Eugene Peterson szerint „az Énekek éneke legmeglepőbb vonása az abban található erotika: olyan szerelmes versek gyűjteménye, melyben mindent átjár a nyilvánvaló szexualitás. Ez annyira szembeötlő, hogy néhány olvasó nem is lát mást benne… De ha modern exegéták számára az Énekek éneke legmeglepőbb vonása az erotika, a könyv értelmezésének történetében a legmeglepőbb vonás annak áhítatos jellege… Mert bármilyen messze is megyünk vissza az időben, a tények azt bizonyítják, hogy zsidók és keresztények egyaránt úgy olvasták, mint a lelki élet – az elmélkedő és imádkozó élet – leírását… Clairvaux-i Bernát nyolcvanhat prédikációt mondott el az Énekek énekéről, és ‘alig jutott túl a második fejezeten!’” (Five Smooth Stones for Pastoral Work, 37) Az Énekek éneke a filozófia és istenismeret legjobb kalauza, vallotta Nüsszai Gergely, és ezzel egyáltalán nem volt egyedül.
Peterson különbséget tesz az allegorikus és az áhítatos olvasat között, de hangsúlyozza, hogy az allegorikus olvasat elutasítása nem jelenti azt, hogy meg kell elégednünk a szerelem profanitásával. Az erotika túlmutat önmagán. A szerelem szakramentális voltát Peterson C.S. Lewis A Hajnalvándor útja c. meséjével világítja meg, melyben az író Eustace és Lucy találkozásáról mesél a bámulatba ejtő bölccsel, Ramanduval. A kilétét firtató kérdésre Ramandu azt válaszolja: „Pihenő csillag vagyok, leányom.” Eustace erre a tudós fölényével kezdi fejtegetni: „A mi világunkban a csillagok roppant, égő gázgömbök.” „Fiam,” – feleli Ramandu – „a csillag még a ti világotokban sem az, legfeljebb az anyaga.” (A Hajnalvándor útja, 268-269) Ugyanígy van az Énekek énekével is, és magával az erotikával is. Még a mi világunkban sem csak az, ami az anyaga. Az erotikát elemezhetjük profanitásában, de csak azt fogjuk megtudni, hogy miből áll, azt nem, hogy miről szól. Az erosz szakramentumát csak a hit értheti meg.
C. S. Lewis egyik esszéjében (’Priestesses in the Church?’) egyenesen azt állítja: „a szex megteremtésének egyik célja az volt, hogy Isten rejtett dolgait szimbolizálja” (God in the Dock, 238) Lewisnak ez a véleménye nem áll távol az apostoli tanítástól sem. Pál szerint a szexuális egyesülés és a Krisztussal való lelki egyesülés között mély kapcsolat van, és a hasonlóság olyan mély, hogy botrányossá és megengedhetetlenné teszi a paráznaságot. „Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja – ‘lesznek ketten egy testté.’ Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele.” (1 Kor 15-17) A szexuális egyesülés mélyebb üzenetet hordoz, mint akár a kézfogás, akár az ölelés.
A szexuális vágy a másik testével való egyesülést keresi. A nemi szervek egymáshoz illeszkedése nyilvánvalóan szimbolizálja a másikba való behatolást és a másik befogadását. A különbözőség okozta hiányérzet magához ragadja a másikat, hogy ketten egy testté legyenek. Mike Mason a nő nemi szervét sebhez hasonlítja, melyet a férfi nemi szerve gyógyít be. „Ő teremtette a nőt olyannak, hogy nyílt sebet hordjon a testében, amit csak egy férfi tud beforrasztani; a férfit is ő alkotta meg egy daganattal a testén, amelynek őrjítő feszülése csak úgy nyerhet enyhülést, ha belenőhet egy nő sebébe. Ő tette olyanná a férfit, hogy egy nő sajgó földjébe belegyökerezve hajtson virágot… Mert amikor a legintimebb szervünkkel, a nemi szervünkkel megérintünk egy ellenkező nemű embert a teste legtitkosabb részén, olyankor valami elhatol az érintés mögé, a testen is túl, oda, ahol összekapcsolódik a szellemmel, és ahol végbemegy a megtestesülés.” (A házasság misztériuma, 132)
Ha Lewisnak igaza van, és a szex „Isten rejtett dolgait szimbolizálja”, akkor a nemi szervek érintkezése valóban igen mély üzenetet hordoz. Olyan egységre mutat rá, mely a világunk létét is megelőzi, amelytől elszakadtunk, de amelybe kegyelemből újból meghívtak bennünket. Az egész lényünket befedező egység önfeledt, extatikus beteljesedésére minden porcikánkkal vágyakozunk, a bűn miatt mégis fájdalmasan távol kerültük ettől a tapasztalattól. A szex titka abban van, hogy az elválasztottságra gyógyulást ígér. Nem a személyesség és különbözőség megszűntetése által, mint a keleti vallások kozmikus egységtörekvése, hanem személyek bensőségességben. A szexnek lényegét tekintve nagyon kevés köze van a keleti meditációhoz, a keresztény meditációhoz viszont annál több. A személyes képmás a személyes Teremtő után vágyakozik, olyan intimitásra, melyet leginkább a nemi szervek érintkezéséhez hasonlíthatunk.
