Ez a címe Ábrahám Róbert és Lukács Adorján új, felkavaró dokumentumfilmjének, amely a norvégiai gyermekvédelmi szolgálatok áldatlan, gonosz tevékenységéről szól. A norvégiai állami gyermekrablások gyomorforgató, horrorisztikus valóságáról 2016-ban és 2017-ben én is több cikkben írtam (a filmben az egyik cikket be is vágják), és részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésen is, ahol többek között egy norvég pszichológus (a filmben is szereplő Einar Salvesen) és egy norvég újságíró voltak a beszélgetőpartnereim. A beszélgetésről több norvég újság is beszámolt (épp az egyik erősebb mondatomat kiemelve a főcímben), és nemrég láttam, hogy egy norvég tudományos kiadványban is hivatkoztak rám a témában. Annak idején a norvég újságíró nem értett egyet velem, túlzónak, hihetetlennek tartotta, amiket Einar Salvesennel együtt mondtunk. Pár éve ismét összefutottunk egy nemzetközi konferencián, akkor az újságíró jött oda hozzám, kezet nyújtott, és meglepetésemre azt mondta: „Mindenben igazad volt. Akkor még nem akartuk elhinni, hogy ekkora a baj, de már mi is látjuk.”
Nos, ha valaki szeretne többet megtudni arról, hogy ténylegesen mi is zajlik Skandináviában, tényleg nézze meg ezt a harminckilenc perces filmet! Nem hiszem, hogy bárki, akinek van gyermeke, unokája, de akár olyan is, akinek nincs, érzéketlen maradna a történeteket látva, nézve, hallgatva. Amikor a törökök rabolták a magyar gyerekeket, hogy janicsárokat neveljenek belőlük, a magyar anyák és apák sírtak, átkozódtak és imádkoztak, és évtizedekkel később is azt lesték, vajon nem a sajátjukat látják-e viszont egy-egy várfalon a száján Allahu akhbár kiáltással. Most muzulmán gyermekeket vesznek el a szüleiktől mondvacsinált indokokkal, és adnak oda például gyermekre vágyó homoszexuális pároknak. Ugyanezt szakmányban megteszik hívő keresztény családokkal is. Ha megszólalsz, az eljárási folyamat idejére is elzárnak a gyermekeidtől, és soha többé nem látod őket viszont. Ahhoz, hogy elvegyék a gyermekedet, sokszor elég az, hogy lejárt szavatosságú kekszet találnak a lakásodban, vagy hogy rászóltál a rendetlen gyerekedre, vagy esetleg az iskolában kiderült, hogy otthon vallásos énekeket énekeltek. Amilyen hihetetlenül hangzik ez, annyira igaz.
Mondom, nézzétek meg a filmet! Amiket az érintettek elmondanak, azoknak a sokszorosával, és még ezeknél is nyomasztóbb horrortörténetekkel találkoztam, amikor kutattam a témát. Csoda, hogy Norvégiát csupán csak elítélik az Emberi Jogok Európai Bíróságán (immár harmincnyolc alkalommal!), de több nem történik az ügyben. Ami ebben a fejlett észak-európai országban az elmúlt évtizedben kibontakozott, az igazi rémtörténet. Téboly. Szerencsés szülő, akinek még időben sikerül elmenekülnie, ha egyszer a Barnevernet látókörébe kerül. Mint például a filmben szereplő nő, aki Lengyelországban kapott menedékjogot. Másoknak ugyanis ez nem sikerül, túl későn kapnak észhez, pedig talán épp egy háborús övezetből menekültek Norvégiába, hogy ott valami sokkal rosszabb fogadja őket, mint a háború: a gyermekeik szürreális, jóságba csomagolt elrablása. Szó szerint ezreknek, sőt, valójában tízezreknek csak a gyermekei emléke marad, és mellé talán még az a tüske is, hogy mostantól két apuka vagy két anyuka neveli őket valahol egy távoli, ismeretlen norvég városkában.
Örülök, hogy ez a film ismét ráirányítja a figyelmet erre a groteszk borzalomra, ha ebben a témában lehet egyáltalán bármiféle vonatkozásban örömről beszélni. A legborzasztóbb az egészben az, hogy mindez a jóság és a törődés nevében történik. A mérték is döbbenetes, hiszen Norvégiában ma gyakorlatilag olajozott iparágként működik a gyermekek újraelosztása, mint egy szürreális falanszter a jövőben, ahol a biológiai származásnak és kötődésnek már semmi szerepe sincsen. A legijesztőbb pedig az, és ezért örülök különösen ennek a filmnek, hogy ha nem figyelünk, a gyermekvédelem ügye nálunk is kaphat ilyen gellert. Ha nem vagyunk résen, Magyarországon is egy hasonlóan torz, beteg rendszer jöhet létre, amelyben a szörnyek nem odakint járnak, hanem a világosság haladó angyalaiként velünk és a gyermekeinkkel szórakoznak.
