, ami eleve nem akar lenni. Az kapcsolódik hozzá, aki szívesen teszi.
És hogy milyen stílusban csinálják? Olyan stílusban, amilyen a kezdeményezőkhöz közel áll. Ez nem lesz olyan, mint egy észak-koreai imaalkalom, olyan sem, mint egy brazíliai dicsőítés, és olyan sem, mint a nagyszüleink bethániás imaalkalmai voltak. Ők a 21. századi globális fiatal kultúra tagjai, Krisztus őket ilyen kultúrájúként szereti, ahogy a kínai hívőket meg olyanoknak. Ez egészen addig így van, ameddig az evangélium és az abból fakadó életszentség változatlan.
Csaba, az Újszövetségben Jézus arra figyelmeztet, visszatérése előtt hamis próféták támadnak akik jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék az embereket. Én az ezoterikus guruk megjelenését és a karizmatikus őrületet e jelnek veszem. Nem holnap jön Jézus, de ezen rossz irányba formálódnak elő a dolgok, véleményem szerint.
k26,
ha olyan lesz a Felház, amilyen az általad belinkelt videón látható, az már nem pusztán kultúra kérdése lesz. A logikai láncolatokkal azonban vigyáznék, mert így az általam nagyra becsült Balla Pétert is pillanatokon belül ifj. Hegedűs Lóránton keresztül kellene megítélnem, ami nyilvánvaló méltánytalanság volna.
Csaba, egyébként lehet rosszul tudom, azt hittem azért teszik fel a kezüket, hogy hívják a Szentlelket, hogy betöltekezzenek vele. (?)
Kedves Ádám, direkt kiírtam, hogy nem minősítem le a Felház fiatalokat a Healing konferencia előadó alapján!
Figyelmeztetni csak lehet, hogy merre NE (értsd Pastor Crisre). Nekem is voltak tévedéseim keresztény fejlődésem során.
Kedves K26!
Aki prófétai tekintéllyel lép fel Isten nevében, annak a szavait és a személyes életvitelét is az igén kell megmérni ma is.
Sajnos sok karizmatikus testvérünk erre a gyakorlatban képtelen, elfogúlt.
Viszont nem mindenki ilyen közülük sem.
Bocs ha válaszolok, igen, rosszul tudod kedves k26. A széttárt kezek/karok imamód, mellyel pl.egy katolikus pap is imádkozik a szentmise alatt. Hol kinyitja, hol becsukja 🙂 Engem egyébként a – láthatóan – imádkozás NÉLKÜL összetett kezek akasztanak ki, akkora szégyent nem lehet hozni az imára széttárt karokkal, mint úgy (pl. mikor vonulnak a főpapok, asszisztencia, szörnyű)!
Álljunk meg egy szóra, mit keres egy Global Youth Leadership fórumon egy vadkarizmatikus??!
mint előadó (Chris Oyakhilome)
K26! Én nem vagyok karizmatikus, de műkődőnek vallom Isten minden karizmáját ma is. Ezért nem tudom megmondani, hogy mit vár egy karizmatikus a felemelt karoktól.
Őszínte leszek, ritkán mondok így dicsőítést én is, de ha Isten indít reá megteszem, s nem várok semmi extrát cserében. Egyszerűen örömmel tölt el, hogy megtehetem.
Mennyi okos ember van itt…! Mennyi jobban tudó, okos, bölcs, kiművelt, tapasztalt…
Én nagyon kritikusnak ismerem magamat, de itt sokan túltesznek rajtam. Örüljek ennek? Nem tudom… Inkább elszomorít!
Égjen el, ami rossz, a gyémánt pedig fényesedjen!
„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké.” Ézs. 9:7
Szia k26,
„Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül.” (1. Timóteus 2:8)
Ezek szerint tehát ima közben az újszövetség szerint ima közben fel lehet emelni a kezünket, legalábbis Pál Apostol útmutatása szerint. Mennyivel inkább dicséret közben! Ez nyilván a tisztelet, alázat, vagy akár a kérés jele (ezért is utal az imádkozásra), valamint annak kifejezése, hogy az Úr uralkodik az életünk felett, semmiképpen nem valamilyen „gyanús praktika”. Az áldás is tradicionálisan felemelt kézzel történik (akár embereket áldunk meg, akár Istent áldjuk). Ráadásul nem csak a karizmatikusok emelik fel a kezüket, hanem ez tradicionális módon is évezredek óta jelen van a zsidó-keresztény kultúrában. Még ha nem is vagy karizmatikus, próbáld felfedezni magadnak, hogy milyen időnként felemelt kézzel dicsérni Istent vagy imádkozni! Meg fogsz lepődni!
„Jézus arra figyelmeztet, visszatérése előtt hamis próféták támadnak akik jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék az embereket. Én az ezoterikus guruk megjelenését és a karizmatikus őrületet e jelnek veszem.”
Az biztos, hogy Jézus visszatérése közelebb van, mint eddig bármikor (logikus módon… :)). Az okkultizmus és hamis vallások különböző formáinak térnyerése lehet akár ennek jele is, bár a történelemben sokszor teret nyertek különféle okkult gyakorlatok és hamis vallások. Viszont bízom benne, hogy Isten sem marad tétlen, és nem csak az okkultizmus növekedhet erőben, hanem az egyház is.
A karizmatikus mozgalom szerintem ennek a jele, de az biztos, hogy még nem ott tart az egyház, ahol az első században. Az erőlködések valóban visszatetszők, de az egész olyan, mint egy helyreállítási folyamat – úgy tűnik, kettőt előre, egyet hátra stílusban megy, néha komoly mellényúlásokkal, túlbuzgósággal, a hit mértékén felüli bölcselkedésekkel, és sajnos visszaélésekkel is. Az óvatosság éppen ezért jogos és érthető, de véleményem szerint nem szabad a gyereket is kiönteni a fürdővízzel együtt. Az elmúlt száz évben nagyon sok pozitív változás is történt a kereszténységben, ami összefüggésben áll a karizmatikus irányzattal.
Üdv,
Steve
Én tavaly ősztől figyelem, hogy végre megvalósul valamilyen formában a dicsőítő összejövetel, ahol az ÚR Jézusért megyünk / vagyunk és nem valami szolgáltatásért. Sokan sokféle látásban megkapták, hogy jön jön jön és közel van ennek az ideje. Hogy Ne csupán kéréssel, nem csak beszéddel, de hódolattal töltsük együtt az időt ŐVELE. Ez benne van a teremtmény szívében. Mert az ember imádásra és Itennel való intimitásra lett teremtve. Ha pótszerekkel traktálják akkor azt veszi. Ha az Urral találkozik akkor viszont hirtelen helyre áll minden.
A dicsőség helye: a Szövetség Sátra. A „Dávid Sátra”. Salamon Temploma. a 24/7 monasztikus dicsőítések és evangelizáció Bangorból, Clunyból, Bobbio-ból kiindulva, Hernhutti testvérek, Asusa utca… IHOP, Hillsong.
Ha rákeresel a Wikipedián: Continual worship, összeáll a kép.
Csak nálunk a magyar történelemben még nem igazán volt ilyen. A stílusa meg egyszerűen nem játszik az ÚRnál. Ő a szívek vizsgálója.
Ő maga is benn volt az imasátrában – aztán kiment és teremtett. Ott benn szinkronba került, kint pedig azt tette, amit hallott.
John 8:26-27 (Vida ford.)
„Sok szólni és ítélni valóm van felőletek, de aki engem küldött valóigaz, és én, amiket hallottam tőle azokat szólom a világnak,
nem értették meg, hogy az Atyáról szólt nekik…”
És nem értik sokan hogy az Atyával való kapcsolatáról szólt nekik.
Erre vagyunk elhíva meghallani, ráhangolódni és kimenni hirdetni. Missziónk pont így működik, akárcsak elődeinknél…
Kedves András,
nem állítottam, hogy a vs.hu posztja politikai jellegű lett volna, de szerintem a Felháztól csak akkor elvárható hogy reagáljanak, ha a politikai vita keretein belül gondolkozunk.
Kedves Csaba, szerintem nyugodtan teheted. 🙂
k26,
Donát és Gáspár valóban részt vettek a „Global Youth Leadership” fórumon, ami Pastor Chris „Healing School” nevű szolgálatának részeként fut angliában. Sharon Oyakhilome, Pastor Chris lánya volt ott a szolgálaton a beszámolók alapján.
Pastor Christ én nem igazán tudom hová tenni (fél percnél tovább nem tudtam nézni a videóit), de egy elvált emberről van szó, aki egyfajta fő isten emberének tekinti magát. Én enyhén szólva is idegenkedek tőle, de tény, hogy a karizmatikus közösségek egy részében (magyarországon is) rendszeresen ámulattal nézik a különféle youtube videóit (bár többnyire olyan emberek, akik nekem általában furák). Nem tudom, hogy a Felház mennyit merített ebből a forrásból…
Steve
András: a másik kérdésedre annyi a válaszom, hogy valószínűnek tűnik, hogy a vs.hu interjúalanyválasztása elég szerencsétlenre sikerült.
