Hitben való hajótörések csak látszólag történnek egyik napról a másikra. Maga a hajótörés persze gyorsan és drámai módon zajlik le, de rendszerint megelőzik rossz döntések, és számos egyéb összetevő, amelyek okait nehéz utólag kibogozni. Mint a repülőgép-szerencsétlenségeknél. Gyerekkoromban tátott szájjal néztem a megmeneküléssel végződő Airport filmeket, manapság inkább a tragédiákat utólag rekonstruáló Mayday dokumentumfilmeket nézem, de közös bennük, hogy vagy az okokból vezetik le a kibontakozó katasztrófát, vagy a bekövetkezett katasztrófától kutatják visszafelé az okokat. Az okok általában emberi hibák, mulasztások, természeti jelenségek, és nem várt események valamilyen elegye. A katasztrófának van története, és a történet kezdete lehet akár egy kispórolt csavar vagy valamilyen emberi gyarlóság is, amilyen a gőg, a hiúság vagy mondjuk a hanyagság. Pont mint a hajótöréseknél.

Valószínűleg ez a helyzet Richard B. Hays utolsó teológiai gesztusával is. Az idén január 3-án elhunyt újszövetséges teológus 2024-ben fiával együtt írt The Widening of God’s Mercy: Sexuality Within the Biblical Story című könyvében visszavonja a homoszexualitásról alkotott nézetét, és gyakorlatilag leteszi a voksát az LMBTQ-ideológia által képviselt új morális vízió mellett. Egyik utolsó előadásában bocsánatot kér az „LMBTQ-közösségtől”, amiért 1996-os The Moral Vision of the New Testament című sokak által hivatkozott könyvében azt írta, hogy „a homoszexuális kapcsolat Isten teremtett rendjének tragikus torzulása”, és hogy ezt a következtetést semmilyen exegetikai bűvészkedéssel nem lehet megkerülni. Hays az előadásban elmondja az okait annak, hogy miért változtatta meg a véleményét. A magyarázata számomra talán még megrázóbb, mint a változás ténye.

Az indoklásban az a megrázó, hogy egy újszövetséges teológus képes hivatása és élete végén teljesen lejönni az Újszövetség térképéről, és egész etikai vízióját valami máshoz igazítani. Hogy mi ez a valami más? Hays saját elmondása alapján egy új világosság, egy radikálisan új erkölcsi látomás, amely a növekvő befogadás irányába mutat. Az Újszövetség erkölcsi víziója talán elítéli a homoszexualitást, arra azonban több példát is látunk magában az Újszövetségben, hogy Isten hogyan ad új világosságot, új erkölcsi parancsot, amely a fokozatos befogadás irányába mutat. A mi korunkban Hays szerint csupán az történik, ami az apostolok idejében történt, amikor megértették, hogy a pogányok is Isten népe részévé válhatnak. Most ugyanezt értettük meg szerinte a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban. Hays a fejlődési ívekre építő hermeneutikának (trajectory hermeneutics) egy radikális változatát képviseli, amelyben az erkölcsi mércét már nem a Szentírás, hanem a kultúra szolgáltatja. Nem véletlen, hogy az előadása elején kifejezetten hangsúlyozza, hogy az 1996-os könyve megírása idején Amerikában még nem volt legális a homoszexuális párkapcsolat.

Mi változott az 1996-os könyv óta? A kultúra és Hays személyes kapcsolatrendszere. A kultúra változása elfogadottá tette azt az élményt, hogy progresszív keresztény egyházakban gyakorló homoszexuális (és egyéb nyíltan felvállalt szexuális identitású és abból következő életmódot folytató) emberek minden további nélkül részt vegyenek a közös imádatban, szolgálatban, akár a lelkészi szolgálatban is, Hays pedig rácsodálkozott ezeknek az embereknek a hitére, és egyre képtelenebbnek érezte, hogy azok mellé álljon, akik a hagyományos morális vízió mentén gondolkodtak a szexualitásról. Ezeknek az élményeknek a fényében revideálta saját morális vízióját, és arra a következtetésre jutott, hogy korábbi érvei gyengébbek, a másik oldalon lévő érvek pedig erősebbek, mint gondolta. Teológusként mindig az volt a meggyőződése, hogy az ige csak testet öltve igaz, és most, amikor a testet öltött igét figyelte LMBTQ embertársaiban, az élmény felülírta korábbi exegézisét.

Miért nevezem ezt hajótörésnek a hitben? Vajon nem szükséges, hogy az ige emberekben öltsön testet? Vajon Isten nem mindenféle emberért küldte el a Fiát? Vajon nem fontos más hívők tapasztalata? Nem vezethet a tapasztalat új megértésre? Vajon nem igaz az, hogy az újszövetségi evangélium egyik célja az Isten népébe való befogadás? Vajon nem gyönyörű, ha egy ember akár élete végén is képes tanulni, új megértésre jutni, és korrigálni korábbi tévedéseit? De igen. Mindegyikre azt válaszolnám, hogy igen, így van, elvileg igaz és gyönyörű. Akkor mi a probléma? Több is van, és egyik sem triviális.

Az egyik probléma az, hogy az Újszövetségben a szexuális etika nem adiaphoron. Vagyis nem tartozik azok közé a kérdések közé, amelyekkel kapcsolatban közömbösek vagy megengedőek lehetnénk. A keresztények a kezdetektől vallották, hogy a hitben vannak legitim és illegitim különbözőségek, ez az alapja a valódi keresztény egységnek. Ebben a cikkemben öt okot sorolok fel azzal kapcsolatban, hogy a homoszexualitás kérdése miért nem adiaphoron, másképp fogalmazva miért illegitim eltérés a homoszexuális kapcsolatok helyeslése. Ebben a cikkemben pedig azt mutatom meg, hogy a szexuális tisztaság állandó elvárása az evangéliumból következő etikának, tehát az Útnak, ahogy a kereszténységet kezdetben nevezték. Igaza van az 1996-os Haysnek, amikor hangsúlyozza, hogy semmilyen exegetikai bűvészkedéssel nem tudjuk ezt megkerülni. Akkor viszont ebben a kérdésben ugyanúgy felmerül a súlyos tévtanítás lehetősége, mint az apostolok korában a körülmetélés (Gal 5,1-12) vagy épp a szexuális szabadosság kérdésében (Júd 3-4; 2Pt 2,1-22).

A 2024-es Hays valójában nem is exegetikai bűvészkedéssel akarja ezt megkerülni, hanem egyszerűen csak megkerüli. Ez a második probléma. Hays a 21. századi nyugati kultúra új etikai víziója kedvéért elhagyja az apostoli hagyományt. Fordított metanoiája a világhoz igazodik (vö. Róm 12,2). A mintázatot erre az apostoli hagyományban látja, hiszen szerinte az apostoli hagyomány az egyre tágabb befogadás irányába mutat. A mi korunk újabb kijelentést kapott, ezúttal a szexuális kisebbségek befogadásáról. Csakhogy az apostoli hagyomány abból indul ki, hogy a Fiú az Isten utolsó, mindenkire érvényes szava (Zsid 1,2), és aki az ő tanítását (Mt 28,20) tanítóként megváltoztatja (Mt 5,19), súlyos ítéletben részesül (Jak 3,1; Gal 1,8-9). A Fiú az evangélium szerint pedig éppen a paráznaság kapcsán mondta: „Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára. Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól, mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, mint ha egész tested vettetik a gyehennára.” (Mt 5,29-30)

