Sorra jönnek a hírek, hogy Ausztrália egyes tartományaitól és az USA egyes államaitól Kanadán át Franciaországig betiltják és kriminalizálják a nemi orientáció megváltozására irányuló terápiákat (hivatalos nevén: SOCE), illetve több országban azt is, ha valaki ilyet ajánl vagy a változásért imádkozik (Kanadában pl. idéntől a pszichológusokat és lelkészeket fenyegető büntetés akár öt év börtön). Angliában néhány hete elhalasztották a döntést, miután több ezer keresztény vezető jelezte, hogy nemcsak ellenzik a törvényt, de készek börtönbe is menni, ha a tiltás érvénybe lép. A terápiák teljesen szokatlan és meghökkentő betiltása és kriminalizálása mögött az a feltételezés áll (vagy legalábbis arra hivatkoznak), hogy ezek a terápiás beavatkozások (amelyeket rendre a senki által nem használt „konverziós terápia” elnevezéssel csúfolnak) növelik a pszichés és szociális sérülés kockázatát.

Nos, a napokban jött ki a témában egy új kutatás, amely épp ezt a kockázatot vizsgálta. Korábbi tanulmányok sora mutatta már ki a SOCE hasznát és a nemi orientáció megváltozásának a lehetőségét (és sok esetben valóságát). Ilyen tanulmány volt például S. L. Jones és M. A. Yarhouse 2011-es kutatása (A Longitudinal Study of Attempted Religiously Mediated Sexual Orientation Change, Journal of Sex and Marital Therapy 37), vagy C. Pela és P. Sutton egészen friss (2021-es) kutatása (Sexual attraction fluidity and well-being in men: A therapeutic outcome study. Journal of Human Sexuality,12), illetve D. P. Sullins, C. H. Rosik és P. Santero közös kutatása (Efficacy and risk of sexual orientation change efforts: a retrospective analysis of 125 exposed men). A most megjelent tanulmány azonban azt mutatja meg, hogy még a nem sikeres terápiák esetében sem lett magasabb a sérülés kockázata.

Ez a fenti törvények fényében elképesztően fontos kutatási eredmény. Megismétlem: még a nem sikeres beavatkozások esetében sem lehet kimutatni, hogy nagyobb lenne a sérülés kockázata. Az említett országokban (Kanada, Anglia stb.) a törvényhozóknak minimum nem szabadna ezt figyelmen kívül hagyniuk, amikor a szakmára hivatkozva döntenek a terápiák betiltásáról. Természetesen egy sor további szempontot is figyelembe kellene venniük, amelyeket el se kezdek sorolni, de ha csak a szakmai ajánlások számítanak, akkor a most feltárt tudományos eredményeknek is számítaniuk kell. Ha viszont a nyugati törvényhozók a SOCE haszna mellett szóló kutatásokhoz hasonlóan ezt is figyelmen kívül hagyják, és továbbra is bűnözőként kezelnek kiváló pszichológusokat (no meg lelkészeket és lelkigondozókat), az csak tovább erősítené az eddig is erős gyanút, hogy az említett országokban egyáltalán nem szakmai alapú minőségbiztosításról, inkább ideológiai alapú „bullying”-ról van szó.

Az új kutatás itt olvasható.