„Ez a gyapjú- vagy lenruhán, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin levő poklos kiütés törvénye; ennek alapján kell tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.” (3Móz 13,59)
A fejezet nagy gonddal részletezi, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a tisztátalanságot okozó fertőzést attól, ami nem az. Táhér (טָהֵר): tisztának lenni. Tamé (טָמֵא): tisztátalanná válni. A különbségtétel a Tóra szerint elengedhetetlen, hiszen a Király lakhelyéről van szó, ahol a tisztátalan nem érintkezhet a szenttel, csak gondos tisztulási szertartások után. Minden izráelinek emlékeznie kellett a tisztaság fontosságára, hogy ne felejtsék el: maga a Szent lakik közöttük.
A Krisztusban köttetett új szövetség ugyan megszünteti ezeket a ceremoniális törvényeket, de nem szűnt meg az azok mélyén meghúzódó igazság. A táhér és a támé állapot közti különbségtétel jelzi, hogy a világban vannak tiszta és tisztátalan dolgok. A bőrkiütés nem morális vétség volt (különösen tárgyak esetében, ahol ez eleve lehetetlen), de mindennapi tapasztalattá tette Izráelben, hogy a vétek kizár az Istennel való közösségből, és tisztulásra van szükség ahhoz, hogy bárki vagy bármi a Király jelenlétébe kerülhessen.
Ezt az elvet látjuk a Biblia utolsó könyvében is. „Aki gonosz, legyen gonosz ezután is, és aki bűntől szennyes, legyen szennyes ezután is, de aki igaz, cselekedjék igazságot ezután is, és aki szent, legyen szent ezután is! (…) Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (Jel 22,11.14) „[T]isztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.” (Jel 21,27) Jézus is hangsúlyozza, hogy ugyan mindenki hivatalos a menyegzői lakomára, de a megfelelő ruha nélkül senki sem vehet azon részt (Mt 22,11-13).
A tiszta és a tisztátalan közötti különbség jelzi, hogy a világ tisztátalanná vált, és ha nem megy át valódi megtisztuláson, nem kerülhet közösségbe a mennyel. A zsidók hamarabb megérthették ezt az igazságot, amint azt is, hogy végső soron a szív tisztasága a lényeg: „Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.” (Zsolt 51,8-9).
Krisztus halála után a többi nép előtt is megnyílt az út. A jeruzsálemi gyűlésen Simon Péter erre emlékeztette az apostolokat és a véneket: „A szíveket ismerő Isten pedig (…) nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket.” (ApCsel 15,8-9)
„Urunk, bocsásd meg minden tisztátalanságunkat! Ha megtisztítasz bennünket, tiszták leszünk!”
„Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.” (Jel 22,14 RÚF)
„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.
De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.” (Jel 22:14-15 KB)
„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” (Jn 14:21)
„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10)
„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk.” (1Ja 2:3)
„És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekeszszük, a mik kedvesek előtte.” (1Ja 3:22)
„És a ki az ő parancsolatait megtartja, az Ő benne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, a melyet nékünk adott.” (1Ja 3:24)
„Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!” (Jel 14:12)
Jelenések könyve 7:13-15
„Ekkor megszólalt az egyik vén, és megkérdezte tőlem:
– Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?
Ezt mondtam neki:
– Uram, te tudod.
Ő így válaszolt:
– Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak neki éjjel és nappal az Ő templomában, és a trónon ülő velük lakik.”
.
Jel. 19:6-8
„És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna:
Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt, mert eljött a Bárány menyegzője; felkészült menyasszonya és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti.”
Ádám írja:
„A tiszta és a tisztátalan közötti különbség jelzi, hogy a világ tisztátalanná vált, és ha nem megy át valódi megtisztuláson, nem kerülhet közösségbe a mennyel. …………….”
Figyelve azokat, akik a világhoz tartoznak, vagy visszaemlékezve, mikor még magam is oda tartoztam úgy látom, nem is akarnak, nem is akartam közösségbe kerülni a mennyel. Habár félelem van bennük a haláltól, de a szabadítást lehetőségével nem élnek (Zsidó 2:15). Vagy például viszolygás minden Istennel kapcsolatostól, ami bennem volt, de megtisztulási vágy nincs. Továbbá nincs szégyen a bűn miatt, hanem rejtegetés, takargatás van (2 Kor. 4:2).
De nem is lehet, mert ahhoz rendelkezni kell az isteni természettel (2 Péter 1:4) és olyan értelemmel, amelyik meg akarja ismerni az Atyát és Krisztust (Kolossé 2:2).