A szerelemben a két emberi test eggyé olvad, és ezáltal részleges feloldását éli meg az Istentől való távolságnak. A szex eredeti célja nem a Teremtő távolságának megszüntetése, hiszen Isten hiányát a bűneset égette belénk, nem a teremtés, de Édentől keletre a szexuális vágy már Isten elviselhetetlen távolságának áthidalására is törekszik – elképesztő feszültséggel, intenzitással, és időnként döbbenetes perverzitással. A feloldás azonban még a legtisztább, legelfogadóbb, legönfeledtebb együttlét során sem olyan nagy, hogy a szerelmesek ne élnének át egyfajta csalódást a szerelmi aktusban. A férfi nem tudja begyógyítani a nő sebét, mert azt Isten hiánya okozza. Az asszony kívánkozik férje után, de ő uralkodik rajta. A férfi számára a nőbe való behatolás – ahogy magáévá teszi őt – szintén nem tudja betölteni az űrt, melyet az Istentől való elszakítottság hozott benne létre. Fáradságos hódítása végül mindig bogáncsot és kórót is terem.
A gyógyulás lehetőségét az erosz szentségként való elfogadása jelenti. A testi szerelem felülemelkedhet a csalódáson és frusztráción, ha a szerelmesek meglátják benne a szakramentumot, az Úr lángját: „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az ÚRnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni. De ha valaki háza minden kincsét kínálná is a szeretetért, csak megvetnék érte.” (Én 8,6-7) Az Úr szerelme nem fogy el és nem szürkül meg. Ha a nő Krisztussal egyesül lélekben, férjét úgy fogadhatja, mint Krisztust, és ez mindent megváltoztat. „Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak” – mondja Pál (Ef 5,22), utalva erre a szeretet és hit által megnyíló dimenzióra, az ÚR olthatatlanul lobogó lángjára.
A férfi a nő sebét csak Krisztussal együtt tudja begyógyítani, egyedül nem. Saját hiányát sem tudja betölteni a nővel. A nőbe való behatolás – mint a hódítás aktusa – csak akkor lehet a hiány betöltéséhez vezető út, ha egyúttal az isteni agapé önzetlen megnyilvánulása is, vagyis a férfi a szerelmi aktusban Krisztusnak engedelmeskedve szereti és szolgálja feleségét. A kielégülés mérhetetlen kielégületlenséget okoz, ha nem a feleség kielégülését és gyógyítását célozza meg. A feleség kielégítése viszont éppen a Krisztussal való egyesülés szakramentuma a férfi számára. Ebben az aktusban a férfi – paradox módon – egyben a női oldalt is megtapasztalja, hiszen az egyház Istenhez képest mindig nőies. Míg a férj Krisztusként hatol be felesége sebébe, Krisztus behatol az ő lelki sebébe. Az erosz és agapé keveredése magával hozza azt az isteni örömöt, mely a Szentháromságot örökké boldogítja.
„Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,32) Ahogy az emberi erosz középpontjában a férfi és nő szövetségen alapuló testi egyesülése áll, úgy Isten szeretetének középpontjában Krisztus és az Egyház egybekelését látjuk. Az előbbi szakramentuma az utóbbinak. A monogám szexualitásnak meglepően sok köze van a bibliai monoteizmushoz és a korlátozott engesztelés tanához. A házasságban azért várják el tőlünk a hűséget és kizárólagosságot, mert Krisztus irántunk való szerelme is hűséges és kizárólagos. Míg Don Giovanni kegyetlenségnek nevezi ezt az összes többi felé (hasonlóan azokhoz, akik kiemelnék a szexet a házasság kizárólagos keretei közül), a hit a szeretet érthetetlen és lenyűgöző megnyilvánulását látja benne. „Krisztus szerette az egyházat és önmagát adta érte.” (Ef 5,25)
Teljes joggal kérdezhetnénk: de mi van azokkal, akik valamilyen okból nem élhetnek házasságban, és ezért a szex sincs megengedve számukra? Jézus ő rájuk is gondolt (Mt 19,12). A testi szerelmet nem kell megtapasztalnunk ahhoz, hogy átélhessük a Krisztussal való egyesülést. A szex jel, mely a jelzettre mutat, de végső soron mindig a jelzett a lényeg, nem a jel. A Bárány menyegzője után a jelre nem is lesz többé szükség (Lk 20,35; Jel 19,7). Aki csak a jelet ragadja meg, végül mindenről lemarad. Aki viszont a jel nélkül megragadja a Jelzettet, végül ugyanúgy mindent örököl – beleértve a bensőségesség legteljesebb extázisát (Ef 3,19) –, mint aki a jel által is felismerte Őt.
