A Tűzfal podcast tizennyolcadik részében Francis A. Schaeffer Two Contents, Two Realities (magyarul: A keresztény élet négy alappillére) című könyvecskéjéről beszélgetünk. A L’Abri-alapító amerikai gondolkodó szerint a keresztény életben ugyanúgy elengedhetetlen az igazság, mint a valóság, és ebből négy követelmény fakad: egészséges tanítás, őszinte válaszok őszinte kérdésekre, igaz lelkiség, az emberi kapcsolatok szépsége. Ezekről a követelményekről beszélgetünk Lacival. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is....
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (16) – A bűnbak
„Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre.” (3Móz 16,21-22a)
Az egész ószövetségi áldozati rendszer egyik legkifejezőbb képe a bűnbak. A nagy engesztelési napon a főpapnak először önmagáért és családjáért kellett bemutatnia egy bikát, majd két kecskebakot Izráel népének vétkeiért. A két bak együtt jelentette az engesztelést. Az egyik bakot vétekáldozatként kellett bemutatni az ÚRnak, a másikat bűnhordozó bakként a pusztába kellett küldeni. Ez utóbbi a bűnbak.
A progresszív teológia és a Bárány menyegzője
Ha egyetlen képet, egyetlen metaforát kellene megneveznem, amely tökéletesen jelöli a hitem sokat gúnyolt, de megrendítően felszabadító középpontját, a Bárány menyegzője lenne az. Ebben a metaforában, amit a Jelenések könyve végén tár elénk Krisztus Lelke (Jel 19,7), benne van a kezdet és a vég, a teremtés és a megváltás, a probléma és a megoldás, a teljes elhagyatottság rémülete és a bőség közösségi lakomája, altruizmus és hedonizmus, szenvedés és megdicsőülés, szeretet és szentség, igazságosság és kegyelem, Isten és ember, férfi és nő, lélek és test, ószövetség és új szövetség, várakozás és beteljesedés, múlt és jövő, titok és kinyilatkoztatás, kereszt és feltámadás, gyász és boldogság, bukás és megváltás, rituálé és eksztázis, evangélium és etika, keresztény katolicitás és keresztény exkluzivitás. A Bárány menyegzőjének képe összefoglalja a hit lélegzetelállító, egyedi misztériumát.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (15) – A kultikus paráznaság lehetetlensége
„És ha egy asszony mellett feküdve a férfinak magömlése támad, mosakodjanak meg mindketten vízben, és legyenek tisztátalanok estig.” (3Móz 15,18)
Bizonyos testből távozó nedvek – különösen a vérzés és a magömlés – tisztátalanná tették a törvény alatt élőket. A tisztátalanság nem morális kategória volt, de arra emlékeztetett, hogy erkölcsi értelemben is szükség van megtisztulásra, illetve engesztelésre, hogy Isten a népe között lakhasson. Rituális értelemben a szexuális kapcsolat is tisztátalanná tett, hiszen magömléssel járt. Az „asszony mellett feküdve” itt eufemizmus: a sácháv (שָׁכַב) ige a nemi együttlétre utal, a sichvát-zárá (שִׁכְבַת־זָ֑רַע) pedig a férfi ejakulációjára.
A ló és a bárány
Erre a kommentre is szeretnék reagálni a Tóth Sára interjú kapcsán. Bernhardt Dóra fenti hozzászólása szintén Nagy Károly Zsolt rólam szóló posztja alatt jelent meg. Dóra ezt írja az oldal szerzőjének: „Pontosan ahogy mondod, Karcsi. Kilóg a lóláb – az interjú nagy részére – a legfontosabb és legérdekesebb kérdésekre – semmi reakció, csak Ádám »hobby horse«-ai kerülnek elő”. Nos, Dórát is régóta ismerem, két évig mellette dolgoztam a MEKDSZ-ben, tőle kaptam búcsúzóul a magyarázatos NIV Bibliámat, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok, főleg mert nem én érdemeltem a Bibliát, hanem Dóra érdemelt volna nálam sokkal jobb munkatársat. Amikor a következő évben, 1995-ben egy teljes nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, egy folyó partján ülve olvasgattam a kék tanulmányozó Bibliát, rózsaszín flamingók társaságában, a szemem sarkából lesve, felbukkan-e egy anaconda vagy egy aligátor, és ebben a szürreális környezetben olyan felfedezéseket tettem a Bibliából, amelyek radikálisan átalakították a gondolkodásomat. De ezt majd máskor, békésebb időkben mesélem el. Amire most válaszolni szeretnék, az a ló kérdése. Ha Dóra ugyanarra az állatra gondol, amire én, akkor annak nemcsak a lába lóg ki, és nem is csak hogy kilóg, hanem egyenesen azon a lovon lovagolok fényes nappal, az internet nyilvánossága előtt, nagyjából azóta, amióta mások is kinézték maguknak ezt a paripát. Nincs ugyanis semmilyen rejtett agendám, pontosan azt írtam meg, amit gondoltam, és amit régóta gondolok. Nyílt sisakkal szoktam küzdeni.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK