Ortodox főpap meginti a presbiteriánus zsinatot

2011 máj. 17. | Divinity, Közösség, Társadalom | 16 hozzászólás

Tavaly érdekes epizód játszódott le az egyik amerikai presbiteriánus felekezet általános zsinati tanácskozásán. A The Presbyterian Church (U.S.A.) hagyományosan a legnagyobb amerikai presbiteriánus felekezet, melyből azonban hatalmas csoportok váltak le az elmúlt évtizedekben. A leválást a PCUSA fokozatos liberális irányba sodródása váltotta ki. A tendencia folytatódásaként a 2010-es zsinat egyik témája az a régóta szorgalmazott felvetés volt, hogy a lelkészek felszentelését ne kössék semmilyen szexuális orientációhoz. A zsinat döntésének eredményeképpen idén számos presbitériumban utat nyitottak gyakorló homoszexuális férfiak és nők előtt a lelkészi pálya felé.

A tavalyi zsinat tanácskozásán részt vett ökumenikus küldöttként a Belorusz Ortodox Egyház főpapja, Szergej Hardun. A gyűlés protokolláris részeként megkérték, hogy néhány szóban köszöntse a résztvevőket. (A beszédet itt lehet megnézni.) Amikor a főpap felszólalt, először udvariasan megköszönte vendéglátói kedvességét, majd megdöbbenésének adott hangot a zsinat néhány mozzanatával kapcsolatban. Először azt tette szóvá, hogy a Niceai hitvallás elmondásakor nem a negyedik századi változatot használták, melyet ökumenikus zsinat fogadott el, hanem a későbbi nyugati változatot, melyben a „Filioque” toldalék is szerepel. Ortodox résztvevőként a főpap talán nem is tehette, hogy ezt ne említse meg, a presbiteriánusok pedig akár tréfás piszkálódásnak is tekinthették az utalást. Amit a főpap utána mondott, azt viszont sokan már nem tették zsebre!

Szergej Hardun a keresztény erkölcs kérdésére tért át, mely a zsinat vitáinak alapját jelentette. Szó szerint idézem a főpap szavait: „Megdöbbentett az erkölcsi kérdésekről folytatott vitátok. A keresztény erkölcs ugyanolyan régi, mint maga a kereszténység. Nem kell újra kitalálni. Az új erkölcs kitalálására irányuló törekvések az én szememben olybá tűnnek, mint egy új vallás, valamiféle modern pogányság kitalálása. Amikor némelyek azt mondják, hogy a Szentlélek vezeti őket erre, azon gondolkodom, vajon ugyanaz a Szentlélek-e ez, mint amelyik a Bibliát ihlette; vajon ugyanaz a Szentlélek-e, amelyik az ortodox egyházat arra vezeti, hogy ne változtassa meg a keresztény tanítást és a keresztény erkölcsi követelményeket? Ha mégis ugyanaz a Szentlélek, akkor azon gondolkodom: talán különböző lelkek munkálkodnak különböző felekezetekben, arra indítva őket, hogy különböző irányokba menjenek, különböző teológiákat és különböző erkölcsöket hozzanak létre? Az én vágyam az, hogy minden keresztény buzgón küzdjön a hitért, mely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott, ahogy erre Szent Júdás hív bennünket. Ökumenikus követként ezt tanácsolom nektek: ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával – igen, Szent Pál szavai ezek.”

Hardun beszédét többször is taps szakította félbe: feltételezem, hogy a felekezeten belül maradt konzervatív kisebbség köszönte meg az ortodox főpap támogatását. Szomorúnak tartom, hogy a reformáció örököseit egy önmeghatározásában is „megreformálatlan” egyház vezetőjének kellett a Bibliához visszairányítania. Felemelő, hogy az ortodox főpapnak volt ehhez bátorsága. Tragikus, hogy a szóban forgó felekezet nem figyelt a prófétai szóra.

16 hozzászólás

  1. Zsotza

    Végre Belarusszal kapcsolatban nem csak Aljakszandar Rihoravics Lukasenka elnök juthat eszünkbe,hanem az a bátor,egyenes lelki vezető,Szergei Hardun (Siarhei Hardun) is! Valóban elszomorító,hogy mennyire megtagadja a Biblikus, reformátori gyökereket sok liberális vallás-vezető. Igazi ébresztő beszéd lehetett. Köszönöm!

  2. Kal

    Ez a cikk igazán stílszerű volt május 17-én, a homofóbia elleni küzdelem világnapján. Jól mutatja, hogy a homofóbia (mint minden bűn) erős, interkonfesszionális kapocs azok számára, akik ebben a bűnben élnek.

  3. Szabados Ádám

    Hardun arra hívta fel a figyelmet, hogy ne a világhoz igazodjunk, hanem Isten kijelentett akaratához. Ez az EU deklarációi esetében is igaz.

  4. berci

    Azért én is megintem kicsit az amúgy tisztelt ortodoxokat: mi az már, hogy Oroszországban jön valaki, aki előírná a nemzeti öltözködési kódexet: nőknek kendővel fedett fej? A dolog szürrealitását jelzi, hogy ezt az ötletet az ország konzervatív muszlimjai üdvözölték.

  5. Kal

    igen, abban egyetértünk, hogy a hívő embernek “Isten kijelentett akaratához” kell igazodnia, de ugye egy református nem akarja azt mondani, hogy szerinte hitelesebben képviseli Isten akaratát egy belorusz ortodox pap, mint többezer amerika keresztyén hívő?!