Ez azért döbbenetes mert a pszihológiai kutatások szerint .Minden gyermek mélyen kötődik a származási családjához.
Ha megszakad a kapcsolata valakinek a szüleivel, abból szorongás lesz, akkor is, ha örökbefogadják, és a nevelőszülők nagyon jók
Az ő lelkében pontosan tudja hogy nem ide tartozik, a lelkében 2 vérvonal fut össze ..A gyerekek elszakítása szüleiktől durva lázadás Isten ellen mert A család egy Istentől rendelt közösség, egy Isten által elrendelt közösség.
Ez azt jelenti hogy Isten egy céllal teremtette abba a családba, azoktól az emberektől kell kapnia, és adnia, mert oda tartozik. Soha sem szabad negatív módon beszélni a gyerek előtt a biológiai szüleiről. Mert ez lázadást szül, , és tudat alatt átveszi azok esetlegesen negatív sorsát.
Nagyon sok nevelőszülő elkövette azt a hibát, hogy a gyermeket elidegenítette biológiai szüleitől, nem vitte el a gyereket szülőfalujába, megmutatni neki honnan származik.
ennek az lett a következménye , hogy a nevelt gyermek fájdalmát és lázadását a nevelőszülőre vetítette , és később elidegenedett tőle, és felnőttként elhagyta őt.
A gyógyító erő tehát az, ha a gyereket engedjük hogy találkozzon biológiai szüleivel.
Ez hosszú távon nagyon nagyon kifizetődik .
Nevelt lányommal nagyon nagyon jó a kapcsolatom. Mindenben számíthatok rá.
Ez azért van, mert gyerekkorában sűrún meglátogattam vele együtt édesanyát , aki egy tehénpásztor volt, sokat mentünk hozzá, az istálló mellett lakott.
Jó kapcsolatot alakítottunk ki vele, nálunk is volt.
Gyógyító volt a lányom számára ez a találkozás. Akik nem ezt tették, hanem semmilyen kapcsolatot nem tartottak fent a biológiai szülőkkel, azokat gyerekeik elhagyták később, idősként nem támogatták, unokáikat nem vitték haza, eezzel nagyon nagy fájdalmat okoztak később azoknak a szülőknek, akik felnevelték őket . Mert tudat alatt a gyerekek rajtuk bosszulták meg hogy a vér szerinti szüleikkel nem tudtak találkozni . Tehát ha lehetséges, ki kell építeni azt a kapcsolatot, hogy a biológiai szülők lássák gyermeküket. Érdekes módon ez a nevelőszülő és a gyerek kapcsolatát is szorosabbra fűzi.
Az Isten igazság.
Az Isten igazsága jut érvényre akkor, amikor az igazságot megismerheti a gyerek, ez az én apám, ez az én anyám.
Az igazság mindig gyógyító.
Hívő emberek vagyunk.
Isten valóságát tiszteletben tartjuk.
A gyermekben a szorongás csökken, ha megismerheti őket.
Ha a gyerek nem akarja őket megismerni, valami miatt, lázad, ez csak a nevelőszülőnek való kényszeres negfelelésből fakad.
Ez egy felületi valami,. a találkozást a gyerek élvezni fogja.
A titkok mérgezőek,
És a kapcsolat kialakítása ha nehézségekkel jár, ez később majd meglátod, búsásan megtérül. Kimutatták hogy még az elmegyógyintézetben levő, vagy alkoholista apával való találkozás is gyógyító, még a kómában levővel is. Egyik esetemben a gyerek a szülők pénzét 1 millió forintot szétosztotta a cigánytelepen, és a pszichológus azt mondta, ez a biológiai családhoz való lojalitás, a gyerek közelebb akar lenni hozzájuk.
Az Isten minden embert egy bizonyos helyre teremt, lojálisak vagyunk tudat alatt a vér szerinti családunkhoz . pl a gyerek előtt felhánytorgatták nem szeretettel például azt hogy a gyerek anyja prostituált, vagy az apja alkoholista, akkor a gyerekből inkább vált i alkoholista vagy prostituákt , mert a fájdalom amikor előttük bántották a szüleiket lázadássá vált, és egy tudatalatti fogadalmat tettek, hogy ők is olyanok lesznek. Ez nem volt tudatos, de sorsukban megismételték szüleik sorsát,
Míg ha mindig tisztelettel beszéltek előttük biológiai szüleikről, a lázadás nem jött létre , és nem követték sorsukat. A gyerek be van kötve egy láthatatlan családi rendszerbe és onnan büntetlenül nem lehet kiszakítani . Isten kijelölte a népek határait és minden élőlény határait . Ez a brutális keveredés korunkat jellemzi . A szentség szó jelentése elválasztva lenni .
