Egy szóban: a bálványimádás. A bővölködés-teológia lényege az a meggyőződés, hogy az istenfélő, szent élet – vagy egyszerűen csak a megvallott hit – következménye az anyagi áldás. Ha engedelmesek vagyunk Istennek – vagy elég nagy hitünk van –, gazdagok leszünk, ahogy Ábrahám, Izsák, Dávid király, vagy a bővölködés evangéliumát hirdető evangélisták. Világszerte népszerű ez a teológia, de legnagyobb sikereit a szegény harmadik világban érte el (Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában), ahol az emberek a bővölködésnek azt a szintjét szeretnék hit által elérni, mint ami Észak-Amerikában van. Tragikus látni, hogy világszerte hányan „térnek meg” Jézushoz anyagi áldás reményében.
A bővölködés-teológia bálványimádás, mert a pénz istene szolgálatába állítja a Biblia Istenét. A bővölködés evangéliumát tolmácsoló evangélista azt hirdeti: „Higgy Istenben, és ő bővölködővé tesz!” A tényleges üzenet azonban könnyen dekódolható: „Ha a Biblia Istenét imádod, általa eljuthatsz a valódi istenedhez, a pénzhez!” A bővölködés-teológiában a Biblia Istenének imádata eszköz a másik isten, a pénz imádatához. A valódi isten a pénz, a hozzá vezető út pedig a Biblia Istenének lerótt hódolat. A bővölködés-teológia nem csak megengedi, hogy továbbra is a pénz bálványistenét szolgáljuk, de menthetetlen szemtelenséggel az élő Istent is fel akarja használni ennek a bálványnak a szolgálatához.
A bővölködés-teológia a bálványimádás egyik legrosszabb formája. Jézus figyelmeztette a népet: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” (Lk 12,15) Pál apostol a kolosséi hívők előtt nyíltan leleplezi a pénz utáni sóvárgás valódi természetét: „Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.” (Kol 3,5) Pál határozottan óvja Timóteust azoktól, „akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik” (1Tim 6,5). Elismeri, hogy az evangéliumnak van hozama, de az nem a pénz. „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket.” (1Tim 6,6-11)
Nem azt állítom, hogy Isten a szegénység pártján áll. Azt sem mondom, hogy az Istenhez való megtéréssel nem indulhat el olyan helyreállítási folyamat az emberek életében, melynek egyik következménye az anyagi áldás. A problémám azzal van, hogy a bővölködés-teológia az Istenbe vetett hit motivációjaként használja a pénz szeretetét. Ez így bálványimádás. A nép Jáhve nevét veszi a szájára, de a szentek szentjében Mammon szobra áll. Ne tévelyegjünk, Istent nem lehet becsapni, és nem lehet megcsúfolni! Dágón szobra is darabokra tört előtte, Mammonnal is el fog bánni. De jaj annak, aki a szobrot a szentélybe vitte, és jaj annak, aki leborult előtte. Ha Isten embereinek tartjuk magunkat, hallgassunk a figyelmeztetésre és messzire kerüljük el a bálványimádásnak ezt a formáját!
Teljes tévedésben van a T. Szerző !
A bővölködés teológiája nem azt jelenti, hogy ha istenfélők vagyunk gazdagok leszünk, hanem azt, hogy ha istenfélők vagyunk, „Isten hatalmas arra, hogy betöltse minden szükségünket, az Ő gazdagsága szerint.”
Ez adott esetben egy hajléktalan, ruhátlan embernek egy hajlék, és egy tál étel. Ha pedig feleslegünk van, az éppen jó, hiszen van miből adni. Az anyagi javak inkább legyenek istenfélő emberek kezében, mint gonosz emberekében, nem ? Hiszen erről (is) szól a küzdelem. És ezt úgy akarja megadni az Úr, hogy közben a hívő fejlődik, mert gyakorolja a hitét.
Köszönöm a kritikát, de attól tartok, hogy az Ön által vázoltnál többről van szó. Olvasott már a bővölködésről Kenneth Copelandtől? Látta már Benny Hinn vagy Morris Cerullo nyilvános szerepléseit? És ez csak a jéghegy csúcsa.
Talán valamit elárul a bövölködés-teológia ferdüléséről, hogy éppen a karizmatikus mozgalmon belül érte a legélesebb kritika. Olyanok bírálják, mint Donnie Swaggart (a bővölködés-teológia egyik hirdetőjének, Jimmy Swaggartnak a fia), Dan McConnell (pünkösdi teológus, egykor az Oral Roberts University diákja) vagy az a Jim Bakker, aki maga is a bővölködés-teológia hirdetője volt, amíg nem került börtönbe és megtérve könyvet nem írt korábbi tévedéséről. A bővölködés-teológia kritikusa Rick Warren és John Piper is, hogy ismertebb neveket is említsek.
Természetesen nem azzal van bajom, hogy Isten gondoskodását hirdessük a hívők életében, erre a cikkben is utalok. Csak itt sajnos többről van szó, melynek romboló hatását nem kell különösebben ecsetelnem annak, aki közelről látta már.
„Ha a Biblia Istenét imádod, általa eljuthatsz a valódi istenedhez, a pénzhez!”
E szó kemény, de ah – igaz… és leleplező!
Ez a jelenség olyan módon is tetten érhető, hogy akik a meggazdagodás érdekében csatlakoztak gyülekezetekhez, de nem teljesült ez a vágyuk, egy idő után el is maradoztak.
A pogány vallásokra jellemző valóban, hogy istenségüktől úgy igyekeznek előnyöket kicsikarni, hogy a cél érdekében költséges és akár – veszélyes szertartásokon is részt vesznek. Kár, hogy ez a gondolkodásmód – keresztény/keresztyén gyülekezetekben is előfordul.
Az utolsó idökben elszakadnak a hittöl.
bővösködés evangéliuma hamis evangélium. pedig nincs más evangélim csak egy van. Más Jézus , más Lélek, Más evangélium.II Kor11:4
Köszönöm Ádám
Számomra ütös írás.
Nagyon érzékeny téma,-de napjainkban szinte kikerülhetetlen. Talán már „lecsengőben van”,-akárcsak ‘anno a „Torontói áldás” néven futó kegyességi őrület. Egyetértek,-köszönöm,Ádám!
A pénz/földi áldás is egy kicsit olyan mint a lelki ajandekok. Ha a következő néhány igeverset egybeolvassuk, segítsen Isten felállítani a helyes sorrendet.
Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura. Haggeus 2:8.
Péld. 23:4 Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!
Ne gondolkodj tehát így: az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!Hanem gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére, hogy fenntartsa szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak. Így van ez ma is. 5Mozes 8:17-18.
Zsoltár 104:23 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
2Thessz 3:10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
Péld. 10:4 Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.
Kol. 3:23 Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek.