Hű de …
nagyon elvont,
nagyon költői,de egyben profán is
nagyon meredek,
és pont ezek miatt nagyon jó!
Ez tényleg egy merészebb húzás volt mint a csókról írni…(bár arról is szívesen olvasnék.)
jó írás, bár kicsit olyan mintha a szex összesen annyiból állna hogy beledugják azt, oda 🙂
Nem, nem annyiból áll, de most a kézfogáshoz és az öleléshez hasonlóan a mozdulat jelentéséről volt szó.
Ádám, ezt a filozofikus-költői hangvételt nagyon irigylem tőled, én ennél sokkal sótlanabb vagyok. 🙂 Ráadásul olyan témát emelsz szakrális magasságokba, melyek még tabunak, sőt botránynak is számítanak egyesek szemében.
„A személyes képmás a személyes Teremtő után vágyakozik, olyan intimitásra, melyet leginkább a nemi szervek érintkezéséhez hasonlíthatunk.”
Ezt a mondatodat azért még emésztenem kell. Nem látom tisztán, hogy a páthuzamod jogos vagy sem. Keresztényként azt hiszem tudom milyen érzés Isten után vágyni – de nem igazán tudnám a nemi szervek érintkezéséhez hasonlítani… Nem látsz bele olyat, ami nincs is ott?
Mintha Pál maga vonna párhuzamot a kettő között: „Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja – ‘lesznek ketten egy testté.’ Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot!” (1Kor 6,16-18) Az analógiának vannak ószövetségi előzményei is, pl. Ezékiel 16 és 23, Hóseás 2.
Jó gondolatok voltak. Már a házasságkötésem előtt is arra a következtetésre jutottam, hogy a szexualitás célja mindenképp az kell legyen, hogy Isten és az ember kapcsolatát valami módon kiábrázolja. Mike Mason könyvéből tetszett az a gondolat, amikor a két ember közötti intimitást a szexben ahhoz hasonlítja, amilyen intimitást megélhetünk Istennel találkozva az úrvacsora alkalmával. Tovább vezetve ezért a gondolatot a nemi szervek találkozásáról és – Mason szavaival élve – a női seb begyógyításáról, a nő részéről a befogadásról: ugyanez történik az úrvacsora során is. Az átlényegülés tana nélkül is Isten egy részét, a testét és vérét fogadjuk magunkba (ha nem is fizikailag, de lelkileg mindenképp).
Ha már szóba került Eugene Peterson, ide hoznám a Mt 22-ből származó parafrázisát: „A feltámadáskor a házasságon túl leszünk. Ahogyan az angyaloknak, úgy nekünk is minden extatikus élményünk és intimitásunk Istennel lesz” (The Message). Ha a jel (maga a szexualitás) ennyire örömteli tud lenni mindkét embernek, bele se tudok gondolni, hogy a valóság, melyet kiábrázolni hivatott ebben a világban, mennyire örömteli lesz majd az eljövendő világban Istennek és az embernek. „Ma csak álmodom arról…”
Adam,
En elsosorban a 8, 10 bekezdesekben megfogalmazottakra szeretnek reagalni, kulonosen a kovetkezore:
„Teljes joggal kérdezhetnénk: de mi van azokkal, akik valamilyen okból nem élhetnek házasságban, és ezért a szex sincs megengedve számukra? Jézus ő rájuk is gondolt (Mt 19,12). A testi szerelmet nem kell megtapasztalnunk ahhoz, hogy átélhessük a Krisztussal való egyesülést.”
Az en velemnyem szerint a Krisztissal valo egyesules minden hivo eleteben meg kellett, hogy tortenjen (pl. 1 Kor 12:13; „A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele.” 1 Kor 6:17), ill. a meglevo egyseget folyamatosan meg kell, hogy tapasztalja/at kell, hogy elje (normalis esetben).
Ugy gondolom, hogy ez nem fugghet es nem fugg attol, hogy valakinek van-e (kereszteny hazassaga es azon beluli) szexualis kapcsolata, vagy nincs.
