Dietrich Bonhoeffer a nemzetiszocialista nézeteket integráló „német keresztények” (Deutsche Christen) és az ökumenikus mozgalom közömbös viselkedése kapcsán tette fel annak idején a kérdést: „vajon hová tűnt a kereszténységből az eretnekség fogalma?” Ez a kérdés szorosan kapcsolódott a Hitvalló Egyház (Bekennende Kirche) létrejöttéhez. Az 1934-es barmeni szinódus elfogadta az eredetileg Karl Barth által fogalmazott Barmeni Deklarációt (vagy Barmeni Hitvallást), amely „hamis tanításnak” nevezte a „német keresztények” etikai álláspontját. A szakadás elkerülhetetlen volt. A hitvalló keresztények deklarálták, hogy az egyházat nem lehet a Führer és a nemzetiszocialista ideológia kiszolgálójává tenni, mert Jézus Krisztus az egyház ura és vezetője. Bonhoeffer is a Hitvalló Egyházzal tartott, és elvállalta a finkenwaldei lelkészképzés irányítását.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Az Isten országa (3) – Az ország ígérete
Simeon, Anna és Arimátiai József várták az Isten országát, és hitték, hogy Jézus személyében ez a megváltás jött el. De milyen ígéretekről volt szó? Lukács szerint Izráel vigasztalását és megváltását várták, tehát az ország Izráel sorsának jobbra fordulásához kapcsolódott. Isten uralma valamilyen értelemben persze megvalósult Izráelben, amikor nekik adta a földet, de ez csak egy nagyobb remény előképe volt, és a nép bűnei miatt még befejezetlenségében is gyakran észrevétlen maradt a többi nép számára. A fogság idején a zsidó törzsek többsége aztán eltűnt Asszíriában, és a Perzsiából visszatérő júdaiaknak sem volt önálló államuk: perzsák, görögök, rómaiak uralták a területet. Ekkor váltak különösen hangsúlyosakká az Isten eljövendő uralmáról szóló próféciák. Sokan várták Izráel vigasztalását, Jeruzsálem megváltását, az Isten országát.
Legjobb olvasmányaim 2021-ben
Következzen most is egy válogatás azokból a könyvekből, amelyek idén a legfontosabbak voltak számomra. Ezúttal több könyvet választottam az olvasmányaimból a kultúra területéről, mint a teológia és a spiritualitás területéről, ráadásul az utolsó négy könyv mindegyikéről van egy podcast beszélgetésünk is (Különvélemény), de ez nem jelent fontossági sorrendet, idén egyszerűen így alakult. Régi (már ismerős) és új szerzők egyaránt lesznek a listán.
Az Isten országa (2) – Akik várták
Lukács evangéliuma három zsidó emberről is beszél, akik várták Isten uralmának eljövetelét és hitték, hogy az Jézussal érkezett el. Az egyikük Simeon volt. „Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását (προσδεχόμενος παράκλησιν τοῦ Ἰσραήλ), és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: ’Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.’” (Lk 2,25-32)
Az Isten országa (1) – Betelt az idő
Az evangéliumokat olvasva feltűnő, milyen nagy hangsúlyt kap bennük egy téma: az Isten országa. Az Isten országa (ἡ βασιλεία τοῦ θεου) Jézus tanításának a középpontjában áll. Jézus újból és újból az Isten országáról beszél, az Isten országát illusztrálja, az Isten országára keres példázatokat, az Isten országába való bemenetelre hív, és az Isten országa eljöveteléért való imára buzdít. Ha figyelmen kívül hagyjuk az Isten országa témáját, egyszerűen nem érthetjük meg sem Jézust, sem az evangéliumot. Az Isten országáról szóló tanítás nélkül az evangéliumi teológiából és lelkiségből valami esszenciális elem mindig hiányozni fog. Ebben az új sorozatban ezért most az Isten országára szeretném ráirányítani a figyelmet. Kezdjük ott, ahol Márk evangéliuma kezdi Jézus szolgálatát.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK