„Így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból...” (4Móz 1,1)
A Héber Biblia, amelynek szövege alapján írom ezeket a reggeli jegyzeteket, B’midbárnak nevezi Mózes negyedik könyvét. Ez abból a szokásból ered, hogy a Tóra könyveit az elején lévő szavakkal jelölik. Így lett Mózes első könyve B’resít, második könyve Semót (vagy V’élle Semót), harmadik könyve Vájjikrá, negyedik könyve B‘midbár, ötödik könyve pedig D‘várim (vagy Élle D‘várim). A negyedik könyv annyiban kakukktojás, hogy nem az első szó (vagy az első szavak), hanem csak az első mondat ötödik szava (בְּמִדְבַּ֥ר) („pusztában”) kölcsönzi a héber nevet, ez azonban még inkább ráirányítja a figyelmet a puszta jelentőségére. A történet a pusztában játszódik.
A legtöbb európai nyelv azonban Számok könyveként ismeri Mózes negyedik könyvét (latinul Numeri, angolul Numbers, spanyolul és portugálul Números, de az olasz, a román és egyes holland kiadások is a latin Numeri elnevezést használják). Ez visszavezet a Tóra ógörög fordításaiig, amelyek az ΑΡΙΘΜΟΙ, vagyis Számok nevet adták a könyvnek. Tehát a könyv héber és görög címe két motívumot állít középpontba: a pusztát és a számokat. A történet a pusztában (b‘midbár) kezdődik (pontosabban folytatódik), és tele van számokkal. Már ebben az első fejezetben is rögtön arról olvasunk, hogy összeszámolják a harcköteles férfiakat törzsenként, nemzetségenként, nagycsaládonként.
A címek alapján a könyv témája tehát: számok a pusztában. Bár helyesebb inkább úgy fogalmazni, hogy számon tartva a pusztában. Isten azt mondta annak idején Ábrahámnak, hogy utódainak száma a homokszemek tengeréhez lesz mérhető. Most ott vannak utódai a homokszemek és kavicsok tengerében, és egyenként számon vannak tartva. A mai olvasó fáradságos munkával verekszi át magát a körülményesen ismétlődő mondatokon, de ha bármelyik törzs száma hiányozna, vagy kevésbé körülményes mondat előzné meg, mint a többi törzs esetében, az olyan lenne, mintha az olimpiai játékokon az egyik nemzet nem vonulhatna fel, mert tíz nemzet felvonult már előtte. A számok rögzítése azt a szimbolikus célt szolgálja, amit az olimpiai megnyitó aprólékos ceremóniája: minden törzs számít!
Különösen fontos ez a pusztában, az elveszettség, az átmenet, a köztesség, az ideiglenesség, illetve a fenyegető véglegesség helyén. Isten számon tartja népét a pusztában. Numeri B’midbár.
„Urunk, rád nézünk a pusztában, és megvigasztalódunk, mert számon tartasz bennünket!”
„……… Isten számon tartja népét a pusztában. ……..”
Valóban megnyugtató tudni, Isten számon tartotta népén a pusztában, továbbá számon tartja vándorló népét a mindenkori jelenben, amire a poszt befejező rövid fohásza utal.
Ezt megerősíti a 87. Zsoltár, ahol azt olvasom: Isten számon tartja azon népeket, akik ismerik Őt (Zsoltár 87:4/b) Említve van Egyiptom, Bábel, Filisztea, Tyrus, Etiópia és Sion. Mindezt a Felséges megerősíti, a megszámoltakat beírva feljegyzi az Úr. (Zsoltár 87:4-6)