Vajon miért harcolnak sokan a különös jogért, hogy az anyaméhben meg lehessen ölni az ott fejlődő emberi lényeket? Mert hogy emberi lényekről van szó, ahhoz ma már nem fér kétség, látjuk a képeket, halljuk a szívhangot, pontosan tudjuk, hogy mi az igazság. Akkor mi motiválja a halálnak ezt a döbbenetes kultuszát, amely mögött a teljes progresszív elit (Hollywoodtól az amerikai demokratákon át egészen a számomra csalódást jelentő Bonóig) felsorakozik? Mi ez a groteszk küzdelem? Mi történik a Krisztus utáni huszonegyedik században a világ nyugati tájain? Az Amerikai Legfelsőbb Bíróság friss döntése és az arra adott elkeseredett reakciók kapcsán újra fel kell tennünk ezt a kérdést. Én pedig most meg is válaszolom, mert a válasz nem bonyolult.
A jelenség okát a feminizmusban találjuk. Nem a nőkben, akik jelentős része minden bizonnyal ma is ellenzi az abortuszt, hanem magában a feminizmusban, amit a nők jelentős része ugyanúgy ellenez, mint az abortuszt. Feministák központi célja régóta az, hogy megszüntessék a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket. Néhány kérdésben a feministák törekvése persze helyes, és ezt férfiak is könnyen belátják. Az egyik legősibb egyenlőtlenség férfiak és nők között azonban az, hogy a szex teljesen más következményekkel jár a nemek számára. A férfiaknak sokkal kisebb kockázatot jelent az együttlét, mint a nőknek, hiszen a nő testében foganhat meg az élet, a nő testét változtatja meg az, ami benne történik, az ő testét veszi igénybe a folyamat, és ha a párkapcsolat szétmegy, a nő sokkal több esetben marad egyedül a gyermekkel, mint a férfi. Ráadásul a kapcsolat gyakran épp azért ér véget, mert becsúszott a gyermek. Vagyis a gyermek egyenlőtlen terhet jelent a férfi és a nő számára.
Sokan tehát úgy gondolják, hogy a nő csak akkor lehet egyenlő a szexben a férfival, ha joga van az abortuszhoz. Ehhez azonban azt a nyakatekert és teljesen tudománytalan – és valójában embertelen – álláspontot kell elfoglalni, hogy az anyaméhben megfogant ember az anya testének a része, nem több egy kellemetlen és rá nézve veszélyes daganatnál, amit bármikor el lehet távolítani. Az egyenlőség ára egy másik ember létének a tagadása, az elpusztításához való jog.
Ilyen jog azonban nincsen, ahogy sok tekintetben a nő és a férfi sem egyenlőek, és soha nem is lesznek azok, mert az egyenlőtlenségnek többek között biológiai okai vannak. (Figyelem, nem értékről vagy méltóságról beszélek. Csupán olyan nyilvánvaló dolgokról, hogy a kakast is meg tudjuk különböztetni a tyúktól, meg a bikát is a tehéntől.) Egy nő teste ezer és ezer tekintetben más, mint a férfié, és a különbségek között kiugró, talán azt is mondhatnánk, hogy esszenciális az a tény, hogy egy nőnek olyan reproduktív szervei vannak, amelyek lehetővé teszik egy új ember megfoganását. Aki onnantól, hogy megfogant, már nem az anya teste, hanem egy új test, egy új élet, egy új szív, egy új vércsoporthoz tartozó véráram, új agy, új kezek és lábak, tüdők és vesék, új száj és új gége. Egy új lélek. És mindez az anyaméhben, amely az emberi életnek ebben a szakaszában védelemül adatott.
A feminizmus az egyenlőség kapcsán olyan ideát kerget, amely teljesen idegen a valóságtól, és ennek oltárán kész feláldozni a meg nem született gyermekek élethez való jogát. Akár jogosnak is láthatjuk a feministák keserűségét afelett, hogy a gyermekszülés miatt nők kiszolgáltatottabbak a férfiak önzésével szemben, mert valóban sok az önző férfi, aki kihasználja a nőket. (Ahogy egyébként sok önző nő pedig férfiakat használ ki, csak annak más az anatómiája.) De a feministák olyan ponton akarnak belenyúlni a rendszerbe, ahol a változást csak ipari szintű pusztítással lehet elérni (az Egyesült Államokban 1973 óta, amikor joggá nyilvánították az abortuszt, 63 millió embert öltek meg az anyaméhben). Ez túl nagy ár az egyenlőségért.