Petros,
Ebből nem sokat értettem. Ki került szinkronba? :))
De miért dzsaszper? Miért nem elég ok, hogy félrevezetó az információ, vagy rossz színben tüntet fel? Na hagyjuk, szerintem már mindketten unjuk…
@Steve: „ha valaki akar, úgy is járhat oda, hogy soha senki észre nem veszi, hogy ott van)”
Te azt pozitívumként és szabadságként értékeled, hogy akár egy egész életet eltölthetsz egy testvéri hitközösségben, hétről hétre eljárva az istentiszteletre, akár hetente többször is, anélkül hogy valaha valaki egyáltalán észrevenné a jelenlétedet vagy feltűnne neki a hiányod? Ez valóban így van uganis, tényleg járhatsz oda úgy, hogy soha senki még csak hozzád se szól azonkívül, hogy kezet fog veled az épp melletted ülő, amikor felszólítják rá a színpadról, de engem ez a személytelenség éppenséggel mindig is elborzasztott a HGY-ben (legalábbis azóta, hogy ilyenné vált, mert nem volt mindig ilyen), de hát nem vagyunk egyformák.
Nekem maga a karizmatikusság is fura, hogy feltartott kézzel dicsőítenek. Meg, hogy „érezni” akarjuk Istent, valamilyen átszellemült állapotba kerülni. Nem olvasok erre való felhívást az Újszövetségben.
Ami a feltartott kezeket illeti, Tarró Csaba korrektül válaszolt…
Amikor Hollandiában egy anglikán(megjegyzem, magát karizmatikusnak nem tartó) gyülekezetben voltam fél évet, elsőre picit meglepő volt, mert az énekek alatt ki állt, ki ült, ki felemelte a kezét, ki nem… Nem volt zavaró a dolog, akik szerettek felállni, próbáltak úgy elhelyezkedni a teremben, hogy ne zavarják a többieket abban, hogy a projektorra vetített énekszöveget lássák… Néhány hét után én is elkezdtem élni a szabadsággal, hogy a testhelyzetem is része lehet az imádságomnak. Volt hogy felálltam a többiekkel, de viszonylag gyakran a térdelést választottam, ami egészen addig szokatlan volt, viszont utána kaptam visszajelzést, hogy milyen jó, hogy valaki ezt is elkezdte 🙂
A karizmatikusság legjobb tudásom szerint nagyon nem az élményhajhászásról szól, akkor sem, ha a külsőségek alapján könnyű lenne erre következtetni…
András, íme a Felház szervezőinek általad hiányolt közleménye:
https://www.facebook.com/Felh%C3%A1z-1683229041915924/?fref=ts
András: nem értem, hogy a van válasz vagy nincs válasz kérdésben miért az okok lennének a lényegesek?
Mintha bárki előállhatna mindenféle okkal, ami kötelezhetne téged a válaszra. (Elég kevés ilyen ok van, mondjuk ha a bírósági tárgyaláson tanúként kapsz egy kérdést, és nem mentesülsz a válasz alól azzal, hogy nem kell terhelned magad vagy közeli hozzátartozódat, az már szerintem is elég oknak, hogy kötelező legyen válaszolnod).
(Persze ha politikailag korrekt akarsz maradni, akkor a píszí miatt kvázi kötelességeddé válhat válaszolni egyes kérdésekre. De az már egy külön történet.)
@k26,
értem a hamis prófétás megjegyzést…
ugyanakkor gyakran Isten lepi meg a népét azzal, hogy ott munkálkodik, ahol a népe nem várja. Pl. a farizeusok és írástudók nem Jézust várták…
Szóval a dolog kétélű, fel kell ismerni a megtévesztést is, de közben nyitottnak kell maradni arra, hogy Isten, ha akar, meglephessen.
„András, íme a Felház szervezőinek általad hiányolt közlemény”
Számomra ez a közlemény arra mutat,hogy a Felház mint olyan elindult a Felekezet nevű formáció irányába.Minden mozgalom kitermeli a vezetőit.Itt az a három fiú lenne az akik el is indították ezt a dolgot.Okos gyerekek ezek,látják,hogy a dolgok kezdenek önjáróvá válni.Sajnos(a tapasztalatok ezt mutatják)el fog indulni a rivalizálás a vezetők között.Tetszett az a link amit Ádám belinkelt a KIT-Light-ról.Látszik,hogy a fiú FRISS megtért,tele tűzzel és lelkesedéssel.Jól is beszél,összeszedett(genetika?).Viszont nem véletlen az amit Pál apostol mondd és figyelmeztet:frissen megtért ember ne kerüljön gyorsan vezető pozicióba.Meg is adja az okát.A három közül talán éppen Gáspár lehetne a vezető-de ő semmiképpen sem lehet.El sem tudom képzelni,hogy a vádak és támadások mekkora lavinája érné.Nem lehet sokáig fenntartani a mozgalmi jelleget.Minden ilyen dolog(még ha spontán úton keletkezett is)el fog indulni az intézményesedés útján.Ez szinte törvényszerű.A dolognak formát kell adni,ennek az ára az lesz,hogy a mozgalmi lendület lanyhulni kezd.Azonban lesz pozitívuma is:le fognak morzsolódni azok akik divatból,”jó buliért”járnak az összejövetelekre.Maradni fognak azok akiket komolyan érdekelnek a hit dolgai.Viszont ha számukra olyan emberek a szellemi tekintélyek mint akiről k26 linkelt be egy megdöbbentő videót akkor ez a mozgalom egy tragikomikus bohózattá fog degralálódni.A k26 által belinkelt videón rémisztő dolgokat láttam.Isten mentsen mindenkit az ilyen sarlatánoktól.Ez a kókler lejáratja a keresztyénséget és vásári mutatvánnyá alacsonyítja.A Felház nagy problámája már most(bár szerintem),hogy nincsenek szeniorok csak juniorok.Kellene ide egy néhány tapasztalt tanácsadó akik hasznos tanácsokkal látnák el a mozgalom vezetőit.Tapasztalt vezető nélkül nehéz lesz kézben tartani a dolgokat.Viszont a mai fiatalok általában mindent jobban tudnak mint az „öregek”.Remélem nem jutnak el addig az őrületig amit a videón láttunk.Hiteles tanítókat kellene hívniuk akik megtanítanák nekik a kereszténység alapjait.Félek,hogy erre nem fognak igényt tartani.A látvány és az élmény fog a középpontban maradni,az Ige háttérbe fog kerülni.
k26-hoz hasonlóan én is kivárásra helyezkedek.Azt hiszem lesznek még meglepetések a közeljövőben ezzel a jelenséggel(felekezettel) kapcsolatban…
Szia mdmselle,
„Te azt pozitívumként és szabadságként értékeled, hogy akár egy egész életet eltölthetsz egy testvéri hitközösségben, hétről hétre eljárva az istentiszteletre, akár hetente többször is, anélkül hogy valaha valaki egyáltalán észrevenné a jelenlétedet vagy feltűnne neki a hiányod? … de engem ez a személytelenség éppenséggel mindig is elborzasztott a HGY-ben”
Ajajj, miért kell mindenre ilyen támadóan ráugrani? 🙂 Én ezt úgy értettem, hogy ez egy opció – ha valaki ezt szeretné, meg teheti, nem fogja senki zaklatni, piszkálni, nógatni. Aki pedig belsőséges kapcsolatra vágyik, az számos szűkebb körű alkalom közül válogathat, bekapcsolódhat szolgálatokba, ismerkedhet, stb. Vérmérséklettől függően. Hamis az a kép, miszerint a Hit Gyülekezetében valamiféle „kontroll” van (de te is úgy látod, hogy inkább a fordítottja igaz) – az igehirdetés az, ami az egységet megteremti, az emberek pedig a lábukkal szavaznak, és szerintem ez így van jól, ez a minőségi szolgálatokat ösztönzi.
Nekem egy kicsit úgy tűnik viszont – nem kötekedni akarok -, hogy Te igyekszel kapva-kapni az alkalmon, hogy igazolva lásd, hogy elhagytad a Hit Gyülekezetét – akár András stílusa adja az „igazolást”, akár valamilyen más komment. Ha elhagytad, és úgy érzed a lelkiismeretedben, hogy ez így a helyes, mert az Úr máshova vezetett, akkor szerintem erre nem kéne, hogy szükséged legyen! A Hit Gyülekezete nem börtön, szabadon lehet csatlakozni hozzá, és el is menni. Ha pedig szükséged van ezekre az igazolásokra, akkor valami nem kerek. Elnézést, hogy ezt írom!
Üdv,
Steve
„…íme a Felház szervezőinek általad hiányolt közleménye”
Hát ez egy érdekes közlemény, legalább egyértelművé teszi, hogy hivatalosan nem tudhatunk semmit. 🙂 Remélem, előbb-utóbb kiderül, hogy akkor az egyedül nyilatkozni kompetens „trojka” hogyan vélekedik bizonyos dolgokról.
