„De aki szegény, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte, ételáldozatul meg egytized véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liter olajat. Hozzon két gerlét vagy két galambot is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul.” (3Móz 14,21-22)

Isten tisztaságot várt el népétől. A rituális tisztaság fontosságát mutatja, hogy a mózesi szövetség alatt élő zsidóknak a poklos betegségek után többszörös tisztulási szertartáson kellett átmenniük. Az első szertartás azt tette lehetővé, hogy bemehessenek a táborba (2-8), a második azt, hogy elmehessenek a sátorhoz (9), a harmadik után visszatérhettek a nép közösségébe (10-20). Az összetett, háromlépcsős tisztulási rituálékhoz különféle eszközökre (cédrusfa, bíborfonál, izsóp), állatokra (bárány, madár) és cselekedetekre (megborotválkozás, megfürdés, madár megölése, elengedése) volt szükség.

A zsidóknak a megtisztulás tehát nem csupán hosszadalmas és bonyolult folyamat, de költséges is volt. Minden izráelinek tudnia kellett, hogy a tisztaságnak ára van. A modern nyugati kultúrákban nem igazán van jelen Isten szentségének az érzékelése, a zsidók élményét legfeljebb olyan profán szokásokhoz tudjuk hasonlítani, amelyekben valamilyen értelemben szintén megfizetjük a közösségi élet árát (pl. szalagavató, bankett, ballagás, esküvő, házibuli). A zsidók azonban Isten előtti tisztaságról gondolkodtak és annak az árát fizették meg, amikor elvégezték a megtisztulási szertartásokat.

A tisztulási szertartások arra emlékeztették őket újra és újra, hogy Isten szent és nekik is szentnek kell lenniük. De azt is tudniuk kellett, hogy a szent Isten nem irgalmatlan. Ő megemlékezik arról, hogy porból vagyunk (vö. Zsolt 103,14). Ahogy korábban is láttuk már, Isten gondoskodott a szegényekről, hogy az anyagi szűkösség önmagában senkit ne zárjon ki a szent közösségből. A szegényeknek is be kellett mutatniuk az összes áldozatot, de jóvátételi áldozatként (אָשָׁם) elég volt egy bárány, ételáldozatként (מִנְחָה) egy kis finomliszt és olaj, vétekáldozatul (חַטָּאת) és égőáldozatul (עֹלָה) pedig egy-egy gerle és galamb. Nekik is végig kellett menniük a megtisztulás összes állomásán, de ezért nem kellett földönfutóvá válniuk.

„Urunk, tisztíts meg minket izsóppal, és tiszták leszünk! Segíts, hogy ne vegyük magától értetődőnek a tisztaságot, hanem újra és újra emlékezzünk, hogy mibe került ez neked! És segíts, hogy mi is meg tudjuk fizetni újra és újra annak az árát, hogy a szívünk tiszta legyen előtted!”