A Zsidókhoz írt levél szerzője kivételes erőt és ítélőképességet tulajdonít Isten igéjének: „Mert Isten igéje (ὁ λόγος τοῦ θεοῦ) élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” Az előző bejegyzésben elmondtam az érveimet azzal kapcsolatban, hogy miért Isten írott és hirdetett igéjével azonosítom a ὁ λόγος τοῦ θεοῦ kifejezést. Most hadd bontsam ki azt az öt dolgot, amit a levél szerzője Isten igéjéről állít. Nem mindennapi tulajdonságokról van szó. Ha komolyan vesszük az ige itt felsorolt attribútumait, sokkal nagyobb bizalommal fogunk Isten kinyilatkoztatott szavára tekinteni, különösen amikor az a modern kor egyéb tekintélyforrásaival kerül összeütközésbe.
A mondat zsidó olvasói minden bizonnyal észrevették a metaforában az Ehúdra, Izráel bírájára való utalást (Bír 3,12-30). „Éhúd csináltatott magának egy kétélű kardot, egykönyöknyi hosszút, és azt a ruhája alatt a jobb csípőjére kötötte. Így vitte be az adót Eglónnak, Móáb királyának. Eglón igen kövér ember volt.” (16-17) „Éhúd bement hozzá, ő pedig az emeleten levő hűvös különszobájában ült. Éhúd ezt mondta: Isten beszél hozzád rajtam keresztül! Ekkor az fölkelt a trónról. Éhúd pedig benyúlt bal kezével a ruhája alá, kirántotta kardját a jobb csípőjéről, és beledöfte annak a hasába.” (20-21) A kard markolatig behatolt Eglón hasába, keresztülvágva a belső szerveket. A kard konkrétan és metaforikusan Isten beszéde volt Eglónhoz. A Zsidókhoz írt levél ezt a képet használja annak szemléltetésére, hogy hogyan hatol be Isten igéje az emberi lélek legmélyebb részeire is.
Öt dolgot olvasunk a mondatban Isten igéjéről: 1) élő, 2) ható, 3) élesebb, mint egy kétélű kard, 4) áthatol, 5) megítél. A mondat hangsúlya azon van, hogy Isten igéje be tud hatolni az emberi szív legmélyebb dimenzióiba is és át tudja vizsgálni azt. Ehúd kardja ítéletet hozott Eglónra, de a kép a Zsid 4,12-ben elsősorban nem az ítéletet hangsúlyozza, hanem az eleven erőt, ami áthatol és megítél. Isten igéje nem a lélek felszínét kapargatja csak, hogy az igazi munkát a lélektanra hagyja, hanem oda hatol el, ahova semmi más, még a megfigyelésen alapuló lélektan sem. A kétélű éles kard metaforája Isten igéjét páratlan hatalommal ruházza fel, az emberi lélek bensőséges ismeretével és megítélésével. Nézzük meg egyenként az Isten igéjének tulajdonított képességeket!
1) Isten igéje élő (Ζῶν γὰρ ὁ λόγος τοῦ θεοῦ). Az „élő” (ζῶν) szó hangsúlyos helyzetbe hozása jelzi, hogy Isten igéjének élő volta valamilyen értelemben magyarázza annak erejét. A ζῶν bizonyos kontextusban jelentheti azt, hogy „életadó”, itt azonban inkább arra utal, hogy Isten igéje nem halott, életképtelen, hanem eleven és cselekvő. A levél szerzője azt akarja, hogy Isten írott és hirdetett üzenetére úgy tekintsünk, mint ami képes elvégezni nagy és nehéz feladatokat is az emberi lélekben.
2) Isten igéje ható (ἐνεργὴς). A görög szót úgy is fordíthatnánk, hogy hatékony, hatásos, erőteljes, hathatós. Olyan erő, amely hatást gyakorol másra. Isten igéje nem halott üzenet, hanem olyan élő energia, amely megmozdítja a valóságot és változást idéz elő benne. Isten mondja Ézsaiáson keresztül: „ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem” (Ézs 55,11) Amikor Isten igéjét hirdetjük, bízhatunk abban, hogy az dolgozik és hat.
3) Isten igéje élesebb, mint a kétélű kard (τομώτερος ὑπὲρ πᾶσαν μάχαιραν δίστομον). A mondatban szereplő kard (μάχαιρα) az ítéletvégrehajtáshoz vagy az áldozat bemutatására használt tőr, amely képes finoman és pontosan elválasztani egymástól a belsőségeket. A kard kétélűsége a hatékonyságot jelzi. Isten igéje éles, pontos, a megfelelő helyeken tud szétválasztani, megkülönböztetni, megvizsgálni. A lélek állapotának felmérésében és gyógyításában a helyes diagnózis gyakran a megfelelő különbségtételt jelenti. Isten igéje pontosan erre képes. Ítélete precíz és gyors. Mint egy kétélű, éles kard.
4) Isten igéje áthatol (διϊκνούμενος) az ember belsején. A διϊκνέομαι ige arra utal, amikor valami keresztül hatol egy háromdimenziós téren. Isten igéje így hatol keresztül az ember belsején, szétválasztva a pneumát, a pszükhét, az izületeket és a velőt vagy kövérséget, az emberi lélek legbelső szerveit. Képes ezekbe behatolni, ahogy Ehúd tőre behatolt a hájas Eglón belső részeibe, szétvágva azokat. Isten igéje nem ügyetlen és erőtlen, nem a lélek felszínét érinti csak, hanem mélyebbre jut az ember belső világában bármilyen pszichoanalízisnél vagy más emberi ítéletnél.
5) Isten igéje megítél (κριτικὸς). A görög szó az ítélőképességre és helyes megkülönböztetésre vonatkozik. Isten igéje behatol a lélek mélységeibe és képes megkülönböztetni és helyesen megítélni az ember szívének gondolatait és szándékait. A „gondolat” (ἐνθύμησις) itt az emberi megfontolásra, meggondolásra utal, a „szándék” (ἔννοια) pedig a cselekvés mögötti intencióra, belátásra, gondolkodásmódra. A két szó együtt kirajzolja a szívnek azt a láthatatlan motivációs bázisát, amelyből a döntések és cselekedetek fakadnak. Isten igéje képes ezt helyesen megítélni bennünk.
Ha igaz mindez Isten igéjére, akkor az ige olyan hatalmas eszköz, amelyet becsülnünk kell és soha, semmikor nem szabad másra lecserélnünk. Isten igéje élő és hatékony módon tudja megvizsgálni és megítélni a legmélyebb motivációinkat, úgy hatol belénk, ahogy semmi más, úgy ad nevet a bennünk zajló folyamatoknak, ahogy egyetlen pszichológus sem, úgy ad pontos diagnózist a szívünk állapotáról, ahogy a legfelkészültebb szakemberek sem képesek. Isten igéje nem primitív, élettelen szó, amely egy régi kultúrából maradt ránk, hanem a legelevenebb, legélesebb, legpontosabb, leghatékonyabb eszköz, amely az emberi lelket képes ma is jó irányba befolyásolni. Bízzunk benne!
Hiszen annak a beszéde, aki megteremtett bennünket. Isten igéje.
Ez a poszt is nagy alapossággal, gondosan elkészített, és
elénk „tálalt” szellemi táplálék, melyet Ádám köszönök.