Levelei alapjan bennem az a benyomas alakult ki, hogy Palnak mely, bensoseges kapcsolata volt Istennel, es valoszinunek tartom a hazassagrol is sokkal melyebb latasa volt (szellemileg melyebben ragadta meg ezt a dolgot), mint a legtobb hazas kereszteny testverenek (annak ellenere is, hogy nem volt felesege).
Az Efezus 3:19 szerintem a hivok jelenlegi eletere (=itt es most) vonatkozik (nem a feltamadas utanira), ha az „orokseget” igy gondoltad; persze a feltamadas/elragadtatas utan az Istennel valo egyseg nyilvan egy magasabb szintre/szinten teljesedik ki (pl. 1 Kor 15:28), amire utaltal is.
Szoval en ugy gondolom, kulonosen az 1 Kor 7 alapjan, hogy az a hivo, aki nincs hazassagban (es igy normalis esetben szexulais kapcsolata sincsen), Istennel valo kozosseg/kapcsolat megtapasztalasanak vonatkozasaban (itt es most) semmit sem veszit (arrol az esetrol beszelek, ahol az illeto nem „eg” a feleseg hianya miatt).
Ha tevesen ertelmeztem a bejegyzesedet/butasagokat irtam, lecci korrigalj.
niemand, szerintem én ugyanerről beszéltem.
Jó ilyen nyílt, de tiszteletteljes írást olvasni a szexualitásról.
A szexet Pállal együtt túlmisztifikálja a kereszténység. Nem értem, hogy ennek mi a haszna.
Ez nem túlmisztifikálás, kedves norbs, hanem egy tiszta szerelem (házasság) esetén tapasztalat. Én egy-egy ilyen aktus során olyan mély – szinte az univerzummal való – egyesülést éltem át, hogy sírva fakadtam. Semmikor máskor nem sikerült megtapasztalnom ezt az érzést. Ezek persze ritka pillanatok
Ha már ilyen nyíltan és kendőzetlenül írtál Ádám a szexről, megkérdezném tőled, van-e szó a Bibliában az orális szexről, s hogy ítélhető meg a Biblia szerint? Beilleszthető-e a házasság keretei közé?
Tudom, hogy ez kényes kérdés, de szeretnék választ kapni, mert ez fehér folt számomra.
Kedves pontois, nem emlékszem arra, hogy a Biblia beszélne orális szexről (hacsak az Énekek éneke egyik-másik költői képét nem értelmezzük annak), ami azt jelenti, hogy nem is tiltja. A fő elv az, hogy a házasságban a szexualitást a szeretet és az egymás iránti kölcsönös tisztelet vezesse. Ettől lesz az együttlét mély, gazdag, élvezetes és boldogító.
A szexipar – mely erőteljesen formálja a kultúránkat és az emberek szexről alkotott elképzeléseit – ettől eltérő képet sugall a szexről. A szexuális aktus személytelenné válik és az élvezet tárgyiasul. Az az érzésem, hogy ezt a trendet jelzi az orális szex növekvő népszerűsége is (nem a tiéd az első ezzel kapcsolatos kérdés, amit kapok), de ebben nem vagyok biztos.
Isten akarata az, hogy a szex a házasságban az egymás iránti tisztelet és a bensőséges szeretetkapcsolat kifejeződése legyen, és egyik félnek se legyen megalázó. Egyéni szabadság kérdése, hogy a párok hogyan fejezik ki egymás felé a szeretetüket, de nagyon fontos az őszinte kommunikáció.
Marc Driscoll rövid videóban érinti a témát, ha értesz angolul, talán érdemes megnézned: http://www.youtube.com/watch?v=njYE-czENtg.
szerintem az URALHATATLAN nagyon szép fogalom , ami minden olyat magába foglal, amit az egyén ésszel nem tud felfogni… vagy őrlődik ezen(öntudatlanul, magát és saját tevékenységi körét gyötörve)
, vagy átadja magát és önismeretre törekszik , „lelassul” magához(ami szerintem folyamatos gyakorlást , jelenlétet igényel).
