Olvasmányokban gazdag év volt az idei is, nagyon sok jó könyvet olvastam. Ezek ablakot nyitnak a világra és inspirálnak, gondolatokat, szándékokat ébresztenek bennem. Olyanok, mint egy külföldi utazás, vagy akár egy időutazás. Válogatás következik a legjobb olvasmányaimból a szokásos hármas felosztásban: teológia, spiritualitás, kultúra. Van, amit több kategóriába is tehetnék, de hát a kategorizálás mindig kicsit szubjektív tevékenység. Sokkal nehezebb döntés a legjobbakat kiválasztani.

Teológia

1) Christianity and Liberalism (Gresham Machen). A presbiteriánus teológus műve először 1923-ban, vagyis éppen száz évvel ezelőtt jelent meg. Aktualitásából sajnos semmit nem veszített, ugyanis az egyház ma is élet-halálharcot vív az alapjait megkérdőjelező teológiai liberalizmussal. Machen könyvének már a címe is beszédes: egyik oldalon a kereszténység, másikon a liberalizmus. A határozott állásfoglalás és egyértelmű különbségtétel ellenére nem egy árnyalatokra vak, ellenségesen vagdalkozó traktátusról van szó, hanem egy lényeglátó, bölcs, finom distinkciókra ráismerő, kiváló analízisről. Hasznos volt sok év után újraolvasni.

2) Isten városáról I-IV. (Szent Ágoston). Régi vágyam volt, hogy elolvassam Ágoston huszonkét kötetes főművét. Idén nyáron, egy kéthetes kórházi kezelés alatt végre bele tudtam kezdeni, és még augusztusban be is fejeztem. Ágoston hosszasan értekezik a görögök mitológiájáról és filozófiájáról, valamint a démonok munkájáról. Az első kötetek a görög és a római kultúráról szólnak, azzal állítja kontrasztba az Isten városát, vagyis Isten üdvtörténetét, amely Jézus Krisztus uralmában teljesedik ki. Döbbenetes tudás áll a mű mögött, és hatalmas történelmi vízió, amely több mint ezer éven át meghatározta a Nyugat képzeletvilágát.

3) Az év legnagyobb teológiai kalandja számomra mégis Lesslie Newbigin életműve volt. Néhány könyvét korábban is olvastam (pl. Proper Confidence; Foolishness to the Greeks), de most mélyebbre ástam és a következőket vettem sorra: Truth to Tell; Truth and Authority in Modernity; Trinitarian Doctrine for Today’s Mission; Evangélium a pluralista társadalomban; Unfinished Agenda (önéletrajzi könyve). Elolvastam Michael Goheen The Church and Its Vocation c. könyvét, amely Newbigin teológiai vízióját járja körül, valamint a sokszerzős The Gospel and Pluralism Today c. antológiát, amely szintén Newbigin teológiájára reagál, sőt, egy doktori disszertációt is. Egy nagyon érdekes elmét ismertem meg, aki inspirál, aki elgondolkodtat, akitől szívesen tanulok, de akivel több kérdésben vitában is állok. Szerintem még fogok írni róla.

4) Leviticus (Jay Sklar). Sok éve az a megtiszteltetés ért, hogy Dr. Sklar könyvét a megjelenés előtt én is véleményezhettem, így a szöveg ismerős volt már számomra, de újraolvasva megint az tűnt fel, hogy a szerző mennyire világosan látja a könyv belső szerkezetét és a törvények működésének gyakorlati részleteit. Rendkívül hasznos kommentár.

Spiritualitás

1) Basic Christian: An Inside Story of John Stott (Roger Steer). Stott életrajza felelevenítette bennem annak az emlékét, hogy mennyit köszönhetek ennek az embernek, mennyire mély hatást gyakorolt rám az evangéliumi hite és példája. Az Evangéliumi Fórumon tartott előadásomat is részben ez az életrajz ihlette.

2) Byung-Chul Han két újabb könyvét olvastam idén, amelyekből Tűzfal podcast epizódok születtek: az egyik A rítus eltűnése (itt), a másik az Erósz haldoklása (itt). Mindkét könyv rövid, tömör, lényegretörő és félelmetesen releváns. Han újra és újra a nyugati kultúra ütőerét tapogatja le, és bár nem kifejezetten keresztény válaszokat ad, a diagnózisai a keresztény lelkiség számára is elgondolkodtatóak.

3) Szent Benedek válaszútján (Rod Dreher). Visky András Kitelepítés című regényével egyidőben olvastam Dreher könyvét, ami azért volt izgalmas, mert bizonyos értelemben mindkettő egy kisebbségi pozícióba szorult kereszténységről szól. Dreher ebben a könyvben azt mondja el, hogy mire és hogyan készüljenek a keresztények a rohamosan változó nyugati kultúrában. Mindenekelőtt belülről kell megerősödnünk, megtisztulnunk, hogy hatással lehessünk a világra, enélkül menthetetlenül elsodor az ár. (Erről a könyvről is csináltunk két Tűzfal epizódot: itt és itt.)

4) Being Human (Ranald Macaulay-Jerram Barrs). Ezt a könyvet is újraolvastam, mert régóta nagyon fontos pillére a hitemnek, hogy a keresztény lelkiség a szó legnemesebb értelmében emberi kell, hogy legyen, és érdekelt, hogyan is érvelt emellett a két volt L’Abri-munkatárs. Közös könyvükben lényegében azt bizonyítják sok oldalról a Szentírás alapján, hogy a Szentlélek természetfeletti munkája nem helyettesíti, hanem helyreállítja és megszenteli az emberségünket.

Kultúra

1) Kitelepítés (Visky András). Gyönyörű, magával ragadó, formailag szinte tökéletes regény, kétségkívül az elmúlt évek egyik legjobb irodalmi élménye volt számomra. Ezt írtam róla: A kitelepített Isten. Az íróval egy nyilvános kolozsvári beszélgetésre is kaptam meghívást, hogy a regény kapcsán egy kávézóban közönség előtt a kinyilatkoztatás és az irodalom viszonyáról diskuráljunk. Az pedig itt visszanézhető.

2) Utas és holdvilág (Szerb Antal). Umbriára mindig nosztalgiával, szeretettel, vágyakozással gondolok, Szerb Antal oda vitt vissza ebben a regényben. Magától a regénytől néha kifejezetten idegenkedtem, de a helyszínek miatt hajlandó voltam végigmenni vele a cselekményszálon, és végül nem bántam meg. De nem az Utas és holdvilág miatt mennék vissza Umbriába, hanem Umbria miatt olvastam el az Utas és holdvilágot.

3) G. K. Chesterton Páter Brown történetei viszont önmagukban is teljesen magukkal ragadtak. Ritka, hogy egy krimi szépirodalom is legyen, de Chesterton szinte semmiről nem tud úgy írni, hogy az ne legyen irodalom is, szép is, hibátlan is. A detektívtörténeteket ebben a három kötetben olvastam el: Páter Brown ártatlansága; Páter Brown bölcsessége; Brown atya botránya. Ezt írtam róluk: Páter Brown titka.

4) Előkészületek térváltáshoz (Basa Viktor). Basa Viktor verseskötete olyan, mintha lyukacsosra csiszolt formákon ragyogna át a mennyei dicsőség. Újra és újra elolvastam a verseket, gondolkodtam a képeken, igyekeztem átélni, megfejteni, kioldani őket, és amikor sikerült, valami bennem is megmoccant.

5) Tudás és keresztény meggyőződés (Alvin Plantinga). Lelkesen olvastam Plantinga ismeretelméleti kötetét, amely azt bizonyítja, hogy a keresztény meggyőződés filozófiai megalapozottságához nincs szükség filozófiai igazolásra. A könyv borítójára tőlem is kértek ajánlást, ezt írtam: „»Ha igazán jelentős filozófus szeretnél lenni, semmiképpen se írd le világosan, mit is gondolsz.« Hála Istennek, Plantinga nem fogadta meg a saját tanácsát, így a magyar olvasóközönség egy olyan jelentős filozófus könyvét veheti a kezébe, aki világosan ír. Teológusként a bibliakritikáról szóló fejezetet különösen hasznosnak tartom. Szívből ajánlom a könyvet hívőknek és nemhívőknek egyaránt.”