  6. Szabados Ádám

    A lényeg nem az ortodox pap (nem is az egyháza), hanem amit mond: a Biblia tanításához való visszatérés.

  7. Kal

    Biztos vagyok abban, hogy azok az amerikai hívő keresztyének, akik most úgy döntöttek, hogy véleményük szerint Isten mégis csak jónak tartja, ha a gyakorló homoszexuális emberek is vállalhatnak lelkészi szolgálatot, szintén úgy gondolják, hogy ezzel térnek vissza a Biblia tanításaihoz. Mert bár ki lehet ragadni a Bibliából néhány (4-5) olyan igeszakaszt, amellyel évszázadokon keresztül alátámasztották az emberek a homoszexuálisokkal szemben érzett zsigeri ellenérzéseiket, megideológizált gyűlöletüket, utálatukat, azonban ha a Bibliát egységében nézzük – ahogy kell – és feltételezzük, hogy Jézus nem véletlenül “felejtette el” elítélni a homoszexuális viselkedést, hanem nagyon is tudatosan nem szólt semmit arról, hogy ezt helytelennek tartaná, ha figyelembe vesszük, hogy az ószövetségi próféták és az újszövetségi tanítványok (akik közül valóban néhányan elítélték a homoszexuális viselkedést), milyen sokszor (el)tévedtek bizonyos morálteológiai kérdésekben, ahogy ezt éppen a Bibliából láthatjuk, akkor rá kell jönnünk, hogy éppen az emerikai presbiteriánusok azok, akik visszatértek a “lényeg”-hez, a Biblia Isten által kinyilatkoztatni akart tanításaihoz.

  8. Szabados Ádám

    Sajnos a PCUSA esetében – egy eljelentéktelenedő kisebbséget leszámítva – olyan presbiteriánusokról van szó, akiknek már rég nem fontos, hogy mit tanít a Biblia.

    Ha még nem olvastad, ajánlom figyelmedbe ezt a két bejegyzésemet a homoszexualitásról:

    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=1043
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=1955

  9. Kal

    A másodikhoz hozzá is szóltam, de nem válaszoltál rá…

  10. Szabados Ádám

    Nem volt érved, csak elmondtad a véleményedet. Én meg már érveltem a cikkben a sajátom mellett – a kijelentésből, amire utalsz. Nem tudom, honnan veszed, hogy a kijelentés alapján ebben a kérdéskörben a homofóbia lenne a fő probléma.

  11. Kal

    Nem kritikának szántam, hogy nem reagáltál, csak utalni szerettem volna arra, hogy láttam a korábbi bejegyzésedet hiszen írtam is rá. Talán most nem is az akkori posztról kellene beszélgetni.
    Most az egyik előző kommentedben azt írtad, hogy: “Sajnos a PCUSA esetében – egy eljelentéktelenedő kisebbséget leszámítva – olyan presbiteriánusokról van szó, akiknek már rég nem fontos, hogy mit tanít a Biblia.” Ezt mire alapozod?

  12. Szabados Ádám

    Rendben. 🙂 A Covenant Seminary-n tanultam, a Presbyterian Church in America (PCA) teológiáján. A PCA annakidején a PCUSA-ből vált ki, mert a PCUSA feladta evangéliumi alapállását, a Westminsteri hitvallás is pusztán fügefalevél lett a számára. Ezt a PCUSA-ben maradt evangéliumi lelkészek is látják, de mivel nem ők változtak meg, hanem a felekezetük, magukat tartják a jogos örökösöknek.

  13. Nászta Katalin

    “Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.
    Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
    És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
    Annakokáért adta is őket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplősítsék;
    Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett, a ki mind örökké áldott.” Róma 1:21-25
    Legalább volt olyan bátor, hogy elmondta: vissza kell térni Istenhez. Legalább van valaki, akinek nyitva a szeme, és bátor a szíve.
    Ez a véleményem az ortodox főpap intéséről.
    Akik félremagyarázzák az igét, azokra pedig Péter levele vonatkozik:”És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; a miképen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint.
    16. Szinte minden levelében is, a mikor ezekről beszél azokban; a melyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, a miket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére.” 2 Péter 3:15-15

  14. Kal

    Kedves Ádám! Köszönöm. Amennyire tájékoztatásod alapján utána tudtam nézni a reformatus.net-en a PCA képviselői meglehetősen kritikusan írnak az MRE vezetőiről is. Ez változott? Van olyan irányzat az MRE-n belül, amely számára kölcsönösen elfogadható a PCA?

  15. Szabados Ádám

    A reformatus.net egy magyarországi – erősen konzervatív – presbiteriánus egyház honlapja. Nekik tudtommal nincs kapcsolatuk az amerikai PCA egyházzal. Egyébként nem tudom, hogy a PCA mit gondol az MRE vezetőiről, sem azt, hogy az MRE vezetői mit gondolnak a PCA munkájáról. Én magam nem vagyok református (sem presbiteriánus).

  16. Laci

    Sajnálatos, de az elmúlt évtizedekben levált legalábbis momentán “erősen konzervatívnak” nyilvánított csoportok előre jelezték a PCUSA korszerű szabadosságát, hitehagyását.
    Az említett református presbiteriánus egyház gondolom a támogató misszió által ha tart fenn kapcsolatokat a PCA-val, mivel ismereteim szerint a lelkészek még mindig a gyülekezetplántáláson dolgoznak, és külsős kapcsolatépítésekbe nem igen bonyolódnak amíg a gyülekezetek, egyház nem áll a saját lábán.

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK