Megnéztem a Jesus Revolution c. filmet, amely a 70-es évek elején Chuck Smith kaliforniai gyülekezetében kibontakozó, majd onnan tovább terjedő hippi ébredést mutatja be. A filmben Lonnie Frisbee szerepét az a színész játssza, aki a The Chosen sorozatban Jézust. Ez lehet jó választás, tekintve hogy az ébredés idején Lonnie is úgy nézett ki, mint Jézus, csak visszafelé is elsülhet, ha mostantól Jézusban meg a bohém Lonnie-t látjuk visszaköszönni. De ez most a középpontban lévő mellékszál, és nem esztétikai kritikát akarok írni, hanem egy rövid, személyes reflexiót. Az eredeti történetet jól ismertem, a Costa Mesából induló Jézus-mozgalom közvetve az én életemre is hatott, a film mégis meg tudott lepni és őszintén szólva meg is rázott.
Megrázott a tény, hogy Isten Lelke éppen a szexuális forradalom tetőzésekor támasztott a sötétben világosságot, és éppen azokat nyerte meg Krisztus evangéliuma számára, akik a társadalom legelveszettebbjei voltak. Ha akkor, a 60-as évek lázadását követően ez megtörténhetett, ma sem lehet akadály a nihilizmus, a családok szétesése, vagy – nos, igen – a szexuális forradalom újabb tetőzése.
Megrázott, hogy a Szentlélek egy olyan törékeny, exhibicionista, rendbontó, a karizmáját rombolásra is használni képes karaktert választott eszközéül, mint Lonnie Frisbee, valamint az egyszerű, nem különösebben művelt, de Isten előtt nyitott, változásra kész, az igét gyermeki módon szerető Chuck Smith. Ha így van, a Lélek ma is bárkit kézbe tud venni, hogy a pogányok világossága legyen.
És végül megrázott, hogy mi minden történhet, ha készek vagyunk megnyitni a szívünket, az otthonunkat, a gyülekezeteinket azok előtt, akik nagyon mások, mint mi vagyunk. Chuck Smith élete legjobb döntését hozta, amikor beengedte a mezítlábas, hosszú hajú hippiket, és hagyta, hogy Jézus rajtuk keresztül átalakítsa az életét és a gyülekezetét. Vajon kik férnek ma be a gyülekezeteinkbe? Beférnek mondjuk az androgün külsejű BTS fiúkra rákkattant, xanaxozó lányok, vagy épp az Y generáció feminin árnyékából kitörni vágyó, Andrew Tate-et hallgató, apátlan GenZ fiúk?
Fiatal hívőként azzal riogattak: „Engedd be Jézust a szívedbe, és biztos lehetsz abban, hogy ő forradalmat robbant ott ki!” Ez pontosan így történt. És a dolog lehet jóval radikálisabb is, mint amire számítunk. Ha az ajtót kinyitjuk, nem csak a hippik jönnek be, néha mi is ki akarunk majd menni rajta. Jézus forradalma kockázatos: sok kényelmetlenséget, frusztrációt és csalódást is hoz. De amikor az elveszett megtaláltatik, és ott énekel a nappalinkban egy gitárral a kezében, meg a barátja és annak a barátja is, és megítéltetik a keményszívűségünk, az mindennél katartikusabb. Ott jelen van Jézus.
Nézzétek meg a filmet!
Ádám ezt nagyon jó volt olvasni!