Ne legyünk méltánytalanok. A szervezők kimondták (aminek szerintem alapból egyértelműnek kellene lennie minden méltányos bíráló számára), hogy se a vs.hu cikkben elmondott véleményt, se semmit ne húzzanak rájuk, ami nem tőlük származik. Miért reagáljanak mindenre, amit róluk mondanak? Ők azért vállalnak felelősséget, amit ők mondanak. Ők meg arról fognak beszélni, ami az ő üzenetük. Ha elkezdenek reagálni, annak soha nem lesz vége. Szerintem bölcsen léptek. Egyébként a csütörtöki Felház elején is nagyon világosan, tisztán, alázattal húzták meg a határaikat, ismertették a víziójukat. Szinte már sajnáltam őket, annyi támadásra kellett arányos választ adniuk, de ügyesen megoldották a feladatot. Szerintem most is. Nem szabad elkezdeniük részletesen reagálni.
Tökéletes fogalmazás ez kedves Ádám, abszolút tiszta. Emlékszem, Orbán Viktor elég régen, amikor nem voltak hatalomban az tehát nyolc év, azt mondta: „állandóan arra kell reagálnom,hogy mint NEM mondtam”. Úgy tűnik, ezt mint tapasztalatot, már otthonról hozta a Fiú 🙂 így ő nem fog csip-csup írásokra reagálni, inkább semmire.
@Arpicus:
nekem inkább úgy tűnt, a vs.hu cikkben megszólaltatott Ádám álma, hogy a Felház elinduljon a felekezet nevű formáció irányába, és épp emiatt a Facebook bejegyzés, hogy ez külső vélemény.
@Steve: nem érdemes csak arra figyelni, hogy a csudába is, nem válaszolnak arra a kérdésre, ami engem érdekelne — érdemes arra is figyelni, miről tartják fontosnak beszélni 🙂
Egyetértek Szabados Ádámmal, ha elkezdenek reagálni, annak sosem lesz vége.
Szia Ádám,
hát lehet, hogy igazad van. Én amennyire rálátok a média világára, vannak kételyeim – ha ők nem nyilatkoznak, akkor a média majd nyilatkoztat másokat a közelükből – elsősorban Orbán Gáspár miatt, aki egy nem közszereplő közszereplő :). Pusztán taktikai okokból tehát nem biztos hogy jó, hogy átadják az egész mozgalom narratíváját másnak. Persze ha viszont nyilatkoznak, akkor óhatatlanul valamilyen csoportot magukra haragítanak, hiszen szinte minden kérdésben van egy csoport, amelyik máshogy gondolkodik. Szóval értem a nehéz helyzetüket, de ezt a stratégiát nem látom megoldásnak (vagy lehet, hogy az, attól függően, hogy mit akarnak).
Üdv,
Steve
(egyébként már maga az a nyilatkozatuk, hogy más nem nyilatkozhat egyeseket kiakasztott, ahogy látom a reakciókat a facebook oldalon. :)) Szóval ha valamit csinál az ember, ami néhány emberen túlmutat, a dolog a természeténél fogva bonyolulttá válik, és minden kanyarnál van valaki, aki úgy érzi, jogos érdeksérelmet szenved el.
Köszi a linket Ádám. Szerintem is jól oldották meg a problémát, és engem megnyugtat, hogy a vs.hu-n nyilatkozó Ádámot valószínűleg nem kell annyira komolyan venni.
Shalom!
A kommentek a közlemény alatt azért érdekesek. Úgy tűnik, hogy a felházasok sem igazán tudják, hogy mi a Felház, az itt is felmerült kérdésekben mit képvisel, és ez sokakat zavar. A legérdekesebb, hogy sok felházas magára vette a nyilatkozatot.
Ádám: „szerintem mindig fontos, hogy a dolog az legyen, ami. A Felház víziója tiszta és könnyen érthető. Nem evangélizáció, nem gyülekezet, nem bibliakör, nem előadássorozat, hanem… egy dicsőítő és imaalkalom fiataloknak. Buli helyett. Felesleges olyat számon kérni rajta, ami eleve nem akar lenni. Az kapcsolódik hozzá, aki szívesen teszi.”
Ha tényleg csak egy dicsőítő- és imaalkalom, akkor nem szükséges sem megszűnnie, sem intézményesülnie. Buli helyetti keresztyén rendezvények a fiatalok számára voltak, vannak és lesznek. Ennek teret adó helyek is. Például keresztyén kávézók, koncertek, fesztiválok. Teljesen normális, hogy a keresztyén fiatalok is szórakoznak, és igényük van arra, hogy szabadidejüket tartalmasan, de szabadon töltsék. És persze nem IHB bulin, hulla részegen, belőve, fűvel-fával összefekve. A keresztyén egyetemisták is beülnek valahova filozofálni (esetükben akár teológiai vitát folytatni). Elmennek az erdőbe kirándulni, csak nem piálnak közben, és ha több napos a kirándulás, nem erőszakolják meg a lányokat, mint egy gólyatáborban. Teljesen jogos az észrevétel, hogy ha buli helyett mennek az imaalkalomra, az még nem ébredés. Ha dicsőítő- és imaalkalom, akkor az eleve nem is evangélizáció, hiszen a célcsoport eleve a már megtért keresztyén fiatalok, akiknek igényük van arra, hogy Istent imádják. Az ébredés azonban tudtommal nem egy szervezett evangélizációval kezdődik, hanem a bűnbánat szellemének tömeges kiáradásával a _keresztyének_ között. A csodák jó dolgok, bár szerintem erről sokkal inkább meg lennék győződve, ha súlyos beteg lennék, ami jelenleg nem áll fenn. Azonban az igazi ébredésnek ezek csak melléktermékei. Azonban ha sokan, nagy buzgalommal és intenzitással, őszintén és alázattal Isten arcát keresik, az a lehető legjobb alap arra, hogy Isten megadja az ébredést. Ha viszont a csodákat hajhásszák, az nem az. Én kevés olyan sztoriról tudok -bár van ilyen-, hogy valaki egy csoda láttán bűnbánatra jutott. Enélkül viszont nincs megtérés, az ébredés pedig végeredményben tömeges megtéréseket jelent. Szóval, szóljatok, ha rosszul tudom, de szerintem az ébredés az, hogy először kezdenek tömegesen megtérni (mindig van miből, de itt nem a hitre jutást értem alatta, hanem az Istennel való kapcsolat rendezését) a keresztyének, majd tömegesen térnek meg Istenhez, válnak keresztyénekké olyanok, akik addig nem voltak azok. Abban talán egyetértünk, hogy a Felházban eddig ilyesmi nem történt, de a buzgó imának lehet ilyen eredménye. Ha gyógyulások történnek, az csudajó. De ha órákig gyötörnek valakit gyógyítás címén, az nem csak lejáratja a keresztyénséget, hanem kifejezetten etikátlan, és azt hiszem, finoman fogalmaztam meg a véleményemet.
Az ige témájához annyit mondanék, hogy volt itt olyan elvárás, hogy legyen igehirdetés, meg olyan is, hogy ne legyen. Ha ez deklaráltan egy dicsőítő- és imaalkalom, akkor nem szükséges. A fiatalok oda nem ezért mennek. Mivel keresztyén fiatalokról van szó, hallgatja eleget az igehirdetést vasárnaponként ki-ki a maga gyülekezetében. Természetesen jobb helyeken a dicsőítés részeként is elhangozhat (akár rövid kommentárral, de főleg anélkül) néhány igevers. Nincs is szükség egy ilyen rendezvényen hosszú szónoklatokra, hiszen a buzgó imáé a terep. Ha viszont mégis vannak hosszú szónoklatok, ahogy írjátok, akkor azok lehetnek bizonyságtételek, mint pl. amit leírt Ádám, hogy ő milyen sztorit hallott a szószékről, amíg ott volt. Lehet igehirdetés is, de annál alap, hogy hangozzon el legalább egy vers a Bibliából. Az viszont nagyon nem kéne, hogy opció legyen, hogy van szónoklat, de az történetesen _motivációs beszéd_. Sajnos egyre többen keverik össze az igehirdetést a motivációs beszéddel, ez is amerikai ártalom. Egy biztos, motivációs beszéd ébredést nem hozhat, még akkor sem, ha ilyen sült baromságok is elhangzanak, mint hogy “Az, ami által Jézus feltámasztotta magát a halálból benned is ott van!”. (Szándékosan kerültem az igehirdetés értelemben használt nagy betűs „Ige” szót, mert szerintem az Ige Jézus Krisztus maga. 🙂 )
Ha tényleg csak egy dicsőítő- és imaalkalom, akkor nem szükséges sem megszűnnie, sem intézményesülnie.
A dolog dinamikáját szemlélve ezt szinte lehetetlennek tartom. A hullám természete nem az állandóság.
A Felházra, mint keresztyén „bulihelyre” gondoltam. Átvonulhatnak rajta hullámok, de megmaradhat keresztyén ifjúsági rendezvényközpontnak, nem kell, hogy felekezet vagy egyház legyen belőle.