a szerelmi együttlét , és a csak fizikai szükségletet kielégítő szex is egy gyakorlat, aminek az ember vagy átadja magát, és részesül a szentségben és feloldásban , vagy valójában részt sem vesz benne(max bábuként )
és persze vannak akik más módon közelítik meg ezt és akár a testi kapcsolat kizárásával is ismerik a módját az e fajta lelki-testi felszabadulásnak…
Nekem tetszett a szöveg és azt gondolom, hogy fölösleges, poziciókat, aktusokat, módszereket elemezgetni, és hogy mi fér bele , mi nem(most a kommentekre gondolok)
szerintem az a párokon múlik , hogy hogyan válnak eggyé összehangoltságukban
még fontos szerintem, hogy a szabadság a (szó nemes, lélekre vonatkozó értelmében )
csak akkor mutatkozik meg ha ŐSZINTÉK vagyunk magunkhoz és partnerünkhöz
és ez nem is olyan egyszerű ha jó belegondolunk…
köszi
inspiráló
…bár lehet, hogy nem pont arra reagáltam, de ezt hozta ki belőlem…
Most találtam rá erre a blogra, és azon belül erre a cikkre. Házasságra készülök éppen – és rengeteget gondolkozom ilyesmiken. Nagyon tetszett a stílus, ilyesmik voltak bennem is, de olyan jó, hogy ezt viszontlátom mástól is, ráadásul ilyen szépen összefogva és megfogalmazva.
Most megint egyszerre tudom könnyebben megélni a házasság előtti tisztaságot, és közben mégis várni a házaséletet. Még ilyen írásokat. 🙂
„…………………………………………………………………….Mike Mason a nő nemi szervét sebhez hasonlítja, melyet a férfi nemi szerve gyógyít be……”
Gyönyörű hasonlat!
A Biblia üzenete alapján úgy gondolom, az emberi szívben is van egy „seb”,
mely Krisztust képes befogadni, aki begyógyítja azt.
„„Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom.” (Ef 5,32).”
„Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé
legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test,
sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.” (János 1:12)
Az evangéliumi fórumos megjegyzések zárásaként :
Tisztázás: nem valami általam képzelt erkölcsi piedesztálról írtam amit írtam. Bűnös, sokat tévelygő emberként írtam, aki sok említett zsákutcában maga is járt , a többit pedig a barátaim életében láttam .
( De nős emberként visszanézve azt hiszem, jobban látom már mi volt a nem belőlem fakadó kegyességi hiba, mi strukturális hiba, és mi az ami tényleg az én vagy az ő felelősségem / felelősségük volt. Az utóbbiba igyekeztem nem belemenni, csak azt tárgyalni ami a korosztályom, és az utánam jövő MEKDSZ – által ismert generációk életét megkeserítő szisztematikus problémák oka, szerintem . Természetesen könnyű lenne rá mutatni a személyes bukásaimra, és ebből fakadó hiteltelen voltomra -ezt inkább megeszem én.
Bűnös vagyok és így sok szempontból hiteltelen.
De kérném a tisztelt olvasót, közvetve így az Evangéliumi Fórumot, a sok ezer emberre vonatkozó tanulságok elemzését a kommentjeimben, és mindazok kommentjeiben, akik hasonló tapasztalatokat látták maguk körül. …és hogy sokan miért futottak vagy futnak nagyon sokan zsákutcákban. A megszokott – persze jórészt egész új, néhány évtizede létező -kegyességi panelek újra rágcsálása kevés lesz .
Részben a múltra kellene nézni :
pl a férfi mint olyan „rehabilitációja” a gyülekezetben. A házasság fontossága. A szinte platonista felfogás helyett az azzal való tisztában kevés, hogy az ember alapvetően egy szexuális lény, és ha kirúgják a természetet az ajtón, vissza jön az ablakon . Tudom, ez csupa közhely, de jó lenne ha érvényesülne is a gyülekezetek mindennapi életében.. .
Részben a mai korra: a lelkigondozás és a szexológia használata a pasztoralis gyakorlatban. ( legalább olyan szinten, hogy tudjuk hova kell küldeni az illetőt, vagy adott párt a problémáival. )
Ezzel le is zárom a magam részéről.
Mint érintett (jelenlegi 30+, férfi), bár nem evangéliumi protestáns, hanem református közegből szólnék a témához:
Nagyon sok hasonló momentum fedezhető fel a nem népegyházi, hanem a kicsiny hívő mag közegben, az általad felvázolt helyzetből. De nekem az egész helyzet kezelése annyira mesterkélt. Kimarad a számításból a szerelem, szeretet. Lehet mondani, hogy nagyok az igények és tényleg sokan maradunk egyedül ebből a korosztályból (alattunk és felettünk működnek a dolgok), de én az okot abban láttam/látom, hogy nem vagyunk szerelmesek, vagy ha igen nem abba akibe „kellene” és innen a történet már nagyon egyszerű. Mert ha szerelmes az ember akkor már nincsenek elvárásai, áldozatot tud és akar vállalni a másikért. Lehet tényleg itt olyan a közeg, hogy hála Istennek egészséges tanítást kapunk házasságról, szexualitásról, de ezek ellenére is jelen van a szingliség ebben a korosztályban. Csak innen nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy a gond forrása az az, hogy túl feminin a légkör és a fiúk ki vannak szorítva… Mindenesetre érdekes, hogy ugyan az a tünet de mások az okok.
