A melegházassággal szembeni egyik érv az, hogy a házasság definíció szerint egy férfi és egy nő közötti szövetség, ezért ha szabadon újraalkotjuk a házasság definícióját, lényegében megszüntetjük azt. A melegházasság ellenzői hangsúlyozzák, hogy a házasság egy jog előtti – a természetjogból származó – intézmény, ezért nem a jogalkotók feladata, hogy annak definícióját megkreálják. A társadalmi jog a múltban is csak védte ezt az intézményt, nem megalkotta. Ha a jog megalkothatja a házasság definícióját, akkor már nem védi, hanem inkább lebontja azt. És akkor jöhet a melegházasság után a poliamoróz házasság (több férfi és nő házassága), vagy akár a szülő-gyermek házasság is, hiszen nem marad olyan érvényes definíció a kezünkben, amit nem a jog alkot meg. A jog pedig adott esetben így bármit megalkothat.
Nos, sok bizarr forgatókönyvet tudtam elgondolni arra, hogy a melegházasság terjedésének farvizén milyen házasság-definíciók fognak születni, de a valóság megint meglepett engem. Nagyon elrugaszkodott az ötlet, de még azt is el tudtam képzelni, hogy ad abszurdum az állatokkal való házasság is egyszer terítékre kerül (végül is Caligula lovából is majdnem konzul lett). Úgy tűnik, gyenge a képzelőerőm, mert arra viszont egyáltalán nem gondoltam, ami ténylegesen történt. Nem a poliamoróz, pedofil és zoofil házasságok jöttek divatba, hanem annál egy sokkal kézenfekvőbb, a kultúránk valódi arcát mutató trend van kibontakozóban: az önházasság. Igen, az a házasság, amiben a házasulandó önmagát veszi feleségül, vagy önmagához megy férjhez. Önmagával köt szövetséget.
Nem vicc, terjedőben vannak az önházasságok. Amennyire látom, ez elsősorban szingli nők hóbortja, ami nem hiszem, hogy fenekestül fel fogja forgatni a kultúránkat, de szimbólumként rendkívül kifejező. Egy nárcisztikus korban kinek is vallanánk hitelesebben szerelmet, kinek is esküdnénk örök hűséget őszintébben, mint önmagunknak! Ha a házasság definíciója szabad préda, akkor miért ne vehetnénk el önmagunkat? A másik iránti elköteleződés macerás, költséges, ráadásul függetlenségünk és végső soron önmagunk feladásával jár. Hűtlenek vagyunk saját szerelmetes énünkhöz, ha a szívünket másnak adjuk oda. De miért tennénk ilyen őrültséget, ha egyszer önmagunkkal is összeházasodhatunk? Mennyivel korszerűbb az egyszemélyes esküvő, ahol a legnagyobb komolysággal fogadunk örök hűséget önmagunknak! Menyasszonyi ruha, virágcsokor, torta, selfie, facebook, instagram. Éljen Narcisszos!
Valami nagyon elromlott. És nem most.
Ádám, mibe fogadjunk, hogy pillanatokon belül megkapod a kritikát hogy: „Miért kell marginális esetekre hivatkozva riogatni az olvasóidat?” Lassan számolok: egy-kettő-há… 🙂
Azt, hogy hol romlott el, fel kell kutatni. Ezzel az önházassággal „itt a vég” szerintem, már több ötlet nem jöhet. Viszont pont innen kezdődött (mindvégig: szerintem) a „magunkat szeretjükkel” a homoszexualitás.
A gyerekeknek teljes szabadságot nyújtó nevelési iskolák, amelyeket a merev poroszos neveléssel szemben mint csodát emlegetnek, kimondottan hangsúlyozzák, hogy annyiszor szeresd magadat az ágyadban, AHÁNYSZOR CSAK AKAROD. A neten találtam olyan kérdést, „gyakorikérdések”-ben, ahol egy lány … le sem írom, hogy mit kérdezett 🙁
A másik vonal a „te is legyél olyan mint én, szabad” minek vacakolni azzal, hogy gyerekünk lehet, látod, én szabad vagyok, mondta a FÉRFI. Amikor elkezdődött a hormonális fogamzásgátlás, következményeként eltűnt a női természetes szemérem, eltűnt a félelem a teherbeeséstől: mert mi lesz, ha megtudják … GÁT volt. Fontos akadály, sorompó.
Ennek következményeként, „a férfi” csalódott a már nem szemérmes nőben, figyeljük csak meg a ragadozó állatok mintáját a textileken, a hatalmas vörös körmöket ! Ráadásul, a női szexualitás parttalanná vált. Neves szexológusok több szexualitást vélnek a nőkben mint a férfiakban. Így, csalódás után, kit is lehet szeretni ? 🙁
A nőknek is jócskán volt okuk csalódni a durva, követelőző, felelőtlen férfiakban 🙁 Katolikus papot hallottam, figyelmezteti a lányokat, hogy NE add oda az udvarlódnak amit akar, mert ha megkapja, nem fogja érdekelni a lelked …
Minden eseményből másik (negatív) következik: ugyanazon irányba csavarodik a spirál. Sajátos kettős spirál 🙁
Köszönöm a cikket. Nagyon elcsípted…mint sok mást is.
Ezt a fajta önházasságot tömegével gyakorolják emberek a jogi házasság keretein belűl is…
Sőt. Egyházi berkekben is régóta dívik…hogy a papírral betömik Isten és a (vak) egyházvezetők száját, miközben teljességgel önmaguknak élnek,..
Nem voltam és vagyok népszerű akkor, amikor rámutattam (mutatok), hogy ez csupán egy jogi keretek közé szorított paráznaság…
Lehidaltam!
Ejnye, Ádám, miért kell marginális esetekre hivatkozva riogatni az olvasóidat? 😀
Bingóóó! (Már azt hittem, szégyenben maradok.) 🙂
Évekkel ezelőtt már láttam egy filmet erről. Egy abszurd vígjátéknak tetszett. De a valósgban nagyon szomorú, de való igaz, hogy csak a valóság költséges, szimbolikus gesztusa.
Mihail Pljackovszkij: Hogyan veszítette el Hápisáp az árnyékát (in: A Sün, akit meg lehetett simogatni) 😀