Elvileg persze, igen. A gyakorlatban ez nem tudom, lehetséges-e. Úgy érzékelem, nem arra kaptak ezek a fiúk elhívást, hogy hosszútávon karbantartsanak egy rendszeres alkalmat. Ha lesz is ilyen belőle, az már valami más lesz. De ez nem baj.
Tehát ha jól értem, szerinted az ő elhívásuk egyelőre egy „hullám” meglovagolására szól, amely ideiglenes, rövid távú, a Felház, ha betölti küldetését, utána jobb ha meg is szűnik rövid időn belül.
Szerintem ez a dolog tele van meglepetésekkel. Fogalmam sincs, mi lesz belőle, és arra sincs vízióm, mivé kellene válnia. Csak abban vagyok biztos, hogy nem szabad emberi erővel tovább tolni azt, aminek lejár az ideje, és mivel a srácok nem egy gyülekezetet hoztak létre, és mert fontos nekik, hogy az esemény a Lélek áradásának adjon teret, a Felház ideje is egyszer le fog járni. És talán éppen így tud a legnagyobb pozitív hatást kifejteni. A megújulások egyik történelmi tanulsága, hogy véget érnek, de a hatásuk évtizedekre megmarad. Ha a fiúk ugyanúgy megérzik a végét, mint ahogy megérezték a kezdetét, jól fog landolni az ügy. Ha nem, hosszú vergődéssel fog kimúlni. Remélem, a gyülekezetek és a megtérők lesznek végül az ügy nyertesei, és hálával gondolunk majd vissza a Felházra. De ahogy kezdtem, ez a dolog tele van meglepetésekkel, és akár valami nagyon jó, akár valami nagyon keserű dolog is kisülhet belőle.
Ezt a „történelmi tanulságot” NEM fogadom el ! ez MI vagyunk … „Sokakban kihűl a szeretet”!
Isten nem méricskélve adja a Lelket. A hit/a szeretet megfogyatkozását nem szabad helybenhagyni mint történelmi tanulságot 🙁 akkor sem, ha sokszor, ÚJRA ÉS ÚJRA megtörtént – SAJNOS !
Steve, nagyon bölcsen szólsz hozzá, látszik,hogy sokat vagy az Úrral, igaz szívvel keresed Őt, és az Ő igazsága benned van. Légy áldott.
Felícia
“Az élet ezután is hétköznapokból fog állni és a hétköznapokban történnek az élet fontos dolgai. Az ünnepek viszont bearanyozzák a hétköznapokat. A gyülekezetek az egyház hétköznapjai. A Felház most egy ünnep. Izgalmas, zajos, tele ittas sofőrökkel, akik akár balesetet is okozhatnak. Imádkozom, hogy Isten vigyázzon rá, vigyázzon ránk, és készítsen mindannyiunkat a közeledő napokra, amikor megint a homokzsákokat kell pakolni. “ ( Idézet Ádám cikkéből)
Én fordítva látom: a felház a hétköznapi homokzsák hordáshoz hasonló és a vasárnapi kereszténység az ünnep szagú.
A Fiúknak vigyázniuk kell, amikor fennen hangoztatják, hogy egy közös Isten- keresős alkalommal nem akarnak és nem fognak a gyülekezet helyébe lépni, szerepét átvenni. De igen! Két olyan okból, amik a mai gyülekezeti élet hiányosságára vezethetők vissza.
1.Először a mai gyülekezeti élet sajnos sokszor nem több, mint maga az Istentisztelet. A vasárnapi Istentisztelet a zenitje, célja és legszélesebb edénye javaink megmutatásának. Az alkalom központú tag joggal érezheti, hogy a Felházban letudta gyülekezeti életét, mert a saját közösségében is “csak” gyülekeztbejáró volt.
2. Valamiben azonban sokkal több a Felház, mint egy tipikus evangéliumi Istentisztelet. Ma nagy hiánycikk, ez a szabad, Istent kereső légkör. Ahol nem esik szét szolgálókra és tagokra szembetűnően egy alkalom. Ahol valódi ökumené van. Ami nem azt jelenti, hogy minden felekezet jöjjön egybe, de a bejáratnál akassza szögre a különbségeit vagy karakterét, hanem pont, hogy behozhatja. Az egységnek nem kifelé kell látszani, nem a mi szemünkben kell összeállnia, hanem Istenében. Erre szépen ráéreztek a Fiúk. Telitalálat!
Külön felekezetté szerintem nem szerveződnek (mert az lezárná a programként vállalt ökumenét), de egy pesti gyülekezetté simán lehetnek a fent említett okok miatt. Akkor majd el fogják dönteni, hogy mennyire fognak szélesebb értelemben is közösségé válni.
A Felház egy piaci rés, amit nem ők állítottak elő, de Ők vettek észre és ez kijelentés!
Én kicsit azt érzem, hogy azzal nyugtatjuk magunkat, hogy minden okés az eddigi formáinkkal és módszereinkkel. Ezek maradjanak így, ehhez a Felház most, hozott egy kis zamatot. Vegyünk egy kicsit erről az asztalról is és együk tovább a régi menüt is. Én ellenben úgy látom, hogy a Felház az evangéliumi közösségek hiánytűnete. Azt mutatja, ami bennünk nincs meg. Ilyen értelemben mindnyájunknak a Fiúk legjobb céljait magunkévá téve Felházzá kell válnunk, úgy hogy közben nem rohangálunk fel rendszeresen a Felházba.
Egy nagy veszélyt látok mindez mellett! A Felház következménye lehet a Teltház, de célja sosem. A legutóbbi toborzás nekem olyan ízű volt, hogy csináljunk a felházból teltházat! Tegyük láthatóvá és mérhetővé Isten munkáját. Ez a mozgalmi jelleg az ízlésemtől már idegen, de nem akarok a Szentlélek nevében nyilatkozni:)
Kedves B.,
köszönöm, hogy megírtad a gondolataidat. Kicsit más szemszögből nézünk a dologra.
Engem ez a dolog a Facebookra emlékeztet, ami látszólag enyhíti rohanó világunk széttöredezettségét, sok esetben talán valóságban is, de többnyire mégsem. Szerintem ma hatalmas elidegenedés, közösségtelenség van, és nem látom, hogy ez a forma ezt hogyan tudná kezelni. Valódi közösségben csak olyanok lehetnek, akik igazságban járnak. Amíg valaki fiatal és a szülők védelme, vagy valamely más „ernyő” alatt nem érzékeli a társadalmi igazságtalanságokat, addig többnyire képes felhőtlen kapcsolatokra. Kérdés viszont, hogy később, mihez kezd majd azokkal a struktúrákkal, amik a társadalmi igazságtalanságot újratermelik. Aki pedig hisz, az hegyeket mozdít el, és gondolom nem a Gellért-hegyet, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek hegyeit, ha más nem, legalább a saját életében.
Áldott vagy ezért a látásért Miklós. Az utolsó mondatodhoz hozzáteszem, hogy NEM ELÉG ha a saját életében elmozdítja a hegyeket valaki, mert a saját élet a rendszer része. Sőt, ha teszi, ugyanúgy a – hibás – „rendszernek” dolgozik. A társadalmi igazságtalanság struktúráját kell elkezdenünk kezelni, lebontani, át-evangelizálni, egyébként semmire sem jutunk.
Imádkozzunk és cselekedjünk valódi közösségekért. Lehet cél az őskeresztényekhez hasonló vagyonközösség is, kisléptékben.
A magam részéről köszönöm a sok értékes hozzászólást!
„A Felház egy piaci rés, amit nem ők állítottak elő, de Ők vettek észre és ez kijelentés!” – Ők vették észre, vagyis inkább nekik mutatta meg Isten… Imádkozzunk értük, hogy mindenekelőtt Vele maradjanak közösségben!
A „Felház” mindannyiunk életében szükséges és könnyen elérhető: (Mt 18,20)
„Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” – Ők is hárman már elegen vannak…
http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160428_igy_vall_hitet_orban_gaspar
Örülök, ha egyetértünk Éva. 🙂 Nem tudom milyen lehetett az apostoli vagyonközösség. Úgy gondolom, a szó szerinti vagyonközösség nem Istentől van, mert ellentmond a szabadság elvének, ezért én az előbbit valami rendszeres, intenzív vendéglátásként képzelem el, mely mellett mindenkinek meg van a saját személyes vagyona és termelőeszköze. A Felházas (csarnokos) stílusnak meg lehet a maga szerepe, de ha hiányzik mellőle a személyes vendéglátás, akkor abból valódi közösségek szerintem nem tudnak kialakulni. Ez a véleményem.
Miklós, nem lehetett az apostolok idejében sem merev vagyonközösség. Elnézést ha off, de szerintem fontos kérdés, mert a csoportosulásnak át kell fordulnia majd befogadó, és nem „vasárnapi” közösséggé. Ananiásnak és Safirának nem kellett volna mindenét eladnia aztán hazudniuk: ők is félreértelmezték.