De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. 1Korinthus 12:11
Magyarán, a pénz Istené, annak adja akinek akarja, akinek akarja adni, azt meg is győzi, hogy dolgozzon, és ha dolgozik, meggazdagszik, bár nem ([csak] azt) akarta, hanem csak engedelmes akart lenni Istennek, mert neki dolgozik. Ha meg nem akar dolgozni/meggazdagodni, akkor ne is egyen.
Karizmatikus (lasd Adam definialo irasat) kalvinistakent azt mondjuk: a vilagon mindent Isten tesz. Istene az arany, es annak adja, akinek akarja. Es aki keri, az azert keri mert Isten kesztette hogy kerje. Es akinek megadja, annak azert adja, mert tudja, hogy nem fog visszaelni vele. Vagy epp ellenkezoleg, azert adja, hogy visszaeljen vele.
Minden, a vilagon minden pont ugy van, ahogy Isten akarja, mert nagy az O Lelkenek hatalma. Nalam punkosdibb ember nincs a vilagon (:
j.i. megjegyzese pedig, hogy „ha istenfélők vagyunk, “Isten hatalmas arra, hogy betöltse minden szükségünket, az Ő gazdagsága szerint,” jobban nez ki ha kiegeszitjuk ezzel: Ha akarja. Vagy ezzel: De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!
„Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek.” Lukács 6:38
„Azt mondom pedig: A ki szűken vet, szűken is arat; és a ki bőven vet, bőven is arat.” 2.Kor. 9:6
Engem is taszít a pénzhajszoló hit-gyakorlat,de az elv isteni.
Mikor adok, nem szűkölködöm.
Mikor félek adni, amim van is kevesebb lesz.
Bibliai gyökerekkel rendelkező írást olvashattunk el, aki ezzel nem ért egyet, a Bibliával nem ért egyet.
Istennek van hatalma adni,és van hatalma elvenni. A hívő dolga az, hogy engedelmeskedjen Istennek, Isten oldaláról pedig jutalmazás következik. Hogy mikor, milyen formában, mennyit, és kinek adja, azt szerintem hadd döntse el a világmindenség alkotója 🙂 Szerintem van joga hozzá…
A tizedet meg ne azért adjuk, hogy Isten megáldjon, hanem azért, mert Isten megáldott. Óriási különbség…
Aki tiszta szívvel olvassa az igét, az nem érti félre a bővölködés fogalmát. Egyértelmű az Isteni parancsolat, oszd meg vagyonodat a nincstelennel. Persze tudom, ez megint ódivatú már, de ha így gondolod, akkor olvasd a Bibliát többször, és figyelmesebben, ja és nagyon őszintén!!! (a saját érdekedben és mások érdekében egyaránt)
Isten a leghatalmasabb a világmindenségben, kár vitatkozni azon, hogy mit tud megtenni, és mit nem. Adhat földi gazdagságot, illetve megengedheti, hogy szegényebb körülmények között élj, ne a földiekkel, hanem az odafelvalókkal törődj !!! Szerintem túl nagy luxus a földi gazdagságért kaparni a mai helyzetben, ÉBRESZTŐ, közel az Úr visszajövetele, a próféciák többsége már beteljesült. Szeresd Istent, és NE LEGYEN RAJTA KÍVÜL MÁS ISTENED !!!
Kedves Ádám,
Először is szeretném leszögezni, hogy nem értek egyet a bővölködés teológiával, de az az igazság, hogy Creflo Dollar mellé Luther Mártont is beveheted 🙂
Luther Zsolozsmás könyvecskéjében található ez a hitvallás, amelyet minden nap el kell mondani:
Hitvallás
Hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel
együtt. Ő adta testemet, lelkemet,
szememet, fülemet és minden tagomat, értelmemet
és minden érzékemet, és ezeket most is fenntartja.
Ezért ad nekem ruhát és lábbelit, ételt és
italt, házat és gazdaságot, feleséget és gyermeket,
szántóföldet, jószágot és mindenféle jót. Testemet,
életemet naponként mindennel ellátja és táplálja.
Megoltalmaz minden veszedelem ellen. Megvéd és
megőriz minden gonosztól. És mindezt csupán
atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi,
és én arra sem érdemes, sem méltó nem vagyok.
Mindezért én neki hálával és dicsérettel, szolgálattal
és engedelmességgel tartozom. Ez így igaz! (forrás: http://agfalva.lutheran.hu/sites/default/files/Lutherrel%20imadkozunk.pdf )
Nagy Káté Mi Atyánk magyarázatában:
Így tehát a legrövidebben említjük és mutatjuk meg: meddig terjed ez a kérés a föld ezerféle ügye-baja között. Ebből bizonnyal hosszú imát lehetne csinálni és hosszadalmasan előadni mindazt, ami belé való. Így például, hogy Isten adjon ételt és italt, ruházatot, házat, udvart, egészséges testet; továbbá, hogy koronázza áldásával a mező termését, azután adjon sikert a ház körül otthonunkban is, adjon jámbor feleséget, gyermekeket és cselédséget, s ezeket tartsa is meg. Áldja meg munkánkat, iparunkat vagy egyéb foglalkozásainkat; adjon hűséges szomszédokat, jóbarátokat stb. Továbbá adjon a császárnak, királyoknak, minden rendnek, különösen a magunk fejedelmeinek, minden tanácsosnak, minden főúrnak és tisztviselőnek bölcsességet, erőt és szerencsét, hogy jól kormányozzanak, győzzenek a török és minden ellenség felett. Az alattvalóknak és a köznépnek engedelmességet, hogy békében, egyetértésben élhessenek egymással. Továbbá, hogy testünket, táplálékunkat megóvja minden kártól, égiháborútól, jégveréstől, tűztől-víztől, méregtől, pestistől, döghaláltól, háborútól, vérontástól, drágaságtól, kárt okozó állatoktól, gonosz emberektől stb. Ez mind szükséges, hogy az egyszerű népnek szívébe véssük, hogy ezt és ehhez hasonló dolgokat az Istentől kell kérni, s hogy azokat csakis a jó Isten adhatja meg. (forrás: http://www.lutheran.ro/iratok/nagykate_hu.html )
1Mozes.17.1 Mikor Ábrám kilencvenkilenc
esztendõs volt, megjelenék az
Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a
Mindenható Isten vagyok, El Shaddai(tobb mint elegendo),
járj énelõttem, és légy tökéletes. Pèld.8.17. Én az engem szeretõket szeretem,
és akik engem szorgalmasan keresnek,
megtalálnak.
1Sám. 2,30. Ésa. 26,9. Ján. 14,21. Jak. 1,5.
18. Gazdagság és tisztesség van nálam,
maradandó vagyon és az igazság. Prèd.9.16. Akkor én azt mondám: jobb a bölcsesség
az erõsségnél; de a szegénynek
bölcsessége utálatos, és az õ beszédét
nem hallgatják meg. Jànos10.10. A tolvaj nem egyébért jön, hanem
hogy lopjon és öljön és pusztítson; én
azért jöttem, hogy életük legyen, és
bõvölködjenek.
