Elég idős vagyok már ahhoz, hogy levonjak néhány tanulságot korom uralkodó szellemeivel kapcsolatban. Szándékosan használok többes számot, mert éppen arra akarok rámutatni, hogy a korszellemek jönnek és mennek, és bizony határozott szégyennel gondolunk vissza arra, ha az előzőnek valamilyen módon részesei voltunk. Saját életemben legalább három uralkodó korszellemmel találkoztam, és mindhárom egetrengető bolondság volt. A különös pedig az, hogy bár a bolondság mindvégig nyilvánvalóan megmutatkozott, az emberek pont olyan hajlandóságot mutattak a tudomásul vételére, mint Andersen meséjében az iránt, hogy a láthatóan meztelen császár az új ruhájával dicsekszik.
Gyerekkoromban az uralkodó korszellem a tudományos szocializmus diadalmenete volt. Az óvodában a Téli Palota elfoglalását játszottuk el kék krepp-papírral és műanyag Aurórával. Az iskolában azt tanultuk, hogy a kapitalizmus rohad, a szocializmus szárnyal, nemsokára elérjük az osztálynélküli társadalom Kánaánját, a Kommunizmust, ahol mindenki a saját szükségeinek megfelelően részesül a közös javakban, csak az visz haza ingyentévét a boltból, akinek elromlott a régi készüléke, mindenki boldog és szabad lesz. Meg egyenlő. Ki tud többet a Szovjetunióról? versenyekre jártunk vörös úttörő-nyakkendőben, és azt ünnepeltük, hogy a világ jobb felén élünk. Nem mondom, hogy elhittem ezeket (keresztény családban éltem, nem hittünk ilyesmi mítoszokban), de azután, hogy 1984-ben eljutottam Ausztriába és Nyugat-Németországba, láttam a boltokat és hogy mennyit keres egy munkáscsalád, teljesen nevetségesekké is váltak a szememben.
Aztán megtörtént a rendszerváltozás, és egészen más szelek kezdtek fújni. Megjelent a liberalizmus szelleme, amely hozta magával a relativizmust is. Emlékszem az angoltanáromra, aki azt magyarázta hevesen, hogy nincs abszolút igazság, az igazság relatív, mindenkinek megvan a maga igazsága, intoleráns, aki mást mond. Heller Ágnes az egyetemi előadóban fejtegette nekünk, hogy vége a Nagy Metanarratívák korának, nincs mindenkire érvényes közös valóság. Legalább annyira abszurdnak tűnt számomra ez a hit, mint az, hogy a szocialista országok a kapitalista országok előtt járnak, meg hogy csak az anyag létezik, de akármennyire hihetetlen, ez volt az uralkodó korszellem. Kortársaim számára Carlos Castaneda és Shirley McLaine New Age-es szemfényvesztése egészen valószínűnek hatottak, mindenki úton volt valamiféle személyes jövő felé, és az igazság szitokszónak számított. Aki mégis hitt benne, mint mi, keresztények, azt ostoba, naiv, múltba ragadt idiótának gondolták. Nekem meg a korszellem tűnt bolondságnak.
Aztán valamikor Donald Trump megválasztásakor a post-truth (igazság utáni) kor elkötelezett hívei hirtelen kikeltek a post-truth kor ellen és egyik napról a másikra az igazság bajnokaivá váltak. Megtalálták a gázpedált, teljes erővel ráléptek és elkezdtünk száguldani a történelem másik oldalán a jövő felé. Új korszellem kísértete járta át Európát, no meg Észak-Amerikát, és a kultúra közepére a Transznemű Ember került. Az az ember, aki azt sem tudja, fiú-e vagy lány. Ezt az embert kezdtük ünnepelni, és hiába mondták sokan, hogy ez képtelenség, őrültség, a haladás gyorsvonata megállíthatatlanul zakatolt előre. Magukat komolyan vevő lapok minden további nélkül írtak menstruáló és szülő férfiakról, az élsportokban magukat nőnek gondoló férfiak verték agyon a valódi nőket, és azokat szégyenítették meg, állították félre, rúgtak ki állásaikból vagy akár börtönöztek is be, akik ezt képtelenségnek és őrületnek nevezték. Múlt időben írok erről, mert hamarosan múlt lesz, mint a többi, de ez a szellem még mindig körülvesz bennünket, és ha kevésnek bizonyul a homokzsákok megfelelő helyekre való elhelyezése, Magyarországon is uralkodóvá válhat.
Ha valamit tanultam az elmúlt évtizedek ideológiai változásaiból, akkor az az, hogy az emberiség Isten bölcsességétől elszakadva a legnyilvánvalóbb bolondságokat is képes a zászlajára tűzni, nemcsak azt elfelejtve, hogy fiú-e vagy lány, de azt is, amiről Nietzsche Isten halála kapcsán beszélt, hogy van egyáltalán felismerhető irány a végtelen űrben. A látóhatár letörlése annak idején még a Vidám tudomány bolondját is megdöbbentette. A józan keresztény hit viszont ilyenkor is, mindig a Sarkcsillagot figyeli.
„Kíváncsian várom”, milyen korszellem következik egy olyan Európában, ahol egyszerre emelkedik a gender és az iszlám.
Hogy jó hirt is mondjak, tömegek térnek Krisztushoz az iszlám Iránban.
Kedves Ádám!
