Kívül levők és belül levők

2012 aug. 7. | Divinity, Elmélkedések, Közösség, Spiritualitás | 0 hozzászólás

„Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne éljetek közösségben azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!” (1Kor 5,9-13)

Három dolgot figyelhetünk meg ezekben a mondatokban.

1. Pál szerint van különbség a kívül levők és a belül levők között. A keresztény gyülekezet körülhatárolható, van felismerhető határa, lehet tartozni hozzá vagy kívül maradni. A gyülekezet nem hallgatóság, tömeg, vagy pusztán a jelenlévők összessége, hanem mindenki számára nyilvánvaló és nyilvánvalóvá tett hovatartozás. A határvonalat az jelenti, amikor egy Krisztushoz tért ember kifejezi a szándékát, hogy a hívők közösségéhez akar tartozni, a gyülekezet pedig befogadja őt tagjai sorába.

2. A belül lévőkre szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a kívül lévőkre. A belül lévő olyan ember, aki magára nézve kötelezőnek tekinti a tanítványság szabályait, és a hívők közösségének valamint Krisztusnak képviselőjévé, mások számára ikonjává válik. A belül lévők ezért már nem csak magukért, hanem az ügyért is felelősséggel tartoznak. Ha a Pál által felsorolt botrányos – tehát a kívülállók számára is látható – bűnökben élnek, már nem csak önmagukat, de Krisztust és Krisztus testét is lejáratják. A kívül lévőktől viszont nem lehet elvárni, hogy szent életet éljenek, hiszen erre semmilyen kötelezettséget nem vállaltak, és mivel kívül állnak, a keresztények gyülekezetét sem járatják le viselkedésükkel.

3. Összekeverjük a dolgokat, ha a belül lévők helyett a kívül lévőket sújtjuk ítéletünkkel. Keresztény közösségekből időnként teljesen hiányzik a gyülekezeti fegyelmezés, szemet húnynak nyilvánvaló és megütközést keltő bűnök fellett, ugyanakkor kerülik a hitetlenek társaságát, nehogy megfertőződjenek általuk. Éppen fordítva kellene ennek lenni! A hívők legyenek önmagukkal szemben szigorúak, tartsanak rendet saját soraik közt, takarítsák ki maguk közül a bűnt (és adott esetben a bűnöst is), a világtól viszont ne zárkózzanak el, a Mester és ne a farizeusok példáját tekintsék mérvadónak.

Az evangélizáció ereje azon múlik, hogy tudunk-e a bűnösök szent barátaiként élni.

***

Az Apolló-templom árnyékában többi fejezete itt olvasható.

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK