A házasságról Istennek van elképzelése. Az nem csupán egy kapcsolat, amit megélhetünk, ahogy akarunk, kivitelezhetünk, ahogy akarunk, elkezdhetünk vagy abbahagyhatunk, ahogy akarunk. Istennek van szent akarata a házasságra vonatkozóan, hiszen az ő találmánya (1Móz 1,27-28). Ezt az akaratát évezredeken át el is mondta nekünk. Azt akarja például, hogy a házasság tiszta legyen (Zsid 13,4). Azt akarja, hogy szövetségként kössük meg és akként kezeljük (Mal 2,14-16). Azt akarja, hogy legyünk benne hűségesek, akkor is, amikor nehéz (2Móz 20,17; Mal 2,15). Azt akarja, hogy a férjek áldozatosan szeressék a feleségüket, mint Krisztus az egyházat (Ef 5,25-28). Azt akarja, hogy a feleségek tiszteljék a férjüket és engedelmeskedjenek nekik az Úr félelmében (Ef 5,22-24; Kol 3,18; 1Pt 3,1-6). Azt akarja, hogy a férj és a feleség egyek legyenek testben és lélekben, adják magukat egymásnak és becsüljék egymás testét (1Kor 7,3-5; 1Pt 3,7). Azt akarja, hogy a férj legyen a házasság feje (1Kor 11,2-7), és azzal a szeretettel vezessen, ahogyan Krisztus letette értünk az életét (Ef 5,25-26; Kol 3,19; 1Pt 3,7). Azt akarja, hogy a feleség átélje kiválasztottságából fakadó méltóságát (Ef 5,26-27), és okosan, szelíden és bölcsen segítse férjét (1Pt 3,1-6). Azt akarja, hogy a férj és a feleség szerelméből születő gyermekeket az apa és az anya istenfélelemben és szeretettel neveljék (Ef 6,4; Péld 1,8). Ja, és természetesen a férj/apa férfi, a feleség/anya nő, és nincs más felállás. A házasság Krisztus és az Egyház misztériuma: ikon, jel, szent titok (Ef 5,32). Isten találmánya, nem a miénk, felcserélhetetlen szerepekkel és megmásíthatatlan keretekkel. A házasság a teremtés kezdetétől szent (1Móz 2,18-25), és az marad a Bárány menyegzőjéig (Jel 19,6-9), ahol minden újjá lesz. Isten végül számon kéri a szent dolgok megbecstelenítését (1Kor 3,17), és feltárja a teremtésben adott jel teljes, lélegzetelállító dicsőségét (Jel 21,9-27).
„………………. A házasság Krisztus és az Egyház misztériuma: ikon, jel, szent titok (Ef 5,32). Isten találmánya, nem a miénk, felcserélhetetlen szerepekkel és megmásíthatatlan keretekkel. A házasság a teremtés kezdetétől szent (1Móz 2,18-25), és az marad a Bárány menyegzőjéig (Jel 19,6-9), ahol minden újjá lesz. Isten végül számon kéri a szent dolgok megbecstelenítését (1Kor 3,17), és feltárja a teremtésben adott jel teljes, lélegzetelállító dicsőségét (Jel 21,9-27).”
Az Igékkel alátámasztott poszt üzenetével teljes egészében egyetértek. Olyan valakiként, aki már túl van a házasságon, különösen hangsúlyossá váltak a poszt fent idézett befejező gondolatai, azon belül is az alábbi vers:
– A házasság Krisztus és az Egyház misztériuma: ikon, jel, szent titok (Ef 5,32) ………..
Ennek hitelt adva az következik, hogy valahányszor felzengenek szívemben az alábbi versek:
„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, az odafen valókat keressétek, a hol Krisztus ül az Istennek jobbján,
………………………………
Mert halottak vagytok, és életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.” (Kolossé 3:1,3)
ilyenkor mint parányi alkotórésze az Egyháznak, az egyik, amit az odafen valókból keresek, gondolkodom, az a Krisztus és Egyházának misztériuma, szent titka.
Nekünk, házasságban élőknek, minden hét „a házasság hete” (is).
A fent idézett definíció, mely szerint a házasság a Föld rendjét, gondozását szolgáló intézmény, juttatta eszembe Gandhinak egy kijelentését, hogy aki elszakad a földműveléstől az elfelejti önmagát. Hát, az emberiség igencsak a feledés korszakában van, a házasság is átkerült a fizikai univerzumból a relativizált élmény univerzumba, ahol a vallásos szórakoztató ipar kreálta élmény isten uralkodik az élmény egyházban. Már semmi sem az ami és nem úgy és nem azért.