J. K. Rowling nem is idegeníthette volna el jobban magától amúgy is kritikus keresztény hallgatóságát, mint mikor 2007-ben egy kérdésre válaszolva kikotyogta: „Dumbledore meleg volt.” A hír természetesen azonnal betöltötte az újságokat, a homoszexuális jogokért küzdő csoportok örömmel és lelkesen fogadták soraik közé a bölcs öreg varázslót. Megmondom őszintén, engem is meglepett az írónő válasza, mert semmilyen jelét nem láttam a Harry Potter mesékben Albus Dumbledore szexuális orientációjának. Hadd mondjam el, hogy ennek ellenére alapvetően miért nincs bajom azzal, ha Dumbledore professzor Rowling fejében tényleg homoszexuális volt.
Először is helyezzük Rowling megnyilatkozását a megfelelő kontextusba. Rowling a sorozat hetedik, befejező részének megjelenésekor tartott sajtótájékoztatót New Yorkban. Két nappal korábban tette nyilvánvalóvá, hogy a mese keresztény alapállásból, keresztény szimbolikával, keresztény reménységet közvetít. Elmondta, hogy ő maga is gyülekezetbe járó keresztény, és a hite akkor is él, ha gyakran kétségekkel küszködik. Az utolsó epizód rengeteg kritikát kapott liberális oldalról, ugyanis (vigyázat, spoiler következik!) tizenkilenc évvel Voldemort legyőzése után szép családi idillben Harry és Ginny valamint Ron és Hermione gyermekeit látjuk felszállni a roxforti expresszre. Ez, és az, hogy Rowling nyilvánvalóvá tette a mesék keresztény szimbolikáját, sokaknál kiverte a biztosítékot. Burzsoá, konzervatív, kispolgári, keresztény propagandát láttak benne. Rowling ezen kritikákkal a háta mögött érkezett a New York-i Carnegie Hallba. Itt tette fel egy hallgató a kérdést: „Volt Dumbledore-nak igazi szerelme?” Erre válaszolta Rowling a megdöbbent hallgatóságnak: „Dumbledore meleg volt.” Rövid csend után válasza hatalmas tapsot kapott. Rowling az eufóriát látva enyhe mosollyal a szája szélén, némi iróniával hozzátette: „Ezt elmondhattam volna korábban is, ha tudom, hogy ennyire boldoggá teszi Önöket.” „A szerelem bizonyos fokig elvakít” – folytatta, kiegészítve azzal is, hogy Dumbledore „szörnyen, rettenetesen csalatkozott”, és a Grindelwald iránti szerelme élete „nagy tragédiája” lett.
A liberális hallgatóság élvezte a pillanatnyi diadalt, a taps elhalkultával azonban néhányaknak valószínűleg feltűnt a helyzet furcsa ellentmondása is. A Grindelwald és Dumbledore közötti barátság – mely ezek szerint Rowling fejében több volt barátságnál (a könyvből ez nem derül ki!) – a professzor életének egyértelmű mélypontja volt. Ha valami világosan kirajzolódik a történetből az éppen az, hogy Dumbledore mély szomorúságot és bűnbánatot érzett életének ezzel az időszakával kapcsolatban. Hátralévő évtizedeiben igyekezett jóvátenni fiatalkori kisiklását, Grindelwald a múlt homályai közé került, Dumbledore a megtérés gyümölcseit teremte. Rövid kisiklása után tiszta, önmegtartóztató életet élt.
Szó sincs tehát arról, hogy a mesesorozat a homoszexuális életmódot népszerűsítené! Ha Dumbledore valóban meleg volt, akkor az két dolgot tesz nagyon hangsúlyossá: 1. Vannak közöttünk saját nemük felé vonzódó emberek. 2. Lehet tiszta, önmegtartóztató életet élni, melyet nem vágyaink beteljesedése, hanem a mások iránti felelősség és szeretet motivál. Dumbledore személye mindkét igazságot megtestesíti. Rowling Dumbledore-ja nem a homoszexuális ágenda szekerét tolja, éppen ellenkezőleg, a homoszexualitással kapcsolatos keresztény alapállást erősíti! A taps korai volt – hacsak nem keresztények tapsoltak, amit az eddigi fogadtatás alapján enyhén szólva kétlek.
Baj, ha Dumbledore meleg volt? A mesebeli professzor – és a hozzá hasonló emberek – számára a saját nemükhöz való vonzódás biztosan nem könnyű élethelyzet. És baj. Mi, keresztény olvasók viszont ne akadjunk fenn ezen Dumbledore esetében. Hajlok arra, hogy Rowlingnak nem volt joga hozzátenni ezt az információt regénye értelmezéséhez, mert míg a keresztény szimbolika Rowling utólagos szavai nélkül is egyértelmű, a professzor szexuális vonzalmára a könyvekben az ég világon semmi nem utal. De ha már Rowling ezzel a magyarázó jegyzettel látta el Dumbledore személyét, vegyük észre a benne rejlő lehetőséget a keresztény lelkigondozás számára!
Mostantól ha olyan emberrel találkozom, akiről megtudom, hogy homoerotikus vágyakkal küszködik, felhívhatom a figyelmét a mesebeli Albus Dumbledore példájára. „Lehet így is élni. Ne a liberális propagandát hidd el! Higgy inkább Rowlingnak! Vagy higgy Isten igéjének!” Dumbledore példája gyönyörű és félelmes megfogalmazása annak, hogy a romantikus ideál – akár hetero-, akár homoszexuális szenvedélyekre épít – nem vezet sehova. Ha áldozatos szeretet helyett a szenvedélyeinket követjük, magunkban és másokban okozunk helyrehozhatatlan károkat. Kisiklása idején Dumbledore szíve ott volt, ahol a kincse, a kincse pedig lényegében ugyanaz volt, mint amit Voldemort is szeretett volna megkaparintani. Önző és nárcisztikus indulatok vezették, aminek súlyos következményei lettek másokra nézve. Hogy Dumbledore mégis csodálatos példává válhatott az egész varázslótársadalom számára, az őszinte és szívbeli megtérésének gyümölcse.
„Hátralévő évtizedeiben igyekezett jóvátenni fiatalkori kisiklását, Grindelwald a múlt homályai közé került, Dumbledore a megtérés gyümölcseit teremte.”
???????
Lehet, hogy segít, ha elolvasod a maradék három kötetet is.
Nem fogom elolvasni (annyira azért nem tartom jónak), ezért légyszi áruld el, hogy mi történt. Dumbledór egyértelműen kifejti, hogy a homoszexuális kapcsolat nem oké?
A könyvekből nem lehet semmilyen homoszexuális kapcsolatra következtetni. Viszont Dumbledore és Grindelwald kapcsolata a Halál ereklyéi körül forgott, amit Dumbledore keserűen megbánt.
Nekem is nagy kedvencem a Harry Potter sorozat, de nem tudok rá ezek után sem úgy tekinteni, mint „keresztény” irodalomra. Nagyon zavart Rowling nyilatkozata Dumbledore-ral kapcsolatban, ha ezt előbb megteszi, nem biztos, hogy a gyerekeimnek megengedem, hogy elolvassák, illetve megnézzék a filmet. Az utolsó rész olvasásakor próbáltam ezt a nyilatkozatot teljesen kizárni a fejemből, szerencsére ez nem nehéz, mert a könyvben semmi ilyen irányú utalás nincs.
Egyébként ugyanúgy, ahogy nem olvasható ki a könyvből az, hogy D. homoszexuális, azt sem tudom kiolvasni, hogy megtért belőle, vagy hogy szexuálisan inaktív.
A HP számomra egy különösen izgalmas és tanulságos történetet, amelyben a jó győz és a rossz elnyeri méltó jutalmát, ugyanakkor megértem azokat a keresztényeket is, akik a varázslás miatt kizárják az életükből, vagy R. fent idézett 2007-es nyilatkozata miatt nem adják gyermekük kezébe.
Ami engem igazán zavar az egész HP történetben az az, amit elszabadított: boszorkányos könyvek, újságok, tévésorozatok, honlapok, klubok stb., amik mind-mind az első HP könyvek sikerének hatására indultak el. Egy keresztény író, ha előre nem is tudja felmérni, hogy milyen lavinát indít el, de amikor látja…
Szalai András behatóbban foglalkozott a HP és az okkultizmus kapcsolatával. Bemásolok ide egy részletet a konklúzióiból. Az eredeti jegyzet a http://www.apologia.hu -n olvasható.
„Szerintem a Potter-regények olvasása önmagában senkit sem irányíthat az okkultizmus felé. Ez egyértelműen a szerző szándéka és a regények erkölcsi üzenete ellenére történne. Az ezoterikába továbblépő fiatalban valószínűleg már eleve megvolt az okkult érdeklődés, amit feldolgozatlan lelki sérülések, például az ép család hiánya is motiválhat. A regények azonban éppen az ilyen indíttatást ítélik el. Voldemort és Piton a gyermekkori lelki sérüléseik és az előítéleteik miatt sodródtak a sötét oldalra. Ahogy maga Harry összegzi: „Aranyvérű anya, mugli apa… Szégyelli a származását, a fekete mágiához menekül, hogy féljenek tőle, felvesz egy hangzatos új nevet: Voldemort nagyúr, Félvér Herceg…” (HP6, 605).
Ami az igazi újpogány és wicca szervezeteket illeti, a brit és amerikai gyerekek kezdeti érdeklődése ellenére sem növekedtek a Potter-regények miatt. Egyrészt a regényben szereplő „mágia” számukra is nevetséges. Másrészt a számukra fontos természet- és istennőkultusz, illetve maga a vallásosság [ezt vitatom: SZÁ] teljesen hiányzik a regényből (még a pentagramm sem kerül elő). Harmadrészt ők sem tartják egyértelmű reklámnak a regényeket: bár a főhős varázsló pozitív figura, Rowling a középkori európai boszorkányüldözéseket elhumorizálja, amit a mai boszorkányok azért sérelmeznek, mert a középkori boszorkányüldözésekből igyekeznek öntudatot kovácsolni maguknak.