HA az ember rájön az adás ízére, hogy milyen boldogító pont, ahogy írod, a vendéglátás – akár az utcáról mert látod a szükséget – azzal mi gazdagszunk 🙂 Aki ezt nem érti – pedig ez az evangélium – csak építgeti erényeit, közben nem tudja, sokat adott-e vagy még nem eleget? hiába szeretné, hogy az élete olyan legyen, mint amiről Pál apostol írt a szeretethimnuszban.
„Az a miénk amit odaadunk”: milyen soká értettem meg ezt (csak a gyakorlatban 🙂 ) viszont sok kudarcos kommunisztikus törekvést láttam! Summája: ha valaki az egyenlőséget keresi nem megy semmire. Lukács 14.12-13-ban mondja Jézus a vendégségről: „Ne hívd meg barátaidat, sem testvéreidet, sem rokonaidat, sem jómódú szomszédaidat NEHOGY viszonozzák neked. Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat. S boldog leszel, MERT nem tudják neked viszonozni.”
Az ApCselben azt olvassuk, hogy egy volt a szívük.
Szerintem ez egy kicsit összetettebb dolog Éva, pont az utolsó mondatod miatt. Attól nem lesz a szíved egy valakivel, hogy adsz neki valamit. Ha viszont egy a szíved, de nem adsz, akkor elszakadhattok egymástól. Első a szív. Jézus első cselekedete a szolgálatában a Jn 1:39 alapján, hogy meghívta első tanítványait az otthonába, ez azért szerintem figyelemre méltó adalék a vendéglátás fontosságával kapcsolatban. (Nem azt mondta, hogy fiúk majd szombaton találkozunk a zsinagógában és dumálunk egy jót.) De nem akárkiket hívott meg, hanem János tanítványait, vagyis olyanokat, akikkel hasonló volt a gondolkodása… A Felháznál maradva, lehet, hogy szerencsésebb olyan valakit meghívni magunkhoz, akivel mondjuk a Felházban ismerkedtünk meg, és nem csak úgy valakit az aluljáróból.
Hát igen, amit félre lehet érteni azt félre is értik 🙂 Csak rövidre akartam zárni, mert az őskeresztények elég fontos példák, és hát ez van a Bibliában. El akartam terelni a szót, a hangsúlyt az anyagiakról.
Nagyon jó interjú:
http://www.vous.hu/hir/20160503-tisztasagi-gyuru-interju
Sz.tem nem csak azok jöttek a Felházba, akik vallásosak, templomba járók.
Voltam április 28-án a Millenárison a Felházban. 300 fő voltunk.
Én természetgyógyász is vagyok, illetve gyerekkortól ismerem az adventista, református, katolikus istentiszteleteket és közösségek életét, v.mint életvezetéssel, sorselemzéssel, személyiségelemzéssel is foglalkozom.
Rálátok a pszichológiai és pszichiátriai betegek, a családok, így a társadalom életére. Emberölésekkel, eltitkoltakkal foglalkozom.
Itt is elértek: http://www.porkolabzsuzsa.hu v.mint a facebookon.
Tehát régi motoros vagyok már.
A sok tapasztalat alapján az a meglátásom, hogy mást ad a Felház, mint az egyházak. Akinek a lelke nincs erősen bekötve-beágyazva valahová, ahol megnyugvást, oltalmat talál a problémáira, a feltöltekezésre, az megy a Felházba.
*Mert az keresi még, hogy hol van az a hely, ami a lelkének jó. MERT TUDJA, HOGY KELL LEGYEN ILYEN,AHOL Ő IS MEGNYUGSZIK.
ILYEN A FELHÁZ. Ott olyan szent isteni erők működnek, és olyan intenzív formában, hogy EGYBŐL ÉRZED elfogad téged olyannak, amilyen vagy. Mindenki egyforma.
Ez a ,szentség, ,atmoszféra, kiárad mindenki lelkére és hazaviszi ezt a karizmatikus élményt és érzést, amely a hátköznapokban VELE MARAD, erőt ad egy-két hétre.
EBBEN AZ IMÁDSÁGOS HANGULATBAN, ÉRZÜLETBEN,A SZERETETBEN MEGTART.
KÖNNYEBB ÍGY ÉLNI UTÁNA, FELTÖLTEKEZEL.
A LÁBAD ELÉ VILÁGÍTVA MUTATJA AZ UTAT UTÁNA, MINT EGY FÉNYSUGÁR.
A Felház atmoszférája, miliője az amiért mennek az emberek. Ilyen nincs az egyházakban, ilyen emelkedett élmény.
A sok ember lelke mintegy kisugárzik, ÖSSZEKAPCSOLÓDIK ISTENNEL, ÖSSZEADÓDNAK a pozitív energiák. MINT EGY TEMPLOMBAN.
Nincs görcsölés, melyik napon milyen alkalom, kedd, csütörtök, bibliaóra, stb., mint az egyházakban. Nem kötött és nem merev.
Viszont az történt, hogy egymás után kb. 30 ének, vagy több és mindenki énekelte, volt 3 kivetítő, volt hogy felálltunk a szőnyegről párnáról, kezünket lengettük, mások ülve maradtak vagy fejüket lehajtva a hosszú hajuk mögött hangosan imádkoztak, stb.
Mindenki átlényegült, 2 óra éneklés után már a külvilág nem is létezett, csak az ének, ima. ÉREZTEM, ÉREZTÜK MIND, AHOGY ÁRAD KI RÁNK ISTEN SZERETETE. KEZDETTŐL EZT ÉREZTEM ERŐSEN.
Aki ismeri a MÉLY meditációt, ahhoz hasonló. Egy transz, egy eksztatikus állapothoz. Amikor csak te vagy, a lelked van.
Megszűnik a test, az egó. Kitisztul az elme, a lélek.
Mindehhez a 3 fő diák énekelt előttünk, a színpadon, és egy elektromos hangszer volt. Bele adtak mindent.
Nagyon szép és jó volt a tömegben lenni és hallani a fiatalok éneklését. Volt hely bőven, elfértünk a csarnokban.
Sokfelől jöttek. Vác, Debrecen, Berettyóújfalu, stb. Úgy hallottam, azzal számoltak a fiatalok, hogy éjfél előtti vonattal utaznak haza.
8-kor kezdődött. Tehát eleve nem 1. 2. ének, mint a templomban. Ez koncertszerű volt. Olyan hangulattal. Más lelki élményt ad mindkettő.
…..
Azt fontos még tudni, hogy a világban amikor vannak az imaláncok, akkor megemelkedik a világ /lelkek/ tudatszintje. Ezt megmérték.
Rendőrség szerint, azokban az órákban kevesebb bűncselekmény volt.
2010-ben volt olyan, hogy 1000 ember meditált 2 óránként, Rómában, Budapesten, európai és amerikai nagyvárosokban, azért, hogy emeljék a világ tudatszintjét.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZOK KEZDEMÉNYEZTÉK világszerte.
AKKOR A külföldi professzorok a TERMÉSZETGYÓGYÁSZOKAT KÜLDTÉK, HOGY GYÓGYÍTSÁK A LELKEKET, EMELJÉK A TUDATSZINTET. Lásd Domján László, stb.
…..
MA ISTEN A FELHÁZAT HÍVTA ÉLETRE, HOGY MEGISMERJÉK ŐT! A SZERETETÉT, JÓSÁGÁT, HOGY SEGÍTI AZT AKI HÍVJA ŐT.
AZT FONTOS MÉG TUDNI, HOGY AZ ÉNEKEK SZÖVEGE TELJESEN MÁS, MINT AZ EGYHÁZI, VAGY BÁRMILYEN ÉNEKEK.
LÉNYEGRE TÖRŐ, ISTENT EZER OLDALRÓL MUTATJA BE, MIBEN SEGÍT TÉGED ÉS HOGY RÁ TÁMASZKODHATSZ, MINDEN HELYZETBEN. CSAK EZT. ERRŐL SZÓL.
Minden csütörtök 8-tól kezdődik. Aki nem volt, érdemes eljönni.
Köszönöm a figyelmet. Porkoláb Zsuzsa
Kedves Zsuzsa
mély öröm van bennem, hogy Isten Szentlelke MEGINT kezdeményez 🙂 !! Írásodra azért reflektálok, mert sajnos, a karizmatikus közösségekben, amiket írsz, szitokszavakként, „ördögtől valók”-ként szerepelnek. Nagyon kevesen képesek helyükön kezelni …
Azt tudni kell, hogy MINDEN vetésbe, melyet az Úr az emberi lelkek szántóföldjébe vet, odajön a sátán és beleszórja bomlasztó, szennyes magvait, majd, a példabeszéd szerint együtt nőnek az aratásig. Nem azért, hogy kihúzgáljam a konkolyt, írom ezt, hanem azért, hogy tudjuk, mi is lesz belőle, hogyha nem figyelünk oda, ráadásul, ha még „külön növesztjük” a konkolyt.
