Erre a kommentre is szeretnék reagálni a Tóth Sára interjú kapcsán. Bernhardt Dóra fenti hozzászólása szintén Nagy Károly Zsolt rólam szóló posztja alatt jelent meg. Dóra ezt írja az oldal szerzőjének: „Pontosan ahogy mondod, Karcsi. Kilóg a lóláb – az interjú nagy részére – a legfontosabb és legérdekesebb kérdésekre – semmi reakció, csak Ádám »hobby horse«-ai kerülnek elő”. Nos, Dórát is régóta ismerem, két évig mellette dolgoztam a MEKDSZ-ben, tőle kaptam búcsúzóul a magyarázatos NIV Bibliámat, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok, főleg mert nem én érdemeltem a Bibliát, hanem Dóra érdemelt volna nálam sokkal jobb munkatársat. Amikor a következő évben, 1995-ben egy teljes nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, egy folyó partján ülve olvasgattam a kék tanulmányozó Bibliát, rózsaszín flamingók társaságában, a szemem sarkából lesve, felbukkan-e egy anaconda vagy egy aligátor, és ebben a szürreális környezetben olyan felfedezéseket tettem a Bibliából, amelyek radikálisan átalakították a gondolkodásomat. De ezt majd máskor, békésebb időkben mesélem el. Amire most válaszolni szeretnék, az a ló kérdése. Ha Dóra ugyanarra az állatra gondol, amire én, akkor annak nemcsak a lába lóg ki, és nem is csak hogy kilóg, hanem egyenesen azon a lovon lovagolok fényes nappal, az internet nyilvánossága előtt, nagyjából azóta, amióta mások is kinézték maguknak ezt a paripát. Nincs ugyanis semmilyen rejtett agendám, pontosan azt írtam meg, amit gondoltam, és amit régóta gondolok. Nyílt sisakkal szoktam küzdeni.

Hogy Sára interjújának nagy részére – a legfontosabb és legérdekesebb kérdésekre -–nem reagáltam volna? De hiszen az első bekezdésekben éppen ezt tettem! Nem csak ezt tettem, de helyeslően tettem, egyetértésemet fejezve ki azzal, amit Sára mond. A ló lába érintette a közös alapot, a metaforikus beszédmód tiszteletét, az emberi tapasztalat fontosságának elismerését, a kreativitást, valamint Visky András regényét, amely esztétikai szempontból nekem is az egyik kedvencem lett. Még idéztem is Sárát: „Számomra a bibliai hagyomány, a teológia világa lenyűgöző, tágas és szép. Szerkezete minden gondolkodásnak van, és ez a lehető legjobb szerkezet, hiszen nyitva van a végtelenre.” Azt írtam, hogy ez Sára legjobb mondata. Három napra rá, amikor Sára megosztotta Nagy Károly Zsolt reakcióját, meglepve olvastam, hogy a református teológus is ezt emelte ki az interjúból, és Sára meg is dicsérte érte: „Karcsi, kiemelted a legfontosabb két mondatot. A lényeget.” Éppen azt a két mondatot, amit tőle függetlenül én is idéztem. Dóra szerint nem reagáltam az interjú legfontosabb és legérdekesebb kérdéseire. Sára szerint épp az volt a lényeg, amit az interjúban a legjobbnak neveztem.

Ezen felül legalább két további fontos téma került elő Sára önközlésében, amelyekre reagáltam. E kettő nyilvánvalóan Sárának sem közömbös, hiszen hangsúlyosan tárgyalja őket. A helyettes bűnhődés az egyik, a homoszexualitás megítélése a másik. Gondolom, nem kerülte el Sára figyelmét, hogy olyan honlapon adott interjút, ahol az azonos neműek kapcsolatának egyházi megáldásáért való küzdelem zászlóra tűzött, szent ügy. Nyilván Dóra figyelmét sem kerülte ez el, hiszen a homoszexuális együttélés kérdése az interjúban is hangsúlyosan előkerül. Amint a helyettes bűnhődés tana is. E kettő fundamentális (upsz, lehet, hogy itt egy lófej) kérdés az egyházban. Nemcsak nekem fontos, hanem az egész evangéliumi világnak. A helyettes bűnhődés a MEKDSZ-nek otthont adó IFES (és elődje, a CICCU és az IVF) alapításának egyik oka, hiszen a Student Christian Movement, amelyből kiváltak, liberális teológiai irányba mozdulva megkérdőjelezte e tant. A helyettes bűnhődés a felekezetközi evangéliumi hitvallások egyik állandó sarokpontja. Elvileg a MEKDSZ-é is. A házasság és a szexualitás pedig az evangéliumi etika megkerülhetetlen, kardinális kérdése. Sára bizony mindkét központi jelentőségű hittételt birizgálta az interjúban. Én pedig reagáltam az általa elmondottakra, a dolog súlyának megfelelően.

A keresztény hitben vannak fix pontok. Az Isten helyettünk megöletett Báránya, aki menyasszonyával, az Egyházzal a férj és a feleség egyesülésének misztériuma, ilyen fix pont. Ha nem lenne tiszteletlen a hasonlat, akkor azt mondanám, hogy a Bárány menyegzője maga a metaforikus ló. Nem „hobby horse”, mert az általa jelölt valóság lenyűgözőbb és elengedhetetlenebb barátja az embernek, mint holmi divatállatok.