Hát engem ez a film nem nyert meg. Főleg azért nem, mert ebben engem jobban érdekelt volna, mi történt a megtérés után ezekkel a fiatalokkal. Nem a megtérés nagy dolog – persze az is – , hanem, hogy a hétköznapokban hogy képviselik Krisztust ezek az ujjaszületett fiatalok. Milyen küzdelmeket élnek át megtértként, egy másik világ polgaraiként ebben a vilagban. Mert azért csak eljártak melozni, iskolába, nem a kis elzárt közösségeikben élnek tovabb a vilagtol elzárva ahol festegethetnek, zenelgethetnek, ahogy a film is azt mutatta. Jo lett volna látni, hogy mikent képviselik Krisztust a továbbiakban, a szürke hétköznapokban. A film túlságosan nagy hangsulyt fektet arra, hogy a kereszténység hasonlo egy, a hippi mozgalomba belehelyettesithető ideologiaval, amely jó érzéseket kínal azoknak, akik elfogadják. A Biblia fő üzenete, a kereszthordozás, miszerint Jezust követni azt jelenti, hogy az ember tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen, ez sajnos nem mutatkozik meg a filmben. Persze értem, hogy a forradalom a fővonal, de az az idillikus, kellemes kép nagyon hollywoodi és nagyon megtévesztő. Mintha a film fő üzenete az lenne, hogy mutassuk be a keresztényeket a vilagnak, hogy ők sem másabbak, mint világi tásaik. De bizony igen: „mi nem evilagból valok vagyunk.” Na mindegy, emgem erdekelt volna, hogy küzdenek meg saját démonaikkal a továbbiakban, és értem, hogy a nem erről szólt a film, de.a film kapcsán ez fogalmazodott meg bennem.
Nekem tetszik, sőt kulcsfontosságúnak tartom a Chuck Smith lányának magatartását: kellően tiszteli és szereti az apját, aki az elején ragaszkodik a merev formákhoz és a hagyományörző kereszténységnek, ugyanakkor kellően bátor ahhoz, hogy az apjának ellentmondva Istentől valónak tartsa az új mozgalmat, valamint kellően kitartó abban, hogy az apját biztassa az új mozgalom felé való nyitásra… Ez a kiegyensúlyozott magatartása nélkül talán Chuck Smith nem is kezdett volna el nyitni a hippi keresztények felé… Azt hiszem ilyen jó hozzáállásra van szükség a mai fiatal keresztényekben is.
Erről a korszakról (is) szól a Melody Green által írt Keith G. életrajz (Nincs megalkuvás!”). Hasznos olvasmány lehet az érdeklődőknek.
Kedves Ádám.
Azért nézz utána kérlek picit Frisbeenek és C.Smithnek, mert elég sok minden nem stimmelt ott. Nem írok semmi konkrétumot, se linkeket, de javaslom tedd meg, mert amit leírtál itt, az nem teljesen felel meg a valóságnak.
Köszönöm.
Meglehetősen sokat foglalkoztam a történettel, de biztosan vannak vakfoltjaim. Mi az, ami szerinted a leírtakból nem felel meg a valóságnak?
Sztem ez egy jó kis filmecske….Nem tudtam, hogy ekkora ébredés volt Amerikában a 70-es években…
Kedves Ádám és többiek, ha lehet, ha van infótok ….tegyétek már fel, hogy egészében lehessen látni a képet:
? Sz’al ez a srác ’93-ig, amíg el nem ment, addig párhuzamosan a szolgálattal szívta-tolta + etypety?
Olvastam, hogy az a vonal tudatosan maradt ki, ami nem csodálkozom, dedede
Minden túlságos törvénykezés nélkül ettől a gondolattól kissé összeszorul a gyomrom….nem is tudom, talán ez egy kicsit sokknak tűnik 🙂
Köszönöm
Lonnie Frisbee szívét az Úr látta és fogja megítélni. A film is jelzi, hogy voltak vele gondok, de diszkréten. Viszont bátor lépés volt, hogy annak ellenére rá fűzték fel a történet egyik szálát, hogy rövid ideig tartó, összességében marginális szerepe volt az ébredésben Chuck Smith szerepéhez képest. Greg Laurie itt beszél Lonnie jelentőségéről, bukásairól és élete végén megvallott hitéről: https://youtu.be/IjoKdlParx4?si=Lte7HOUA3yLiqeCo
Köszönöm, értem….olvastam, hogy az élete végén már csak Jézus érdekelte. Ő Jó…nincs kétségem efelől….
A szolgálatok kérdése az, ami érdekes, ezért fontos amit írtál, tehát nem o volt az ébredés középponti alakja vagy ilyesmi…
Az hogy kivették ezt a vonalat, engem nem zavar, a film kerek, csak nem feltétlenül jól jön ki, mert ha kiderül és utánanéz az ember, akkor elszállhat a gondolat, hogy „Jó Ég”.