Szia Veszt!
Szerintem a túlzott igények és a szinglik között szignifikáns összefüggés van.
A szerelem romantikus- patetikus felfogása is inkább a probléma része, mint a megoldásé. ( Tudom, ez így csúnya és kegyetlen, de attól még van benne valami. )
Ha valamit megtanultam: ez ember ne legyen szerelmes valakibe, akinél esélye sincs, vagy ha igen, akkor legyen el vele magában…valamint ha a másik bizonyos idő után is úgy érzi nem illetek össze, akkor az úgy is van.
Amúgy a református gyülekezeteket nem akarnám jellemezni, legalábbis a hagyományos jellegűeket, azokat kevésbé látom át ilyen szempontból, mert több kisegyházi vagy evangélikál – református barátom van, mint tradicionális református… és a református egyház nagyon heterogén is.
Amúgy engedtessék meg, hogy saját példákat is hozzam, nem azért mert annyira jól csináltam volna, hanem hogyan szabadultam ki saját elvárásaimból ( amik, mivel férfi vagyok, amúgy halvány töredéke volt néhány rózsaszín álmokat kergető nőtestvér kilométer hosszú listájának az elképzelt tökéletes férfi kötelező jó tulajdonságairól).
Bár katolikus vagyok, az én tanácsadóm egy református lelkész hölgy volt, akivel jó barátságban vagyok. (persze valószínűleg találtam volna katolikus tanácsadást is, ez nem felekezeti kérdés . )
Mondtam hogy elég sűrűn kezdeményeztem lányok felé, de valahogy mindig kudarcot vallottam, igaz ebben benne volt a ” álmodozó keresztény lány szindróma ” is, amit ő is ismert . (korábban voltak persze rövid kapcsolataim, de azok is szét mentek, a leghosszabb egy hitválságom miatt ment tönkre, pedig az házasság lehetett volna. )
Ő azt mondta : írjam össze az 5 legfontosabb szempontot, ami szükséges számomra, hogy meglegyen egy nőben.
Megmondtam neki azt az ötöt, ami szerintem elengedhetetlen egy nőnél, aki a feleségem lesz .
„Jó ” mondta ” akkor most szépen húzzál ki egyet az öt legfontosabb szempontból, hogy csak négy maradjon!!! Köss kompromisszumot, mert ez így nem reális. ”
Egy hónapon belül lett társam és Őt aztán feleségül is vettem. 🙂
Nem gondolom hogy feltétlenül jó példa vagyok, sőt sok szempontból inkább rossz. De amit ezzel is ki akartam fejezni, megtapasztaltam a saját bőrömön …
Valamelyik poszt alatt már kommenteltem arról, visszatekintve úgy látom
azért vallottam kudarcot mint feleség és mint édesanya, mert Isten szá –
momra nem ezt az utat szánta. A párkapcsolat egy „magaválasztotta”, sod –
ró erejű életszakasz volt, ahol ezen említett ok miatt nem tudtam mara –
déktalanul megélni azt, amiről Pál apostol így ír: „… a mi alkalmatos
voltunk Istentől van.” Ahogy írtam, bizonyos vagyok abban, újjászületé –
semkor megkaptam az egyedüllét kegyelmi ajándékát, amire nem vigyáztam.
Férjem már nem él, és az a mondás járja, „egy halottról jót, vagy semmit”.
Érdekességként osztom meg sexualitással kapcsolatos tapasztalatom. Kizá –
rólag a sexualitásban volt harmónia közöttünk. Számomra ő volt az első
és egyedüli férfi, neki viszont voltak tapasztalatai. Azt mondta, azért alakult ez ilyen fantasztikusra, mert rajta kívül nem volt más, aki hatás –
sal volt életem ezen területére. „Szobrásznak” tekintette magát, aki mel –
lett kibontakozott nőiességem, amit azóta is nagyon szeretek.
Ugyanakkor az élet más területein óriási szakadék volt közöttünk. Az egyik,
hogy bár nem ellenezte kereszténységem, mivel voltak pozitív „hozadékai”,
de „hottentotta” volt számára minden Istennel kapcsolatos dolog. A másik,
az értékrendek különbözőségében mutatkozott meg. Én mindenben az egyszerű –
séget szerettem, szeretem, neki pedig az egyre nagyobb ház, egyre több autó,
föld, ló jelentettek örömet.
