Az Evangéliumi Fórum mai programjának egyik előadója Jonathan Berry (a True Freedom Trust igazgatója) volt, aki szokatlan nyíltsággal (és számomra meglepő derűvel!) beszélt a homoszexuális életmódtól a megelégedett és boldog cölibátushoz vezető lelki utazásáról. Mindegyik előadását izgalmasnak és tartalmasnak találtam, azt hiszem, elsősorban az előadó hitelessége miatt. Második előadásában Jonathan Berry a homoszexualitásról szóló bibliai utalásokat vette sorra, és mikor az 1 Korinthus 6,9-11-ről beszélt, egészen új megvilágításban kezdtem látni az ismerős szakaszt. Erről a felfedezésemről szeretnék most néhány sort írni.

Valószínűleg azért hatottak rám újszerűen Pál szavai, mert olyan ember tolmácsolta őket, akinek a téma a mai napig személyes dráma. De talán még inkább amiatt, mert az illető ma már láthatóan nem drámaként éli meg bonyolult élethelyzetét.

Mit ír Pál a korinthusiaknak? „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem μαλακοὶ (homoszexuális aktusban a női szerepet betöltő fél), sem ἀρσενοκοῖται (homoszexuális aktusban a férfi szerepet betöltő fél), sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” Ezt az igeverset én is szoktam idézni annak alátámasztására, hogy a homoszexuális gyakorlatot Isten nem helyesli, ezért mi sem helyeselhetjük. Az ókori görög világ legalább olyan nyitott volt a homoszexuális életformára, mint a mai nyugati kultúra, de Pál szerint ez már akkor is szemben állt Isten akaratával. A mondat értelme világos. Homoszexuális aktusban részt venni bűn, és aki ezzel az életformával kiegyezik, az az apostol szerint nem örökölheti Isten országát. Van valami mégis, amit korábban nem vettem észre a szakaszban.

Természetesen úgy gondoltam eddig is – számos más bibliai szakasz alapján –, hogy Jézus szereti a saját nemükhöz vonzódó embereket, és őket is meg akarja menteni. Isten szeretetét kell hirdetnünk és képviselnünk feléjük is, ahogy mindenki más felé. Nem gondoltam ezt a kérdést korábban sem máshogy. De ebben a konkrét páli igeszakaszban ezt az üzenetet eddig nem láttam. Ma – Jonathan Berry előadásán keresztül – vettem észre Pál mondatainak izgalmas, új oldalát. Mire gondolok? Amikor Pál felsorolja azokat a bűnöket, melyek tudatos és életvitelszerű magunkhoz ölelése kizár az Isten országából, azt is hozzáteszi, hogy a korinthusiak ezekből már megmosattak, megtisztultak, megigazultak Jézus Krisztusban és a Szentlélek által. A μαλακοὶ és az ἀρσενοκοῖται is! („Pedig ilyenek voltak közületek némelyek…”) Pál szavai tehát nem csak ítéletet hordoznak a homoszexuális életmódot folytatók számára, hanem reménységet is!

Ha valaki az első században bement a korinthusi gyülekezetbe, néhány olyan emberrel is találkozhatott, aki a saját neméhez vonzódott, de Krisztusban új identitást nyert. Nem biztos, hogy megtérésükkor a szexuális vágyaik orientációja is megváltozott, de az biztos, hogy Krisztus megtisztító, megbocsátó, megújító erejét átélték. A korinthusi keresztények láthatóan hitték, hogy az Isten országa nyitva áll azok előtt is, akik valami miatt a saját nemükhöz vonzódnak. Meg voltak győződve arról – ahogy Pál is –, hogy az evangélium homoszexuális és leszbikus hajlamú embereknek is szól. A keresztény gyülekezetekben van reménység a számukra, ahogy bármely más bűnös számára is. Mai izgalmas felfedezésem arról szól, hogy még az a szakasz is megmutatja ezt a reménységet, amelyik egyébként a legkeményebben ítéli el a homoszexuális gyakorlatot.

Vajon a mi keresztény közösségeink is úgy gondolkoznak, ahogy az első századi korinthusiak? Pál nyíltan beszél arról, hogy a korinthusi gyülekezetben voltak hívők, akik számára a nemi identitás kérdése zavarosabb volt, mint a többség számára. Vannak ilyen emberek köztünk is? Tudunk róluk? Szeretettel fordulunk feléjük? Bátorítjuk és támogatjuk őket? Persze, fontos tény, hogy Korinthusban ezek a keresztények elhagyták homoszexuális életmódjukat, amikor Krisztust fogadták el uruknak. (Arról nem tudunk, hogy a vágyaik megváltoztak-e, de a kísértésekkel vívott küzdelem senkit nem zár ki az Isten országából, különben – vegyük észre – mindannyian nagy bajban lennénk!) Nincs szó tehát arról, hogy a korinthusiak a homoszexualitást alternatív életmódnak fogadták volna el. De az is tény, és ezt szeretném most hangsúlyozni, hogy ezek az emberek az evangélium által jutottak élő hitre, nem a hívők megvetése által. Azért tudtak megtérni, mert befogadó gyülekezetre találtak, ahol nem iszonyodtak tőlük, nem protestáltak ellenük, hanem örömhírt hirdettek nekik.