Kialakult egy furcsa beidegződés a vitákkal kapcsolatban. Ennek a lényege az a sokakban meglévő meggyőződés, hogy a nyilvánosság előtt folyó disputáknak előbb-utóbb valamiért a nyilvánosságtól elzárt kávézásba, sörözésbe kellene fulladnia, és ha ez nem történik meg, az valami nagyon-nagyon szomorú dolog. Mintha már maga a nyilvános vita a nézeteltérések félresiklása volna, amit koffeinnel vagy malátával – vagy a személyes társalgással, amit e kettő oldottabbá tesz – helyre kellene zökkenteni. Sőt, mintha maga a nézeteltérés lenne helytelen, valami kapcsolati konfliktus, amit a személyes találkozásnak mihamarabb el kellene rejtenie, nehogy törés keletkezzen a valóságban.

tovább