Kegyelem jelen életszakaszom, mikor is egyszerű körülmények között, egyedül
élhetek közösségben Istennel az Úr Krisztus által. Áldott szakasza életemnek!
Szerintem az Énekek Éneke a szerelemről, erotikáról szól, én nem látok benne átvitt értelmet és nincs sehol utalás a könyvben arra hogy szimbolikusan kell érteni. Vagyis két szerelmes fiatalról szól szó szerint.
A könyvet Salamon írta akinek szinte ezer felesége volt. Ilyen vonatkozásban a monogám házasságok számára mintaként venni kissé meredek manőver. Azt hiszem jelentős mértékben csökkenne a parázna férfiak száma ha mindenkinek ezer felesége lehetne de még akkor is ha csak annyi mint Gedeonnak: 70. (Gondoljuk csak meg, 70 éves koráig évente egy új nő – akit persze elvesz, mert az úgy nem paráznaság. Salamon esetében havonta 1-2 új nő törvényesen).
Ilyen vonatkozásban hadd mondjak ellent ennek a megállapításnak is: „…A házasságban azért várják el tőlünk a hűséget és kizárólagosságot, mert Krisztus irántunk való szerelme is hűséges és kizárólagos…”
Igen ám, de Krisztus szerelme Kovács Józsi, Kelemen Péter, Gipsz Jakab, Takács Irma és a megváltottak sok milliója felé kizárólagos, ahogy Salamonnak is kizárólagos volt a szeretete és hűsége az ezer felesége felé amit tetszés szerint bármikor bővíthetett. Ezzel pusztán arra mutatnék rá hogy a hasonlat sántít.
Másik észrevételem hogy az Énekek éneke két szerelmes fiatalt ábrázol akik talán ha egy éve ismerik egymást. Nem szól arról hogy mi lesz ezzel a két fiatallal 60 évvel a házasság után amikor két aszott öregember lesz belőlük és már nincs szenvedély. De a házasságuk még ekkor is reprezentálja Krisztus és az egyház egységét. Vagyis a szexuális szenvedély és házasság nem azonos dolgok, hanem egy ideig mennek csak együtt. Az Énekek énekében leírt erotika a házasság első 1-2 évében működik. De mi lesz utána az 50-60 éven át tartó házasságban? Mi lesz amikor 5-6,8 év múlva már jelentősen megkopott a szenvedély és egyre erősödik a harc az „illegális” szenvedély ellen? Egyáltalán van olyan hogy illegális szenvedély, vagy csak szenvedély létezik amely ugyanaz csak egy idő után a megváltozott „játékszabályok” miatt illegálisnak minősül. Ezek nagyon nehéz kérdések és nemigen tudjuk rá a választ.
Érdekes hogy a szexualitás az egyik olyan dolog amit a legerősebb korlátok közé szorít a Szentírás ugyanakkor az eredetéről szinte semmit nem mond. Pál titoknak nevezi.
A teljesség igénye nélkül néhány kérdés:
Honnan származik a szexualitás?
Élt-e nemi életet az első emberpár a bűnbeesés előtt? Ugyanis a Biblia nem említi és joggal merülhet fel az esély, hogy nem. A meztelenségükben nem a nudisták gátlástalanságát látjuk hanem azt a gyermeki ártatlanságot ami a strandon együtt játszó egyéves gyerekekre jellemző: fiúk-lányok együtt de nincs bennük szenvedély. Ők sem voltak tudatában a szexualitásnak – szerintem. De amikor bejött a bűn és a halandóság Édenbe, ezzel együtt a szexualitás is amely alapból a fajfenntartásra hivatott rákényszeríteni az embert és minden élőlényt a halál miatt.
A köztudatban is össze van kötve a szexualitás a bűnnel: például a gyerekkort szexuális szempontból sokszor emlegetik az ártatlanság korának. Miért. Ha szexuális lénnyé lesz már nem ártatlan?
Ha szent dolog a szexualitás akkor miért van 18 éven felüli címkével jelölve mindaz ahol nemi aktus van?
Miért áll kapcsolatban rejtett módon a szexualitás a szégyennel? Miért szégyellte el magát az első emberpár hogy meztelenek? Előtte is azok voltak. Csak egyetlen magyarázat van: bejött a szexualitás és a meztelenség teljesen más értelmet nyert. Ezt bizonyítja még az hogy csak „gatyát” vettek és nem burkát. Vagyis csak a nemi szervüket rejtették el, mert az közvetlenül kapcsolatos a szexualitással.
Ha Isten ajándéka a szexualitás akkor miért nem élhet egy törvényes házaspár nemi életet az utcán? Miért szégyellnék magukat és az emberek miért jelentenék föl szeméremsértésért? Hiszen a legnagyobb ajándékot gyakorolják.