Tényleg nem akarom lebecsülni a különböző uralkodó korszellemek veszélyét. Ám ha visszanézünk, korábban mit tartottunk mi, hívők magunkra és a társadalomra nézve is veszélynek (a teljesség igénye nélkül az általad is említettek mellett: felvilágosodás, kultúrharc elvesztése, állam és egyház szétválasztása, abortusz, válás engedélyezése stb.) akkor be kell lássuk, ezek ma már „beépültek” a világunkba, és visszanézve kicsit máshogy tekintünk rájuk. Nem feltétlen örülünk nekik, csak megszoktuk őket. Pedig amikor ezek voltak napirenden kb. akkora veszedelemnek tartották azokat, mint ma a woke-ot. Arról van szó, hogy minden kornak megvan a mumusa, ami minden korábbi problémát überel(ni látszik), vagy ez most tényleg átlépett egy határt? Arról nem is beszélve, hogy sok mindenre a (nem csak hívő) társadalom részéről jött ellenreakció, és el is tűntek a süllyesztőben.
Kedves János,
talán jobban megérthetsz engem, és hogy milyen nagyobb keretben gondolkodom mai kulturális jelenségekről, ha meghallgatod ezt az új Tűzfal beszélgetést:
https://youtu.be/KLgEBOQv4s8?si=MLHBoruMYb7GeXiQ
Csak az juthat el az igazsághoz, vagy találhatja meg annak legalább egy releváns részét, aki képes függetleníteni magát a „divattól”, a divatos bolondságoktól… Azt viszont nagyon sajnálom, hogy te a Heller Ágnestől tanultad a filozófiát… Heller Ágnes (és az egész kör, amelyhez tartozott, a Lukács-tanítványok), Eörsi István szavaival:”a közös ‘izmust’ a kor tarkabarka divatárujával pótolták”…Heller a tipikus példája volt a posztmodern filozófusnak, aki semmit sem gondol végig következetesen, és semmit sem próbál az alapokból kiindulva megérteni…Talán ha analitikus filozófiát is tanulsz, akkor máshol tartanál most…
Kovács János 18:06
„Arról van szó, hogy minden kornak megvan a mumusa, ami minden korábbi problémát überel(ni látszik), vagy ez most tényleg átlépett egy határt?
Szerintem ez az lmbtq-dolog/pride vonulás.. ilyesmi, csak a rothadás első foka. Tipikus sátánista halálkultusz, csinálj amit akarsz, egyszer élsz, éld ki minden beteg vágyad, nem számít semmi. Aki ismeri a Warhammer 40k háttértörténetét az érteni fogja, egy ilyen analógiával élve, egy Slaanesh kultusz van kialakulóban.
Tehát amikor pusztán a mindenféle aberrált vágyaid kiélése miatt élsz, akkor nem vagy több az állatnál, vagy inkább az állat szintjét sem éred el.
Azért gondolom, hogy átléptünk egy határt, mert ilyen még nem volt a történelem folyamán. A létezés alaptörvényeit így még nem támadták. A természetes/Isten által adott identitását az embernek(férfi és nő), a legkisebb, de legfontosabb társadalmi egységet, a családot így még nem bomlasztották.
És mint írtam fentebb, attól tartok, hogy a transznemű ember csak az első foka a rothadásnak…. utána jön majd a relativizálás következő lépcsőfoka: a pedofilok tulajdonképpen nem is olyan rossz emberek, meg különben is, honnan tudják, hogy a kisgyerek nem akarja ? Aztán ha ezt a szintet is alulmúltuk, akkor jön a következő bugyor, az állatokkal fajtalankodók… tulajdonképpen nincs azzal semmi baj, ha te a kutyáddal élsz nemi életet, sőt, elveszed feleségül, ha így akarsz élni, élj így.
Belegondolni is rossz,hogy hova vezet ez… förtelem, undormány, köpedelem világ amifelé tartunk, de valahol már most is az.
Az elmúlt napokban néztem meg a Szabadság Hangja (Sound of freedom) című filmet Jim Caviezellel… igen megrázó, kemény film, ajánlom mindenkinek, hogy egy kicsit felrázzon mindenkit, a gonosz létezik, mert aki képes a kicsiket megbotránkoztatni, az nem ember és jobb lenne, ha a tengerbe vetnék egy malomkővel a nyakán, ahelyett, hogy etetjük sok éven át a börtönben.
Kedves Zsoltár!
Hidd el, korábban is sokan így éreztek a hívők közül több aktuális korszellem, irányzat, izmus, törvénykezés stb. kapcsán. A Biblia által alátámasztva. Egyesek eszkatológikus szintre is helyezték, a vég kezdetét beléjük látva. Az általad mondottakkal egyet tudok érteni, és engem is aggasztanak, de sokan az abortusz, egy kvázi gyilkosság engedélyezését is Isten teremtett rendje elleni véteknek tartották.
A szakállas poénnal, attól még üldözhetnek, hogy paranoiás vagyok, és jó is, hogy aggódunk. Én egyelőre tényleg nem tudom, átléptünk-e egy határt? Olyat, amit eddig még nem. És ki tudja, ötven év múlva hogyan fognak gondolni mai aggodalmainkra?
Kedves Miklós!
Ezt írja: „Talán ha analitikus filozófiát is tanulsz, akkor máshol tartanál most…”
Csak kíváncsiságból: ezt hogy érti?