A Halál ereklyéi és az örök élet evangéliuma Godric’s Hollow-ban

2011 jan. 8. | Divinity, Elmélkedések, Művészet | 13 hozzászólás

Amikor a Harry Potter sorozat ötödik könyve megjelent, J. K. Rowling kissé epésen megjegyezte: „A fundamentalista keresztények biztos azt fogják kifogásolni, hogy vastagabb lett, mint a Biblia.” Nem véletlenül fájt neki a keresztények felől érkező kemény bírálat, hiszen azoktól kapott kíméletlen ütéseket, akikkel – most már tudható – végig egy oldalon állt. Erről akkor mégis hallgatott, mert előre kigondolt tervét akadályozta volna, ha túl hamar kiteríti a kártyáit.

A mozikban tavaly év végétől lehet látni a Harry Potter és a Halál ereklyéi első részét. Aki csak a filmeken keresztül követi a sorozatot, annak még mindig rejtve van több fontos részlet, de a figyelmes néző már ebben a filmben is elgondolkodhatott néhány érdekes mozzanaton. Ezekre szeretnék most rámutatni. Ha valaki még nem olvasta a könyveket és nem látta a filmet, az vigyázzon, mert spoilerek következnek!

Az már az első részben kiderült, hogy a fausti jegyeket magán viselő Voldemort legfőbb ellensége nem Harry Potter, hanem a halál. A halált szeretné legyőzni, ez minden vágya, ez a mozgatórugója legsötétebb mágiáinak. A három testvér meséje, melyet a filmben gyönyörű grafika elevenít meg, kulcsmomentuma az egész sorozatnak. A varázslók világában ismert mesében a három testvér három ereklyét kapott a Haláltól, amelyekkel azonban külön-külön egyikük sem tudta legyőzni őt. Az ereklyék csak együtt arathattak volna diadalt felette – vagy talán még úgy sem?

A hetedik kötetben napvilágot lát, hogy a fiatal Dumbledore is a Halál ereklyéit akarta megszerezni, azonban fájdalmas – és bűnös – kanyarok után megértette, hogy a halál legyőzéséhez nem ez az út vezet. Aki látta már a hatodik részt, tudja, hogy Dumbledore miért nem szerepel a hetedik rész első felében. Aki olvasta a hetedik kötetet, azt is tudja, hogy a professzornak jut még szerep a befejező epizódban. Hogy megérthessük, Dumbledore hogyan kerül elő újra a mese végén, Godric’s Hollow-ba kell követnünk Harry-t és Hermionét. Rowling ott rejtette el ugyanis az egész mesesorozat megértésének kulcsait. Akinek volt szeme, az észrevehette a mese ívét az első részben is. Sajnos a legtöbb keresztényt akkoriban elvakította a varázslóiskola miatti előítélete, alapvetően félreértve a fikció működési elvét. Ez még valamelyest érthető, bár Rowling korábban is egyértelművé tette: „Istenben hiszek, nem a varázslásban.” Aki viszont még Godric’s Hollow-ban sem veszi észre az evangéliumot, annak valóban új szemüvegre van szüksége!

Godric’s Hollow az a hely, ahol Lily Potter az életét adta fiáért, Harry-ért, és ahol a Potter gyermek túlélte Tudjukki halálos átkát. Itt élt annakidején a Dumbledore család is. A filmben a rendező ügyesen kidomborítja azt, ahogy a horcruxokat kereső Harry és Hermione hosszú, céltalan téblábolás után eldönti, hogy elmegy Godric’s Hollow-ba, Harry szüleinek a sírjához. A faluba érve megpillantják a templom ólomüveges ablakát. Hermione szólal meg: „Figyelj, Harry, szerintem szenteste van.” Itt álljunk is meg egy pillanatra, mert egyáltalán nem lényegtelen mozzanat ez. A Karácsony említése a multikulturálissá formálódó Angliában ma politikailag inkorrektnek számító állásfoglalás. Ennek ellenére a Karácsony a Harry Potter sorozat visszatérő szimbóluma, hogy mást ne mondjak (erős spoiler következik most!), a Roxfortban Harry Karácsonykor kapta a láthatatlanná tevő köpenyt is: a Halál ereklyéinek egyikét. De haladjunk a történetben.

