„Szombatról szombatra így kell megteríteni az ÚR előtt, állandóan: örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.” (3Móz 24,8)

Az ÚR két dologra emlékezteti Mózest: „Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. Gondoskodjon róla Áron, hogy az a kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül estétől reggelig állandóan égjen az ÚR előtt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt égjenek.” (1-4)

Majd: „Végy finomlisztet, és süss belőle tizenkét lepényt. Kéttized vékából készüljön egy lepény. Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot, a színarannyal bevont asztalra az ÚR elé. Tégy a sorokra tiszta tömjént. Ez legyen a kenyérből az emlékeztető áldozat: tűzáldozat ez az ÚRnak. Szombatról szombatra így kell megteríteni az ÚR előtt, állandóan: örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.” (5-8)

Két dolognak tehát folyamatosnak kellett lennie a kijelentés sátrában, Izráel legszentebb helyén: a menórán (‎עַ֚ל הַמְּנֹרָ֣ה) égő tűznek és az asztalra (‎עַ֛ל הַשֻּׁלְחָ֥ן) kitett kenyereknek. Örökké, állandóan égnie kellett a lángnak és mindig ott kellett lennie a finomlisztből készült tizenkét lepénynek. Egyetlen olyan nap, egyetlen olyan pillanat sem lehetett Izráelben, amikor megszakadt volna ennek a folytonossága.

A tűz és a kenyér azt jelezte, hogy valaki mindig otthon van. A házban nem alszik ki a tűz és nem fogy el az alapvető élelem. Életben tartják a tüzet és gondoskodnak a kenyérről. A menórán égő tűz és az asztalra tett lepény jelezte, hogy soha nem szunnyad Izráel őrizője. Az ÚR házában a papok felelőssége volt, hogy ennek a jegyeiről megszakítás nélkül gondoskodjanak. Ha nem szunnyad Izráel őrizője, akkor a szentélyben sem aludhat ki a tűz és a szentélyben sem fogyhat el a kenyér.

JHVH nagy gonddal tette lehetővé, hogy népe között lakhasson. Erről szólt az egész áldozati rendszer, az engesztelő áldozatoktól a hálaáldozatig minden. JHVH kész volt Izráel között lakni, köztük felverni a sátrát. Népétől azt várta el, hogy ugyanilyen nagy gonddal ügyeljen ennek jeleire. Tartsa mindig életben a menórán lángot, és biztosítsa szombatról szombatra a szent kenyerek elhelyezését az asztalon. Jelezze, hogy valaki mindig otthon van. Jelezze, hogy JHVH a népe között lakik.

„Urunk, légy otthon nálunk is, mi pedig hadd szolgáljunk téged sátorodban! Hadd égjen a szívünkben is a láng, és ne fogyjon el asztalunkról a kenyér! Légy a mi lankadatlan őrizőnk, hogy mi pedig ugyanilyen lankadatlanul őrizhessük a tüzedet!”