Természetgyógyászat. Amikor még ép volt a környezet, a falvak határaiban olyan gyógynövények nőttek, amelyek éppen a faluban lévő betegségek gyógyítására voltak alkalmasak (én is régi motoros vagyok és ‘aszfaltszaggatóktól tanultam). A természetes gyógymódok, melyek tőlünk kéznyújtásnyira vannak Isten csodáira kell(ene) hogy felnyissa a szemünket. Észrevétlenül BELEVEGYÜL a mágia, és „praktikák” melyet nem mindegy, hogy mire használunk. Van egy mély árok, ahol a „tudattalanból” előhozhatunk tudást, és azt finoman szólva, nem mindig a legjobb célra használjuk. Ilyen például az
AGYKONTROLL. José Silva felfedezett egy tudatállapotot, melyben az elme sokkal magasabb szinten képes működni mint máskor. Az „alfa” állapotot aztán mesterségesen hozta létre, és ezzel utat nyitott arra, hogy MÁSOKNAK elme-állapotába tudjunk lépni, „gyógyítani” vagy … attól függ, milyen emberről van szó: meggyőződésem szerint JOBB ha ettől a praktikától távol tartjuk magunkat!
Emellett, elmondom, hogy egy ilyen állapotban álomból ébredés előtt, értettem meg, hogy évtizedeken át,amit szenvedélyesen kerestem, kutattam, az MIND ott van az evangéliumban! Ebben olyan problématikus területek, mint az oktatás kérdése, hogy veszítik el a gyermekek az „abszorbens” állapotot, melyet Montessori határozott meg, és hogy lesznek – mitől – funkcionális analfabéták 10-12 év iskoláztatás után.
De ez csak egy, amit abban az állapotban megértettem.
José Silva az ELEJÉN az agykontrollosaival széfek környékére küldte a tanítványait, hogy jegyezzék meg a kódokat, amelyekkel a tulajdonosok kinyitják az értékőrző fiókjaikat, és ha ELFELEJTIK, a kódot, majd mondják meg, mert „ilyen az igazi agykontrollos” (ez olvasható az alapműben). Ez persze nagyon tetszett nekem hogy micsoda jóság! viszont ha belegondolok ennek gyakorlatába, hogy vajon hányan felejtik el a kódjukat, és hányan nyitogatják a szekrényüket úgy hogy nem, talán 1000:1-hez az átlag?! Azt persze nem tudom, hogy ebből gyakorlat lett-e vagy sem … DE ha ilyen szinten bele lehet menni más „agyába” és szervezetébe, akkor … ez olyan terület, ahova ha benézel, akkor inkább finoman csukd be az ajtót mint illetéktelen. Erről egyébként nemcsak az alapművet olvastam, hanem beszéltem olyanokkal akik részt vettek ilyen tanfolyamon és kiokosodtak 🙁
Mindent meg kell vizsgálni! Biztatóan kezdődik és hogy is végződik? Everness fesztiválon, ahol VEGYESEN van jelen igaz és hamis: az ezotéria (most összefoglaló néven) „mindent” tud már, ami önmagának megváltásához szükséges és emiatt egyáltalán nem kíváncsi Istenre. Jól elvan azokkal a szépségekkel, igazságokkal, melyeket Isten teremtett, DE nem tekint Teremtőjére 🙁 Ha tekint is, csak mint egy távoli jóságra, ha jóságra …mert már azt is elrabolja tőle (tudok példát mondani, miből lett micsoda, de most nem szaporítom a szót). Szövetséget köt az új típusú pszichológiával, mely szerint nem létezik bűn, hiszen az ember mindig jót akar…
Kedves Zsuzsa! Örülök, hogy Isten Lelkével találkoztál a Felházban! Neked nagy szükséged van rá, hiszen sérült emberekkel foglalkozol és ki nem sérült? Meg kell erősödnöd 🙂 Kívánom, imádkozom érte, hogy találd meg a józanság Lelkét, melyet Isten bőségesen ad mindazoknak, akik kérik és kívánom, imádkozom érte, hogy vezesd el a rád bízottakat Isten megbocsátó szeretetéhez!
Kérd Isten Lelkét, veled együtt kérem, hogy tudd közvetíteni mindazoknak, akik hozzád fordulnak!
Szeretettel
Éva
Kedves Zsuzsa megnéztem a honlapodat és visszanéztem megint az írásodat. El tudom képzelni a testvérek reakcióit, vagy ennek elmaradásával a nagy csöndet inkább…
Csak egy dologra reagálok :”megnyugvást talál” írod. Az embereknek nem megnyugvást kell találniuk bár Isten szeretetétől egy „fuvallattól” valóban meg tudnak nyugodni, de, átmenetileg?! Útjelzők nélkül, iránytű nélkül NAGYON el lehet tévedni!
Ezért kezdtem magyarázni fenn … Az emberek meg tudnak nyugodni afelől ha bűnben élnek, maradnak … ne felejtsük el!
Nem a megnyugvás a cél 🙁 A másoknak való megbocsátás megtisztító ereje a legrövidebb út: „aki bennem hisz annak lelkéből élő vizek forrásai fakadnak” mondja Jézus Nikodémusnak.
Még előbb ugyanitt: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten Országát.” János 3.3 Hiszem azt, hogy a Szentlélek azért töltetik ki, hogy az emberek TELJESEN újjászülessenek Istentől, LELKE ÁLTAL !
Akkor sikerült, mármint, hogy elterelni a szót. 🙂 Igen, fontos dolgokról írtál, nagy kérdés, hogy lehet-e egy igazságtalan rendszerben igazságosan élni, mit jelent a városon kívül lenni, mit jelent egyetértésben élni, és hogy egy ilyen Felház típusú dolog hozzájárul-e ehhez, szükséges-e vagy inkább elkeni a dolgokat…
Kedves Évike és Miklós!
1. Ezer ügyfelem közül alig 1.2. jár templomba.
2. Viszont pont itt lakom a mentálhigiénés /pszichiátria/ rendelő mellett. Szinte hihetetlen, de rengeteg fiatal is jár ide. Napi 160 cca. Pl. munkáját elvesztette, válás, barátnő elhagyta, vizsga nem sikerült, alkohol probléma alakult ki, stb. B.pest, 2. ker.-ben. Ahol épp kevesebb az anyagi probléma és a lelki élet, a magatartás is jobb. Tehát ennyit az ,,emberi lélek nyugalmáról,, és ,,fuvallatról,,.
3. Az embereknek hiába hirdetnéd, hirdeted az igét, ha nem megy be a templomba. Nem is érdekli. Tudom, mennyit küszködnek lelkészek 1 lélek megmentéséért. Aztán eltelik 2-3 év, már nem is jár templomba.
Többnyire csak az, akit gyerekkorában elvittek.
4. Ezért mondom, hogy legkésőbb a kamaszkorban az egyházi iskola az, ami ad egy Istenhitet, tartást, jellemet, mert ha ezt nem kapta meg, utána hiába rakod rá, lehullik. PONTOSAN EZ A BAJ AZ IFJÚSÁGGAL.
VÉGRE A 3 FIATAL A FELHÁZZAL TALÁLT OLYAN FORMÁT, AMIBEN MEGSZÓLÍTOTTA ÉS MEGHALLOTTÁK. Az ifjúságot kell megmenteni, mert később már…
5. Pedig Isten itt van bennünk és körülöttünk. *ARRA JÓ A FELHÁZ, HOGY ISTENHEZ VEZESSE AZT, AKI TÉVELYGŐ. És bizony, csak a 2. ker.-ben napi 160-an ,,nem látják a fától az erdőt,,.
6. Én azt tapasztalom, hogy agykontrollos, természetgyógyász, ezoterikus éppen azért hisz Istenben, mert már ezek a tanulmányok is rámutatnak kellően. Egy sincs Istentagadó köztük.
Ők Isteni adatokkal dolgoznak. Segítők. Úgy mint Robert Detzler, stb.
7. Az én munkám többek között pl. az, hogy amikor megölnek valakit, akkor ott marad annak a lenyomata, a lélek ujjlenyomatai a helyszínen, örökre. Ez egy energiamező. Van az elkövetőknek is energiamezeje, sőt az ő házaiknak is. Ezekhez az adatokhoz férek hozzá jó eredménnyel.
A Hatóság segítése fontos, mert sokszor az elkövetők oldalán fognak össze a titokban maradásra.
Elérhetőségem: http://www.porkolabzsuzsa.hu.
Köszönöm a figyelmet. Porkoláb Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Érdekesek számomra a hozzászólásaid, mert egy teljesen más nézőpontból mondod el, hogy mit látsz a Felházban, és azt is, hogy miért látod ezt hiánypótlónak. Ugyanakkor azt azért szögezzük le, csak azért, hogy ne legyen félreértés, hogy a Felháznak semmi köze az ezotériához és az ezoterikus természetgyógyászathoz, sőt, a fiúk minden bizonnyal ellenzik azt.
Adam, ha jol ertem, Zsuzsa azt allitja, hogy „ezoterikuskent” ment be a rendezvenyre (vett reszt a rendezvenyen), a rendezvenyrol „ezoterikuskent” jott ki, es igy tett rola pozitiv bizonysagot. Nem lehet, hogy ez a rendezvennyel szembeni kritikakra bizonysag?
(En egyenlore csak figyelemmel kiserem a velemenyeket, szemelyesen nem voltam ott.)
Kedves Zsuzsa! Évának írtam a kettőnk beszélgetésével kapcsolatban, és nem akartam utalni vele a Te megjegyzésedre. Talán értem, amit írsz és talán értem, hogy az Éva miért válaszolt Neked éppen úgy, ahogy, és ebben meg is nyugodtam.
user,
én azt remélem, hogy a gyülekezetünkben is jó benyomásokat szerezne Zsuzsa. Sőt, remélem, egy ateista is meg egy muszlim is azt tapasztalná nálunk (is), hogy szeretet, melegség, hitelesség veszi körül, ami vonzó a számára. Jézus Krisztus köré sokféle ember gyűlt, sokféle háttérből, mert vonzotta őket a szeretete. Inkább a keményszívű farizeusok és egyéb vallási vezetők gyűlölték meg őt.
Jézus természetesen kihívás elé is állít. De nem mindig ezzel kezdi. Sokan gyűltek köré úgy, hogy aztán idővel lemorzsolódtak. Sokan csak egy idő után értették meg, mit is jelent Jézus messiási igénye. Ezért nem gondolom, hogy kritika volna a Felházról, ha valaki úgy távozik, ahogy érkezett, mégis vonzerőt gyakorol rá az, amit ott tapasztal.
A Felház Isten csodálatos látogatása melyben meggyőződésem, hogy az áldást a szervezők tiszta élete tette lehetővé, vonzotta a Lelket! 🙁 alleluja ! Hálát kell adni azért – szerintem – hogy Zsuzsa abból a praktizálásból került közelebb Isten Lelkéhez, amit – szerintem, sokunk szerint – tévedésekkel tarkítva gyakorol (egyesek szerint sátáni praktikákkal).
Többen tértek meg az által, hogy a széleskörűen nyújtott ezotériából kerestek tovább, és találtak az evangéliumhoz. Ebben így, ezért igazat adok neked, kedves Zsuzsa. Sokan vannak elveszettek, Isten nélkül, boldogtalanul kóborlók, az Isten meg is szánhatott minket, mert olyanok voltunk, mint a pásztor nélküli juhok …
Csakhogy az embereknek a TISZTA evangéliumra van szüksége: a bűn TELJES KÖRÉT, környezetét megtisztítja Jézus áldozata. Ezt hozza számunka a Szentlélek, és hozhatta a Felházba, „meggyőzni a világot a bűnről, Jézus Krisztusban való hitről és az ítéletről”.
A Felház Isten csodálatos látogatása melyben meggyőződésem, hogy az áldást a szervezők tiszta élete tette lehetővé, vonzotta a Lelket! 🙂 alleluja ! Hálát kell adni azért – szerintem – hogy Zsuzsa abból a praktizálásból került közelebb Isten Lelkéhez, amit – szerintem, sokunk szerint – tévedésekkel tarkítva gyakorol (egyesek szerint sátáni praktikákkal).
Többen tértek meg az által, hogy a széleskörűen nyújtott ezotériából kerestek tovább, és találtak az evangéliumhoz. Ebben így, ezért igazat adok neked, kedves Zsuzsa. Sokan vannak elveszettek, Isten nélkül, boldogtalanul kóborlók, az Isten meg is szánhatott minket, mert olyanok voltunk, mint a pásztor nélküli juhok …
Csakhogy az embereknek a TISZTA evangéliumra van szüksége: a bűn TELJES KÖRÉT, környezetét megtisztítja Jézus áldozata. Ezt hozza számunka a Szentlélek, és hozhatta a Felházba, „meggyőzni a világot a bűnről, Jézus Krisztusban való hitről és az ítéletről”.
Adam, ebben teljesen egyetertek veled.
En inkabb a rendezveny azon sajatossagara gondoltam, hogy nincs igehirdetes, tanitas. Ez azt eredmenyezheti, hogy akiknek ujjaszuletesre, megteresre, valamilyen korrekciora lenne szuksege, nem halljak az evangeliumot, nem feltetlenul kerulnek az altalad emlitett kihivas ele. Ha pedig ez hetrol hetre igy megy, es jelentos szamban reszt vesznek nem valodi hivok, akkor az egyuttes dicseret, imadkozas erteke kerdeses.
Errol a konkret esetbol persze nem erdemes kozvetkeztetest levonni. En informacio hianyaban kivaro allasponton maradok, kivancsi vagyok, milyen gyumolcsoei lesznek.
Tisztelt hozzám szólók.
Én járok templomba, és hiszek Istenben gyerekkorom óta. Azt gondolom, hogy mindenkinek így kellene élnie, hinnie és szeretnie. És hogy ez nem így van, ez fájdalmas dolog, mármint az, hogy Isten lelke nem épül be a személyiségbe, gyerekkortól.
Akinek a lelkébe, személyiségébe ez beépül, az egész életében több szeretettel, humánummal, elfogadással, megbocsátással lesz a családban, barátai, munkatársai körében. Látja, hogy nem csak a pénz az érték.
Ezért fájdalmas dolog, hogy kevés az egyházi iskola. Én látom a különbséget a fiatalok és felnőttek között.
Tény, hogy a vallás nem ad választ minden kérdésünkre.
Én is így indultam el az ezotéria irányába, hogy ott nem kaptam választ.
Mármint úgy indultam, hogy azt tapasztaltam, hogy a rendőrség, ügyészség, bíróság, a büntető ügyvédek nem tudják megoldani, feltárni a családban elkövetett emberöléseket. Fű alatt marad sok gyilkosság, sorozatgyilkosság így, le is írják: ,nem történt bűncselekmény,.
Vannak családok, akik így élnek, 50-70 éve. Ismeretségi körben van aki 5 ember haláláért felel, mindig kiengedte a hatóság, vagy ,kibékítette a feljelentőt,.
Vannak helyek országunkban, ahol szinte járvány az emberölés. Pl. Tiszalök, stb. /lásd. a Jobbik, Szita Bence tüntetésen mondott Murányi Levente beszéd is/.
Csak sejtik, érzékelik, neszelik sokan, de feljelenteni egy se mer. Középkorúak hunynak el így. Háziorvosa, orvosszakértők nem tudják megállapítani. Családban 40% feltáratlan marad.
Én ebbe nem tudtam belenyugodni, ez mint egy ösztöke, hajtott, és láttam természetgyógyászati, ezotériai, asztrális módszerekkel, stb. van erre megoldás.
Hozzá lehet jutni az igaz, a valóságos adatokhoz. Amerikában a nyomozóhatóság alkalmaz asztrális nyomozókat.
Így, emiatt megtanultam ezeket.
Éppen most van egy ilyen ügyem a Sz.Sz.B. megyei Főügyészség előtt. 7.5 évre kértem ki a kórházakból az emberölésre utaló orvosi dokumentumokat, amire igazságügyi orvosszakértői véleményt készíttettem, amely kimondja a ,mérgezés gyanúját, gyakorlatilag tényét,.
AZÓTA 5 EMBER BIZTOS MEGÖLÉSÉRE DERÜLT ÍGY FÉNY. Az emberölés rezgése 100 évig fennáll a családokban. Érződik a családi lélekben.
Ezek ISTENI ENERGIÁK, nem: ,sátáni, és ,tévedésen alapuló praktikák,. A hibás tudás az egyik lelki méreg.
Az emberek ha problémájuk van, keresik a megoldást. Mennek pszichológushoz, pszichiáterhez, jósokhoz, mediátorhoz, kineziológushoz, grafológushoz, számmisztikushoz, stb. Addig, amíg meg nem oldják.
Legalább annyi beteg gyógyult meg a jósoknál, mint a pszichiátereknél. Ezt mondja a tudomány.
A TUDOMÁNYOK HATÁRTERÜLETEI ÖSSZEÉRNEK.
ISTEN LÉTE IS IGAZOLT TUDOMÁNYOSAN.
Az ember az ezotériát megtanulja csupán, az csak egy munka. Ettől nem lesz Istentagadó. Összefér az Istenhittel, Istenszeretettel.
És beszélhetünk itt, ha az emberek nem mennek be, csak kevesen a templomba. A fő baj ez.
És az is visszatetszést kelt sokakban, hogy sokan eltitkolt ,gyilkosok, is odajárnak! Ott ülnek a fő asztalnál, pl. étkezéseknél. Olyanról tudok, aki az anyját megölte, eltitkolta, ezután az anyja egyházánál, annak lelkészei mellett ott ült, főhelyen.
A tudomány sokszínű, szinte felfoghatatlan.
Sok ember tudása hiányos, ezért véli úgy, tudatlanságból, hogy minden ezotéria, amit ő annak gondol. Az ezotériának sokféle ága van. És ahány ezoterikus, annyiféle. Ki mihez ért, ki mihez kapott tálentumot.
Amelyik nem tisztességes, ahhoz előbb-utóbb nem mennek.