No és mi a helyzet Joel Osteennal? Ő talán egy picit konszolidáltabb, mint Copeland, vagy Hagin…
Egyébként a Hitgyülit is vastagon jellemzi a prosperitás-teológia, elég csak belenézni az általuk tolt 700-as klub egy adásába… Személyes beszámolók tömkelege tanúskodik amellett, hogy Isten pénz, jól menő vállalkozás formájában, prosperáló üzlettel „téríti vissza”, amit előtte, leginkább pénz formájában neki juttattunk. Persze érdekes a kibúvó is: azt szokták mondani, Joel Osteen is megemlíti, hogy alapvetően egy békés keretek között élő keresztyén közösség számára más szabályok vonatkoznak, mint mondjuk egy masszív üldözés alatt. Azaz: amikor béke van, az evangéliumból fakadóan egy keresztyén -tulajdonképpen egy maxweberi gondolat újramelegítése- több mint valószínű, hogy nem fog rosszul élni. De, ha majd jön az üldözés, akkor más szabályok érvényesülnek majd, és természetesen azt is vállalni kell. Az alapgondolat, ha jól értem az, hogy egy keresztyén ember-amennyiben van rá lehetősége- produktív. Amennyiben nincs, akkor meg vállalnia kell meggyőződését.
Joel Osteen konszolidáltabb, de szerintem nem Krisztus evangéliumát hirdeti.
Jó ez az írás! Bennem is sokszor megfordult már, hogy vajon az afrikai evangelizációs „sikerek” nem inkább a nyugati image-nek szólnak-e. Érdekes lenne utánagondolni, hogy miért kötődik ez a karizmatikus mozgalomhoz, melyik elv jelenti a kapcsot? Ettől függetlenül persze nekem úgy tűnik, a bővölködés gyakorlása a katolikus klérus felsőbb rétegeitől sem áll messze…
Találtam egy érdekes imádság-mintát az egyik keresztyén közösségi oldalon, gondoltam megosztom.
Az alcíme lehetne mondjuk: „A bővölködő keresztény Miatyánkja.”
Atyám, Te azért vagy a mennyben,
hogy nevet szerezz NEKEM,
uralomra juttass ENGEM
és véghez vidd az akaratomat itt a földön:
adj NEKEM mindent, ami a kényelmemet szolgálja,
azt is, ami most még a felebarátomé.
Cserébe MAJD ÉN legyőzöm a gonoszt
és mindent a lábad alá vetek.
Köteles vagy NEKEM mindig mindent megbocsátani,
de példásan büntesd meg az ellenségeimet és azokat,
akikre haragszom,
hogy többet senkinek eszébe ne jusson ujjat húzni VELEM!
Legyen az ENYÉM a dicsőség, az uralom és az ország!
Ámen.
(Ja, és szólj néhány szót a nevemben
a Fiúnak meg a Szentléleknek,
mostanában mintha nem lennének olyan buzgók
a szolgálatomban…)
Átirányítva!
H28 szerint:
2014. január 9. csütörtök – 10:54
Kedves Ádám!
Őszintén nem értem,, mitől olyan fő ellenség ez a “bővölködős teológia”. Mi tette annyira fő ellenségé, hogy rákos tífusznak, meg hasonlónak nevezzük. Ebben a cikkben csak említve van, ezt előbb olvastam. A legnagyobb problémám ezzel az, hogy aki elhitte, elfogadta ezen szellemi törvényszerűségeket, úgy meg van billogozva, hogy a hitetlen pogány felől több reménység van, ezeket kerüljétek! Ez bizony komoly hátrányt okoz. Holott ez tan hirdetői, talán leginkább Kálvinisták, annak minden javát értékelve. Maga a törvényszerűség pedig kicsiny része az egésznek, amiről az írás említést tesz. A mély gyűlölet ellenére, úgy gondolom felületesen van kezelve a téma. Személyesen nem vagyok oda a megvallásokért, erőltetésekért. Mégis a belső hozzáállást fontosnak tartom. Egyáltalán nem a Hit gyülekezetéről beszélek, mert az úgy meg van keverve, hogy felismerhetetlen a jellege, hacsak nem teljesen új dologról van szó. Ezt meghagyom nekik. A “bővölködős” hívők nagy része szűkölködik, mégis hinni akar benne. Mások elméletek nélkül gyakorolják és működik nekik. Úgy gondolom, az a fontos, mi határozza meg a döntéseimet? Az anyagiak vagy egy nemesebb cél hitben? Mivel nagyon lesújtó véleményt terjesztesz, megkérlek, hogy a véleményeknek és értékeléseknek fokozott figyelemmel tekintsd át a megalapozottságát, de semmiképpen kevésbé, mint a neked is kedves témáknak! Annál is inkább, mert ez személyesen nagyon rosszul érint egyéb tekintetben minden szempontból maximálisan Kálvinista híveket.
Üdv: H28!
ok.
Mivel lehetetlenül nyomott helyzetből indulok, nem 2 napos dologról lesz szó. Azt gondolom ez a téma sokakban súlyosabb érzelmeket kelt, mint az ügy súlya indokolná. Egy laikusnak, mint nekem, már ez gyanús. A személyes dolgok, bizonyságok szinte lekövethetetlenek, ezért főleg az írás és annak értelmezéséhez kell majd mennünk, nyilván az ismert szószólók fő gondolataihoz is. Mivel ez az egy téma kapcsán is olyan súlyos hátrányok értek személyesen, amik józan ésszel megmagyarázhatatlanok, sajnos érint a téma. Mindez úgy, hogy előnyöm szinte nem volt belőle. De ez így szinte megfoghatatlan. Kénytelen-kelletlen, mégis foglalkoznom kell vele, csak ez miatt is. (bár 3-4 egész más érdeklődési kör mellett, inkább nehezemre esik nekem is. Aki utálja, annak meg gondolom azért.)
Nehéz bármit is írni, úgy tűnik az amerikaiak főleg ki vannak akadva. Lehetne személyes példákat hozni, de személyeskedés íze lenne. Egyenlőre inkább csak megkérdezném, áttekintetted a témát részletesen, vagy csak megbízható forrásokra hagyatkoztál? Mark Oppenheimer neve eddig nem tűnt fel sehol. Figyelmetlen lettem volna? Lehet, ez is a gyengém…
Ádám,
amonnan kitörölheted, nem bánom. kösz aztán ezt az üzit is.
Elsősorban azért tartom károsnak ezt a teológiai irányt, mert bálványimádóvá tesz. Erről szól a cikk is. A bővölködés üzenete rossz húrokon játszik az emberek szívében. Pál erre figyelmeztet az 1Tim 6-ban, a cikkben idézem is őt. Másrészt ez az üzenet hamis is. A Zsidók 11 végén arról olvasunk, hogy a hit útja gyakran éppen az ellenkezője a bővölködésnek. Isten gondviselésében bízhatunk, de a keresztény élet a kereszt útja, nem a földi gazdagságé. Vannak gazdag hívők, ezzel nincs önmagában probléma, de ez nem a hit jutalma, amit mi is utánozhatunk, hanem különleges és egyedi felelősség.