Ez azért döbbenetes mert a pszihológiai kutatások szerint .Minden gyermek mélyen kötődik a származási családjához.
Ha megszakad a kapcsolata valakinek a szüleivel, abból szorongás lesz, akkor is, ha örökbefogadják, és a nevelőszülők nagyon jók
Az ő lelkében pontosan tudja hogy nem ide tartozik, a lelkében 2 vérvonal fut össze ..A gyerekek elszakítása szüleiktől durva lázadás Isten ellen mert A család egy Istentől rendelt közösség, egy Isten által elrendelt közösség.
Ez azt jelenti hogy Isten egy céllal teremtette abba a családba, azoktól az emberektől kell kapnia, és adnia, mert oda tartozik. Az Isten igazság.
Az Isten igazsága jut érvényre akkor, amikor az igazságot megismerheti a gyerek, ez az én apám, ez az én anyám.
Az igazság mindig gyógyító.
Hívő emberek vagyunk.
Isten valóságát tiszteletben tartjuk.
A gyermekben a szorongás csökken, ha legalább havonta találkozhat biológiai szüleivel . Bárhol is nő fel a gyerek egy láthatatlan kötelék rendszer biológiai családjához köti . Ez a biológiai családhoz való lojalitás . Egy könyv is van Aminek ez a címe .
Kedves Ádám!
A norvég „gyerekvédelmi” törvény teljesen jogosan veri ki a biztosítékot a normális embereknél, jóllehet nem gonosz, hanem egy nagyfokú dilettantizmussal átitatott hülye tevékenységről van szó. Amivel embereket tesznek tönkre.
Tudom, a lényegen nem változtat, csak a példa helytelensége miatt, de Magyarországról nem nagyon vittek el janicsárokat, mert a janicsárok 1606-os törvénye nem engedte meg, hogy „hogy Belgrádon túl a magyar és a horvát végeken fiúkat szedjenek. Mert a magyar és a horvát, még ha áttér is, nem lesz muszlim. Amint alkalmat talál, megint elhagyja az igaz hitet és megszökik.” Janicsárnak lenni pedig egy jó karrierlehetőség volt, így, bár nagyon fájdalmas és szívszaggató volt, de a Balkánon a szülők néhol még versengtek is, hogy az ő gyermeküket válasszák ki a devsirme adóba.
Az írás vége elég lehangolóra sikeredett. Én nem látom, hogy ilyenfajta irányú változásokra igény lenne, társadalmunk ezen a téren meglehetősen konzervatív és jelenleg nincs is olyan mozgalom vagy párt, amelyik ezt zászlajára tűzné. (Egyelőre) nincs mitől félnünk. Főleg úgy, hogy a „hanyatló Nyugat” más országaiban sem jellemző.
Kedves János,
ha az, amit a Barnevernet a családok módszeres, ipari szinten űzött szétszakításával és a gyermekek újraelosztásával csinál, nem gonosz, akkor nem tudom, mit jelent az a szó, hogy gonosz.
Ami a janicsárokat illeti, elvileg valóban nem vihettek Magyarország területéről gyerekeket janicsárnak, viszont a folyamatos határvillongások és a front változása miatt bőségesen megtehették és meg is tették.