A templom temetőjében találnak rá James és Lily Potter sírkövére, ahol Rowling olyan információt ad az olvasónak, mely valószínűleg a legtudatosabban kiválasztott mondata az egész mesesorozatnak. Mindjárt meglátjuk, hogy mi az, de előtte Harry és Hermione egy másik sírkőbe botlanak, Kendra és Ariana Dumbledore sírkövébe, ahol Rowling a mesék első értelmezési kulcsát helyezte el. A kötetből kiderül, hogy Kendra és Ariana halála kapcsolatban volt Dumbledore azon időszakával, amikor szíve a Halál ereklyéinek kutatásán csüngött. Harry és Hermione egy feliratot vesznek észre a nevek alatt. Egy idézetet:

„Ahol a kincsed, ott a szíved.”

Egyértelmű, hogy ez a Bibliából, Máté evangéliumából vett idézet. Harry megállapítja: bizonyára Dumbledore választotta, hisz anyja halálával ő lett a családfő. Dumbledore valamit megértett, valamit, ami őt később a Roxfort – és lelki értelemben az egész varázslótársadalom – bölcs vezetőjévé tette. Megértette, hogy a szívét másba kell helyeznie, a Halál három ereklyéje nem lehet az a kincs, amelynek keresésére az életét felteszi. Harry újra elolvassa a feliratot: „Ahol a kincsed, ott a szíved.” Ez az első, de nem az utolsó bibliai idézet Godric’s Hollow temetőjében. Mindjárt a másik idézetet is megpillantjuk, James és Lily Potter sírján. Előtte azonban Harry-ék a temetőben bóklászva újabb fontos nyomra bukkannak. Az egyik sírra a Halál ereklyéinek jele, a halál legyőzésének a három barát meséjéből ismert szimbóluma lett vésve. Miközben Harry a jelet figyeli, nyugtalanná válik, mint amikor a dementorok halálszagú, örömgyilkos közeledését észleli. Körülnéz, de rájön, hogy csak a templom lámpái aludtak ki és a karácsonyi ének halkult el.

Hirtelen Hermione szólítja meg, mert időközben megtalálta Harry szüleinek a sírját. Harry odasiet és elolvassa a sírfeliratot: „James Potter; szül. 1960. március 27., megh. 1981. október 31. Lily Potter, szül. 1960. január 30., megh. 1981. október 31.” Október 31. az a nap, amikor Harry túlélte a halálos átkot, és megtörte Voldemort rémuralmát, új időszámítást adva a varázslók világának. Szülei azonban meghaltak azon a végzetes napon, és ez a Voldemort okozta sebnél is jobban fájt Harry-nek. Lassan, szinte betűről betűre olvassa el a feliratot, mintha ez lenne az egyetlen alkalma rá, hogy felfogja az értelmét. Az utolsó sort – egy újabb idézetet a nevek és dátumok alatt – már hangosan olvassa:

„Utolsó ellenségként a halál semmisül meg.”

Az angol eredeti a King James Bibliából idéz, félreérthetetlenül utalva Pál apostol szavaira. Harry agyán azonban borzalmas gondolat fut ekkor át: „Ez a halálfalók eszméje, nem? Hogy kerül ez ide?” Hermione Rowling szócsöveként a mesefolyam legfontosabb mondatát mondja ekkor ki: „Harry, ez nem az a legyőzés, amit a halálfalók akarnak…. Ez azt jelenti, hogy… hisz tudod… hogy túlélni a halált. Élni a halál után.”

Élni a halál után? Mint a keresztényként eltemetett James és Lily Potter (ugye nem felejtettük el: Sirius Black Harry keresztapja volt!), vagy mint a Halál ereklyéit valódi kincsre cserélő, és önmagát feláldozó Dumbledore? Pontosan. Rowling zavarbaejtő egyértelműséggel vezeti elő őket azokban a pillanatokban, amikor Harry Voldemort miatt az élet és halál köztes terébe kerül.

Hermione karácsonyi rózsákat (a magyar fordításban fekete hunyor, amit karácsony rózsájának is mondanak) varázsol Harry szüleinek a sírjára: a Messiás születésének régi szimbólumait. Ezek után – hogy felpörgessem az eseményeket – találkozik Harry Bathildával, aki nem más, mint Nagini, a kígyó. Ő azonban ugyanúgy nem tudja elpusztítani Harry-t, mint a Jelenések könyve ősi kígyója az asszonytól született fiúgyermeket (Jel 12).

Aki szerint mindez spekuláció, annak javaslom, nézzen utána, hol adja később Harry az életét a barátaiért. A hely neve: King’s Cross. Véletlen? Nem, nem véletlen.

A hetedik regény megjelenése után Rowling interjút adott újságíróknak. A sajtótájékoztatón – meglepve szinte minden jelenlévőt – megvallotta: „A vallásos szimbolizmus számomra kezdettől nyilvánvaló volt. De nem akartam erről nyíltan beszélni, mert azzal elárultam volna, hogy merre halad a történet.” Majd hozzátette: „Azok a konkrét idézetek, melyeket [Harry] Godric’s Hollow-ban talál, összefoglalják – majdhogynem kivonatolják – az egész sorozatot.”

Az igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy ezen a sajtótájékoztatón Rowling a keresztény hitével kapcsolatos küzdelmeiről is nyíltan beszélt. „Mint Graham Greene-nek, néha az a hitem, hogy vissza fog térni a hitem.” Az írónő nem hagyott kétséget azonban afelől, hogy a halál utáni élet kérdése mélyen foglalkoztatja, és a Harry Potter sorozatot a keresztény válasz szimbólumaival töltötte meg. „Ha egy adott héten többször is megkérdeznék tőlem, hogy hiszek-e a halál utáni életben, a válaszom összességében az lenne: igen, hiszek a halál utáni életben. Nagyon foglalkoztat a kérdés, és ez szerintem nyilvánvaló a könyvekből.” Rowling azt is elárulta, hogy bár anglikánnak keresztelték, rendszeresen a skót presbiteriánus egyház egyik gyülekezetébe jár. Nem kapott vallásos nevelést, presbiteriánus hite felnőttkori döntése volt. Godric’s Hollow evangéliuma ezt a törékeny hitvallását tükrözi.

 

13 hozzászólás

  1. Varga András

    Hát én nem tudom, hogy Rowling számára fundamentalistának számítanék-e, de nekem nem az a gondom a Harry Potter könyvvel, hogy netán vastagabb, mint a Biblia.
    Bár, ha jobban meggondolom, ennek a mesekönyvnek a Bibliával történő együtt emlegetése is már kérdést támaszt a keresztény emberben.
    Rowling kereszténysége a történet vezetése ellenére számomra egyáltalán nem evidens.
    Lehet, hogy csak felismerte, hogy a keresztények bizonyos köreiből nagy olvasótábort nyerhet.
    Korábban úgy tűnik egy „másik” sajtótájékoztatón, „más” célcsoportot próbált elérni:
    „Rowling … nyilatkozata szerint Dumbledore homoszexuális, fiatalkorában beleszeretett Gellert Grindelwaldba.” (forrás: Wikipédia)
    Lehet, hogy Dumbledore professzor megtért homoszexuális?

  2. Szabados Ádám

    Már lassan egy hete kész van egy következő írásom arról, hogy baj-e, ha Dumbledore meleg volt. Talán a héten felteszem azt is.

  3. Varga András

    Nekem nem gond, de a Roxfort fiúnövendékei lehet, hogy nem élvezték annyira…

  4. endi

    Szerintem ez az írás ugyanolyan erőltetett, mint amikor totálsátáninak bélyegezték a herypottert.

    Amúgy meg szerintem az írónő egyszerűen azért keveri bele a kereszténységet, hogy még többet eladhasson a könyvéből. Bár csak az első 4 könyvet olvastam, azokban aztán totál nem volt semmi – a “feláldozom magam azokért akiket szeretek és akik szeretnek” és hasonló közhelyeken kívül. Szóval ha a többi részben ennyire direkt benne vannak kereszténységre utaló dolgok mint ahogy írod, akkor én csak azt tudom mondani, hogy ez sima üzleti fogás. Ahogy dumbledór homoszexualitása is.
    Azt nem állítom, hogy az írónő teljesen tudatosan csinálja ezt, de attól még ugyanolyan sima üzleti fogás…

    Amúgy Jézus azt mondta, hogyha csak azokat szeretjük akik minket szeretnek akkor nem vagyunk többek a bűnös embereknél… Na persze ilyesmi is megtalálható a kiüresített közhelyek között, lehet hogy Rowling is beépítette a művébe.

  5. Szabados Ádám

    Én nem gondolom, hogy Rowling üzleti céllal rakta volna tele a HP meséket keresztény szimbolikával. A Narnia viszont hatással volt rá, erről már a HP4 megjelenésekor is beszélt. A könyvekben Rowling keresztény erényeket helyesel (pl. bátorság, önfeláldozás, szeretet, hűség, barátság, alázat, önmegtartóztatás), és olyan tulajdonságokat láttat negatív fényben, melyeket a mai korszellem megtűr vagy akár helyesnek is tart (pl. törtetés, önmegvalósítás, szenvedélyeknek élés, gátlástalanság, gyűlölet, előítélet, rágalmazás). A Rowlingot ért keresztény vádakat olvasva néha inkább azon gondolkodom: vajon mi a rágalmazást tényleg bűnnek tartjuk-e?

