„Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne légy elfogult a nincstelen javára, és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!” (3Móz 19,28)
A szentség egyik követelménye az igazságosság. A 19. fejezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, mint például az, hogy Izráel fiai ne lopjanak, ne hazudjanak, csalással senki se károsítsa meg honfitársát, ne esküdjenek hamisan, senki ne rabolja meg és ne sanyargassa felebarátját, és ne forduljon elő olyan, hogy a napszámos bérét nem fizetik ki még aznap (12-13). A szentség magában foglalja az igazságos bánásmódot.
A Tóra rendkívüli tapintattal ügyel a szegények anyagi helyzetére. Az áldozatok bemutatásánál kedvezményez nekik, itt pedig további rendelkezésekről olvasunk, amelyek segítik őket: „Amikor földetek termését learatjátok, ne arassátok le egészen a mező széléig, és ami aratás közben elhullott, azt ne szedjétek föl. Szőlődet se böngészd végig, és a szőlődben lehullott szemeket ne szedd föl. Hagyd ott azokat a nincsteleneknek és a jövevényeknek. Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek!” (9-10)
Figyeljük meg ugyanakkor, hogy a jogosság a nincstelent sem jogosítja fel igazságtalanságra. Az igazságossághoz tartozik, hogy a jog előtt a szegény sem lehetett „egyenlőbb”. Az ítélkezésben nincs pozitív diszkrimináció, mert az súlyos igazságtalanságokat eredményezne. Az ítélet, a mispát (מִשְׁפָּט) nem lehet részrehajló sem a gazdag, sem a szegény irányban. A mispát vak az előtte álló anyagi helyzetére. Ha a mispát kedvez a szegénynek, akkor ugyanúgy részrehajló, mint ha a gazdagnak kedvezne. Izráel Istene azonban olyan jogosságot vár el népétől, amelyben nincs személyválogatás.
Amikor ma „társadalmi igazságosságról” beszélünk, korunk ideológiái helyett érdemes megfontolnunk a Tóra igazságosságát. Izráel Istenének gondja van a szegényekre, védi őket a gazdagok hatalmaskodásától, de az ítéletet nem ferdíti el a szegény javára sem. A mispát az mispát. Mert az ÚR az Úr.
„Urunk, Te ugyanúgy megítéled a szegény cselekedeteit, ahogy megítéled a gazdag életét. Köszönjük, hogy irgalmas vagy a nincstelen iránt, de bízhatunk igazságodban is. Segíts, hogy mi is igazak lehessünk ítéleteinkben!”
Az is érdekes, hogy a szegénynek nem helybe viszi a segélyt, hanem várja és elvárja, hogy menjen ki és saját munkájával böngéssze össze a mezőn és szőlőben megmaradt/számára ott hagyott termést. Ezt így méltóságot is adott neki és arra késztette, hogy ne passzívan fogadjon el valamit, hanem a maga lehetőségei szerint munkával szerezze meg a megélhetéshez szükséges élelmiszert.
Példabeszédek 13:23
„Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el.”
Péld. 29:13
„A szegény és az uzsorás ember összetalálkozik; mind a kettőnek pedig szemét az Úr világosítja meg.”