Gyerekkoromban voltak kifejezetten kommunista – vagy ahogy akkoriban mondtuk: szocialista – ünnepek. Ilyen volt április 4-e, a felszabadulás ünnepe, május 1-je, a munka ünnepe, november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe, március 21-e, a Tanácsköztársaság ünnepe, és bár igyekeztek bevörösíteni a hagyományos ünnepeket is (augusztus 20-a például Szent István ünnepéből az Alkotmány ünnepe, március 15-e pedig március 21-ével és április 4-ével összevonva a Tavaszi Ifjúsági Napok lettek), de az ünnepeknek valahogy véges volt a száma. Letudtuk őket, majd továbbléptünk. Tudtuk, hogy az igazán fontos ünnepek azok, amelyekben vagy a piros-fehér-zöld színek dominálnak, vagy a keresztény hit valamelyik misztériuma. Amikor a szocializmusnak hirtelen vége lett, a szocialista műünnepek egyik napról a másikra úgy tűntek el, hogy nyomuk sem igen maradt.

tovább