Magyarországon a két bejegyzett boszorkány „egyháznak” (Magyar Boszorkányszövetség; Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza) csak néhány száz valódi gyakorló tagja van. A tinik wicca iránti érdeklődése valóban ezreket érintő divat, ugyanakkor korosztály-jelenség,
ami elsősorban a „menő” tálalás miatt hat úgy rájuk (lásd a Tini boszorkányok borítóját).”
Az a (személyes) gondom az esettel, hogy én sajnos Rowling nyilatkozata után olvastam a befejező kötetet, és nem tudom megítélni, magából a szövegből rájöttem-e volna erre. (Vautrin esete hasonló egyébként; pontosan lehet tudni, hogy őt Balzac homoszexuális figurának álmodta meg, más kérdés, hogy ezt expressis verbis egyik regényében sem írja le, finom utalásokból lehet kitalálni, hogy nemcsak a hatalom- és pénzvágy miatt hálóz be ambíciózus fiatalembereket.)
Maga a kamaszkori erőteljes homoerotikus vonzódás, az emiatt és Ariana halála miatt érzett bűntudatból fakadó aszexuális életmód, az, ahogy Dumbledore a továbbiakban a tudományba/tanításba fekteti hatalmas energiáit, és az, ahogy még általános elismertségnek örvendő, „befutott” emberként (részben feltehetően emiatt is) tele van kételyekkel a mindenkori döntéseit illetően, számomra lélektanilag hiteles volt, és végül is egy regényben ez a lényeg. (Horribile dictu: felőlem akár homoszexuális életet élő meleg figurát is nyugodtan ábrázolhat egy szerző, ha hihető az alak.)
Nekem az ezzel az esettel a (személyes) problémám, hogy sajnos Rowling nyilatkozatát ismerve olvastam el a befejező kötetet, így nem tudom megítélni, hogy egyedül eszembe jutott-e volna ez. (Vautrin esete hasonló egyébként, Balzac róla sem írja le expressis verbis sehol, hogy homoszexuális, sejteni lehet finom utalásokból, hogy nem csak a pénz- és hatalomvágy miatt hálóz be ambíciózus fiatalembereket.)
Amúgy maga a kamaszkori erős homoerotikus vonzódás, az Ariana halála okozta bűntudat, majd Dumbledore ebből fakadó aszexuális életmódja, az, ahogy a tudományba és oktatásba fekteti hatalmas energiáit, és ahogy (feltehetően részben emiatt) még befutott, közmegbecsülésnek örvendő emberként is rendre kételkedik a mindenkori döntései helyességében, számomra lélektanilag hiteles volt, és végül is ez a lényeg egy regénynél. (Horribile dictu: Tőlem akár rendszeres homoszexuális nemi életet élő alakot is ábrázolhat egy író, csak hihető legyen.)
Abban mi a „keresztény propaganda”, hogy Harrynek és Ginnynek gyerekei vannak? Más vallásúaknak, sőt, ateistáknak is szokott lenni 🙂
Annak, hogy D. életének mélypontja volt a G.-ügy, szerintem nincs köze a homoszexualitáshoz, sokkal inkább ahhoz, hogy G. gonosz volt.
Ami az újpogány szervezeteket illeti, már évtizedekkel a könyvek megjelenése előtt is léteztek, egyébként meg köszönik, nem kérnek azokból, akikben a Potter miatt támad fel az érdeklődés irántuk.
„Megmondom őszintén, engem is meglepett az írónő válasza, mert semmilyen jelét nem láttam a Harry Potter mesékben Albus Dumbledore szexuális orientációjának.”
S a lényeg szerintem éppen ez. Egy embert nem kell, hogy szexuális vágyai határozzanak meg. Éppen ezért nem is jó a „meleg” szó használata, mert az már összefonódott egy identitással. S nem mindegy, hogy valaki azonosul is egy életformával, vagy csak bizonyos érzései vannak.
Angolul tudóknak ajánlom: http://truefreedomtrust.co.uk/node/924
Olvasó, egyetértek a hozzászólásoddal. A cikkben csak azért használtam a „meleg” szót, mert Rowling sajtótájékoztatóján elhangzott, egyébként az általad kifejtett okokból én sem használom.
Hát igen. Nem is feltétlenül a cikkre értettem, hanem a köznyelvre. De sajnos a többi nyelvi lehetőség (pl. homoerotikus vágyakkal rendelkező ember) módfelett körülményes :/
Mi történg Dumbledor és Grindelwald között?
http://harrypotter.wikia.com/wiki/Duel_between_Albus_Dumbledore_and_Gellert_Grindelwald
Olvastad a mesesorozatot?