Hays azonban saját kora antropológiai nézőpontjából látja már ezt. Identitásokként kezeli a szexuális vágyakat, ezért az eltérő szexuális önazonosságot ahhoz hasonlítja, amilyen annak idején a pogányok befogadása volt Isten népébe. A hangzatos retorika mögött az látszik, hogy Hays magáévá tette az expresszív individualizmus modern nyugati filozófiáját, és az abból kisarjadó LMBTQ-ideológia antropológiai vízióját, és annak a fényében írja újra a keresztény etikát. Hogy ebben mekkora szerepe volt, hogy saját oktatási intézménye, a Duke Divinity School idővel az egyik hírhedten „woke” intézménnyé vált, és ugyanez elmondható Hays összes alma materéről, azt Hays tudná elmesélni. Hogy mekkora közösségi nyomás nehezedett rá abban a közegben, amely a teológiai és egyéb konzervatívokra elnyomóként tekint, azt viszont mi is könnyen el tudjuk képzelni. Az ún. „társadalmi kívánatosság” (social desirability) faktor épp Hays közegében, az akadémiai világban az egyik legerősebb. De a 2020-as évek partvidéki Amerikájában és annak progresszív elit egyetemein ez sokkal több is. A szexuális etikában való evangéliumi helytállás maga a kereszt botránya.

A „társadalmi kívánatosság” miatt sokan változtatták meg a meggyőződésüket az elmúlt évtizedekben. Mint a Pál idejében körülmetélkedésre buzdítók, hogy a Krisztus keresztje miatt ne üldözzék őket (vö. Gal 6,12). Nem csodálkoznék, ha Hays megfutamodása mögött is ott lenne az okok között ez a társadalmi megfelelési kényszer. Hays hajója talán ugyanazon a zátonyon tört ketté, mint Rachel Held Evans, Tony Campolo, Rob Bell, Brian McLaren, Steve Chalke, Jim Wallis, Jen Hatmaker, Walter Brueggeman és mások hajója. Bennük az a közös, hogy bár megismerték, hogy helytelen cselekedetekről van szó, amelyek Isten ítéletét hordozzák, mégis – ahogy Pál mondja – „egyetértenek azokkal, akik ilyeneket művelnek” (Róm 1,32). Azt állítják magukról, hogy bölcsek, „pedig bolonddá lettek” (Róm 1,22).

Ez azt jelenti, hogy Richard B. Hays nem üdvözült? Természetesen nem az én dolgom ezt eldönteni, Isten a végső bíránk. Egyedül kegyelemből, hit által, Krisztus érdeméért jutunk üdvösségre. Hays ugyanakkor Krisztus tanításának kardinális pontjait tagadta meg élete végén, és talán már korábban is. Nem ismerem a szívét, nem tudom, miért tette. Két dolog azonban tisztán látszik. Az egyik az, hogy Hays megnyilvánulása nagyon komoly károkat okoz Isten népének. Vannak ugyanis ilyen mondatok az Újszövetségben: „Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől.” (2Pt 2,18) Meg ilyenek: „De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.” (2Pt 2,1) Hays ijesztő közelségbe került ezekhez a mondatokhoz.

Az is tisztán látszik, hogy Hays utolsó gesztusa súlyos, sötét árnyékot vet a teológiai módszerére. Ennek fényében (vagy inkább árnyékában) érdemes óvatosabban és kritikusabban viszonyulnunk ezután ahhoz is, amit korábban írt, hiszen meglehet, ott rejtőzik az életművében az a meglazult csavar, emberi mulasztás vagy akár valami rosszabb is, ami a végén a katasztrófát előidézte. Nagyon sajnálom, hogy Hays így ment el, csalódást okoz, szívesebben írtam volna egészen másfajta nekrológot. Jó lenne tudni, hogy mint Eugene Peterson, végül fel tudott valahogy állni a botlásból, de sajnos minden jel az ellenkező irányba mutat. A teológiai híd, amit Hays életében épített, látványos volt, sok ponton precíz és erős is, de nem bírta el a mi korunk terhelését. Nekünk, akik itt maradtunk, stabilabb szerkezetre van szükségünk.