  6. vk

    Az általam ismert keresztények, akik hitelvi okok miatt elítélik a Harry Pottert, azért teszik ezt, mert Istennek akarnak engedelmeskedni, nem hajlandóak varázslásról, boszorkányságról olvasni.
    Ők nem rágalmaznak, őket se rágalmazzuk.

  7. Dávid

    Döbbenetes. Ezeket egyáltalán nem tudtam. Élvezettel végig olvastam a 7 kötetet, aztán azóta nem halottam semmit Potterről. Eléggé meglepett, hogy így nyilatkozott Rowling. Bár engem mindig vonzott a történet.

  8. Szabados Ádám

    Kedves vk! Igen, biztos, hogy ilyen is van. Olvastam ugyanakkor keresztények részéről elég durva vádakat is Rowlinggal kapcsolatban, amelyek nyilvánvalóan nem igazak, és abban a formában, ahogy leírták őket, szimpla rágalmak. Akik Istennek való engedelmességből ítélik el HP-t, sokszor ezekre az írásokra támaszkodnak. Ez szerintem baj. “Amit akartok, hogy veletek tegyenek, ti is úgy tegyetek másokkal.”

  9. endi

    Ádám, biztos utálni fogsz, de én arra jutottam, hogy ez a szerintem vak elfogultság a keresztények részéről a herypotter felé azért van, mert nem merik a vezetők elmondani a hívőknek azt, hogy akkor is megnézhetik, sőt, élvezhetik a herypottert, ha abban vannak “nem kóser” részek.
    Illetve bizonyára vannak hívők akik talán jobb hogyha nem olvassák el, esetleg később, amikor felnőttebb hívőkké válnak.

    Sajnos sok keresztény közösségben gyerekek még a hívők, és sok helyen meg vannak kövesedve ebben az állapotukban. Ilyen helyzetben nem az a megoldás, hogy azt mondjuk: a herypotterrel minden oké, sőt, szuper keresztény kinyilatkoztatás, nyugodjatok meg, nem lesz semmi baj ha olvassátok, sőt, jó… Ez súlyos hiba szerintem, sőt – és most jön a lényeg – hozzájárul ahhoz, hogy a hívők gyerekségben maradjanak, sőt, tovább megyek, világi értelemben is infantilizmusban.

    Lehet, hogy kemény szavak ezek… Most olvastam a jelige.hu magazin új részében egy hasonló vakon elfogult írást egy tinivámpíros filmről (Szalai András írta) és ekkor jutottak eszembe ezek a gondolatok, de a te írásodról is ugyanezt gondolom.

  10. Szabados Ádám

    Miért haragudnék? Ráadásul többé-kevésbé egyet is értek veled. De nem klassz, hogy a HP keresztény reménységet is közvetít? Az írónő ezt mondja, és a HP7-ből is szerintem egyértelművé válik. Akkor keresztényekként örülhetünk ennek, nem?

  11. Klaudia

    nagyon tetszik a leírás! tudom, nem ez a téma fő tárgya, de nagyon jól megláttad a történet lényegét. én hiába olvastam el az összes részt, még mindig tele vagyok kérdőjelekkel. miert pont a king’s cross?

  12. Kata

    Hú de jó gondolatok! 2011-ben nem olvastam ezt az írást, de már régóta gondolkodom rajta, hogy keresztyén emberként, hogy is álljak a Harry Potter sorozathoz. A varázslás témaköre az, ami ugye nagyon taszítóvá teszi sok keresztény számára ezt a mesét, miközben sok bibliaolvasó ember – Ádámhoz hasonlóan -felfedezte benne a keresztény hátterű gondolatvilágot. Vajon elég az, ha az elfogadhatóság indokává egyszerűen azt tesszük, hogy ez egy mese? Szerintem ahhoz, hogy felmentsük Harry Pottert az ördögiség vádja alól, jó lenne újra definiálni a mai ember számára, hogy mit is értsünk varázslás alatt, az alatt a varázslás alatt, amit a Biblia elítél, és ami 21. századi alakot öltve, a mi mindennapi életünkbe is beszivárog. És ez nyilván nem az “alohomora” és az “expecto patronum”… Jó lenne erről egy cikket olvasni! Ádám?

Egy hozzászólás elküldése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK