„A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam.” (3Móz 25,23)
Az erec (אֶ֫רֶץ), vagyis a föld, amit ma Palesztinának vagy Izraelnek neveznek, nem az araboké, de végső soron nem is a zsidóké, hanem Izrael Istenéé. Az ÚRé. JHVH az erec tulajdonosa. Bár Izrael törzseinek adta birtokba, ők inkább használói voltak a földnek, hiszen JHVH volt a valódi tulajdonosa. Ez a tény arra is kötelezte őket, hogy az adósság miatt eladott földdarabok visszaválthatók legyenek minden ötvenedik évben. Hiszen az ÚR adta birtokul a földet minden nemzetségnek, azt nem lehetett végleg elidegeníteni.
Az ÚR azonban nem csupán annak a földdarabnak a tulajdonosa, amely a Jordán és a Földközi-tenger között helyezkedik el. JHVH a tulajdonosa az egész földnek, beleértve Magyarországot, a történelmi Magyarországot, Erdélyt, a Felvidéket, a Délvidéket, egész Európát, és a többi kontinenst is. „Az ÚRé a föld (אֶ֫רֶץ) és ami betölti, a földkerekség (תֵּבֵל) és a rajta lakók.” (Zsolt 24,1) Ez akkor is igaz volt, amikor a régi szövetség érvényben volt JHVH és a zsidó nép között, mondjuk a folyótól a tengerig, és még nem tágult ki Isten terve a népekre és az egész világra a föld végső határáig (vö. ApCsel 1,8; Róm 4,13).
Ezért soha nem az az igazi kérdés, hogy kié a föld, az erec, hiszen az az ÚRé, hanem hogy hogyan élünk rajta jövevényekként és betelepültekként. Ez volt az ószövetségi Izrael esetében is a legfontosabb kérdés. A jubileum vagy jóbél (יוֹבֵל) törvénye azt rögzítette, hogy a törzsek, nemzetségek, családok nem adhatták el véglegesen a földet, hiszen az végső soron nem az övék volt: használatra kapták az ÚRtól, a föld tulajdonosától. Sáfársággal voltak megbízva.
A jóbél törvénye elsősorban azokat az elszegényedett zsidókat védte, akik hosszú generációkra zsellérsorba süllyedve ellehetetlenültek volna a földön. Izrael Istene azt akarta, hogy minden törzs minden nemzetségének minden családja élni tudjon a földből és részese lehessen az ő gazdag áldásainak. Az önhibából való elszegényedésre is volt törvényes korrekció. Az ÚR azt akarta, hogy a környező népek is lássák: boldog az a nép, amelynek ő az Istene (Zsolt 144,15). Nem Izrael volt szuverén, hanem az Istene. Izrael fiai a szuverén Isten vendégei voltak a földön.
Az erec most is az ÚRé. A tevel (a földkerekség) is az ÚRé. Minden az ÚRé. Neki tartoznak a népek elszámolással: az Erec-Jiszráél területén élők is, és bárhol másutt is. Egy nap „a föld tele lesz az ÚR dicsőségének ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja” (Hab 2,14). Ennek a fényében éljünk a földön.
„Urunk, bocsásd meg minden öntörvényűségünket és mohóságunkat! Tiéd a föld, tőled függ minden teremtmény. Hadd éljünk a dicsőségedre!”
S mikor jön el a Krisztus Királyságának az uralma? A hetedik trombitaszó után, az ítéletek és poharak kiöntetése után, a vadállathoz hasonló (tengeri+szárazföldi) birodalmak bukása után, a földkerekség újjáteremtése előtt (Jel 11/15-19). A feltámadásától számított ötvenedik éveket kellene számolni és a kürtölés hónapját (3Móz 25:13 A kürtölésnek ebben az esztendejében, kapja vissza ismét ki-ki az ő birtokát).
4Móz 14:17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, amiképpen szólottál, mondván:
4Móz 14:18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bűnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.
4Móz 14:19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, amiképpen megbocsátottál e népnek Egyiptomtól fogva mind eddig.
4Móz 14:20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
4Móz 14:21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége/méltósága (kávód) az egész földet.
Maran atha, Marana tha!
„…… Minden az ÚRé. …….”
Rendkívül megnyugtató ennek bizonyosságában élni a mindennapokat. Stabilitást ad e folyton változó és veszélyes világban. Ám ezen bizonyosság legkatartikusabb része a személyes érintettség. Én is az Úré vagyok! De nemcsak hogy az övé, hanem még az Ő isteni természetéből is részesültem, „amint isteni ereje nekem adott mindent, ami az élethez és kegyességhez tartozik, annak megismerése által, aki engem is elhívott dicsőségre és erényre. Amelyek által rendkívül nagy és becses ígéreteket kaptam, hogy ezek által az isteni természet részese legyek, miután megmenekültem a romlottság elől, amely a vágy (kívánság) révén van a világban.” (2 Péter 1:3-4).
„According as his divine power hath given unto us all things that pertain unto life and godliness, through the knowledge of him that hath called us to glory and virtue: Whereby are given unto us exceeding great and precious promises: that by these ye might be partakers of the divine nature, having escaped the corruption that is in the world through lust.” /King James for./
Nemcsak a Föld lesz az Úré, hanem Izrael (állhatatosan kitartók, el nem engedők, belé kapaszkodók) népe is az Úré lesz:
Ézs 44:1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izrael, akit én elválasztottam.
Ézs 44:2 Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam!
Ézs 44:3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet/Szellememet a te magodra (Királyi Magodra), és áldásomat a te csemetéidre (leszármazottjaidra).
Ézs 44:4 És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
Ézs 44:5 Ez azt mondja: ÉN AZ ÚRÉ VAGYOK, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: AZ ÚRÉ VAGYOK, és hízelegve Izrael nevét említi.
Ézs 51:16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával fedeztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: ÉN NÉPEM VAGY TE!
Jel 21:7 Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak ISTENE LESZEK ÉS AZ FIAM LESZ NEKEM.
Legyetek Krisztus Örökségének részesei!
„És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elment, íme két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, kik így szóltak: Galileabeli férfiak, mit álltok nézve a Mennybe? Ez a Jézus, a ki felvitetett tőletek a Mennybe, úgy jön el, ahogy láttátok őt felmenni a Mennybe. Akkor megtértek Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.” (Károli ford. Apcsel 10-)
Sajna, egy képet az olajfák hegyéről nem tudtam ide másolni, nagyon plasztikus lenne….