Miért van a Jelenések könyvében szó a szüzekről akik emiatt szentek. A nemi élet talán beszennyez? Tudom tudom, a szent azt jelenti hogy „elválasztott” de más helyeken is a cölibátust magasabb útnak nevezi Pál.
De nézzük a pogány népeket pl. a hindukat vagy budhistákat. Ők is rájöttek hogy a szenvedély háttérbe szorítása közelebb visz Istenhez. Persze az evangéliumi keresztények lesajnálják őket, mint akik sötétben vannak.
Van-e tiszta és tisztátalan szexuális szenvedély, vagy pedig csak szenvedély amely magában hordozza a hűtlenségre való hajlamot minden esetben amikor megkopik a bizonyos személy felé.
Összefoglalva: az Énekek Éneke számomra azt az idilli helyzetet mutatja be amikor még egy friss kapcsolat van és a földön élő összes embernek sincs még problémája ekkor. Klasz idilli, ahogy sok költő megénekelte utána is. Házassági tanácsadásnál azonban használhatatlan lenne – mondjuk nem is erre készült.
Egyébként a hagyomány szerint Salamon Sába királynőjével is létesített szexuális kapcsolatot mikor meglátogatta őt amiből még gyerek is született. Hajlamos vagyok ezt elhinni azok után hogy ezer felesége volt, eggyel több vagy kevesebb nem számít. Nem hiszem hogy kínosan ügyelt volna nehogy a legális keretet túllépje.
Még egy nagy téma lenne a poligámia is. Pl. voltak-e az ősgyülekezetben többnejűek („…presbiter egy feleségű legyen”). Na mindegy ezek a kérdések a válasz teljessége nélkül születtek és ha valaki úgy lépne föl hogy ő megválaszolja mind akkor kicsit szkeptikus lennék. Egyébként köszi az építő írásaidat Ádám. Ugyan nem ismerlek személyesen de hihetetlenül élvezem elméd pallérozottságát és képzettséged. Üdv: Gondolkodom tehát vagyok
P.S. Még annyit hogy a szeretetben legalább olyan erős szenvedély van mint a szerelemben csak más az érzete, az illata. A legtöbben a szeretetet a szerelem gyengített tükörképeként aposztrofálják mint vígasztalást azok számára akik kiöregedtek. De ez nem így van. Ahogy ránézek a gyerekeimre és feleségemre szenvedélyes szeretetet érzek irántuk ami az életét teszi le értük. Azt hiszem ez a stabilabb, mert az erotika elmúlik és Isten sem erotikusan szeret minket hanem ezzel a szenvedélyes szeretettel.
A költeménynek többféle értelmezése is van, de annak alapján, ahogy én értem, három dolgot hadd válaszoljak a kommentedre:
1. Függetlenül attól, hogy Salamon szerelmi élete milyen volt, az Énekek éneke mint műalkotás nem Salamon kicsapongását tükrözi, hanem Isten eredeti szándékát (1Móz 1-2). A 3. rész pl. leírja az esküvőt, és a mű újból és újból arra figyelmeztet, hogy ne keltsék fel a szerelmet idő előtt (sőt, a bátyjai óvják a húg szüzességét).
2. Salamon és Szulamit szerelme gyönyörű, de nem teljesen idealizált, hiszen az 5. rész pl. éppen egy konfliktust ír le. Nem is csak fiatalkori szerelem ez, hiszen a 8. részben a pár kitartó szeretetét látjuk, és azt, ahogy egymásra támaszkodva jönnek a pusztából. A szerelem hűséges ebben a költeményben.
3. Mivel a férfi és a nő szövetsége a teremtéstől kezdve Krisztus és az Egyház kapcsolatának misztériuma (Ef 5), indokoltnak látom a szó szerinti értelmezés mellett a szöveg óvatos tipológiai használatát is.
Szia Ádám!
Olvastad már ezt a könyvet? mi a véleményed róla?
David Instone-Brewer: Divorce and Remarriage in the Bible – the Social and Literary Context (Wm. B. Eerdmans Publishing Co., 2002)
Bocsánat, erre nem válaszoltam. A könyvet nem olvastam, de Davidet személyesen ismerem, alapos kutató, biztos, hogy komolyan venném az érveit. Egyszer átrágom magam a könyvön.
köszönöm
Gondolkodom, tehát vagyok
Remek hozzászólás, ezúttal tanúsítom hogy a cikket nem én írtam más „nick”-névvel, de nagyon egyetértek vele……..ugyanaz az elegancia, ugyanaz a stílus és még szerzői jogokat sem sért.