Vihartépte aranylevél, Kapaszkodik, le ne essen, Jegenyefa ága hegyén Hullámzik a végtelenbe. Sápadt ködben piros angyal, Fáradt tájra hajló fenyőn, Árnyak között izzó magyal, Késő szentek ujján ékkő. Véres pettyek sárga dunnán, Emez meghal, amaz éled, Tűlevélen átdöfött bárd Énekli a dicsőséget. (Szabados Ádám)
Őszi evangélium
4 hozzászólás
Egy hozzászólás elküldése
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK
on Miért nincs szüksége a kereszténységnek utópiákra?"A második ok ......... kapcsolatban áll a „dicsős…
on A sasarcIgen, a sasarc. Nemrég a podcastunkban (Biblia és…
on A sasarcIgen, lassan teljesen belefáradunk ebbe a sok mocs…
on Üdvözült-e Chesterton és Tolkien?*egy megjegyzés: nem fogok többet hozzászólni a ci…
on A másik Amerika hangjaKrisztián! Nyilván bonyolult kérdés ez, és számomr…
on A másik Amerika hangjaKovács János: "A több elit rendben van, azonban „a…
Ha te írtad, akkor gratulálok hozzá, nagyon szép vers.
☺️
Igen, szép vers! Köszönjük (ezt is)!
.
Tanít engem az ősz is.
Az ősz szépsége arra, hogy idős korban (is) érlelhetjük a Szentlélek gyümölcseit, és lehetünk bölcsességgel ékesek.
Az ősz hidege arra: nem a Nap sugároz gyengébben, hanem a Föld hozzállása, viszonyulása változik. Ha kihűl bennem a szeretet, magamban keressek hibát.
Nagyon szép vers, gratulálok!
Arra gondolok, hogy ezt az őszi feelinget mennyire nem értheti pl. egy kenyai.