Köszönöm a figyelmet. Porkoláb Zsuzsa http://www.porkolabzsuzsa.hu.
http://reposzt.hu/blog/kontos-laszlo/2016-05-15/punkosdi-x-tenyezo
Tudja valaki, mi lett végül is a „Felházból”?
Én igen, lásd a 24.hu 3 részes cikksorozatát:
http://24.hu/belfold/2017/11/06/ha-dj-knek-van-joguk-az-akvariumban-lenni-jezus-krisztusnak-hogy-ne-lenne/
http://24.hu/belfold/2017/11/07/felhaz-az-evangelium-terjesztese-minden-penzt-meger/
http://24.hu/belfold/2017/11/08/orban-gaspar-aki-belep-annak-a-terde-megremeg-de-nem-tolunk-hanem-jezustol/
+ egy bónusz:
http://24.hu/belfold/2017/11/08/hit-gyulekezete-nem-ellenfel-a-felhaz/
Meglepően kiegyensúlyozott írások. 🙂 Viszont a cikkek alatti komment szekciót senkinek sem ajánlom, mert a magyar néplélek legsötétebb bugyraiba nyújt bepillantást…
A Felház Isten üzenete arról, amit ő is mond: https://www.youtube.com/watch?v=Spfu3cGMcR0 Messzemenően egyetértek, hálás, boldog vagyok ezért, hálásak, boldogok lehetünk.
Alleluja, alleluja 🙂 beleértve, ami a „végén” vár miránk.
sok-sok megtévesztett ember, akiket elhitetnek.
ez is az ökumenizmus része, ráadásul illegálisan működik, mert nincs bejegyezve vallási közösségkénr, egyházként vagy egyesületként.
biztos létét, munkálkodását csak a fidesznek, orbán viktornak köszönheti, aki egy antikrisztusi nemzetet hozott létre 8 év alatt.
arra használja fel, hogy politikai hatalmát még jobban kiterjessze olyan csoportok felett is, akik amúgy nem követnék őt.
orbán gáspár mint fia, egy kirakat ember. de még ebben a szerepben is egy családtagot helyezett orbán viktor a mozgalom élére, nem bízza másra, csak a véréből valóban bízik meg.
óriási csalás, hazúgság, átverés ez az egész.
Az alapítókat, a három fiút látva, benne Prékopa Donát tisztasági fogadalmát (gyűrűjét, amit állandóan hord) és megtérésük beszámolóit, szerintem SENKINEK nincs joga kételkedni annak őszinteségében.
Nem baj szerintem, sőt, ha nincsenek egyházi/egyesületi státuszban, „csak” a Lélek tartja őket/minket össze. Milyen alapon mossuk össze MÁS – hamis – ökumenikus szándékokkal, ami nem a bűnbánat volna a megosztottság miatt?
Mindenkit, aki nem vigyáz, úgyis az Antikrisztus fog besorolni-benyelni, elhitetése után, mert „megtéveszti, ha lehet, még a választottakat is” !
az alaptörvény szerint be kellene tiltani a mozgalmat, mert nem egyezik meg az orbán apuka által kreált törvényeknek.de hát nem fogja betiltani, mert érdeke, hogy létezzen.
ez is egy bizonyíték, hogy milyen „országot” hozott létre orbán viktor a nemzet egyesítő király.antikrisztusi mivoltát bizonyítja az állam és az egyház egyesítése, a sámán ősmagyar kultusz visszaállítása, a hamis vallások mint a felház- és sok sok egyébb kultúrális, vallási, gazdasági és egyébb programok megvalósítása.
a magyar nép újra, mint a történelem során megint a rosz utat választotta, mert nincs annyi bölcsessége, hogy lássa ill. hallja, meggyőződjön az igazságot/ról, inkább szereti a hazúgságot.
a Teremtő Isten ítélete fog lecsapni hamarosan erre a népre.
Mint a fönti komment is bizonyítja, szerencsétlen Gáspár nem tud kibújni az apja árnyékából, akár mit is csinálna.. ha fagyit eszik az utcán, egyesek azt is politikai tettnek fogják látni.
Igazad van, lacika71 SOK a hamis, DE az Antikrisztus NEM TUD egy bejegyzetlen társaságot elvenni, csak olyat, ami nagy és magába olvasztja a többit. EZT nem fogja …
… és rövidesen ki fog bújni apja „árnyékából”, ebben biztos vagyok. Az, hogy jobban szereti apját, mióta ismeri Jézust, az nem is csoda, mert az ember MINDENKIT jobban szeret aztán. És ezt nem azt jelenti, hogy politizál.
Orbán Gáspárt én egy bátor hívőnek látom, aki mer a hitéről beszélni nyilvánosan, nem szégyenli azt. Véleményem szerint azt, hogy ezt a miniszterelnök fiaként teszi, inkább azt mutatja, hogy nem igazán érdekli, hogy ki mit gondol, vagy ki hülyézi le emiatt. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy őszinte a hite. Mondom ezt úgy, hogy a Felház mozgalom bizonyos aspektusaival nem vagyok teljesen kibékülve, de ez most sokadlagos szempont.
Gáspár nem a „méltóságteljes” történelmi kereszténységet képviseli (amely egyébként hagyományosan a Fidesz elsődleges bázisa volt egyházi vonalon), hanem egy olyanfajta kereszténységet, amiért túl sok bók nem járt/jár Magyarországon – mind balliberális, mind jobboldalon egyaránt lenézik. Tény, hogy mióta OG azt képviseli, amit képvisel, a magyar jobboldal legalábbis toleráns lett afelé a kisegyházi, karizmatikusabb evangéliumi kereszténység felé, amely eddig inkább a megtűrt kategóriába tartozott ezen a porondon. Bár ez talán amiatt is lehet, hogy a Fidesz a globális és hazai folyamatok összejátszása miatt természetes módon is elmozdult egy modern, nemzetközi értelemben is jegyzett neokonzervativizmus irányába, amelynek bármiféle keresztény közösség természetes szövetségese (különösen a mostani nemzetközi kultúrháborúban), illetve a keresztény felekezetek közötti korábbi antipátiák is relativizálódnak a sokkal nagyobb kihívások fényében. A Horthy féle és sámánozos vonal is talán emiatt szorult háttérbe (remélem teljesen kiszorul oda, ahova való – bár nincsenek illúzióim, mert a magyar jobboldalnak sajnos ez is hozzátartozik a történelmi tradiciójához).
lacika71,
kérlek, olvasd el a moderálási elveimet! A rágalmazásnak akkor sem adok itt helyet, ha politikus fiáról van szó. Kérlek, tartsd ehhez magad, ha kommentelni szeretnél. Amit Gáspárról írsz, tényszerűen nem igaz. De akkor is bajom lenne a kommenteddel, ha történetesen Vona Gábor fiáról írtál volna így.
Kedves Szabados Ádám
szólásszabadság kategóriába tartozik, hogy véleményemet kifejthetem, még ha valakit, valakiket érint ill. sért is a véleményem.
ha a kritikai véleményt nem vagy képes elfogadni, legalább megtűrni kellene,még ha te vagy ezen oldalnak a szerkesztője is.
egy demokratikusnak mondott rendszerben ez a minimum, hogy kifejezhetem véleményemet, még a te oldaladon is.
persze jogodban áll kitörölni, csak hogy attól az igazság még igazság legfeljebb te nem fogadod el a szólásszabadság létét.
ha anyáztam volna vagy trágár kifejezéseket használtam volna megértem felháborodásodat.
a tények azok tények, íme a bizonyítékok
https://www.youtube.com/watch?v=-NzK9S4JKJE
ha valaki végig nézi és nyitott füllel hallgatja, az láthatja, hogy miről van szó az állam és a vallás összefonódásában.
kedves ádám neked nem ajánlom, hogy megnézd, mert a te inger küszöbödön felül vannak a benne elhangzottak.
Tisztelt Lacika71!
A moderálási elvek alapján hajlamos vagyok azt gondolni: ez a blog nem a nagybetűs éteri demokrácia maga , hanem Szabados Ádám személyes jellegű blogja. Ennek megfelelően egyáltalán nem köteles eltűrni bármilyen kommentet. Pláne nem olyat, ami politikai motivációból személyeskedik valakivel szemben , aki nincs is jelen itt.
lacika71,
aranyos, hogy demokráciának képzeled a blogomat, de ezzel szemben a helyzet az, hogy itt vendég vagy, és ha nem tartod tiszteletben a moderálási elveimet, nem fogsz itt kommentelni.
Kedves Lacika,
na még egy szempjont: egy teológiával és spiritualitással foglalkozó magánblog nem feltétlen a szabad politikai véleménynyilvánítás helye. Arra ott vannak más blogok és fórumok. Ott csak bátran…
az ad hominem érveléssel meg csak saját magadat sikerült minősíteni.
a régebbire kommentjeidre visszatérve, ugye neked is jól esne ha mindenben apuci v2.0-nak néz, feltételezve, hogy önálló gondolatod sincsen?