A megoldás a szex és a nemek közötti kapcsolatok teljesen másfajta újragondolásában van. Az újragondolás iránya pontosan az, amit a kereszténység kezdetektől mond. A keresztény hit szerint a szex szent és kizárólag a házasságon belülre való, ahol egy bűnös világban egy gyermek megfoganása még mindig a viszonylag legbiztonságosabb. A keresztény hit arra buzdítja a férfit, hogy szeresse a feleségét, mint gyengébb edényt, ahogy Krisztus is szerette az egyházat és az életét adta érte. A nő pedig tisztelje a férjét. Ahogy annak idején G. K. Chesterton mondta: „Én a nőknek nem több jogot, hanem több kiváltságot adnék.” Mert a több jog adott esetben, ahogy azt most is látjuk, az emberöléshez való jogot jelentené. A kiváltság viszont tiszteli a különbözőségeket, a valóság sokrétű szövetét, és a szeretet a forrása. Többek között ezért sem vagyok híve az apák napjának. Az apák fontosak, pótolhatatlanok, de inkább ünnepeljük csak az anyákat.
Köszi Ádám!
Nagyszerű megint.
Az apáknapjás megjegyzésed különösen tetszik!
Ez csak a mondat első fele. Mi van a születés után? Én vagyok a nem kívánt terhesség, apám részéről biztosan nem voltam „kívánatos”. Az a gyerek vagyok, akinek feléje se nézett az apja, fizetett gyerektartást, mert a bíróság kötelezte rá, de azt se tudtam, hogy néz ki az az ember, se szülinap, se karácsony, semmi. Nevelőapám sem volt. Hogy ez milyen, életem végéig velem lévő hiányokkal járt, mennyi elszalasztott lehetőséget, mennyi rossz választ hozott az életemben, azt most látom, amikor én is apa vagyok, és igyekszem jól csinálni, persze jó minta hiányában nagyon nehezen indult, most már könnyebb.
Szóval lehet tárgyalni az abortuszhoz való jog szűkítését, de az apai kötelezettségek bővítése nélkül sokkal nehezebb egy gyerek helyzete. Az egyszülős, vagy pláne állami gondozott gyerekeknél sokkal nagyobb a devianciák előfordulása, ráadásul az ilyen gyerekek zöme eleve szegényebb sorba születik, ahogy én is. Ötven múltam, hasonló sorsú kortársaim között arat a halál, az ilyen emberek zömének élete szenvedés, ritka kivétel aki ki tud ebből törni.
Egy gyerek felnevelése két évtizednyi felelősség és munka, amit nem lehet a nőkre hárítani, és nem lehet pénzzel megváltani, és nem lehet rendszerszinten kiváltani sem az állami gondozással vagy örökbefogadással. Mivel erre semmilyen válasza sincs a társadalomnak, így igenis súlyosan egyenlőtlen az anya helyzete az apához képest. Ha nem állítunk apai kötelezettségeket a gyerekneveléshez (pl. kötelező kapcsolattartás, akár távolra költözési tilalom stb.), akkor tényleg csak a nőket, sőt a megszületendő gyereket büntetjük a két ember felelőtlen szexualitásáért. Ha a férfi fizet, akkor egyébként élhet úgy, mintha nem lenne gyereke, márpedig ez nem igazságos, nemcsak a nővel, hanem a gyerekkel szemben sem.
Azt én sem gondolom, hogy az abortuszhoz való jog a megoldás, de azt sem, hogy önmagában a megvonása az lenne. Sokkal határozottabban kellene fellépni az apai kötelezettségekért, hiszen az élet nemcsak születés és test, hanem lélek, intellektus is, aminek kiteljesedése mindkét szülő mellett ideális. Én nem látom a keresztény apák tömeges mozgalmát ennek érdekében, ha azonban a feministákat kell kritizálni, akkor bőven van jelentkező.
Benchmark, ha hivatalosan további kötelezettségeket írnánk elő az apáknak, akkor gyaníthatóan még kevesebb gyerek születne, az amúgy is kihalásra ítélt európában (ha az ember importot nem vesszük figyelembe). A legtöbb apa amúgy is teljesíti a szükséges minimumot, külső kényszer nélkül is.
Ha valaki apa nélkül nő fel, az nem biztos hogy rosszabb helyzet, mint ha az apa csak késő este jár haza aludni, de egyébként meló miatt nem tartózkodik otthon, és de facto nem lehet vele találkozni, időt tölteni. Vagy alkoholista, netalántán veri a családját. Hallottam már olyan véleményt, hogy sokkal jobb lett volna, ha elköltözött volna az apja. Meg olyat is, hogy örül, hogy elváltak a szülei, és lelépett az öreg, mert legalább nem megy otthon az állandó üvöltözés és a veszekedés.
