Szavakban elmondhatatlan, hogy mekkora űrt hagy maga után Timothy Keller, aki tegnap e világból átment a mennyei dicsőségbe. Egyszer hallottam őt élőben, amikor 2009-ben vagy 2010-ben a St. Louis-i Covenant Seminary-re látogatott, ahol akkor épp exegetikai teológiát tanultam. A New York-i presbiteriánus lelkész pont olyan volt, amilyen a felvételeken is: közvetlen, mély, érdekfeszítő, inspiráló. Természetesen a cipzáros pulcsijára húzott zakóban. Nagyon sokáig tudtam volna hallgatni, ahogy lassan, megfontoltan, időnként hangosan morfondírozva, de végül mindig a lényeget megragadva válaszolt a kérdéseinkre. Biblikus volt és releváns.

Keller számomra azt a keresztény gondolkodót testesítette meg, aki nem szakítja el egymástól a pásztori felelősséget, a missziós szenvedélyt, az apologetikai bölcsességet, és a kulturális érzékenységet. Gyülekezetplántáló volt egy nehéz kulturális közegben, Amerika egyik legliberálisabb városában, New Yorkban. Értette és szerette a közeget, és képes volt úgy hidat építeni az ott élők felé, hogy nem adta fel konzervatív evangéliumi meggyőződését, beleértve a Szentírás tévedhetetlenségét, a nemi szerepek komplementaritását, valamint kálvinista szoteriológiáját. Egyszerre tudott a The Gospel Coalition társalapítójaként (D. A. Carsonnal) az evangéliumi mozgalom szívéért küzdeni, és az attól nagyon távoli kultúrába is járható ösvényeket taposni. Reasons for God (Hit és kételkedés) c. könyve New York Times bestseller lett.

Tim Keller az evangéliumért élt és a nagyvárosok eléréséhez keresett megfelelő stratégiákat. Talán kevésbé akarta megérteni a lenézett vidéki Amerikát és a lecsúszóban lévő fehér középosztályt, és több engedményt tett az amerikai intézményrendszert elfoglaló kultúrmarxistáknak, mint amennyit az evangéliumi hívők egy részének gyomra be tudott venni. Voltak a tisztelői közt, akik az elmúlt években nehezteltek is rá emiatt és kevésbé érezték már időszerűnek az útmutatásait. Azt azonban nem lehet elvitatni Kellertől, hogy mindvégig Krisztus ingyenes evangéliumát hirdette, annak keresett átjárókat egy folyamatosan szűkülő szorosban: a vallásos Amerika Szküllája és a progresszív Amerika Kharübdisze között. Akikhez Isten hívta, azokat biztosan mindvégig hűségesen és eredményesen szolgálta.

Tim Keller hatalmas örökséget hagyott ránk, nem megy el nyom nélkül. A hatása világszerte érezhető marad, sokáig meríthetünk még az írásaiból. Igazak rá a Jelenések könyve szavai: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket.” (Jel 14,13) Tim Keller vágyott Jézus színről színre látására, kész volt hazamenni hozzá. Ettől függetlenül nekem nagyon fog hiányozni a naprakész bölcsessége és a gondolataival való birkózás.