A minap végignéztem egy angol nyelvű interjút, ami annyira feldobott, hogy eldöntöttem, írok róla egy rövid beszámolót. Ez az interjú különösen érdekes lehet azoknak, akik az elmúlt évtizedben inkább csak olyan történetekkel találkoztak, amikor evangéliumi keresztények hátat fordítottak az evangéliumi hitnek és visszafelé kezdtek nyilazni, interjúkban, könyvekben, tanulmányokban, doktori disszertációkban becsmérelve gyökereiket, általában valamiféle buta, ellenszenves, korlátolt, az egyént traumatizáló fundamentalizmusként jellemezve a kereszténységnek ezt a formáját. Én is látom az evangéliumi kereszténység sok fogyatékosságát, de ezek az anti-bizonyságtételek gyakran többet elárulnak az alanyaikról, mint a tárgyaikról, és a méltánytalan ítélet rossz szájízét hagyják a hozzám hasonló olvasókban. Éppen ezért üdítő viszont olyan ellenpéldákkal találkozni, mint ebben az interjúban.

A felvételen egy ismert amerikai történész hölgy beszéli el az evangéliumi hitre való friss megtérését. Molly Worthen a Wheaton College szomszédságában, Glen Ellynben nőtt fel, de ateista, liberális családban szocializálódva gyakorlatilag semmit nem tudott a hitről (ez ma már lehetséges Amerikában is). Molly Worthen a Yale Egyetemen tanult, ott is doktorált történettudományból. A New York Times rendszeres szerzőjeként és az észak-karolinai állami egyetem professzoraként először egy ultrakonzervatív orosz ortodox közösség történetét kutatta Kanadában, de mivel viszonylag nehéz volt a szaklapok érdeklődését felkelteni egy ilyen obskurus téma iránt, inkább az evangéliumi mozgalom felé fordult a figyelme.

Szinte megszállottként vetette magát az új témára: több tanulmányt publikált az evangéliumi mozgalommal kapcsolatban, majd 2016-ban az Oxford University Press gondozásában jelent meg Apostles of Reason című monográfiája, amely az 1945 utáni amerikai evangelikalizmus történetét dolgozza fel kritikai nézőpontból. Ezekre evangéliumi szerzők időnként reagáltak is, egyszerre méltatva a történészi munkát és megválaszolva azokat a pontokat, ahol a kritikákat megalapozatlannak vagy egyoldalúnak látták. Molly Worthen az évek során az evangéliumi mozgalom egyik legtájékozottabb szakértőjévé és kritikusává vált. Szembetűnő volt az alapossága, és érezhető a kívülállása.

A rokonszenves történész hölgy elmondja a beszélgetésben, hogy bár az evangéliumi kereszténységet kutatta, mindig úgy gondolta, hogy ha egyszer valamilyen különös okból keresztény lesz, az csakis egy tiszteletreméltóbb tradícióhoz (katolikus, anglo-katolikus vagy ortodox) való kapcsolódás lehet, semmiképpen sem az evangéliumi változat, amit kutatott. Majd egy nap ott állt egy baptista megagyülekezet keresztelő medencéjében, és meghajtotta akaratát a feltámadt Jézus előtt. Keresztény, mégpedig evangéliumi keresztény lett.

Elmondása szerint hosszú, tépelődésekkel teli út vezetett idáig, megszámlálhatatlan mennyiségű könyv elolvasása, lelkészekkel való beszélgetések, levelezések, konferenciák, gyülekezetek meglátogatása. Végigrágta magát számos apologetikai könyvön, mérlegelte a kozmológiai érveket, elolvasta N. T. Wright Jézus feltámadásáról szóló magnum opus-át is, személyes beszélgetéseket folytatott J. D. Greear baptista lelkésszel, a déli baptista konvenció korábbi elnökével, és Tim Keller New York-i presbiteriánus lelkésszel, akikről az interjúban a legnagyobb tisztelettel beszél. Elolvasta C. S. Lewis több könyvét (az űrtrilógia, különösen a Perelandra váratlan oldalról ütött rést a pajzsán), megismerkedett Francis Schaeffer életművével is (bár sokáig csak fia, Franky Schaeffer szemüvegén át), és nagyon meglepte, hogy Francis Collins (a Humán Genom Projekt vezetője) szekuláris háttérből érkezve felnőttként és tudósként fogadta el igaznak a keresztény hitet.

Molly Worthen szép lassan felismerte az akadémiai világ bálványait, saját szíve bálványait, a bűn valóságát, és egy nap ijedten konstatálta, hogy nagyobb már a szakadék, amely korábbi szellemi közegétől választja el, mint az a szakadék, amit a hitnek kellene átugrania Jézus felé. Egy ponton az is megfogalmazódott benne, hogy igazából nem a tiszteletreméltó keresztény tradíciókban, hanem a lenézett evangéliumi gyülekezetekben hall folyton Jézusról, a többi helyen inkább kitakarta előle Jézust a liturgia szépsége, a felekezet nemes története és egyebek, talán maga a tiszteletreméltóság is. Molly Worthen végül a feltámadt Jézus valóságát fogadta el, hozzá tért meg.

Érdemes végignézni az interjút. Egy rendkívül intelligens és a maga előfeltevéseire őszintén reflektáló tudós lett testvérünkké: Krisztusban és az evangéliumi hitben.