John Bunyan megérdemli, hogy a huszonegyedik században is beszéljünk róla. Sok könyve közül A zarándok útja c. allegorikus regénye a legismertebb; annak ellenére adják ki még ma is számos nyelven újra és újra, hogy az allegória műfaját a mai ember már kevésbé szereti és érti, mint néhány évszázaddal ezelőtt. Bunyan örökzöld, és a műve is az. Mi mindenesetre leültünk, hogy beszélgessünk róla. Meg persze magáról az irodalomról és az allegóriáról is, bibliai nézőpontból. A beszélgetés résztvevői: Földesi Barnabás, Hamar Dávid, Tóth Krisztián és én. A beszélgetést itt tudjátok megnézni.

Ha Bunyanról ennél többet is szeretnétek megtudni, a figyelmetekbe ajánlom ezt az életrajzi előadásomat (kicsit le kell görgetni 2017-ig). Az allegória műfajáról itt és itt írtam. A Pilgrim’s Progress és az Everyman c. moralitásdráma összehasonlításáról szóló angol nyelvű szakdolgozatom pedig itt olvasható. De ha egyszerűen csak beírjátok a Bunyan nevet fent a keresőbe, ki fog dobni egy halom posztot, ahol utalok rá vagy idézem őt. Ez az egyszerű üstfoltozó az egyháztörténet egyik kiemelkedő alakja. Főművéről T. B. Macaulay mondta annak idején találóan: „Talán az egyetlen olyan könyv, amelyet illetően száz év elmúltával a művelt kisebbség fogadta el az egyszerű emberek véleményét.”