Fontos az apa szerepe a családban, de nem kell ezt túldimenzionálni. Isten jóval redundásabbra tervezte az embert, ezért durva sarkítással szinte „mindent” kibírnak a gyerekek. Isten olyat is megenged néha, hogy valaki 14-16 éves korára családeltartóvá válik, mert az apja meghalt, és ilyen-olyan okok miatt neki kell gondoskodnia az édesanyjáról, és a testvéréről. Még a tojáshéj a fenekén van, de már be van dobva a mélyvízbe. 18 évesen még nem felnőtt az ember, mert neurológiailag is kb 22-24 éves kora között „készül el”.
wkm, erre mindig az az érvem, hogy minek dolgozol, hiszen másoknak sikerül a szerencsejátékból megélni. Szóval azért, mert van kivétel, azért még érvényesül a szabály: a csonka családból induló gyerekek helyzete, életkilátásai rosszabbak, mint a jól működő családban felnövő gyerekeké.
Az abortusz szűkítésének tehát van egy társadalmi ára, amit meg kell fizetni, ha nincs apa: szociális munkások, pedagógusok, nevelőszülők. Az abortusz jogának csökkentését csak akkor tudom elfogadni, ha ennek a társadalmi konzekvenciáiról is van döntés, és van rá erőforrás. Ez nem feminizmus, és ostoba jelszavak (a család az család) kérdése, hanem a társadalom, mint rendszer működésének alapvető kérdése.
Én azt mondom, hogy keresztényként ugyanúgy állást kell foglalnunk ebben is, mint az élet szentségéről.
Benchmark,
a gondolatmenetedet kiterjesztenéd a Taigetoszra is? Ha az élet a fogantatással kezdődik (amit nagyon nehéz lenne cáfolni), én nem látom a különbséget.
A Feminizmus nem most kezdodott el.Evszazadok ota belopta magat az emberiseg tudataban.Miert ? egyszeru!! Az emberiseg pusztitasa a cel. Beultettek a nok fuleben az egyenlosegi jogot. A teremto Isten szemeben minden egyes lelek egyenlo es mindnyajunkat szeret.Viszont a rendeltetesunk mint nok es ferfiak kulombozo.Az emancipacio megsertette ezt az Isten altal felalitott rendet,kinek a hatasara? a feminizmus hatasara.Jogod van olni.Jogod van megcserelni a szuletes altal kapott nemisegedet. Az Istennek a rendeleseit nem valtoztassa meg az a situacio,hogy sajnos vannak apak akik felelotlenek es elhagyjak csaladjukat. De ugyancsak vannak anyak is ugyan azt teszik.Ebredjunk fel!! Es ne engedjuk,hogy a sotetseg (a satan) uralkodjon felettunk. Ugyanis az mindnyajonkat el akar pusztitani.
A feminizmus szerintem is az egyenlőségről szól: ha a férfinak nem kell a helyén lennie, akkor a nőnek se kelljen. Ha a férfi a helyén lenne, akkor egy gyermek születése semmivel sem hozna kisebb változást az életében, mint a nőnek. Az apák napja épp arról szól(na), hogy több figyelmet kapjon az, hogy jó lenne már végre ha a férfiak a helyükön lennének. Egy rossz apa nem jelent kisebb pusztítást, mint az abortusz. A dolgok helyretételét ott kellene kezdeni, hogy a férfiak a helyükre kerülnek és akkor az abortusz problémája is mondhatni, magától megszűnik létezni.
Philip K. Dick egyik novellájában egy olyan világról ír, ahol onnantól tekintenek valakit embernek, hogy képes magasabb matematikai műveletek végrehajtására, amit 12 éves kortól számítanak. Ha pedig egy szülő addig úgy döntene, hogy még sincs szüksége 12 év alatti gyermekére, túl sok problémával jár, vagy már nem fér bele az életébe, akkor szól az abortuszautónak, amivel elviszik, és kiszívják a gyerekekből a levegőt, ez az abortusz.
Néhány évtizede ez még csak sci-fi volt, de manapság ez már lassan valósággá válik.