Ok. ez nyilvánvalóan nem kívánatos. De nem gondolom, hogy a hívő, ha ezt fölismeri, márpedig a Szentlélek dolgozik rajta, ne határolódna el egy bálványimádástól. Azt se gondolnám, hogy minden hitetlen istene a pénz és bálványimádja. Tény, hogy rengeteg elmebeteg hozzáállás leledzik a pénz körül a világban és bekerülhet néhány a gyülekezetekbe is. Sok mindent írhatnék példának, vagy bibliai példának is, akkor a zsidók is efféle módiban leledztek? Lehet többféle elfajulás volt köztük is, de valami árnyaltság nem létezik ebben is? Avagy egyáltalán ne foglalkozzunk anyagi dolgokkal az egyházban? Az magánügy? Lehet-e igei módon gondolkozni és nem csak a szegénység irányában? Ugyan ki akar ma milliomos lenni? A józanabb világ is majdnem elmebetegnek tartja az olyat. Sajnos a tét egyszerűen a számlák kifizetése. Azt pedig mindenkinek kötelező, még a hívőnek is. Ha pedig nem megy automatikusan, akkor tenni kell, hinni kell, hogy a munkának fizetsége is lesz, mert manapság ez se magától értetődő. Az Igei intések a fukarságról valójában nem függnek az anyagi helyzettől. Egy hívő életet pedig mindenki az önátadással kezdi, akkor ha akad is több, azzal is élhet jól. Persze a realitás, hogy ettől nemigen kell félni. De azt se tudom elfogadni, amikor a hívő aktív szolgáló, akinek jelen állás szerint divat szakmája van és abból extra profitál, odaveti nekem, hogy mer ő tanult. Akkor ő ezt kinek tulajdonítja? Hol van a bizodalma kérdem én? Rendben hogy vannak jobban profitáló területek, gondolom a lelkész se azok közé tartozik. Na de, hogy aki kevésbé volt szerencsés pályán, a létminimumot se keresse meg és ezt az evangéliumi szerencsésebb társa ilyen egyszerűen elfogadja, ez nem stimmel. De én pont ezt látom, hogy ezek a BŐV. legnagyobb ellen harcosai a terepjárókból. Tehát oda megyünk vissza, hogy vagy időbe odaléptél, ahova kellett, vagy már teljesen mindegy neked, lehetsz akár hívő is, de a jól menő (vezetői) kasztba te nem fogsz játszani! Ilyenkor mindig eszembe jut, Isten a világban megvetetteket választotta és ezt ritkán látom. Inkább azt, hogy aki jó gyerek volt az oskolába, jó gyerek lesz a gyülekezetbe is. Sajnos nekem ez jön le ebből és ha úgy tetszik lehetne a szimpátiám ez ellen való lázadás is, bár nincsenek nagy igényeim, de ezzel fel tudnak piszkálni. A jellemtelen egyház fosztás nekem se elfogadható, de akár fölfoghatnánk egy kihívásnak is, ha képesek lennénk finanszírozni, menedzselni a szolgálatunkat. Ha a gondviselést a legszerényebb módon akarjuk értelmezni, akkor be kell érjük egy szűkebb hatáskörrel és eredménnyel, ha többet akarunk aratni, bátrabban kell hozzáállni. Újra megemlítem, mi határozza meg a döntéseimet? A bőv. hangos ellenzőinek mindig az Igei hit határozza meg a döntéseit? Ez nem csupán elmélet, hanem amit megélünk. Van aki beáldoz valamit egy szolgálatért? És még az se biztos, hogy jó lesz, ha nem vett figyelembe mindent, legfőképpen az Igét és Szellem vezetését. Ha pedig téved és csupán saját lelkéből cselekszik, elbukik. Azt hamar megalázzák. A jó gyümölcsöket pedig oly nehezen ismerik el, hogy lehet nem is ebbe az életébe a jól tevőnek. Hogy anyagiak reményében térnek-e meg emberek? Ez nagyon lesújtó ítélet azokról az emberekről. Felmerül egyáltalán lehetséges-e? Milyen értelemben térhet meg anyagiak reményében? μετάνοια? Avagy mi? Értelem megújítása? Újjászületés? Lehet ezt logikai bukfenc nélkül értelmezni? Maradjunk magyarul, a zsírosbödön párthoz csatlakozok a húsosfazék reményében. Ez nem bibliai megtérés. Nagyon merész vállalkozónak kellene lenni ahhoz is, hogy Isten országába való befektetés visszatérülő javak reményében jónak tűnjön egyáltalán. Sokkal biztosabban kifizetődők is vannak a piacon, hacsak nem elhiszi valaki az ez életben 100x-ost. Összegzésül én ezt a bálványimádat vádat minimum túlzásnak tartom és igazságtalannak. Remélem nem voltam bántóan dilettáns.
A bővölködés teológiája szerint ha van elég hited, anyagilag is bővölködni fogsz (ergo ha szegény vagy, nincs elég hited). Ez rossz teológia, mely könnyen azt eredményezi, hogy az emberek Istent „használják” a pénz megszerzéséhez, ami bálványimádás. Én csak ennyit mondtam.
A bővölködés-teológia gyakorlatilag azt mondja, hogy ha van elég hited, akkor mindig meglátszik ez a bőségben, és rövid távon. Ez szerintem nettó hazugság.
Jóllehet azzal egyetértek, hogy a hit és engedelmesség hosszú távon és elsősorban társadalmi szinten gyakran vezethet bőséghez, de ott sem mindig.
Amúgy bővölködés teológiával nehezen tudnék mit kezdeni pl. Jóbbal, Jeremiás siralmaival, vagy Ászáf zsoltáraival, vagy Illés kiakadásával.
És itt eljutunk oda ami miatt nagyon nagyon károsnak tartom a dolgot. Vannak emberek, akiknek lelkigondozásra lenne szüksége, ráadásul nem feltétlen Jób barátainak a stílusában… Ehelyett megkapják azt, hogy nincs elég hitük, vagy van valami bevallatlan bűnük. Pont mint Jób…
H28, az Oppenheimerre vonatkozó kérdésedre elfelejtettem reagálni. Ő a kálvinizmus újjáéledéséről írt a New York Times véleményrovatába (az erről szóló cikkem alól irányítottad át ide a kommentedet). Mark Oppenheimer vallási kérdésekkel foglalkozó népszerű humanista újságíró. Számomra most csak annyiban érdekes, hogy szóvá tett egy izgalmas jelenséget, a kálvinizmus látványos erősödését az evangéliumi világban. Nem tudom, hogy a bővölködés teológiájáról írt-e máshol, de nem is nagyon izgat. Máshonnan tájékozódom (főleg a bővölködés hirdetőinek megnyilvánulásaiból).
Ádám! Nos, az anyagiak még a világban is egy nehéz kérdés. De sajnos megkerülhetetlen. Az ergoval nem értek egyet. Nem tudom ki kezdte el ennek a visszaforgatását. Ez valóban vádaskodásba nyúló, kárhoztatásra alkalmas förmedvény. Semmiképp nem emelném teológiai szintre. Mivel a kreszben is vannak egyirányú utcák, szerintem itt is inkább azt kellene alkalmazni és nem az ergot. Véletlenül tudom, hogy voltak ilyen megforgatások bizonyos egyházban, de én ezt annak tudtam be, hogy rengeteg új és átmeneti ember fordult meg ott, nagyon sok fiatal vezető, ami ilyen veszélyeket is rejt magában. Nagy részük már sehol sincs. Lehet a fej csapongásai is lovat adtak ezeknek. Szerintem ezek olyan szarvashibák, amik valóban elrettentőek. Ennek ellenére úgy gondolom, nem ennyire egyszerű a képlet és több és mélyebb dolog van ezek mögött, ami átgondolásra méltó. Ismerek olyan gyülekezetet, ahol stabil alaptanítás van erről is, mégsem érezhető a világias légkör egyáltalán. Ők inkább fejlődésnek hívják a bővölködést. Lehet, hogy ott meg éppen a nagyobb átlagéletkor is szolidabbá teszi az egészet. Ezt sem zárom ki. Nyilván, ha egy olyan elrettentő gyülekezeten keresztül kellene megismernem ezeket a gondolatokat, valószínűleg csak köpködnék. Az, hogy Istent használjuk-e? Meredek gondolat. Ha nem ismerem, nem tudom használni, ha ismerem, de nem jól, tévedésben vagyok. Akkor sem tudom használni. Ha jól ismerem, akkor se jó szó ez a használni, inkább együtt működhetek vele. Ha jól ismerem és együtt működök, mi a baj azzal? Lehet rossz a motivációm, de azt felismerem és kiigazítom. Jó esetben. De tudjuk mi a legegyszerűbb rossz motiváció: amikor úgy adok, hogy lássék. Ti valami olyasmit akartok mondani, a másik rossz, amikor azért adok, hogy többet kapjak vissza. Ezen már érdemes elgondolkodni. Erről egy érdekes módon pont a hírhedtben kiadott K.E.H könyvben is említést tesz a szerző, mint helytelen motivációról, amit sokan meglovagolnak. Ami nem helyes. Mivelhogy szeretetből adjunk ugye, ami szent ügyekkel egyet értünk. Önzetlenül. Viszonzást nem várván. Ilyesmi.
Még valami, Istent használom a pénz megszerzésére akkor is amikor az ő Igéje útmutatásai alapján tisztességes munkát vállalok és azt elvégzem. Isten Igéjét, vagyis Istent használja ki a lelkész is, amikor elfogad olyan adományt, ami felszabadítja az idejét a nemes munka végzésére.
Ami szerintem lényeges, ezek a tanítók hangsúlyozzák a szövetségi viszonyt. Egy egyszerű hasonlattal, a szövetséges házastársadtól elvárod, hogy tegyen valamit az asztalra? Vagy inkább a szomszédtól? Biztos nem az ördögtől. Ha megteszed a magad részét a szövetségben, csúnya dolog, ha elvárod a másiktól is a tőle telhetőt?
Draszper! Az első mondatod tényleg az, hazugság. De honnan vetted? Kritikákból? A tárgy ismerete nélkül kritikát olvasni veszélyes! Gyakorlatilag? Miből lett ez leszűrve? Jobb lenne előbb az elméletet tisztázni! Én ilyet nem hallottam, pedig valszeg többet hallgattam „ezektől”. Az anyagi dolgok jellegükből adódóan időbe tellenek, aki ilyet mond vagy tanít az nem normális és még a hit remény és türelem területét is rövidre zárja. Rövidtávon legfeljebb a nyerőgépek dobnak ki valamit, azok is ritkán. De ha be kell fizetned a számláid és nincs meg rá a pénz, akkor az gyorsan kell, de neked hosszú időnek fog tűnni. 😉 Valószínűleg előtte valahol elgombáztad magad, de jól jön ilyenkor egy mama! 🙂
Amúgy sem kell látsszon, én érezzem elégedettnek magam! Az nem mindegy! Ha a környezetemnél többem lenne, megpróbálnék minél kevesebbet mutatni. Ez csak az én hozzáállásom, de nem buta.
Egy másik érdekes állítás, ezt K.C.- től hallottam, hogy van egy világi pénzügyi rendszer és van egy Isteni pénzügyi rendszer. Ez érdekes gondolat és nem biztos, hogy elvetendő. Szerintem a világ pénzügyi rendszerétől már mind megundorodtunk. Ha van ennél jobb, igazságosabb, ami nekünk is jó, esetleg működik is, én kíváncsi lennék rá. Szerintem mind visszataszítónak tartjuk a csak külsőséges csillogó világi hivalkodó pompát. Amire esetleg vágyhattunk is azelőtt. Mégis, a megújulásunk után is értékeljük a szépet, ami tetszik, de már a világi szellemtől, kívánságtól, hivalkodástól mentesen. Na és nem sóvárgunk úgy dolgokért, mint azelőtt. De értékeljük a keveset is, a kicsit is, aztán néha elcsodálkozunk amikor fölöttébb ád. Szerintem nem vagyunk olyan elvetemültek. Isten áldjon mindannyiunkat még több értelemmel és megértéssel az Ő Igéjéből, abból nem lehet baj!
H28, fontos, hogy értsd: nem egy gyülekezet vagy felekezet ellen beszélek, hanem egy tanítás ellen, amely az Istenbe vetett hit motivációjaként használja a pénz szeretetét. A pénz fontos eszköz a javak áramlásában, Isten is tudja, hogy valamennyi pénzre (és javakra) szükségünk van. De a gazdagság utáni vágy csapda, és aki erre a vágyra épít vallásos tevékenységet, az félrevezeti az embereket. Istent nyilván nem tudjuk használni, ezért tettem a szót idézőjelbe, ettől még megpróbálhatjuk használni őt saját céljainkhoz. És még egy: az új szövetség feltételei között nincs ott, hogy ebben a korban gazdagok leszünk.
Ádám! Azt talán értem, én is csak példának hoztam őket. Az idézőjelet nem vettem észre, figyelmetlen voltam. Ha az a diagnózis amit leírsz, az baj. De nekem eddig nem ez jött le azokból a tanításokból. Biztos sok mindent helyre kell tenni a szívekben anyagi dolgokhoz való viszonyban is. Talán nem durunggal. Ha ez a diagnózis, érthető a haragod. Kérdés, jó-e, illetve mennyire biztos? Úgy is mondhatnánk, aki valóban erre épít, otthagyja a világban az emberek szívét ezen a területen. Mindenesetre ha akarjuk, ha nem, a legtöbben mindig többre törekednek. Amit nem is lenne természetes megfordítani. Sok gyülekezetben tabu a pénz és az anyagiak témája, de nem is jól állnak a szívükben, mert arra szorulnak, hogy egymaguk oldják meg isteni tanács nélkül. Erre nyilván nem lehet egy téves tan a helyes válasz. Hasonló a helyzet gyógyulás témában is. Elgondolkodom, miért tudnak most ezek a mozgalmak akkora hatást elérni? Ha az oka valóban az emberek pénzéhsége, akkor szinte orvosolhatatlan jelenséggel állunk szembe. Ha mégis más, akkor meg nem ártana tudni, mi az? De a nem nyugati kultúrákban sejtésem szerint alapból más kicsit a hozzáállás vagy megközelítés a témában. Talán egyszer rájövünk. Az, hogy gazdagok vagyunk-e, én nem abban mérem, hány villám van. Vagy hány marhám van, amin a szemem legeltethetem, ugye mert annyit megenni nem tudok. Biztos vannak extrém módon nagyra vágyó emberek. Mégis a legtöbben annak örülünk, ha van mindig, ami kell. Egy értelmes, valamiben fejlődő életnek. Abban amit művelünk, egy hobbi, de nem a korlátlan pénz, mert az már hatalom, vagy jobban felfogva felelősség. Belegondolva, annyi helyen kéne segíteni, hogyha a döntés súlya rám nehezedne, bizony összeroppannék. De ha mindig mindenre megadatik, amikor kell, az elegendő. Azt is mondhatnám korlátlan gazdagság, több nem kell. Ha azon felül még adni is tudok, az már több mint elegendő. Persze adni úgyis lehet, hogy magunkat fosszuk meg. Erre is van példa. Én egyébként nem értek egyet olyanokkal, akik a gyereknek megveszik a legdrágább telefont, divat márkás cuccokat. Én attól tartok az káros. Meg butaság is azért megfosztani magam. De amikor mi a jó úton munkálkodunk, jó ha el is tudunk végezni valamit az életünkben és nem csak remény marad valaminek a híján. Ez lehet anyagi, de lehet szellemi hiány is. Persze az ember ilyenkor elrugaszkodik a valóságtól és elméleti kezd lenni, hiszen annak örülnénk sokan, ha emberi mértékű és nem túl- órákkal lenne megélhetésünk, lenne időnk magunkra, egy gyülekezetre, uram ‘bocsá egy hobbira. Szerintem.
Kedves H28,
ugyan a kritikát idéztem, nem, csak a kritikára építettem. Beszélgettem felekezetközi körökben jellemzően elég friss keresztényekkel, akik némely (hangsúlyozom, némely) bővölködés-teológiát valló gyülekezetbe jártak. Azt, amit ők nagy lelkesedéssel mondtak, elég jól eltalálta a kritika.
Nyilván, korlátozott volt a minta és nyilván nem az öreg rókákkal beszéltem azon néhány gyülekezezből sem… de ha a zöldfülűek zöme lényeges és egyszerű kérdésben rosszul érti a tanítást valahol, az is elég veszélyes…
Kedves H28!
Csak egy gondolat a vitához: ha nagyon gazdag ember lennék, akkor valószínűleg sokat gondolkodnék azon, hogy az engem körülvevő barátok, ismerősök, etc. hadából ki az, aki engem is szeret, és nem csak a pénzemet. Örök probléma a romantikus regényekben 🙂 A megoldás az, hogy látszólag csődbe megyek, és meglátom, ki marad mellettem.
Az Úr számára ez valójában nem lehet probléma, hiszen szívek és vesék ismerője. Ugyanakkor számunkra nagy probléma lehet, mert magunk előtt se valljuk be, vagy nem is tudunk róla, hogy nem Istent szeretjük, hanem a biztonságot. Azért szeretjük, mert meg tudja teremteni a biztonságunkat. De akkor már nem is Őt szeretjük valójában. És ez tényleg bálványimádás.
Avilai Teréz (egyházdoktor) azt írta, hogy „Isten egymaga elég”. Idáig kéne eljutni, ami persze nem könnyű.
De ott a Kereszt, amit szemlélve tudjuk, mit jelent, amikor az Úr „csak szeretet”, semmi más. (Nem hatalom, nem gazdagság, nem erő.) A Keresztet persze nagyon nehéz szeretni. Pedig a Kereszt miatt hasadt ketté a Templom függönye, hogy onnantól mindenki láthassa az Urat, aki „életét adta barátaiért”.
Szóval a bővölködés teológiája eltereli a figyelmet Istenről, magáról. Szerintem ezért se jó.
Üdv:
Viktor
Kedves Viktor!
Az utolsó mondatod egy elfogadható ítélet, a bálvány imádás kategóriához képest. Mivel ismerjük, hogy bántak az igaz próféták a bálvány papokkal. Ezzel az elfogadható kritikával, ami nem megy túl és nem állítja, a másképp értőről, hogy más csapatba játszik. Ez érezhető különbség. Elég sok kategória van az írásban a bűnökről, ezért nem tartom szerencsésnek, hogy az egyik legsúlyosabba passzírozzuk be azt, ami nem szimpatikus. Jób barátunkat az ördög személyesen vádolta be,
Jób 1,9 „Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?”
Pusztán a motivációját vonta kétségbe és nem bálványimádással vádolta, pedig ő a legprofibb Vádló.
Mi is ez az emlegetett bálványimádás?
Kol 3,5
Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, a mi bálványimádás
fösvény értelme:
szűkmarkú, fukar, kapzsi
Ez független attól is, hogy Isten-e a forrásom, illetve tőle várom-e az ellátásomat, az anyagi életem fellendülését, de még attól is, hogy mennyi van jelenleg a zsebembe. Ez egy szívbeli állapot, amiből döntések fakadnak. Mint ahogy az Isten is szellemi imádókat keres. Én az értelmemmel döntéseket tudok hozni, imádni nehezen.
A legnagyobb problémának látom Magyarországon, pont ezt, akinek a kezén átmegy a pénz, nem ismeri fel, hogy ez sáfárság. Nem akarja felismerni, hogy az nem mind őt illeti. Nem akarja kiengedni a kezéből. Inkább rakja egyik zsebből a másikba. Egyszerűen megvilágítva, aki megnyer egy projektet, esetleg még támogatásokat is hozzá, többnyire olyan nehezen adja tovább azoknak, akik ténylegesen elvégzik a munkát, mintha a fogát húznák. Faragja ahol tudja, ha indokolt, ha nem. Pedig felteszem, ugyanazokat a munkadarabokat viszik Győrből is, meg egy délebbi megyéből Németországba, nem lényeges profit különbséggel, mivel a szállítás nem akkora különbséget képez, hogy Győrbe ugyanaz a munkás dupla annyit keressen, a délebbi társa meg éppen felit. Akkor még a bejárását is faragják. Megpróbálnak szakmunkát zsák krumplihoz hasonlítani, ha kap olcsóbbat, miért venne drágábbat? Sokszor megkockáztatva a minőségi kifogást, plusz költséget, ami nagyobb kár. Korlátozzák a pénz áramlását, ahol tudják, tologatják a fizetési határidőket, amikor pedig náluk van a pénz. Erre könnyebben mondanám, fösvénység, bálványimádás. Kicsibe-nagyba megjelennek így-úgy.
