Kevés dolog van, ami belülről jobban erjeszti az egyházat és kívülről jobban rombolja a hitelét, mint a vezetők és ikonikus személyek következmények nélkül hagyott házasságtörése, szexuális bűncselekménye vagy a pénzzel, hatalommal való visszaélése. A Szentírás világosan tanítja, a reformátori hitvallások is határozottan leszögezik, hogy egyházfegyelem nélkül nincs igaz egyház. A kovász megkeleszti a tésztát (1Kor 5,6), Isten pedig lerombolja azt, aki beszennyezi templomát (1Kor 3,17), hiszen az ő temploma szent, és nekünk is annak kell lennünk. Kemény szavak ezek, de nem irgalmatlanok. Krisztusban minden bűnre van bocsánat, van helyreállás is, ha elindulunk az őszinte bűnbánat útján. A bűnnek azonban vannak következményei, a súlyos bűnöknek súlyos következményei, ezért a megfelelő bűnrendezés elengedhetetlen.
Ha az egyházban a vezetők (ismert igehirdetők, szolgálók, zenészek, dicsőítésvezetők, rendezvényszervezők) bűneit elsikálják, szétkenik, elmaszatolják, elsunnyogják, elindul egy belső erjedési folyamat, amelynek a következményei beláthatatlanok. A vezetők bűne árnyékként vetül az egyházra, viszonylagossá teszi a vétket, kovászként hat a közösségekre. A hívők egy része önmagával szemben is megengedőbbé válik, másik része megbotránkozik és cinikus lesz, és valahogy mindent a hiteltelenség savanyú hangulata jár át. A bűn elmaszatolása nem hoz semmilyen feloldozást, inkább a mélyben gomolygó nyugtalanság kijáratait rekeszti el. Az arcvesztéstől való félelem áporodott légkörében hamar elhasználjuk az evangélium örömét és az önigazolás manipulatív üzeneteitől émelyeg az egyház.
Ebben a beszélgetésben Márkus Tamás András, Sitku Tibor és Bolyki László pásztori és lelkigondozói bölcsességgel járják körül, hogy mi történik ikonikus keresztény személyek bűneinek eltussolásakor. Érdemes végighallgatni, minden mondata fontos. Maga a beszélgetés létrejötte is jelzi, hogy vannak elrendezetlen ügyek az evangéliumi mozgalomban. Akinek inge, vegye magára.
I.Timóteus 5:19-20 (egysz.ford.)
„Ne hallgass arra, aki gyülekezeti vezetőt vádol, csak akkor, ha két vagy három másik ember is tanúsítja, hogy igazat mond!
Akik folyamatosan vétkeznek, azokat határozottan figyelmeztesd, de ezt az egész helyi gyülekezet előtt, nyilvánosan kell megtenned. Így a többieket is figyelmezteted, hogy ne vétkezzenek.”
.
(Igen, jobb nem eltussolni a bűnöket. És még jobb, sokkal jobb nem elkövetni.)
1.Timótheus 5:19-20 (Váradi-Károli fordítás)
19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem két vagy három tanúbizonyságra.
20 Akik pedig közülük vétkesek, mindenki előtt fedd meg, hogy a többiek
is elrettenjenek.
Nagyon egyetértek Szilágyi Józseffel,hogy a vezető- vagy más- elleni vádat több tanú erősítse meg, de kiegészíteném azzal, hogy a vádak tényekkel alátámasztottak legyenek! Nagyon szomorúan észlelem, hogy a keresztény oldalakon is megjelennek olyan vádak, amelyek a tényszerűség minden elemét nélkülözik! A közéletben jelenlévő megosztottságot jellemző: „mindig annak van igaza, aki hangosabban terjeszti a nézeteit” keresztény beszélgető oldalakon is teret nyer, feledve:”Ne tégy hamis tanú bizonyságot!”
Kempis Tamás: Krisztus követése – részletek:
.
„Minél többet tudsz, minél műveltebb vagy,
annál szigorúbb ítélet vár rád, ha szentebbül nem élsz.”…
„Bizony, ha ránkvirrad az ítélet, nem kérdik,
mit olvastunk hanem hogy mit cselekedtünk;
nem kutatják, mily szépen beszéltünk,
hanem hogy milyen szentül éltünk.”…
„De sokszor rejtőzik valami bennünk,
vagy fölbukkan valami odakint,
ami eltérít Istentől.
Titokban sokan önmagukat keresik mindabban,
amit véghezvisznek,
és maguk sem tudják.”
Kempis Tamás: Krisztus követése – részlet:
.
„Még ha azt látnád is, hogy más nyíltan vétkezik,
vagy valami nagy hibát követ el,
akkor sem kellene magadat nála jobbnak gondolnod:
hiszen nem tudod, meddig tudsz megállni a jóban.
Mindnyájan gyarlók vagyunk,
de te senkit se tarts magadnál gyarlóbbnak.”
„Legnagyobb vereség a világon: megszokni a rosszat!”
(Ravasz László)
.
„A változás akkor következik be, amikor jobban fáj ugyanolyannak maradni, mint megváltozni.”
(egy volt szenvedélybeteg)
.
„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák a megigazulást…”
(Máté 5:6a, Farkas L. ford.)
.
„Míg elhallgattam bűneim, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt…
Vétkemet bevallottam Néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: bevallom hamisságomat az Úrnak
– és Te elvetted rólam bűneimnek terhét.”
(Zsoltárok 32:3,5)