Sok érdekes hozzászólást olvastam, igen elgondolkodtatóakat, az apai és anyai szerepek fontosságáról és azok külömbözőségéről. Riasztóan megnövekedett a jelen korszakban a családi deviancia, erről órákat tudnánk beszélni, mint hívőknek, nekünk is több és különös helyzetismereteink vannak. Az abortusz bűn Isten szemében, ezt emberi okoskodásokkal sem lehet kimagyarázni, hogy helyesen dönt-e az ember, ha ezt megteszi. Az illegális vagy erőszakos nemi kapcsolatok és az azokból származó születések mögött több esetben felléphet egyfajta hibás családi modell. Akik ebben születnek meg, azoknál a gyermekeknél az apa-anya kép is deformálódhat. Egy társadalom egységét, harmóniáját, működését nagy mértékben meghatározza a családok állapota, helyzete, minősége és mennyisége. Jó családmodellekre van szükség egyéni, családi, közösségi, társadalmi szinten. Ha ehhez az Isten igéjének az alap- és irányelvei is beépülnek, akkor várhatóan kisebb lesz a tövis a rendszerben. Sajnos e kor sodomai és gomorai állapotának a leképződése tükröződik vissza, ami Isten ítéletére vár. Mi inkább hirdessük továbbra is, mint Krisztus követei (angyalai) az Isten közelgő királyságának az evangéliumát, kirángatva az embereket a bűn hatalmából, akár kézen fogva is, ahogy Lót esetében az angyalok is tették.
Valaki nem-kívántnak mondta magát.
Ne feledd: Isten mondott rád „igen”-t!
Hiszen életre hívott a körülmények ellenére is! Pedig hány megtermékenyült petesejt nem fogan meg a méhben…
És akkor még hány aktusból nincs semmi!
Nem véletlenül születtél! Feladatod, küldetésed van!
Mai petíció az abortusz ügyében.
Aki fontosnak tartja az írja alá.
https://citizengo.org/hu/lf/208448-ne-vegyek-fel-az-abortuszt-az-eu-alapjogi-chartajaba?tcid=99613344
Sajnos az életvédő petíció nem érte el a célját. Részlet a petíció szervezőinek közleményéből:
„324 igen, 115 nem szavazattal és 38 tartózkodás mellett az Európai Parlament tegnap meghajolt a radikális abortuszpárti lobbi előtt, és elfogadta azt a radikális és brutális állásfoglalást, amely belefoglalná az abortuszhoz való „jogot”, tehát a legkisebb, védtelen, ártatlan gyermekek megölésének az úgynevezett jogát, az Európai Unió Alapjogi Chartájába és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába.
Erről az úgynevezett jogról mindenféle időkorlát nélkül beszélnek, tehát egészen a 9. hónapig!
Magyar tagjaink aláírásait a magyar európai parlamenti képviselőkhöz juttattuk el. Nézzük, hogyan szavaztak:
Megfogadták kérésünket, és leszavazták az indítványt a Fidesz ülésteremben tartózkodó következő EP-képviselői:
Győri Enikő, Járóka Lívia, Tóth Edina, Deli Andor és Hidvéghi Balázs. Köszönjük, hogy számíthattunk rájuk!
Ezzel szemben a radikális abortuszpárti állásfoglalás elfogadására szavazott a momentumos, várandóssága hetedik hónapjában lévő(!) Donáth Anna, illetve Cseh Katalin is.
Mint Nóé idejében.
„az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz”
„a föld romlott volt Isten előtt”, „minden test megrontotta az ő útját”
‘1Mo 6:5 , 6:11-12
És: „Ahogy Nóé napjaiban volt úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor is.” Mt 24.37
Szeptember 15-én lép hatályba az a belügyminiszteri rendelet, amely rögzíti, hogy a terhességmegszakítás előtt az édesanyának egy olyan szülész-nőgyógyász szakorvos által kiadott leletet is be kell mutatnia, amely igazolja, hogy az állapotos nő a terhesség megszakítása előtt meghallgatta gyermeke szívhangját.
Végre, egy jelentősebbnek mondható előrelépés a magyar életpárti küzdelemben!
A Patent egyesület gyilkosságpárti tagozata rögtön felháborodásának adott hangot – szerintük „a kormány évek óta nyirbálja alattomos módon a nők reprodukciós jogait” és az, hogy „az abortusz mellett döntő nőt a magzati szívhang meghallgatására kényszerítik” nem más, mint „nőgyűlölet”. Tehát a progresszív újbeszél szerint a gyermekgyilkosság nem más, mint a „nők reprodukciós joga”, a szívhang meghallgatása pedig nem más, mint a „gyűlölet” kifejezése. Így már minden világos (sötét).
Kiváncsi vagyok, az EU ügyeletesei hogyan reagálnak majd erre – ha az Euronews tudósítását vesszük alapul, akkor nem várható dicséret emiatt (sem).
Zsoltár 13-16. (egysz.ford. nyomán)
„Uram, Te alkottad testemet, anyám méhében kezed formált engem. Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél! Bizony, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Mindent tudsz rólam! Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban formálódtak anyám méhében. Naponta figyelted, amint alaktalan testem formát öltött. Könyvedben minden része föl volt írva, és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.”
Zsoltárok 139:13-16