„A török szultánság iszlám alapokra épült rabszolgatartó állam volt. A rabszolgákat a keresztény államok megtámadása révén gyűjtötték és hurcolták a török birodalom területére, ahol pénzért eladták őket. A rabszolgagyűjtés legaljasabb esete, mikor fiúgyermekeket rabolnak el édesanyjuktól. Ezeket a gyermekeket szabadból szolgává, nemesből barbár szokások követőjévé alacsonyították. Eddig gyengéd anyai és apai kéz simogatta őket és vasárnapi misékre jártak a templomba és bölcs tanítóktól szerezték tudásukat, most barbár kegyetlenség áldozatává váltak. A gyerekek elvesztése egész életükre fájó sebet okozott szüleiknek. A keresztény fiúk elrablását, begyűjtését, devsitme-rendszernek (vérfrissítési rendszernek) nevezték, mely kapcsán több százezer keresztény gyereket szakítottak el szüleiktől az oszmán birodalom fennállása alatt. Az ifjak többségéből erőszakkal janicsár harcosokat neveltek. 1395-ben döbbenet szavaival vetette papírra élményeit Izidorosz Glabasz, Thesszaloniki metropolitája, aki a kis-ázsiai útján szemtanúja volt annak, ahogyan a szultán parancsára fogdossák össze az őshonos görög keresztény gyermekeket a török katonák. Ez a devsirme-rendszer bevezetése valószínűleg az 1380-as évek második felére esik, és csak betetőzte azt a folyamatot, amelynek során az oszmán-török szultánok fokozatosan rabszolga eredetű katonákkal és hivatalnokokkal töltötték fel hadseregüket és államapparátusukat. A szultáni dinasztiák a hűségére nevelt rabszolgákban látták azt az eszközt, amellyel hosszú távra biztosíthatták hatalmukat. Jeni cserinek, új seregnek nevezték el őket, ruházatukat – a legenda szerint legalábbis – csodatevő, illetve hős személyek ruhadarabjaiból állították össze. A janicsárság és az udvari szolgálatra rabszolgákat kiképző „elitiskola” utánpótlása a hadiszerencsétől függött. Például a győztes 1526-os magyarországi zsákmány oly bőséges volt, hogy a szarajevói piacokon még két év múlva is olcsón lehetett e hadjáratból származó magyar rabszolgákat kapni. Ha viszont nem kedvezett a hadi szerencse, akkor nem mindig sikerült megfelelő korban lévő fogoly gyermekeket szerezni. Ezt az esetlegességet kívánták kiküszöbölni a devsirmével (vérfrissítéssel ), vagyis a keresztény emberek gyermekeinek begyűjtésével és átnevelésével. A devsirme szedése szigorú szabályok szerint folyt. A töröktől meghódított országok háromévenként az ott található gyermekek tizedével szolgáltak az intézményesen rabszolgatartó oszmánoknak. A kijelölt területen kihirdették, hogy a beszedő biztosok –mikor érkeznek, hol és mikor kell a 10 és 20 év közötti nőtlen fiúgyermekeknek szüleikkel és falusi elöljáróikkal megjelenni. A válogatást eleinte a kádi, majd a tartomány basája, később ezek megvesztegethetősége, illetve az előírások nem ismerete miatt valamelyik janicsárezred parancsnoka végezte. A gyermekét elrejtő és azt előadni vonakodó apát a háza előtt rövid úton felakasztották. A válogatás vonatkozó szabályait a janicsárok törvénye igen részletesen írja le: papok és falusi elöljárók gyermekeit nem szabad elvinni, ha valaki egyke, árva, testileg hibás (kancsal, nyomorék stb.), beteg (pl. ótvaros, pestises), körülmetélt (akár muszlim is lehet), azt nem lehet összeírni és elvinni. Nős fiút akkor se vigyenek el, ha hitetlen, mert már kinyílott a szeme. És aki házas, az nem lehet a padisah szolgája. Iparos családból való fiút ne vigyenek el, mert a kézműves nem vállalja zsoldért a fáradalmakat, s otthagyja a szolgálatot… Ne vigyék el azt, aki már megjárta Isztambult, majd onnan visszatért a lakhelyére, mert nincs szégyenérzete. Túl magas termetű fiút ne vigyenek el; ostoba lesz. Ám ha fölöttébb jóképű, tegyenek kivételt, s az ellenség elijesztésére vigyék el padisahi testőrnek. Nagyon alacsony termetű fiút ne vigyenek el; bajkeverő lesz… Közepes termetű fiúkat szedjenek össze. Az említetteken kívül nem volt szabad muszlimokat, grúzokat, zsidókat, magyarokat és horvátokat összegyűjteni. Az iszlamizált bosnyákok azonban kivételek voltak, muszlim voltuk ellenére is volt közöttük devsirmeszedés, forrásunk szerint saját kérésükre. Magyarország, igaz, nem tartozott a gyermektizedet adó rája országok közé, itt nem jelentek meg három évenként a török állam kiküldöttei, hogy elvegyék a gyermekek legjavát a mohamedán állam számára . Erre nem is volt szükség, hiszen Magyarország határterület volt, ahol folyton, megpihenés nélkül folyt a harc és közben a síró szüleiktől elszakított magyar gyerekeket elhurcolták török földre.”
Forrás: https://erdei.ewk.hu/janicsarok/
Kedves Ádám!
Tényleg csak a vita miatt, de a gonoszság jellemzője, hogy a szándék és a kivitelezés is rossz elhatározásból történik. Jelen esetben a szándék, bármily abszurd is, nem rossz. Ha jól tudom, az előzmény néhány durva családon belüli erőszak volt. Akárhogy is nézem, nincs sok különbség a norvég és a Kanadában vagy Ausztráliában évtizedekig gyermektelen középosztálybeli családoknak adott, egyes becslések szerint több (tíz)ezer őslakos gyerek helyzete közt. Pedig vér szerinti családjuk, már ha egyáltalán együtt maradt, nem egyszer szegénységben, nem ritkán alkoholizmusban, esetleg bűnözésben élt. Úgy vélem, annak idején a tengerentúlon azt gondolták, hogy ezzel a gyerekeknek és a meddő házaspároknak is jót tesznek. Hiszen az egyik biztonsághoz, iskolához, egzisztenciához stb. jut, a másik pedig gyermekhez. Akárcsak most fenn, északon. Hogy aztán a „kivitelezés” hogyan sikerül(t), már más lapra tartozik, mert az sokszor valóban gonosz (volt). (Hogy annak idején a folyamatban mennyire játszott közre a rasszizmus, ma pedig az „elfogadás” vagy a WOKE, más lapra tartozik.)
Talán az Iványi Gábor egyháza elleni fellépés a legjobb példa arra, mit is jelent a gonoszság.
A janicsárok helyzetét pedig nem szépíteni akarom, csak arra utaltam, hogy nem a legjobb példa, mert nekik bizonyos szempontból jobb lett.
Egyiptomban élnek a magyarábok. Ők azt vallják, hogy a törökök által elhurcolt magyar gyermekek leszármazottai.
Szinte hihetetlen, amit olvasunk a norvég “gyermekvédelem-“ről. Nem is értem, hogy hogyan tűrhetik ezt el az ottani emberek. Micsoda agymosás folyhatott ott évtizedekig.
Mindenképpen meg fogom nézni a filmet is, és köszönöm a cikket. Régóta hallom, és adom tovább az infót. Otthontanuló családokkal ugyanez a helyzet, és keresztény családoknál tapasztaltuk a legdurvább visszaéléseket. De lehet, hogy csak azért, mert azokat ismerem.
Ugyanilyen fejek fogadnak, mint a cikkben leírtak – ez biztosan nem igaz, ez csak túlzás, biztosan valami nagyon rosszat csinált a család, és csak jót akartak a gyerekeknek.
Folyamatosan relativizálunk, és mosdatjuk a szerecseneket, közben a gyerekeknek pedig évek telnek el úgy, hogy el vannak zárva családjaiktól.
Elképesztő, hogy az emberi elme mennyire le tudja zárni magát, és mennyi hazugságot ki tud találni.
A kommentek pedig megleptek. Vagyis nem, semmi különös, csak a szokásos.
„hogyan tűrhetik…” hát úgy, hogy nem hiszik el.
Hiába szúrja ki a szemüket, nem hiszik el, hogy mi történik.
Hogy hogyan lehetne ezt az őrületet megállítani?
Ki tudja… böjttel és imádsággal.
Információval.
Köszönöm, hogy hangot kaphattak ezek a családok.
https://megmondoka.blogspot.com/2024/07/gyermekrablok-vagy-konteosok.html
Érdemes a kommenteket elolvasni.
Nem biztos, hogy igaz ez a 60ezer gyerek elvétel. A fideszes propaganda felült erre a témára és eltúlozta, nyilván okkal. Be kell mutatni a haldokló és anti-keresztény nyugatot
Ez nem fideszes propaganda. Annak idején alaposan utánajártam a fellelhető jelentéseknek, összegyűjtött eseteknek, beszélgettem az egészre közelről rálátó szakemberekkel. Érdemes elolvasni például ezt a jelentést:
https://costea-parlamentuleuropean.ro/content/a%20norway%20gone%20berserk.pdf
Kedves Ádám! Még csak most néztem meg a filmet. Nagyon köszönöm, hogy megosztotta. Félelmetes, ami ott történik. A Bondariu családdal kapcsolatban azonban úgy emlékszem, hogy a gyerekek fenekelése volt a fő vádpont. Nyilvánvaló azonban, hogy csak gonosz lélekkel lehet elvenni ilyen indokkal a gyerekeket, hiszen rendes családról van szó. Az pedig, hogy a három hónapost is elvettèk, nyilvánvaló brutalitás és súlyos bántalmazás.
Konteó Norvégiáról?
Döbbenettel olvasom, hogy olyanok mondanak az embertelen és tudatos gyakorlatról véleményt, akik – Ádámmal ellentétben- nem jártak utána ugyanolyan igénnyel a témának. A tényeken túl minden más durva érzéketlenség, a rosszat támogató naivitás.