Mondhatnánk azt is például a bőv. elméletre, hogy árukapcsolás, ez is könnyebben elfogadható kritika. Az, hogy elvonja-e a figyelmet sok mindenen múlhat, de a maguk helyén jogos dolgokkal is mind megtörténhet hangsúly eltolódás. Aki beteg, annak is elvonja a figyelmét a problémája, vagy szerelmes, de bármi, ami szenvedélyt kelt. Ezek is problémák, de más a kategória. A bálvány papok főellenség, kiirtandó. De ezt már sokszor eljátszották, nem csak nagy egyházak, de új gyülekezetek is a konkurenciával. Ahogy nálunk is az emlegetett, pont a teológiai felfogásban hozzá legközelebb álló kedvéért átok ima összejöveteleket tartott, hogy megállítsa terjedését. Érdekes. Végül megköszönöm az utolsó mondatban elhangzott józan ítéletedet. Mint mondtam, ez elfogadható minden gond nélkül.
Kedves H28!
Természetesen nem gondolom, hogy ki kell irtani azt, aki bálványimádó. Magát a bálványimádást kell kiirtanunk a szívünkből. Amikor a bővölködés-teológia a nyereségvágyat használja a hit motivációjaként, rossz irányba visz. A Kol 3,5-ben szereplő görög szó (πλεονεξία) a bővölködni (πλεονεζω) igével rokon, azt jelenti: kapzsiság, nyereségvágy, mohó anyagiasság, telhetetlenség. Erről beszél Pál az 1Tim 6,9-10-ben is.
Kedeves Ádám!
Akkor most tisztázzunk egy egyszerű dolgot. Hagyományosabb gyülekezetekben is felismerték itt-ott, hogy nem egészséges ha az anyagi dolgokat tabuként kezeljük, de mindenesetre hagyjuk kívül a szent dolgokból. Gondolom ilyenkor tanítotok ti a sáfárság témakörében. A világban úgy tűnik, a bűnös dolgok jól jövedelmeznek. Nyilván az sem fenékig tejfel, megvan a kockázata, akár az életét is könnyebben elveszítheti, aki azokban utazik. Na most, ha én csatlakoztam a jó fiúk csapatához, nyilván ez szóba sem jöhet. De mivel azt kell mondjam, a biológiai élet fenntartása meglehetősen drága, az anyagi problémák legtöbb ember életében igen komoly és állandó jelenléttel bírnak. Valahogyan kezelnünk kell, hozzá kell állnunk. A hívő ember leginkább legjobban teszi, ha az Igéből keres támpontokat. Az sem fenékig tejfel, mert azzal kezdi, dolgozzunk! „Aki nem AKAR dolgozni, ne is egyék! De szívesen csúsztatták meg ezt sokan, úgy, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék!!! Köztük olyanok is, akik a böv.-öt hirdetik. Na most nyilván biztat az Ige, hogy szükségeinket, de még a kívánságainkat is elé vigyük! Amit én legelőször is tanultam ezektől a bőv. tanítóktól, hogy a forrásomnak Istent tekintem az anyagi dolgokban is, Aki szövetségi kapcsolatba vont magával. Nem is akármilyenbe, vérszövetségibe. Tehát el kell mennem dolgozni, mégse elsősorban azért, hogy az anyagi életemet fönntartsam, hanem azért, mert ezt mondja az Ige és azért, hogy azon a helyen a hozzáállásommal, ami különbséget tudok mutatni, őt képviseljem. Ilyesmi, de az anyagi életem forrásának mindig őt tekintsem és ha ő mondja nekem maradok a legnehezebb körülmények ellenére is, ha viszont másra hív, vagy esetleg ők nem akarják tovább, akkor is azt tudom mondani oké, eddig se ez volt számomra az anyagiak szellemi forrása, hanem maga az Úr, az én vérszövetségesem. Nyugodt a szívem a látszólagos változások ellenére is. Eddig ebben egyet tudunk érteni? Ez eddig nem bálványimádás ugye? Azt értem, hogy ne sóvárogjunk, főleg pont a pénzre, hiszen aki ezt teszi, a pénzt tekinti megoldásnak, forrásának. A kívánságokat, pedig alapvető motivációnak, ami miatt a pénz kell neki. De ne legyünk csak elméletiek! A napi gyakorlatunkkal össze kell hoznunk és elsősorban a szívünkkel kell rendbe lennünk. Ami nekem szemet ütött ebben a cikkedben, hogy szerintem egy kicsit felületesen letudta ezt a nem kis mozgalmat, néhány vezényszóban, a többi cikkben nagyon alapos elemzéseket látok, ebben ez szerintem különbözik, de sok embernek ez nem csak ennyi. H28
Sziasztok!
Szeretnék valamit kérdezni. Van valami köze a bövölködés evangéliumának, a cionizmusnak és a szabadkőművességnek egymáshoz
Kedves H28!
Ezt írod:
” Amit én legelőször is tanultam ezektől a bőv. tanítóktól, hogy a forrásomnak Istent tekintem az anyagi dolgokban is,”
Ha az anyagi dolgok forrása Isten, akkor az istentelen emberek anyagi forrása ki?
Szeretnék valamit kérdezni. Van valami köze a bövölködés evangéliumának, a cionizmusnak és a szabadkőművességnek egymáshoz
Én nem tudok kapcsolatról.
Pedig elég sok helyen olvasni róla. A kérdés az, hogy mennyire hitelesek ezek az infók
Kedves Sefatias!
Ha arra gondolsz, hogy a nap mindenkire süt a teremtés óta, végső soron mindennek a kezdete és létrejötte Istenben van, nélküle nem lehet semmi. Tehát közvetett módon mindenkinek azért terem a krumpli. Ezt tudjuk, de a duális világban vannak emberek, akik közvetlenül a bűnös dolgokból profitálnak, ez nem ugyanaz, hogy a nap mindenkire süt. Szerintem az ő forrásuk inkább a bűnből, ha úgy tetszik az ördögtől van. Aztán ott vannak a becsületes hitetlenek, akik tisztességesen dolgoznak. Végső soron ők is az Ige alapján cselekszenek, de ők másképp gondolkodnak erről és ez az ő joguk. Ők nincsenek vérszövetségi kapcsolatban Istennel és ha körülnézel van elég problémájuk, még ha jók az iskolák is. Több szerepe van a szerencsének, protekciónak. Sajnálom a mai ipari tanulókat, mert ha nem találnak gyakorlati helyet, kirúgják őket az iskolából is. Ahol én dolgozom, egy közepes méretű gyár és nagyon ritka, hogy akár tanulónak is bekerüljön olyan, akinek nem dolgozik ott rokona. A rokonok is van hogy várólistán vannak. Pedig nagyjából egy most felmenő iparágról beszélek. Ebbe is van pozitívum, mert azzal a gyerekkel legalább foglalkozik a rokona. Azt akarom mondani, nyilván vannak általános alapelvek, ami működhet Istennel való kapcsolat nélkül is, akár a gravitáció. Sok esetben látszólag ugyanazon történések kapcsán csak a belső állapotunkban van különbség. Én Istent dicsőítem, a másik a szerencséjét, vagy a rokonát dicséri. A szívbéli állapot semmiképp nem ugyanaz. De nekünk ,akik elhittük, ez a belső valóság és igazság. Bizonyos bibliai alapelveket már világi könyvekben is megtalálhatsz, akár egészségről, sikerről, üzletről. Azt se állítom ,hogy olyan bölcsességeket, amiket bölcs Salamon lejegyzett a teremtett világról, emberi kapcsolatokról, ne ismertek volna fel tőle teljesen függetlenül mások is. Hiszen az alapelvek, mint a gravitáció, másfelé is úgy működnek. De nekem mindenképpen jobb, ha minden utamban megismerem őt, forrásomnak őt tekintem, a sok bizonytalanság és változás közepette Ő az én biztos pontom, támogatóm. Azt ígéri, meg fog látszani a különbség az övéi és a hitetlenek közt. Egyelőre van hogy nem a mi javunkra. Van egy szomszédom, akinek a területe sokkal műveltebb, gondozottabb, mint sok hívőé. Nyilván ennek sok oka lehet, az is, hogy nyugdíjasok. Ő egyébként azt mondja, a vallás egyfajta elmebetegség. Egy elmúlt kor hűséges szimpatizánsa. Ha pedig egyetlen elterjedt hívő gondolatot alkalmaznék a hiteles élettel kapcsolatban, akkor neki kéne igazat adjak a rábízott terület hűséges gondozása alapján. Röviden a portája alapján. Tehát nem mindenben olyan egyszerű igazságot tenni, nem mindenre olyan egyszerű válaszolni. Mert ha sok alapelvet, sémát is figyelembe veszünk, egész más lehet, ha egyet kihagyunk ami lényeges. Torzulhat a kép. A másik kérdésedről én sem hallottam, bár nem tanulmányoztam a szabad kőműveseket, a cionizmus meg úgy tudtam egy világos céllal működik.
>> Én Istent dicsőítem, a másik a szerencséjét, vagy a rokonát dicséri. A szívbéli állapot semmiképp nem ugyanaz. De nekünk ,akik elhittük, ez a belső valóság és igazság. <<
Tehát ezzel azt akarod mondani, hogy attól kapjuk az anyagiakat, akiről azt hisszük, hogy adja? Nem lehet, hogy csak simán dolgozunk, és fizetést kapunk érte?
De úgy is tekintheted, ez rajtad múlik. A hitetlen is úgy gondolja. De sajnos ma már az sem olyan biztos, hogy mindig kifizetik az elvégzett munkát, a csekkek pedig jönnek. Az önbíráskodást meg súlyosabban büntetik, mint sok mást. Elég, ha csak megfélemlítesz valakit valós vagy vélt anyagi érdek miatt, ha a tiéd, ha megbízásból. Súlyos évek vannak kilátásba. Rá kell jöjjünk, nekünk melyik a jobb út!
Ez egy nagyon nehéz téma szerintem, amiben nem szabad elhamarkodottan véleményt alkotni.
Számomra elég egyértelműen kiderül az igéből , hogy Istentől JÓ ha elvárom azokat a dolgokat amik a mindennapi élethez szükségesek. Isten nem akarja, hogy beteg legyek, vagy hiányt szenvedjek az alapvető szükségletekben, de ez nem jelenti azt, hogy az életem minden szakaszában „bővölködni” fogok. Az egésznek az a csapdája (és ebbe én is beleestem), hogy Isten elég helyeztem az anyagi áldásokat, na ekkor van igazán probléma…és sajnos nagyon könnyű ebbe a hibába beleesni, és akkor az ember könnyen vádlás alá helyezheti önmagát. Másrészt ha valakinek sok anyagi java van, az bizony felelőséggel jár, mert ugye az nem az övé! Istennek egyátalán nincs ellenére, ha valaki gazdag, őt a szívek érdeklik. Egy szegény ember vagy szűkölködő ember szíve is lehet kapzsi, fösvény stb. A bövölködés tanításokra viszont szerintem túl nagy hangsúly van fektetve, és annak nagy része valóban hamis, és helytelen. A másik dolog: egy evangélium van (amit Pál apostol is hírdetett), az összes többi hamis. Pont az figyeltem a kommentek között, hogy mindkét fél mondott jó dolgokat, de nem annyira vagytok nyitottak a másik véleményére.
Szeretettel köszöntöm.
Így igaz, egyetértek az írásával, dicsőség érte Istennek.
„Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővölködésbe és nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” (Fil 4:11-13)
Pál nyomán talán helyesebb lenne bevezetni a megelégedés-teológia fogalmát.
Az elmúlt időszakban, több keresztyén testvérem kezdett nagyon befogadóvá válni a bővölködés-teológiával szemben. Azt hiszem, náluk nem is annyira az anyagi jólét van hangsúlyban, hanem a testi gyógyulás.
Kenneth Hagin után azt állítják, hogy Jézus a természeti törvényeket felfüggesztette, amikor arra volt szükség, hogy megáldja az embereket és az Újszövetség alatt a gyógyulás az ellátásunkhoz tartozik.
Talán a gyógyulásban vetett hitük, legerősebb alapja az, hogy az újszövetségben Jézus minden hozzá forduló beteget meggyógyított.
Gyakran elhangzik ilyenkor érvnek Jézus mondata: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz (János 14,12).
Vallják, hogy mindenki, aki igazán elhiszi a gyógyulását, azt meggyógyul.
Ha nem gyógyul meg valaki, akkor nem hisz eléggé. Szerintük erre az ige szolgál alapul.
Nehéz látni, amint nagyon komoly és fájdalmas betegségben élő barátom, minden gyógyszeres segítséget abbahagyva, orvosokat elutasítva, évek óta epekedve várja a gyógyulását, miközben bátran bizonyságot tesz arról, hogy az ő gyógyulása már meg van, csak még ezek szerint nincs elég hite, hogy átvegye.
Honnan közelítve volna érdemes velük beszélni a gyógyulásról?
Magyar nyelven van-e elérhető forrás a témában, ami egy laikus ember számára is érthető?
https://divinity.szabadosadam.hu/?p=2053